Délután elkezdett esni a hav. Néztem, sóhajtottam egyet, s éreztem, hogy ez egy jelentős nap lesz. Egész nap vedeltem a teákat, meg a fokhagymákat. Meg vagyok fázva.

Négykor beesett Tibi, mondta hogy túl sokat olvasott a gombákról, el kell mondania valakinek. A sötétben hallgattam, egy szál pulcsiban fagyoskodva, és esett a hav.

Bemegyek, felvértezve kellő elszántságot hogy elolvassak egy gombás könyvet, egyszer csak, rám ír a volt barátnőm. Baj van, válnak a szülők, örülne, ha meghallgatnám. Ezaz!

-Furcsán hangzik tudom, de végre valami, amit tehetek másért-

Vittem egy rakat zsebkendőt, némi ajándékot, és a túlélő felszerelésemet. Gyors borotválkozás, mosdás a lány kedvéért. 

Bandukoltunk a faluban, mint két hónapja, és közben esett a hav.

Tönkrement egy szülői ház, kettészakadt egy házaspár. Én már tudtam hogy ez lesz, nem gondoltam volna, hogy idáig húzódik. Kívülállóként lehetett látni a jeleket, s én, aki már egy válást átélt, és még egy leendőt vár, tudtam hogy ez lesz. Nem passzoltak egymáshoz, kiütközött a két eltérő értékrendszer. 

Így maradt három gyerek karácsonyfa nélkül, Karácsonykor. Jókora torzó. 

Két szülő szét, egyik megtörve, a másik aggódva. Mi lesz most? Hogyan tovább???

Az a hely, ahova születésük óta hazajártak, otthonként ismertek, meg fog szűnni. Bár ez még változhat, mármint a költözés. Mai világban nem megy olyan könnyen a házeladás, pang az ingatlanpiac. 

Míg a hav zuhogott, addig mi sétáltunk, és beszélgettünk. Rengeteg minden történt, nem is tudtuk melyikkel kezdjük, mert annyi történet-gondolat maradt bennünk, amit a másikkal megosztanák, s így lett a néhai csönd. Pedig még annyi mindenről nem esett szó, még annyi tanulság keringett bennünk...rájöttünk, még kell találkoznunk, kellenek alkalmak, amikor ki tudjuk beszélni magunkat, amikor tudunk kötődni. Ez az, ami annyira hiányzott, ami rég nem volt meg  egyszerre mindkettőnkben.

 S ezt hozta el nekem az első hó, ezt az örömet, amire nem is számítottam.

Ahogy haladtunk az elválás felé, úgy kötődött egymásba két kezünk, s úgy fogtuk a másik derekát. Óvatos puszikat adva a másiknak, hogy el ne törjön. 

Erre vágytam, megkaptam, s ezért nem tudok elég hálás lenni.

Köszönöm Istenem!

...továbbra is hullott a hav...

u.i. Szeretem a telet =D

 Egy múló pillanatra láttam rajta a félelmet egy új kapcsolattól, a félelmet, hogy bántani fogom, hogy belekeverem egy játszmába. Nem is fogtam fel hirtelen, mit is mondott. Nem értettem, annyira nem volt eszemben az ilyesmi. Nem is gondoltam erre, mert tudom, ő az Igazi. Nem véletlenül keveredtünk össze, s nem is véletlenül sodródunk egymás mellé. 

Ahogy az se lehet véletlen, hogy olyan szülőket kaptunk amilyeneket. Mindketten láttunk rossz házasságokat, tapasztaltunk eleget ahhoz, hogy lássuk milyen is az, amikor nem megfelelő embert választ párjának az ember. 

Gyötrelem és kín volt ez az egy hónap mindkettőnknek. Nem beszéltünk egymással, pedig szerettünk volna. Most nagyon boldog vagyok. Fura. Azt hittem ugrálni fogok a hóért, és nem. Ez amolyan belső boldogság, megnyugtató öröm, mégse történik minden hiába. Oka és okozata van mindennek. Ez elkerülhetetlen lecke mindenkinek, s a lényeg: felismerni ezeket. Nem történik feleslegesen minden, mert ez már előre eltervezett.

Másik lényeg: tanulni a hibákból, észben tartani, és magunkat fejlesztve jobbnak lenni, mint aki tegnap voltam. Sose késő átgondolni mit tehetek másként, miben lehetek jobb. Mert mindannyiónkban van "tarack". Ezeket felismerve, kigyomlálva jobbak leszünk, s ha már én jobb vagyok, akkor van arra is erőm, hogy másoknak segítsek. 

Mert csak az önzetlen ember kerek és egész. Aki tud a másik problémájával tiszta szívből foglalkozni. Erre ma nagyon is nagy szükség van. 

Legtöbben bele vannak ragadva a saját kátyúikba, és nem tudnak egyről a kettőre lépni. Ha nekik segítünk, meglehet idővel ők is felismeri magában a Segítőt. Ezzel már el is indult egy láncreakció, ami jobbá teszi a falut, a megyét, az országot, vagy akár az egész Földet.

Ha én az egyes egyén teszek valamit, az kihathat mindenre. Csak hinnünk kell!

"Hogyha csak mustármagnyi hitetek is volna ezt mondotta a mi Urunk, és ha így szólnátok a nagy hegyekhez: mozduljatok...akkor a hegyek megindulnak.... Hiszen Kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél" (Mt. 13.32.)

 forrás:origo

 Lackó most megeszi amit főzött. Párolt rizs gombamártással.

A rizs megpirult, öcsém szerint "Rákóczis lett"-jelentsen ez bármit is. Túl sok zsírt raktam bele, és még kőkemény is. Hülye német rizs. Nem puhult meg, hanem megmaradt keménynek. Lehet rajta rágódni.

A gombamártásba meg kevés lett a tejföl, és túl sok a gomba, nem érzem a tejfölös-lisztes mártásos élményt. Melegen ettem kétkanállal, mint a farkas. De így...

u.i.Ahhoz képest, hogy ez az első, ahhoz képest elmegy =)

 a nyugati embereknek nem lehet rendesen a szemükbe nézni, a szemek vhogy fedettek, a mindennapi létharc-a jólétért oly biztos sikerrel folytatott küzdelem- feszültségében eszelősek,  kiürültek. Ezt a Waldorf tanároknál nem láttam, nem éreztem, sőt mintha rendes "kelet-európaiak" lettek volna: nyílt tekintetek, s a szemek mélyén eleven lélek...

