Két ember kapcsolata nem a szexualitás itt vagy később dolgán alapszik. Ez csak egy teszt. Sokkal inkább a kölcsönös szereteten, és tiszteleten.
GY. és M. kapcsolata azért futott zátonyra az enyémhez hasonlóan, mert az egyik félből útközben kihunyt a szeretet a másik iránt. Magába zárta a problémáját, és akár egy parányi bolhából is ilyenkor könnyen elefánt jelentkezhet.
Az elején a szerelem és a rózsaszív köd nem rossz dolog, csupán az élet velejárója, ugyanígy velejárója az utána maradó szeretem a másikat az összes hibájával, és elfogadom, hogy ő nem olyan mint én. Nem tehetem olyanná. Lehullik az általunk készített ábránd, vagy álarc. Meglátjuk a másikat tiszta valójában, magunk aggatta díszek nélkül.
Ami nem baj. Ez egy természetes dolog. Sokáig nem hittem hogy ez ilyen, erről valahogy nem nagyon forgatnak filmet, írnak könyvet, vagy bármi. Innen dől el, hogy egy kapcsolat tartósan megmarad, vagy porba hull. Kell a szerelmen felül egy megtartó kapocs, ami segít átlendíteni a túloldalra. Ez Isten. Ha ő megvan, akkor van kapaszkodó, van kire támaszkodni, és orvosolható minden probléma.
Befolyásoló tényező, hogy a két fél mit tapasztalt meg eddig. Mit látott a szüleitől, ők hogyan működtették a házasságukat? Hiába mondják a gyerekek, hogy én biztos hogy másmilyen leszek mint az anyám! Zicher! 80% az esély rá, hogy olyan lesz. Belénk van táplálva, ez a dolog. Nem nagyon tudunk ellene tenni.
Egyedül Isten adhat elég erőt ahhoz, hogy belássuk hibáinkat, tévedéseinket, és ezekről tudjunk beszélni a másiknak.
Mostanság eléggé belemásztam a háztáji gombatermesztés lehetőségeibe, és arra jutottam, hogy csiperkével nem érdemes házilag molyolni, mert eléggé körülményes, sokkal egyszerűbb, ha egy ismerőstől megvesszük a befont zsákokat, s azt egy sötét kamrában elzárva, padlót locsolva párásan tartjuk. Ez egy két ezresből megvan.
Hasznosabb, ha laskához teremtem meg a feltételeket, mert azzal könnyebb. Nem olyan igényes, nem kell vele szórakozni, mert elvan. Csutka, kukoricaszár, venyige mindig akad a ház körül.
Ami ígéretes próbálkozásnak tűnik, az a pecsétviaszgomba, és a shiitake gyógygombák termesztése. A pecsétviaszgombához, addig nem tudok hozzászólni, amíg nem lesz egy fűrészpor beszerzőhelyem. Azzal kell ugyanis dúsítani az alapanyagot, itt a ház körül nemigen akad.
Ebben látok anyagi és egészséges életmódhoz hozzásegítő lehetőségeket. Igen kedvező hatása van a szervezetre, bár ahogy olvastam nem csodagombákról van szó.
A pecsétviaszgombát Kínában életgombának is hívják. Érdekes nem?
A Távol-keleten a népi gyógyászat alkalmazza, immunerősítő,gyulladásgátló, jó közérzet, ellenálló képesség növelő hatása miatt. Emellett energiaszegény, koleszterincsökkentő, vírusgátló is.
Szóval mindenféle bogyó helyett érdemes ezekkel kúrálni magunkat. =)
Andrissal, Csabával, és Győzővel elkerültünk volna Földvárra. MA derült ki, hogy Andris anyagiak, meg idő hiány miatt, nem jön. =(
Hárman előretörünk a vasút mentén, és megnézünk egy vagy két várat december 9-10-11-én. Vagy Csobáncra, vagy Somogyvárra, vagy a Kás-Nyim faluban található, az ország legnagyobb kiterjedésű földvárához fogunk elzarándokolni. Nem tudni.
