Meglepő mára milyen feledésbe merült a blogolás. Ezelőtt 10 évvel tök nagy divat volt, s hogy őszinte legyek, csak a baj lesz vele. Nem győzöm majd rejtegetni ha esetleg egyszer majd tanár leszek a diákok elől. Le is szedtem most a FB-ról, nem kell a reklám. Ezt saját magamnak készítem, meg esetleg Neked, aki vagy olyan retardált, vagy olyan tékozló, aki rám pazarolja az idejét. Máris szeretlek téged! :P

Sok gondolat jutott ma eszembe, s eltelt egy év is, igaza van Lehelnek, kell egy évértékelő leülök és igenis magammal foglalkozom egy kicsit.

Megtévesztő ez a modern világ, van itt nekünk többféle kényeztetés, amihez csak kedvünk tartja, de nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy értékes életet is élj. Nekem ez nem mindig sikerült. Hazajövök, s nem teszek mást, mint HIMYM-t nézek, megy a FB és a YT. Több hónapja, hogy ez megy. Csak azért mondom el ezt, mert szeretném éreztetni, hogy mikor fellépek FB-ra akkor a levelezés, a képek szinte azt az érzetet nyújtják, igaz tévesen, mintha máris nem lennék egyedül ebben a szobában. Társasági életet élek. Bezony! S szinte alig várom, hogy cseverésszek messzi barátaimmal, hódoljak a híreknek, és az allűrjeimnek. De valójában ha a családom nem lenne itthon, s nem találkoznék velük...szóval egyedül kuksolok egy szobában több óra hosszát, s ez nincs rendjén. Ez kérlek természetellenes. Igenis ki kell mozdulni, el kell menni valahova, meg kell találni Őt, megismerni, összeházasodni és a többiek. Szóval van ez FB és nincs meg a késztetés. Várom a sült galambot.

Ritka szerencsés egy napom, hetem volt eddig. Reggel dolgoztam a Zöldkosárban, a Tikben angol szavakat szótáraztam, s láthattam Emesét, ahogy barnára festette a haját-awful. Nem lenne a legjobb indítószöveg a fekete jobba állt c. szöveg. Pedig az lett volna igazán őszinte. Így nem mondtam semmit. Találkoztam ma 3 barátommal! Teljesen véletlenül, majd rávettem magam, s elmentem a Mormonokhoz angol órára. Elég sokáig óckodtam a dologtól, mert tudom, hogy ők egyben misszionáriusok is. De ez az óradolog játékosan, vidáman telt. Sokat hülyéskedtek, mi pedig nagyon jól éreztük magunkat. Már mikor beugrottam időpontot kérdezni, akkor igen szívélyesek voltak a srácok, Luke és King, (elég fura nevek)áradt belőlük a ++++++++++++++++++++ um. S nem is bántam meg egyáltalán, h elmentem, csak egyetlen dolgot. MIÉRT NEM MENTEM EL MÁR SZEPTEMBERBEN!?!?! Volt pár ima, s ennyivel le is tudták a dolgot. Ki vagyok éneset játszottunk, amit szeretek nehezen játszani. S mivel a csoportban voltak idős nénikék is 60+ osok, hát ők is kaptak egysmást a fejükre. Az egyik például, a Snoop Dog nevű rappert kapta meg. Hát.... Az egyik srác Marylin Mansont kapta. S ami a legfuribb volt, hogy sokan nem is tudták ki az. :O

A lényeg, egy mondatban: nagyon jól éreztem magam, és zavarban is, félek a medvétől helyett félek a sörtölt találtam mondani :S 

kénytelen fogok lenni különórákat venni, mert ez így nem fog megerősíteni angolból. Persze kaptam kedvet a tanulásra, de az eddig is megvolt. Mióta angolra járok folyamatosan napi több órát foglalkozom vele, de még többet kellene rááldozni. A nyelvtan nem akar haladni. Ezzel a mormon dologgal nagy kő esett le a szívemről. A másik, ami még bennem van, azaz, hogy le kell számolni véglegesen a plátói szerelmekkel. A netes társkeresésnek nincs haszna, élőszóban szerintem sokkal másabb lehet az ismerkedés, s Eszternek van igaza, hogy ne ez legyen a fő cél, hanem a másik ember megismerése. Közeledés nélkül. Mert tudom vannak lányok, akik az én típusomra buknak, s tudom vannak, akik ki nem állhatnak. Le fogom gyűrni az izgalmat, ami van bennem. Egyébként belegondolva én Barney és Ted keveréke volnék az Így jártamból. A Toldi kunyhó után szabadon tudom, hogy megjátszom magam, s kevés ember láthat belém. Ez a Barney része. A Ted része, a tökéletes keresése, a romantikus srác, aki gyermekei anyját szeretné megtalálni. PFFFFFFFFFFFFF ez elég nyálas, de legalább be honest! 

Jóéjszakát Dear Future Laci!!!!! Its sucks!