Azt vettem észre az elmúlt hónapokban, hogy nehezen nyitok, nehezen hallgatok eleddig ismeretlen dalokat, stílusokat. Becsökevényesedtem asszem, elkényelmesedtem, nem hallgattam az intuícióimra, figyelmen kívül hagytam a véletleneket.

El voltam a régi világomban, amit ismertem. Asszem itt indul el az ember oda, hogy csak egyféle zenét/felfogást tsz magáévá, a többi mellet meg elmegy. Nem voltam ilyen! Minden utamba kerülő dolgot megnéztem, és utána döntöttem el, hogy jó e az nekem vagy sem.

Volt/van kedvem belemászni az újba, és nem féltem tőle.

Tegnap régi stoppos képeket nézegettem, és rájöttem, mennyire hiányzik az, h ismeretlenekkel beszélgessek egész álló nap. Kell az efféle feltöltődés, a csobánci vonatos trip is tökjól sült el, ma egész nap süt a nap. Ez örömmel és bódogsággal tölt el. Tudom hogy igazam van, és hogy tudok élni =)

Újra az az izgalmas sejtelmes fiatal srác akarok lenni mint aki régen voltam. Sok kalanddal, tapasztalattal, felfedezéssel a hátam mögött. Mert az új dolgok tesznek fiatalossá! 

=D

Jázminpakóva-Stevia Rebaundiana

cukorpótló

Naspolya - téli gyümölcs, c vitamin forrás

Levendula

, Citromfű, Teafa, Lándzsás útifű, Fekete bodza, Áfonya, Édesgyökér, Kasvirág, Orbáncfű, Vadcseresznye, Rozmaring, Fokhagyma, Menta, Vörös áfonya, Vérehulló fecskefű, 

 Vajon mik azok az elcsúszások, melyek következtében nem tudunk kiteljesedett párkapcsolatot élni? Mi a valódi megoldás, hogy egy-ségben és ne két-ségben éljünk kedvesünkkel?

A férfiak csak azt akarják

Mióta világ a világ, felmerül a párkapcsolat iránti igény, hiszen párosan szép az élet. De vajon hogyan lesz ebből társkapcsolat? Régi sablon, melyből rengeteg klasszikus szépirodalmi mű és filmművészeti alkotás merít, miszerint minden férfi csak a szexualitást akarja megélni. A hölgyek pedig gyermeket szeretnének. Ha nem így lenne, kihalna az emberiség, és organikus megközelítésből nézve is könnyűszerrel találunk magyarázatot erre a jelenségre. A férfiemberben túlteng a tesztoszteron (közösülj vele, vagy öld meg), míg a nőben az oxitocin (ragaszkodás, gyöngédség) hormon.

Miért írtam le az előző okfejtésemet? Azért, mert a megértés az egyetlen lehetséges eszköz az átalakulást illetően, az elítéléssel ugyanis nem megyünk semmire. Ebből megszülethet a megbocsátás. A társadalomnak nagy szüksége van rá, ahol egyre több az erőszak, és kollektív szinten is vannak ellenállások a férfiak és nők között. A fenimista, női mozgalmak sem véletlenül alakultak ki az 1792-as esztendőtől kezdve.

Az örökös minták

Az otthon ellesett minták továbböröklődnek, negatív aspektusukkal együtt, ha nem tudatosul azok hiábavalósága. Vajon hányan követik rutinszerűen a szülői házban látottakat? A személyiségbe az első években megélt rendszeres események általában automatikusan bekerülnek, függetlenül attól, hogy azok jók vagy rosszak-e. Így megismétlődésre kerülhetnek, akár napi szinten egy egész életen át.
Sokszor, amíg nem tudjuk mi a helyes struktúra, kapóra jönnek a másoktól ellesett megoldások. Az önismeret mindvégig segítségünkre lehet, mely felfedi a mögöttes tartalmakat. A bennünk végbemenő hatásmechanizmusokat.

A partnerválasztásban is nagy szerepet játszik, hiszen köztudott, hogy sok esetben a hölgyek édesapjukat, míg a férfiak édesanyjukat keresik párjuk keresésének alkalmával. Ők voltak az első női és férfi modellek életünkben.
Emellett a szülők általában megfeledkeznek róla, hogy gyermekük nem az ő tulajdonuk, hanem csak időlegesen élnek velük együtt. Ezáltal előfordulhat, hogy nem hagyják, hogy saját életüket éljék, hanem rá erőltetik saját véleményüket gyermekeikre. Arra is van precedens, hogy mindentől óvni kezdik csemetéjüket (overprotektív szülők). Így az ifjú felnőttek megküzdési stratégiáik (coping) csorbát szenved és nem az önállóság és a siker fog dominálni, hanem a félszegség, önbizalomhiány, ha megmérettetésre, konfliktusra kerül a sor. Az is megesik, hogy a gyermekek magukra hagyva nem tanulják meg érzelmüket és gondolataikat kifejezni, mert a kommunikációs, szocializációs készségek és érzelmi intelligencia nem megfelelően fejlődik.

Ki vagyok én, és kit válasszak?

Sokan azt gondolják, hogy egyszer csak megérkezik a herceg fehér lovon és minden megváltozik. Ezek általában a születés előtti (prenatális) időszakban eltöltött kellemes élmények újra megélésének vágya. Ha létezik is ilyen eszményi társ, idővel arrébb állhat, vagy ne adj isten eltávozhat, így a rá való támaszkodásunk gyötrelmes időszakot hozhat el számunkra. Egy kapcsolatba azt tudjuk kamatoztatni, ami bennünk is megvan. Ha bennünk káosz van, akkor azt a párkapcsolatunk fel fogja erősíteni. Ezért is fontos az önismeret. Sokan vetítik ki másra saját fogyatékosságukat (projekció mint elhárító mechanizmus). Ebből pedig az következik, hogy senki nem tud mást boldoggá tenni, mert ezt mi engedjük meg saját magunknak.

A felelősség felvállalása nagyon fontos. Saját oldalunkat kell átnézni, és nem a másikra mutogatni, mert az rólunk is sokat elárul. Bolond embernek bolond a párja. Hiszen mi választottuk őt. Az alapvető kérdések: Boldog vagyok vele? Ha nem, mióta színlelem azt, hogy igen, és kit áldozok és használok fel ürügyként az együttmaradás oltárán (például gyermekek).
Van-e valódi szerelem, szeretet? Mit tettem azért, hogy boldogok legyünk? Természetesnek veszem-e, hogy mellettem van az illető, vagy minden nap meglátom-e benne a szépséget? Rólunk vagy csak rólam szól a kapcsolatunk? Behódolok neki, esetleg ellenkezőleg, vagy egyenrangúság van (csapatjáték) és valódi szabadság? Szellemi és testi szinten is megtaláljuk-e a kapcsolatot? Meg látjuk-e egymásban a férfit és a nőt? Megfelelő eszközök rendelkezésre állnak és használjuk-e őket (megértés, türelem, tisztelet, odafigyelés stb.)?
Kifejezzük-e egymásnak gondolatainkat és érzelmeinket? Van-e valódi őszinteség és mélység a kapcsolatunkban?