Ha péntek reggel az első vonattal megyünk, akkor belefér péntek délután, és szombaton is egy kalandos várazás. A főzést valószínűleg én vezénylem le, paprikáskrumpli lesz lacimódra. =)
Már alig várom hogy reggel fagyhalált haljunk a kis vityillóban. Lesz olyan jó buli, mint a tavalyi stoppos kirándulás. Csabinál a korábbi túrák miatt úgyis jó pontokat kell szereznem =)
Sajnálom, hogy Dumakirály Andris nem jön velünk, nélküle halkabb lesz a vonatozás, meg a tekerés.
Természetes, természetközeli, barátságos. Kell ennél több?
Íme, az új megoldás: saját vacok már egymillió forintból kihozható
Forrás: hirado.hu/Daily Mail | 2011. november 29. kedd 13:40 |
Ez nem Új-Zéland, és nem a Gyűrűk ura forgatásának egykori helyszíne, hanem Wales, és egy valós lakóház.
Úgy néz ki, mintha a Gyűrűk ura trilógiának a forgatásán járnánk. Egy ház, ami teljesen beleépül a környezetbe, erős gallyakból, földből és szalmából készült. A tetőt fű nőtte be, az ablakok és a ház belsejéből a derékszögek teljesen eltűntek.
A meglepő: a házat teljesen természetes alapanyagokból építette Simon Dale a családjának. A lak 3500 euróba (kicsit több, mint 1 millió forintba) került. Ráadásul mint kiderült, a családfő nem kézműves és nem is építész. A kényelmes vacok a tervek papírra vetése után négy hónappal már el is készült. „Mindenki megépítheti a saját házát. Nem kell más, csak önbizalom, fizikai állóképesség és néhány barát, akik segítenek” – mondta Dale.
Az öko-ház válasz a pazarlásra és a forráshiányra. Vizet a közeli forrásból, meleget a fakályhából, áramot pedig a napfénytetőből nyernek, a hűtő léghűtéses. Az alacsony energiafogyasztású házikó teljesen önálló, Simon és családja nem függ se áram- se gázszolgáltatótól. „A lakhatás eme formája megadja a lehetőséget egy egyszerűbb, természetközelibb életre – jelentette ki a családfő.
Dale háza minta lehet, ugyanis Wales egyik területén egy teljes ökofalut terveznek, ahol sok kicsi hobbit-ház sorakozna egymás mellett.
Borfejtéshez mosogattam egész nap az üvegeket. 4 db dugó került ki 4 db. borosüvegből. Tök szépek lesznek. Fehér üveg, parafadugóval lezárva, vörös házi bor=)
Az emberek 99%-a nem tud élni. Én se tudtam az elmúlt hónapokban. Régen tudtam. Elfelejtettem. Legnagyobb ellenségeink:
siettetés, megszokás, nincs időnk pihenni, a társadalom.
Siettetés
Mindent minél hamarabb akarunk megkapni, birtokolni. Minél gyorsabban akarunk túl lenni a dolgokon!
Van idő!
Emberek vagyunk, nem gépek, nem állatok. Érző emberek. Nem lehet egy reklámban se összevágni a drámát, a romantikát, se egy vicces jelenetet. Hagyni kell, hadd érezzük át a dolgokat, "engedem hadd menjen"-ek át keresztül rajtunk!
Ebben a felgyorsult világban autópályán közlekedünk, egy kattintással megkapunk bármit, mindent felgyorsítottunk magunk körül, elfelejtettük, hogy másképp is lehet élni.
Megszokás
Rengeteg felesleges szokást vettünk fel, amire ha jól meggondoljuk nincs is szükségünk, vagy nem tudunk rá nyomós indokot kitalálni. Ezek szabályozzák az életünket. Egy pohár ital, egy doboz cigi, egy kattintás és megy a tévé, vagy hírek olvasása, akkor is felmegyek FBb-ra, vagy iwiw-re ha nincs semmi dolgom, egy film megnézése, bármi lehet ami nem biztos hogy jó, hogy szükséges időtöltés számunkra. Annak, aki elszánta magát a változásra fel kell húzni a kesztyűt, és levedleni ezeket a felesleges dolgokat. Jusson több idő magára a bennünk lakó emberre, vagy a környezetünkre.
Körbebástyázzuk magunkat gépekkel, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy hoppá!
Nincsenek mellettem emberek! Nincs kivel beszélgessek egy csésze tea mellett.