Munkára fel

Érdemes végiggondolni az imént felvázolt kérdéseket. Gyanús, ha mindegyikre maximálisan kielégítő választ kapunk, mert akkor mi értelme párkapcsolattal foglalkozó cikket olvasni? Tökéletes kapcsolat a mesekönyvben létezik, ez egy folyamat, amiből mindig újszerű élményre és tapasztalatra tehetünk szert.
Csiszolni, változni lehet, így van megoldás, azonban fontos mérlegelni, hogy miképpen vélekedünk kapcsolatunkról (lehetőségek tekintetében) és mi lehet a megoldás, hogy még kiteljesedettebb eredményekkel rukkoljunk elő. Mik azok a bejáratott sémák, amiket likvidálni kell? Így nem az lesz a kérdés, hogy megdobban-e a szívünk, hanem hogy hogyan döntöttünk, miután mérlegeltünk. A végeredmény pedig, minket hivatott bemutatni, hiszen nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy bolond embernek bolond a párja.

Savas és lúgos hatású élelmiszerek

2007.12.21. 21:35 | iptamas | 10 komment

Címkék: cikkek savasodas

A vonaton ülve eszembe jutott az, hogy végül is elvesztettem életem egyik legfontosabb személyét, s mégis élek. Folytatom az életemet nélküle. Különös. Akkor ott összedőlt a világ, de valahogy újra összeállt. Nem lett senki öngyilkos, nem tettem őrültséget, valahogy élek és ez jó!

Nagyon jó, mondhatni a lehető legjobb, ami velem történt. Ezt is túléltem, és szabad lettem. Csak néztem a száraz téli tájat, az ugráló őzeket, s rá gondoltam érzelmek nélkül. Még mindig hiányzik, valahogy másképpen, ahogy eddig hiányzott. Nemigen lehet ezt szavakba önteni. 

Péntek reggel arra keltem, hogy Csaba királyfi lemaradt a csillagösvényről. Hajnali ötkor felült a vonatra, ami elől elment a mozdony. Lekéste a vonatot, két órával később indultunk. Ezek után felhívtam Győzőt, elmondtam neki a helyzetünket. Mindennek ellenére gyé felhív egy óra múlva, hogy hol vagyok már, itt van Szatymazon, keressem már meg. Mondom neki, de hiszen van még egy óra! -Basszus. Letette, eszeveszett kapkodásba kezdett, kapásból a vonaton maradt a kabát, meg még egypár dolog. Kis híján jegy nélkül utazott tovább. 

Zuglóban találkoztunk össze mindhárman, a vonaton mindenki kialudta a reggeli izgalmakat, ettünk, ittunk, a gombás szendvicsem igen népszerű volt, annak ellenére h gyé nem ugrált a gombáért. Földvárott busszal potyáztunk fel a birtokra, és a délután folyamán fát fűrészeltünk, vizet szereztünk, gombás papri-krumplit főztünk, meg melegszendvicset ettünk borral. Győző rögtönzött egy budipotyit, amit én budibüfének csúfoltam. A célnak megfelelt. Létfenntartás megoldva. Este beszélgetések, filmnézés, teázás, hajnalban fázikó. De nagyon! Lusták voltunk felkelni éjjel, így is elfogyott vasárnap reggelre a fa nagy része. Jómagam ébredtem 4-kor köszi csabi, 5-kor köszi győző, és 6-kor is.

Ennyi volt, ami pechet kaptam a hétvége során, minden más teljesen összejött.

felújított balatonföldvári kerékpárút 2011 vége

 Szántód 

Fél hétre keltettem mindenkit, 7 körül elindultunk, 7:45-re már Szántód révnél vettük a jegyet, s hajtogattuk a bicókat. Kietlen volt a téli Balaton part. Barátságosabb, nyugodtabb volt mint nyáron. Tetszett. Otthon éreztem magam, falun vidéken, ahol kevés ember fordul meg. Csodálatos köd ringott a reggeli órákban, és ahogy a kompon átúsztunk, igen hideg is volt. Tihanyon jórészt toltuk, majd végtelen örömmel száguldoztunk a másikon oldalon.

MÉG EGYSZER!

Már ezért megérte átmenni, és tolni, hogy több percen keresztül tekerés nélkül élvezzük a szabadság szelét, hatalmas vigyorral, és lehúzott fejjel előzgettük egymást lefele menet.

A tihanyi elágazás után bal oldalt régi templomnál álltunk meg, majd Aszófő határán egy csodálatos régi templomromnál

 (szemközt Balatonföldvárral) megreggeliztünk a tegnapi melegszendó maradékaiból. Kézmosásra, fürdésre alkalmas forrásvíz csobogott a padunk mellett, festői környezetben ettünk, beszélgettünk. Gyétől kapott csokimikulás darabjaiból eszegettünk. Nagyon nagy kedvet kaptam, kaptunk a Balaton többi részének is a felderítésére. Megannyi romantikus templomrom, táj, szépség van a Dunántúlon amit még látnunk kell. Jómagam ihletet is kaptam egy vándoros könyv megírásához is. Fő téma a vadkemping helyek, élmények megszerzésének lehetősége, a mindezt feltöltő emberek pedig úgyis mindenkinek jönni fognak majd. A szántáson átvergődve már az állomáson is voltunk. Erősen izgultunk, hogy a kempingek fizetésére ne kerüljön sor. Bár a kompnál kifizetették volna velünk, ha nem ajánljuk fel a hajtogatást. Megnyugodva, boldogan szedtük darabjaira a bicókat.

Míg a vonat körbeszaladt az északi parton, mi kíváncsian kerestük a tavalyi élmények helyszíneit. Rengeteget sztorizgattunk, nevettünk, és ettünk. Folyamatosan. Legközelebb egy csokigyárat viszek a hátamon, nem gombákat, mert a csokiból ilyenkor sose elég. Reggel, este, délben, mikulás, sport szelet, szaloncukor, mindenféle formában. 