Az ember alapvetően nem fog megváltozni, mert azok a dolgok, melyekkel megszületett, azok benne vannak. DE! A világhoz való hozzáállásunkon nagyon sokat tudunk változtatni, a felfogásunkon, a szokásainkon, rengeteg múlik.
Időt hagyni
A másik, amit a régiek nagyon tudtak, mi a modern kor gyermekei meg elfelejtettük:
NÉHA NEM CSINÁLNI SEMMIT!
Az összes ismerősöm, köztük én is, (aki nem vagyok a magam ismerőse:) Állandóan csinál valamit. Sose áll le, mindig agyal, tervez, csinál.
Így lehet a legjobban kinyíratni magunkat. Azzal, hogy nem pihenünk, hogy nem adunk magunknak időt, így leszünk rákosak, betegek. Tudni kell pihenni, tétlenkedni.
Miért kell meg várni a betegséget, hogy akkor ne csináljunk semmit? Mert, ha betegek leszünk mit is csinálunk? Ágyban heverünk egész nap, áll a mosatlan, a mosnivaló, rosszabb esetben bekapcsoljuk a tévét, vagy olvasunk egy könyvet. A jobbik esetben felhőket, madarakat, fákat csodálunk, a növényeket a szobában. Ha magunkra maradunk, és odafigyelünk, a természetből kapunk energiát.
Onnan tudom mindezt, mert sokat olvastam, és tapasztaltam is. Ma például, szokásom szerint kiszaladtam, adtam az állatoknak, észrevettem hogy nincs vizük, erre visszaszaladok két kanna meleg vízzel. Szokásomtól eltérően, ma valahogy ott ragadtam, és elkezdtem nézni, hogy isznak: A tyúkok egymást melegítve, álltak szorosan egymás mellé, és egyenként kortyolgattak. Aztán megnéztem hogy esznek: a kis kakas elkergetett mindenkit maga körül, beállt az etetőbe, és szétrúgta a kukoricát.
Ekkor döbbentem rá, hogy nagyon is felelős vagyok értük. A gazdájuk vagyok, bennem bíznak, és várnak. Elmondhatom hogy mindig vár otthon valaki =)
Társadalom
Tegnap voltam a Tecsónál, és az üvegvisszaváltónál, és azt vettem észre hogy hallgatok a többire! Pedig nem voltam benne biztos, hogy igazat mondanak. Egy ideig hallgattam rájuk, aztán a saját fejem után döntöttem: beraktam az üveget! =D
A gép működött! A markomba röhögtem, hogy milyen lüke is voltam.
Vekerdy Tamásnál olvastam azt, hogy a gyereknevelésnél nem kell hallgatni senkire. Tegyük azt, amit belül gondolunk. Ami nekem, meg a gyereknek a legjobb, Figyelmen kívül kell hagyni a nagyszülőket, a barátokat, azt kell tenni, amit jónak látunk.
Azt hiszem az első példából is jól kiszűrődik, hogy nem kell másokra hallgatni. Tegyük azt, ami nekünk a legjobb.
Hegel-i iskola szerint a történelem a nagy emberek történetéből áll. Világéletemben tudtam, hogy az emberek hajlanak a birka komplexusra. Ne legyünk birkák, ezért vállaljuk önmagunkat, a gondolatainkat, a hobbinkat, azt amit szeretünk csinálni. Kapcsoljuk ki a tévét, és aktívan hasznosan töltsük el az időnket.
Pár ember, egy Nap, néhány Hold, a Föld Volt ott mikor egy UFO megcsókolt egy nőt A nő ment tovább a boltok éppen zártak
Kispál és a Borz-UFO
HÁ HÁ!!!
Megvan!
A héten beszereztem egy kerózásra tökéletes szemüveget, ami illeszkedik az arcomhoz, ki van párnázva, és a párnák közötti rések engedik a levegőt. Bár, nagy hajtásnál ugyanúgy bepárásodik mint a szemüvegem, de meg kell mondjam, hogy kíméli a szememet a hidegtől, hótól, esőtől, és ez azért nem kis dolog!
(Most eszem a körtelevest, ami körtekompótnak készült).
S amikor majd a rendszeres mínuszok beállnak, akkor felhúzom a símaszkomat. Elég állat. Egy gyerek öklöcske méretű lik van rajta a két szemnek, ám ennek ellenére igencsak melegíti a fejemet, ezért nem is hordom rendszeresen.
Ehhez járul még a maszk, amit a pesti bicajosoktól lestem el. Melegíti a levegőt, nem kapok annyi káros anyagot, védi az orromat a lefagyástól, csak hát, ebben is igen sok pára összejön. Nyitva szoktam hagyni az alját, hogy járjon itt is a lég.
A csukló-térdmelegítő-kesztyű összeállításban végre sikerült elérnem, hogy ne fagyjak le a bicajról télen. Olyan komfort érzetem van, mintha autóban ülnék. A párásodást kell még megoldjam, meg a felülöltözködést. Vennem kell még egy bőrkesztyűt, ami egyáltalán nem engedi át a hideget, meg a fülemet valahogy bebugyolálni kéne alaposan.
Lehet hogy a vásárban összelejmolok valami világháborús bőrfejfedőt...
Hát mára ennyi. Tökjó sportolni, mert fiatalon tart, boldoggá tesz, és érzem hogy élek. Mozgás nélkül nem is tudom mi lenne velem.
A 17. nap környékén megmutatkoztak a kukorica csuhéjra szövetett gombakezdemények. Ma átraktam egy fényesebb helységbe, eddig csak egy zsák mutat termést. A többihez idő kell még, mert ott lassabban szövődik a csutka vastagsága miatt. De nem aggódok, mert fehérek azok a zsákok is. Másrészt az volt az utolsó zsák, és ez kapta a legtöbb spóra anyagot is. Továbbra is locsolom a helységet, bár a hőfokot levettem 23 C-ról 20-ra.
Az első képen a kifehéredés első jeleit láthatjátok
ez még november 11-én készült.
A lenti képek a ma reggel szüleményei.
Most nagyon boldog vagyok. Olyan mintha az apjuk lennék. Az én gyermekeim ha úgy vesszük =)
Gondoztam, neveltem, tápláltam őket. Már tudom hogy a következő kísérlet az a csiperke lesz, majd a pecsétviaszgomba.
A végén helyem nem lesz, ahol tudnám termeszteni =)
A legjobb az egészben az, hogy minden bio. Semmi mérget nem használtam. Mésszel fertőtlenítettem. Anyagköltségem 1250 forint volt, a spóra ára. Minden mást kaptam, szedtem, vagy volt itthon. Ennyiből kihozni 20 kg gombát ajándék =) Tetszik ez a termesztősdi. Csak a folyamatot kell felgyorsítani, leegyszerűsíteni, mert sok idő elment a darabolással, szedéssel, áztatással. Továbbá, nagyobb helység kell, több alapanyag, összeállított fertőtlenítő, szecskázógép. Ha mindezek megvannak, és tényleg gyorsan halad a dolog, akkor innentől kezdve piacra is lehetne vele menni. Mars térre, Dorozsmára, ismerősök között ajánlgatni. Ha lesz bevétel, lehet bővíteni a kapacitást.
Csiperkéből egy tízes ládával 2000 ft-ot lehet keresni. Márpedig ha az beindul, akkor az rohamosan terem. Lehetőségek vannak =)
Bánok mindent, amit nem tettem meg a kapcsolatunk megmentésének érdekében. Foggal-körömmel kellett volna érzelmileg támogatnom, vigasztalnom őt.
A mai nap Pesten töltöttem egy gyönyörű napot. Feltöltődve, megvilágosodva, megvigasztalódva. Túráztam, gondolkodtam, rácsodálkoztam a színes levelekre. A zöld, a vörös, a sárga és a barna megannyi változata hevert a talpam alatt.
Hazajőve elkezdtem régi képeket nézegetni.
Nos, nem kellett volna. Két ragyogó fiatalt láttam a képeken, mosolyogva, boldogan néztek a lencsébe. Együtt.
Nem egy képen, hanem vagy több százon. Szépek vagytok! Gondoltam magamban, és mondták is sokan. Nekem ez maradt meg. Nem tudok a városban úgy menni, hogy ne kerüljenek a kedvenc helyeink a szemem elé. Zenét úgy hallgatni hogy a kedvenceinket ellapozzam. És még sorolhatnám enni, inni, vonatozni. Mindenhol ott van. Együtt éltünk egymás mellett. Mindent együtt csináltunk, de mindent. Lehet hogy ez volt a baj.