Leszállva, 20 perc alatt már Csobáncon is voltunk, előttünk magasodott a várhegy, sík tetejével. Aggódtunk a fényképező lemerüléséért, ezért boltot kerestünk, s rá kellett döbbeni, itt egy bolt van. Az is délután zárva. Üdvözöljük vidéken. Nem baj. Ez is kell. Hogy ne szaladgáljunk mindenért egy folytába. 

A várba felmenet nézeteltérésünk akadt Győzővel, mert ő fel akarta velünk cipeltetni a hegyre a bringát, de mi leraktuk, és győző tényleg feltolta 530 m magasra! Jobban jártuk a lerakással, mert még gyalog is nehézkes volt a feljutás. Sokszor megálltunk, bámészkodtunk a szemfényvesztő panorámában. Előttünk hevert Tapolca, a Szent-györgy hegy, Szigliget, Gulács, Tóti-hegy,  s a háttérben a Balaton. Sok kis falu élte az életét, sok szőlő várta a tél delét. 

Maga a vár nem volt meg. Inkább várromról beszélhetünk, mert egykét támpillér, falmaradvány maradt meg. Ez is egy jó sátrazó hely lehetne, ha veszi valaki a fáradtságot. Sokat dolgoztak az alapok kiásásával, sok szerencsét, kitartást a további kutatáshoz! Itt fogyasztottuk el a maradék ételneműnket, körbejárva a várat, el kezdtünk lefele csorogni. Kerékpárral megint vágtattunk a néptelen földutakon lefele. Hálás dolog a kontrafék, és nagyon fontos, hogy minden meglegyen húzva a bicón. Csabinak a kormánya például előredűlt. Csodával határos, hogy nem történt senkivel se baleset! Köszönhetjük az égiek segítségének azt hiszem.

Szigliget

Volt időnk, és kedvünk, az én nyugis kényelmes tervemet átírták,-pontosabban Győző- s lett helyette egy jókora hajtás. Előzményként elmondhatom, hogy kellemesen csalódtak a srácok, a kirándulást illetően. Itthon még a szokásos kétkedés, ahha tudjuk milyen ha laci túrát szervez hozzáállás volt. Mikor simán elértünk mindent, és kész voltunk, s azt mondtam, menjünk be szép lassan Tapolcára, onnan megy a vonat ekkor meg ekkor. A többiek mondták, hogy mehetnénk még. Hát akkor menjünk. Lementünk egészen Szigligetig, s onnan Balatonedericsig. A végcél Keszthely lett volna, de besötétedett, s Csabi kérésére nem mentünk tovább. Én is meglepődtem azon, hogy nem akarok továbbmenni. Győzővel kellett többször beszélni, hogy ne. S nem velem. Most már rátudom hagyni, félbetudom hagyni, nem ragaszkodom a kitalálthoz.

Nagyobb térképre váltás

 Így, azt mondhatom mindenkinek sikerült élménygazdag "mosolytúrát" megélni. Volt minden amit akartunk. Mindenki érvényesült, s rájöttem ehhez az empátiámat kell csak használnom. Ledobtam a "Tuskófejemet", és szárnyalok. 

A vonat hazavitt minket, vettünk tésztát, és tejfölös-sajtos tésztát ettünk a régi képek nézegetése közbe. A tésztát a fáradtság miatt nem sikerült olyan jól elkészítenem, mert hmm kimaradt a zsír...Egyberagadt a nagyja. =) Éhesek voltunk, nem izgatott befaltuk az egészet. Annyi nehézség volt, és egyben negatívum is, hogy a három fiú között, azért könnyen beáll a lustálkodás. Úgy kérleltük a másikat, hogy tegye  ezt meg azt. 

Ma reggel feltakarítottunk, teát melegítettem, melegszendókat készítettünk, mosogattam, s tádá: már vége is volt. Eltelt három nap, úgy, hogy élveztük az életet. 

Tanulság: Jobban megismerkedtünk Csabival, legközelebb több csokit, kaját kell vinni, kell egy téli hálózsák (nagyon fáztam hajnalban) többször kell eljárni, szép a Balaton, szép az élet, a barátok fontosak.

 Jó táborhelyek: Aszófő-templomrom vá szemben, Csobánci várhegy, Szigliget-Tördemic között a kerékpárúton felénél.

 Asszem nem kellett volna bele vizet tenni. Még mindig vizes halmazállapotú...UUUPSZ

A dolog úgy néz ki, hogy egy jénaiba belepakoltam a gombákat, rá túró, só-bors, gomba rá só-bors, aztán krumpli, gomba rá túró-só-bors, és tojásos krumpli, tejföl. Oldalába pár kolbász darab, a tetejére megint pár laska. 10:50-kor nyomtam be, és még mindig benn van. Lehet kiveszem és megeszem így ahogy van.

 S látá Isten, hogy jó. Mert tényleg jó és szép ez a világ!

Gyönyörű, és izgalmas, telve csodákkal!

Mint mikor egy fiú és egy lány szempillantása találkozik. Bizsergető érzés, izgalmas, élénkítő.

az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,

 

Szeretek élni, szeretem Istent, amiért az elmúlt hónapokban sok veszélyes helyzetet úsztam meg bicóval. Nagy bajok is történhettek volna. 

Mint például ma, a Kálvária kereszteződésénél, amikor a néni elém ugrott a kerékpárúton, vagy mikor felelőtlenül kesztyűt húztam, és rám nyitották a kocsi ajtaját.

Egyre több esetet tudok felhozni, s nem hiszem el, hogy még mindig egyben vagyok!

KÖSZÖNÖM! Azt érzem, látsz engem, s szeretetedbe engem is bevontál. 

S úgy hálálhatom meg a legjobban, hogy boldog vagyok, hogy jót teszek az emberekkel. Ma egy kéregető cigány srác kapott krumplis pogácsát. Egy néni bicó pumpálást, a pénztáros lány pár kedves szót, az Igehirdető bácsi egy jó beszélgetést, Viktor rántott gombát. Ennyi fért bele egy napba. 

Tartalmas napom volt, nem telt el hiába, a sok kis jótett csak úgy jött, nem kellett keresgélni!!!

Mosolyogva végignéztem =) Nagyon ajánlom! 

Legjobb a pontszerzés =D

Jóra való törekvés, elszántság, pozitivizmus, észrevenni a jó dolgokat, 5:1 hez, gyereknevelés, jót észrevenni, dícsérni, család a legfontosabb, pozitív családkép, elköteleződés, elismerés, pozitív dolgokkal táplálni, pozitív megerősítés, elismerni, időtöltés, ölelés, érintés, szemkontaktus, figyelem, beszéd, minőségi idő, minél jobban szeretem, annál több időt töltöl vele, beszámoló, gondolatok figyelése, haddmondjavégig, ellenállás kezelése, engedélykérés:Nekem is van néhány gondolatom erről ,elmndhatom?,önuralom, újradrótozni magunkat, pozitívat észrevenni, negatívot is meg kell tudni fogalmazni, elfojtás nem megoldás, el kell tudni mondani, pozitív-negatív szendvics, istenhit, megbocsátok,támogatom, humor, vidámság, gyerekké válni, ha a felnőtt lemegy gyerekbe, tiszteletet kap. 

 Hali kedves kritikus tömeg!

 http://www.nosalty.hu/recept/rakott-laska

http://www.nosalty.hu/recept/gombas-repas-teszta-sajtszoszban

http://www.nosalty.hu/recept/hazi-cannelloni-rikottas-laskagombaval

http://www.nosalty.hu/recept/laskagombaval-tojassal-toltott-csirkecomb

Rakott laska recept

 

• előkészület: 10 perc
• sütés: 30 perc

 

hozzávalók 4 főre

 

• 20 dkg laska
• 40 dkg túró
• 20 dkg angol szalonna
• 2 dl tejföl
• 2 tojás
• só
• frissen őrölt bors
• olaj a sütőforma kenéséhez

 

story

Pár hete jelent meg a piacomon a laska (lásd:Krumplis egytál sonkával és laskával), kedves jelenség! Új recepteket próbálok vele. Ezt például a lasagne ihlette és a lustaság!

ajánlat

Savanyúsággal feladva vacsorára

alapanyagok

túró

tojás

tejföl

füstölt szalonna

laskagomba

egyéb elnevezések

Túróval és angol szalonnával rakott laska tészta

elkészítés

1. Van egy jó kis jénaim fedővel, kiolajoztam.
2. Tettem egy réteg laskát szárazon.
3. Rá túrót megsózva, borsozva.
4. Arra egy réteg vékonyra szelt angol szalonnát.
5. Megint laska, túró, só, bors, angol szalonna.
6. Nem raktam a jénait tele, maradt 2 centi a peremig.
7. Annyi vizet öntöttem rá, ami ellepte az egészet, tetején a szalonna.
8. Rátettem a fedőt és beraktam az előmelegített sütőbe fedővel borítva.
9. Amikor a víz forrni kezdett takarékra vettem a lángot.
10. 10 perc után levettem  a fedőt, ráöntöttem a tojással és sóval kevert tejfölt.
11. Fedő nélkül pirosra sütöttem.
12. Finom
    !

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.

  Egyedül. Furcsa. Bármit teszek, bárhova megyek, nem vagyok már olyan boldog mint régen. Hiába teszem azt, miben örömömet lelem, valahogy soványnak tűnik ez az öröm. Nincs egy olyan ember mellettem, akivel megoszthatom. Erre mondanád, de hát ott vannak a barátaid. Az nem ugyanaz. Teljesen más. A barátok, azok nem élettársak. Ideig-óráig együtt vagyunk, aztán továbbállunk. Tudjuk, mindig számíthatunk a másikra, de állandóan, folyton-folyton nincsenek velünk. 

Űrt érzek magam mellett. Óriási kietlen űrt. Valaki, aki mellettem volt, elment, és más utat választott. Ma már nem oszthatjuk meg egymással bármely pillanatban érzéseinket, örömünket, boldogságunkat, bántalmainkat, betegségeinket. Rossz még belegondolni is.

Mind a ketten egyedül maradtunk, újra. Nehéz volt visszaszokni. Ketten valahogy sokkal könnyebbnek tűnt az élet. Milyen érdekes, pont a nehezebbik felét kapta meg az életemből. Mikor már jobbra fordul, akkor már nincs velem. 

A megosztott élmények egy idő után az ő részéről már elmaradtak. Úgy kellett mindent kikérdezni, pontról pontra. Magától már nem beszélt annyit, mint régen. Elszakadt benne egy fontos kapocs. 

Én abban, hibáztam, hogy nem tudtam megtartani, nem figyeltem eléggé, ő abban hibázott, hogy nem szólt erről. Magában vitázott több hónapon keresztül. S én pasi létemre mit se tudtam az egészről. Azt hittem, minden rendben van, elhárítottam a hibát. 

Tévedtem. Pedig tökéletes is lehetett volna. Volt, mikor az volt. Soha egy nagy veszekedés nem volt köztünk. Részéről néha kiosztás, de semmi több. Ritkán nehezteltem rá. Én a türelmes, jámbor felemet adtam, ő pedig ilyenkor a tűzről pattant menyecskét. De mondom ritka volt az ilyen, többnyire megvoltunk úgy, mint a borsó meg a héja. Mind a ketten "cibáltuk" a másikat oda, ahol dolgunk akadt. Jó volt. Még ha akkor ezt nem is így éltem meg. Szerettem és mindig vele akartam lenni. 

Egy darabig ő is így volt ezzel, 2011 Májusáig biztosan. Júniusban ő még fenn volt, én meg idehaza. Dzsímél cseten tartottuk napi szinten a kapcsolatot. Teljesen rendben volt minden.

    "inkább sokat vagyok veled, mint keveset és elkapjon az egyedül csinálom az életem dolog, és elszalad velem a gyeplő és betöltöm a helyed valami mással érted?"

"számomra azok a dolgok valóságosak, amik éppen jelen vannak az életemben valami módon...és ha felszabadul egy hely...jön a többi zagyvaság tom.

 de akkor inkább legyél többet egyedül, mint mellettem de használhatatlan...és gépezz mellettem vagy mittudomén elfoglalom magam...."

 Ezeket a sorokat azért idéztem fel, mert ekkor még szeretett. Végig olvastam a levelezésünket, és érzékelhető lett a váltás. Július 25.-e körül, változott meg. De ne rohanjak ennyire előre, Júniusban ha voltak is pihenőnapjaink, minden rendben volt. Elfogadtuk mindketten a másikat olyannak, amilyen volt.

Ekkor ijedt meg attól, amit én kaptam itthon. Egy egész háztartást, mindennel együtt. Lekötöttem magam, ő pedig ezt utálta. Mérges volt, amiért minden mással is foglalkoztam itthon. Nem értette, mit miért teszek. Tettem, amit egész életemben láttam, és utáltam. Neki időre volt szüksége, hazament hát egy hétre, a hátát az üst cipelés miatt pihentetni kellett. Én itthon, ő is otthon. Hónapok óta először történt ilyen. Eddig folyton folyvást együtt lógtunk, (kivéve a május végi fent létét) ezúttal odahaza akart pihenni, töltődni. Pedig én gondoztam volna...