Most meg romokban heverek megint, építgethetem magam. Még mindig nem tudom ezt elfogadni, felfogni. Hogy hagyhattam ezt idáig fajulni?
Mért hittem az utolsó éjszakáig hogy minden rendben? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy ragaszkodom hozzá, hogy szép dolgok fűződnek az emlékéhez. Hogy boldogok voltunk, és iszonyat gyorsan eltelt ez a másfél év. Tisztelem és szeretem. Ezért tudtam elengedni. S kívánom neki, hogy legyen boldog. Ha már én nem tehetem azzá.
Azt hiszem én Dorkába vagy háromszor négyszer estem bele. Valahogy úgy megy ez, hogy az ember valami jó tulajdonságot kinéz a másikban. felmagasztalja, és hozzátesz dolgokat. Kidíszíti a másik személyt, és így szereti. A saját ábrándjait szereti az illetőben. Azt hiszem ez a szerelem rideg megfogalmazása. Hogy aztán elmúlik s utána mi marad? Az a szeretet. Szeretet a másik ember iránt, mert képes volt elviselni mindennemű dolgaimat, szeretet, amiért velem van.
Mikor az egyik fél szakít, akkor a másik fél önkéntelenül is még nagyobb hévvel kezdi el szeretni, hátha ezzel megold valamit. Valójában semmit, sőt, még ront is a helyzetén. Könyörög, öngyilkos akar lenni, hosszú monológokat tart stb.
Én az örök reménykedő vagyok. Ez se jó állapot, de hiszem, hogy illünk egymáshoz, és hogy összetartozunk. Reménykedek. Nem tudom miben, vagy mikor, ez csak úgy van.
Szeretném már nem szerelmesen szeretni, hátha könnyebb lenne. De az iránta való szeretetem megmarad örökre.
Tudom mit szeret, tudom mit nem. Hogy mivel kedveskedjek neki egy rossz napon, vagy hogy mivel rakhatok a tűzre. Két évig gondoztam, ápoltam mikor beteg volt, most meg? Nincs semmi.
Szerintem jó dolog ez a szerelem, de nem tart örökké. És pont ezért annyira értékes. Meg kell élni, ki kell használni ezt az örömteli forrást. Olyan boldogságsorozat aminek azt hiszed sose lesz vége. Mi nagyon boldogok voltunk együtt. Ez látszik a képeken is. Mindegyiken csupa mosoly, és derű, és vidámság. Pedig voltak rossza napjaink. Kutya idők, de a másik mindig ott volt bizonyosságnak.
Azt hiszem ez a világ tényleg jó! Az ember rontja el saját magának. De minden úgy jó, ahogy a jó Isten megteremtette. Csak mi emberek vagyunk rosszak benne.
Sok embert foglalkoztat a kérdés, hogy vajon a hasonlóságok vagy a különbségek célravezetők-e egy sikeres párkapcsolatban? Eláruljuk, mi az igazság.
Híres ellentétek
Ha nem is tudatosan, ám a nők többsége rövidtávon jobban vonzódik a magasabb tesztoszteronszinttel rendelkező férfiakhoz, ami általában markáns külső jegyekkel párosul. A sztárvilág csak úgy hemzseg a meghökkentő párkapcsolatok illusztris példáitól, elég csupán a korai '90-es években Kylie Minogue és Michael Hutchence viharos kapcsolatára, Sandra Bullock és szerelő férje botrányba fulladt házasságára, vagy a popkirály és Lisa Marie Presley színlelt románcára gondolnunk. Ezzel szemben sokan nem jósoltak nagy jövőt Michael Douglas és Catherine Zeta-Jones szerelmének, ám a jelentős korkülönbség ellenére a sztárpár a mai napig együtt él. Egy másik furcsa kettős, aki szintén kiállta az idők próbáját, a szupermodell Heidi Klum és a heges arcú Seal, akik a jelek szerint nem a külső, hanem a belső hasonlóságok miatt találtak egymásra.
"Szerintem a legfontosabb kérdés, hogy ezek az ellentétek mennyire zavaróak az adott párkapcsolatban. Én eléggé racionális típus vagyok, míg a volt csajom lázadó személyiség volt, ami eleinte nagyon imponált. A későbbiekben azonban a különbségek minden hidat felégettek közöttünk."