Itt valami eltörött bennem is: dacból sem akartam átmenni, és inkább honfoglalóztam, a saját dolgaimmal törődtem. Morcos voltam az egész kialakult helyzetre. (Meg talán a vonzalmi szintem is süllyedt valamicskét. Nem mentem át, pedig hívott.) Nem voltam normális...

Ugyanúgy szerettük egymást, már szerelem nélkül. Aztán jött a kimenetelem, nem akartam itthagyni, azt aki az életemben a legfontosabb helyet foglalta el. Mégis megtettem. Nem voltam normális... sokadjára...

a francba is miért vagy távol?...és amikor itthon vagy akk meg miért foglalkozol mással és miért nem csinálunk valmi izgalmasat, mondjuk elmehetnénk világgá vagy versenyt olvashatnánk, vagy hagynánk az ágyunkon egy búcsúlevelet és megkóstolhatnánk egy tál kagylót, vagy nyershalat, vagy eltűnhetnénk 2 hétre aztán meg visszajönnénk...jah hogy nem hiányoznánk?...az tuttti...

Hiányoztunk egymásnak, de itt is erősödött meg az eltávolodás köztünk. Ha nem lett volna nálam pár kép, és a laptop, elfelejtem hogy szeretem. Németbe lettem sokadjára szerelmes belé. Mindennap gondoltam vele, írtam neki, nézegettem a ballagási képét, közös dolgainkat a gépen. Neki nem voltak ilyen lehetőségei. Számítógép közelbe sem igen jutott, feleslegesen írtam azokat az oldalakat. Sms-eztünk, és kétszer telefonáltunk a másfél hónap alatt. Fordított helyzetben lehet én is felejtettem volna. Nem vádolhatom azzal, h nem gondolt rám. Ez így alakult. 

A kint tartózkodásom alatti levelezésünk eleje még normális volt, aztán jöttek a te jó ember vagy, maradj kint. Július vége óta totál megváltozott. Eltűnt számomra. Az a kedves csupaszív lány megszűnt számomra. Helyette egy másik jött elő, aki elkezdte felszámolni a kapcsolatunkat. Elővette a hibáimat, gyengeségeimet, kikezdett, és kicsontozott. Ekkortól szűntem meg a lelki társa lenni, s a helyemet átvette valami más. Nem az volt a baj, hogy mennyiségi időt töltöttünk együtt, mert mikor együtt voltunk, akkor nem volt érdekes az idő, a minőség, mert szerettük egymást. Azért voltunk együtt, mert összetartoztunk. Másképp hogyan lett volna lehetséges másfél évig együtt flangálni egyfolytába'?

Csakis mindent elfogadó szeretettel. A bibi ott kezdődött, mikor már nem flangáltunk együtt. Németország, Budapest, Szentes és Orosháza. Magára maradt, egyedül volt, és pótolta a helyemet mással, ahogy ő is írta. Innenstől  jöttek elő az engem érő kritikák, pedig csak azt tettem, amit helyesnek gondoltam.

Én teljes, kerek egész voltam, vagyok. Különben nem húztunk volna le együtt másfél évet. Ha nem lettem volna az, akkor nem is tudtam volna elengedni. Ue. igaz a szeretetre, és a tiszteletre is. Tiszteltem a szándékát, és szerettem. Annyira, hogy el tudtam engedni, még ha ez fájt is. A bibi ott volt, hogy ő elhúzott a spirituális intersztrádán, én meg a földön maradtam. A bibi ott volt, hogy már nem szeretett, s nem akart velem tölteni minden időt, és a kicsi szünetekből egyre nagyobbak lettek. Hagytam. Mert szerettem, és tiszteltem. Csak ő nem szeretett már. S ez volt az, amit a legnehezebben ismertem fel, de azt hiszem ezzel nem voltam egyedül...

Ez egy tökéletesen működő, harmónikus boldog kapcsolat volt minden hibájával, és szépségével együtt. Illettünk egymáshoz mint a borsó meg a héja. Hasonló világnézet, felfogás, stílus, lelkület, érdeklődés...

Én ezért mindvégig bármit megtettem volna, de egyedül ehhez, kevés voltam. Most már szabad lett teljesen. Bár sose akartam lekötni. Csak szerettem. S remélem ezt egyszer majd értékelni fogja.

rebbenő szemmel ülök a fényben rózsafa ugrik át a sövényen ugrik a fény is gyűlik a felleg surran a villám s már feleselget s már feleselget fenn a magasban fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelem vad dörgedelemmel dörgedelemmel s kékje lehervad s kékje lehervad lenn a tavaknak lenn a tavaknak s tükre megárad s tükre megárad jöjj be a házba jöjj be a házba vesd le ruhádat vesd le ruhádat már esik is kinn már esik is kinn már esik is kinn vesd le az inged mossa az eső mossa az eső össze szívünket

(Most még nem tudom fogok-e tudni így szeretni? Annyira különlegesnek éltem meg ezt a kapcsolatot, lehet hogy mégse volt az? Az idő eldönti helyettem azt hiszem...)

Még egy gondolat a vége előtt: mikor olvastam a blogját, akkor tetszett meg a dorkavilága., gondolkodásmódja, felfogása. Nem tévedtem olyan nagyot, mert gyönyörű világa van ennek a lánynak. Legnehezebb azt elfogadni, hogy ez is az isteni terv része.

u.i.: Azt kívánom neked, hogy légy boldog, és nevess sokat! 

 Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a 

problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az 
egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram. 
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott 
Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy 
segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan 
lehetne akkor jó Isten? Hmm?

Diák: (a diák hallgat)
Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-
e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentől?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?
Diák: (a diák nem válaszol)
Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? 
Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
Diák: (a diák nem felel)
Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és 
megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-
e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te 
Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e 
már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a 
tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit 
mondasz, fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
Diák: Professzor, létezik-e a hő?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem létezik.

(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)
Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, 
vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, 
vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 
fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de 
annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő 
nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A 
hő: energia. A hideg nem AZ ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.

(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne 
hallani.)
Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne 
sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis 
fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha 
sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így 
van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még 
sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása 
hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ 
élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az 
Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a 
tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. 
Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket 
sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a 
halált AZ élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról 
a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem 
az élet ellentéte: csak annak hiánya.

Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, 
hogy majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor 
természetesen igen.
Diák: Látta-e már valaha AZ evolúciót a saját szemével, uram?

(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, MI lesz a vita 
kimenetele.)
Diák: Mivel eddig még senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot 
végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos 
történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, 
professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

(Nagy zajongás támad az osztályban.)
Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor 
agyát?
(Az osztály nevetésben tör ki).
Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, 
megérintette azt, vagy érezte az illatát?…. Úgy tűnik, senki nem tette. 
Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott 
szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. 
Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen 
hitelt az előadásainak? (A teremben síri csend. A professzor a diákot 
nézi, arca kifürkészhetetlen.)

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És 
ez mindennek a mozgatója és éltetője.
A diák….. Albert Einstein volt.

“A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.” 
(Albert Einstein)

Nem mintha a halálomat akarnám, vagy ilyesmi, viszont az elmúlt hónapokban igen sokszor keresem az életem értelmét, miért is vagyok a földön, azon túl, hogy rongáljam, szennyezzem azt. És nemrég rájöttem néhány újabb plusztöbbletre. 

Élni. Mit jelent ez nekem? Győzőnek taglaltam a budai hídfőnél, mit is számomra a valós élet. 

Nélkülözhető dolgaim

Leszokni a felesleges netezésről, tévénézésről, hírekről, filmezésről. ezek csak rabolják a hasznos időmet. Tudatosan kell élni. Ha meg valami fontos hírt meg kell tudjak, úgyes megtudom. (Egyetem alatt mindezt tudtam).

Semmi FB, pletykák, hírek, filmek, elég hetente egy filmet megnézni. Helyette olyat teszek, ami a lelkemnek, a testemnek is örömet okoz.

Táplálkozás

 Egészségesen étkezem, sok zöldet, kevés elenyésző nehéz hústömeget. Ezek csak leterhelik a testet, elveszik az energiát. Most hogy gomba van, ez sokat segít =) Mellesleg szedem a pecsétviaszgomba port, és a béres cseppet, meg néha egy kis fokhagymát.

Mozgás

Nem esik nehezemre betekerni Szegedre, sem az, hogy elvigyem a szemetet, elmenjek vízért, mert tudom, ezzel csak sportolok. Ma például ástam a kertet. Tökjól éreztem magam! Elmentem vízért, tippeket kaptam a csiperke termesztésére. Olyan dolgok történnek velem, amik segítik az életemet. Munka közben eszembe jutnak olyan dolgok, amik máskor nem jönnek elő.

Jut idő, a kiürülésre. A semmittevésre. Tévedés azt hinni, hogy ez bűn lenne. A lelki egészség nagyon fontos része. Hagyni magunkat érezni, feldolgozni a megélt dolgokat. Nem menekülhetünk el mindig. Mi fogjuk megbánni. 

Esténként naplóírás, a másnap megtervezése, cselekvési terv, valami könyv olvasgatása elalvás előtt. Biblia, vagy valami spirituális könyv, életjavító gondolatok bejuttatása. 

Napi jótett

Mindennap tenni valami jót a világért. Tenni valami önzetlen dolgot. Amiből nekem hasznom nem származik.

Jó Reggelt kívánok!

A jó karbantartáshoz meg kellene szüntetnem a reggeli lustálkodás-órát. Bevallom nekem ezt a legnehezebb megcselekedni. Felkelni, és tornázni. De egy pörgős Petőfi rádióra már alakulok. 

Hatni az emberekre

Mindez a saját életemben bekövetkezett változások, kiigazítások voltak. De ami mostanában igazán feldob, az nem a saját életemen való segítés, hanem azok a hatások, melyeket én nyújtok a környezetemben élő emberekre. Ez az, ami tényleg ad egy komoly többletérzetet. 

A múltkor pecsétviaszgombáért menve, a buszon a Hogyan lehetünk boldogok című könyvet olvastam. A srégen ülő hölgy, elkezdte érdekelni a könyv, és leírta magának a könyv címét!! =D

Ha rajtam múlna, én mindenkivel elolvastatnám, mert nem tudnak élni az emberek. Be vannak csapva, be vannak oltva a civilizációs ártalmakkal. 

Most hogy gombát termesztek, mesélem fűnek-fának hogy milyen jól jártam. Már két barátom is bele akar fogni a laskatermesztésbe!! =D

Kérték, szerezzek nekik spórát, tetszik nekik a dolog. Különösen az tölt el jóérzéssel, hogy Tibi barátom, aki által munkát kaptam a gombásnál, egész jópasszba keveredett. Van kedve élni, és azt hiszem, ebben nekem is egy kicsit részem van. Vannak tervei, szóval nem áll már a kétségbeesés küszöbén. A másik, hogy lenézett hülyéből megbecsült ember kezdtem lenni. Ez nekem is önbizalmat ad. Sokan próbáltak lebeszélni, hiába. Nekem lett igazam. Bármit meg tudok termelni egy könyvből. (Ehhez kellett több év Bölcsészettudományi) xD

Harmadik hatás-sokk, hogy az embereknek tetszenek az általam linkelt zenék. Szóval jóérzés, hogy van érzékem dolgokhoz. 

Örömmel tölt el a kétkezi munka. Nemhiába a munka nemesít. De sokszor nincs kedvem hozzá. 

Sokat énekelek, sok jó zenét hallgatok, folyton tanulni, olvasni jó könyveket. Azt hiszem ezt a receptet mindenkinek ajánlhatom. Ki-ki magának kell megtalálnia az örömet a mindennapokban. 

Azaz azt csinálni, ami érdekel minket, mert ez ad EEEXTRA ENERDZSIT

Nagyobb térképre váltás

A fent bejelölt A és B pont közötti legrövidebb útvonalat jártuk be ma Antival. Ez a kék túra két pontja. Havas hegyeken kellett átvergődnünk a falevelekkel, hódarával tarkított erdei utakon. Hideg volt, és az erdőn kívül, a pusztában a szél is igen keményen fútt. Pecsételtem a Rozália téglagyárnál, innen felkaptattunk a Pilisbe. Találtam egy borosüveget =)

Sokat beszélgettünk, inkább ettünk, mint ittunk, mert a vizünk igen hamar jéghideggé vált. Fő attrakciónak a Teve szikla, az egri vár maradványai, a ködös erdők számítottak. Varázslatos egy helyen jártunk annyi szent. Szívesen oda is költöztünk volna, Csobánka felett egy hatalmas házba, vagy a Kevély nyergi erdőbe...Egy meleg szobai kandallóból szívesebben néztem volna a kinti tájat. =)

Jártunk római kori hadí úton is, illetve láttunk egy hatalmas murvabányát. Eszméletlen látvány volt....

Egyszer volt igen necces a helyzetünk, mégpedig a vár után visszatalálni a kékre. Sokat szenvedtünk, meg csavarogtunk, kerültünk. Mind a ketten próbáltuk felhívni a számítógépközelbe számítható emberkéket. OBBBBBBIIIIIIIIIIIIIIIIII

Engem majdnem csabi húzott ki a pácból, de végül jó megérzésemnek (és Istennek) hála megtaláltuk az utat. Elvileg nyertem egy piros pöttyöst. =)

Csobánkára begyalogolva Pomázig buszoztunk, onnan Hév hozott vissza a Margit hídig. Itt kimentünk a zátonyhoz, találtam egy sörösüveget =)

Itt a vigyázz, vízibicigli mindkét irányban tábla kötötte le figyelmünket :

A  zátonynál feltűnt nekem egykét régi rom. A híd készítésekor levert cölöpmaradványok, valamint egy villamos síndarab?:

 Napi menü: rántott laska (énénénén) borsófőzelékkel =)

Utóbbit öcsém, elsőbbit én követtem el. Rettentő finom lett! Második napja rántom a gombát, és egyre jobban megy. Rájöttem a nyitjára, ropogósra kell sütni, mint a halat. És ízre? Hmmm Olyan, mintha tényleg halat ennék. Szálka nélkül. Kicsit rágós, de annál tovább tart az ízlelgetés =)

Rettentő mód meg vagyok vele elégedve. Sokkal jobb, mint a húsféle, vagy bármi más, mert nem fekszi meg a gyomrot, egészséges, és még finom is. Azt hiszem nagyon szeretem a gombát =)

Ahogy a pincét elnézem, ők is szeretnek engem. Ám, tartok tőle, pár nap, és ráunok a folytonos gombaevészetre-főzicskézésre. Akkor elajándékozom a gombákat. Győzőnek úgyis megígértem, hogy földvárra viszek rántott gombát enni. 

Holnap csiperkés gombalevessel fogok megpróbálkozni. Olyat még nem csináltam, úgyhogy nagy vállalkozás lesz!!

A héten megtanultam krumplis pogácsát készíteni, bort fejtettem át palackokba, csiperkét rendeztem a pincében, most az eldugult mosogatócsövet állítom helyre. Nem unatkozom. Az élet mindig hoz valami tanítóleckét. Esténként meg kell tervezzem a másnapot, hogy tervszerűen hasznosítsam a napokat. Magamra, az házra, az életemre, az udvarra jusson idő. No meg a barátokra!

Zene

Azt hiszem a magyar lélek, ma van a legjobban rászorulva a jó dalokra, arra, melyek felemelnek, kiszakítanak a szomorú valóságból. A mai nap youtube-os szörfös eredménye Ocho Macho, Intim Torna Illegál.

Nekem nagyon bejönnek ezek a fajta vidám hangvételű dalok. Ska, reggae, alternatív, mindenféle eklektikus cucc. Szeretem!

örömzenei kortárs társulás =D

Hát ez hatalmas!

Jutott eszembe, mikor már sokadszorra hallgatom meg a számaikat. Megannyi kellemes jó zene, alternatív szöveggel, vidámsággal, örömzene ez a javából!

Üdítő színfoltja a mai zenei életnek. Hosszan lehetne dicsérni. Utcazene stílusú, vidám, pörgős zenét a kistehénből kivált zenészek adják. Sokkal színvonalasabb formáció lett ez, bár poposabb is, mint az underground Kistehén. 

Azt veszem észre, hogy a 90-es évek alternatív bandái egyre inkább "poppos"-odnak. Ma már kezd az eladhatóság is egy szempont lenni? Nem tudom, de az, hogy a rádióban is szólnak bennem ezt a benyomást kelti. Kiscsillag, Péterffy Bori, Pál utcai, most meg ez...

Régen sehol nem lehetett hallani róluk. Egykét számot lenyomtak azt csókolom. 

Hagyjuk a zenetörténeti filozofálgatást, halgassunk ezentúl rengeteg intim tornát, ami kívül, belül megmozgat, felszabadít, és tényleg öröm nézni, ahogy zenélnek!

http://zene.hu/20100519_megszuletett_az_intim_torna_illegal_elso_kislemeze

 

Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

 Az ember boldogságának kulcsa, oka, kudarca önön magában keresendő. A vágyaink elérése, vagy nem elérése határozza meg a boldogságunkat. Ha ez megvan, akkor egy ideig-óráig plusszal, "krafttal" száguldunk, mint a Duracell nyuszi, aztán újabb adag anyag kell, mert elfogyott az előző. Van egy jó hírem is: Ebből az anyagból rengeteg van. és mi magunk vagyunk az eredői. 

Mire vágyik egy ember? Társra, pénzre, mindenféle földi dolgokra. Amikor azt hiszük megtaláltuk életünk párját, akkora löketet kapunk, hogy vagy fél évig nem kell semmi, mert olyan boldogok vagyunk.

Aztán elmúlik, kell valami más. Állandóan a vágyaink mozgatnak minket. Kivéve, amikor beteljesülnek. A szeretkezésnél van egy ilyen pont, amikor az aktus végén, egy pillanatra kiürülsz, csak te maradsz, na akkor, akkor vagy a teljes vágynélküliség állapotában. De ez egy múló pillanat, rögtön utána elkezd járni az agyad valamin, amit meg kell szerezni megint, hogy boldogok lehessünk. A pénz önmagában nem boldogít. Viszont, amiket szerezhetünk vele annál inkább. De ezek a pénzen vett tárgyak, nem olyan felltöltő erejű dolgok, mint amikor egy másik emberen segíthetsz, szolgálhatsz, jót cselekedhetsz önzetlenül. Bár, meg kell valljam, volt olyan, amire sokáig vágyakoztam, ábrándoztam róla, gyűjtögetem rá, értékké tettem egy tárgyat, s mikor megkaptam nem akartam elhinni. Örültem, bolondultam érte. Használni is sajnáltam, nehogy kára essék. Fényeztem, pucoltam, aztán ellopták. Puff.

Azóta nincs drága kerékpárom, ez megtanított arra, hogy ne tulajdonítsak túl nagy jelentőséget a tárgyaknak. Szót fogadtam? Á dehogy. =)

Visszatérve akkor vagyunk igazán boldogok, amikor önmagunkat adhatjuk. Félelmek, és gátlások nélkül. Bátorsággal kell embertársainkhoz fordulni, és azt fogjuk látni, hogy hozzánk is odafordulnak. És ez néha igen jólesik.