Az immunrendszer bódító illata
Eddig is tudtuk, hogy a párválasztásban a testszag és a vizuális benyomás döntő szerepet játszik, ám egy kutatás szerint a genetikai ellentétek valóban vonzzák egymást. A genetikailag hasonló egyedek felismerésének képességében az ún. fő hisztokompatibilitási génkomplex (MHC) játszik fontos szerepet. Brazil tudósok nemrégiben bebizonyították, hogy az eltérő MHC-komplexekkel rendelkező emberek ösztönösen is nagyobb valószínűséggel választják egymást társnak, mint azok, akinek hasonló a génkomplexe. Az egészséges szaporulat biztosításának evolúciós stratégiájával elkerülhető a vérfertőzés, az MHC és a genetikai különbözőség előnyt jelent az utódnemzés szempontjából. Az MHC genetikai tulajdonsága ugyanakkor összefügg bizonyos illatok preferenciájával, és amíg a férfiaknál a párválasztásban a külső ismérvek és az illatok hasonló szerepet játszanak, addig a nők olyan illatú férfit választanak, akinek az immungénje jelentősen eltér a sajátjuktól.
Márta, HR-manager (35)
"Sokáig én sem tudtam megfejteni, hogy az ellentétek vonzzák-e vagy taszítják egymást. Az évek múlásával azonban úgy tapasztalom, hogy sokkal hasznosabb, ha minél több közös vonás van a férfiban és nőben. A férjemmel minden apróságnak tudunk örülni, sok tekintetben egyforma az ízlésünk, és ha nem így lenne, hosszú távon biztosan konfliktusokhoz vezetne. Így jobban megértjük egymást és problémamentesek a mindennapjaink, hisz ugyanazokban a helyzetekben érezzük jól magunkat."
Ne a klónodat keresd
Az "ellentétek vonzzák egymást" kifejezés arra utal, hogy a párkapcsolati felek ellentétes fizikai tulajdonságokkal és személyiségjegyekkel rendelkeznek. A mágnesesség elméletében az ellentétek valóban vonzzák egymást, ám a párválasztás során úgy tűnik, inkább a "hasonló a hasonlónak örül" mondás érvényesül - vélekedik Győri Szilvia, szexuálpszichológus, tanácsadó szakpszichológus. Az egymással teljesen ellentétesen működő pároknál az ismerkedési fázis rendkívül szenvedélyes és izgalmas. Ha azonban elmúlik az újdonság varázsa, és előtérbe kerül az igazi személyiség, gyakran elviselhetetlenné válhat a különbözőség, és ha együtt is maradnak a felek, szánmos konfliktus lehet a kapcsolatban. Kutatások szerint a boldog párkapcsolatban élőknek valóban sok közös vonása van. A kapcsolat hosszú távú sikerében nagyon fontos a személyiség- és attitűdhasonlóság, ugyanakkor az ellentétes személyiségjegyek lehetővé teszik a párok számára, hogy a legjobb tulajdonságaikat összekovácsolják, illetve erős csapatként működhessenek együtt minden élethelyzetben.
Hosszú távú vonzalom
Az egyik amerikai szaklapban nemrégiben megjelent tanulmány szerint az ellentétek csupán abban az esetben vonzzák egymást, ha mélyebb szinten több a hasonlóság, mint az ellentét, tehát a feleknek nagyjából azonosak az értékekről és az életről szóló elképzeléseik. A bensőséges párkapcsolat legfontosabb eleme a közös életérzés, és bár egyes különbözőségek (pl. milyen szabadidős programot kedvel valaki, hogyan szeret enni, stb.) okozhatnak kisebb konfliktusokat a kapcsolatban, ám ha érzelmileg intelligensek a felek, aktívan keresik a módját annak, hogyan el tudják fogadni a másik hibáit. Az ellentét ugyanakkor egyensúlyt jelenthet, és többletet is adhat, hisz ami hiányzik belőlünk, azt a másik kompenzálja. A jelek szerint egymás kiegyensúlyozásának képessége az egyedüli kulcsa a hosszú távon is harmonikusan működő párkapcsolat létrehozásának.
Pali, operatőr (33)
"Engem nagyon idegesítene, ha a csajom mindenben hasonlítana rám, ám kétségtelenül jó dolog, ha van néhány egyező tulajdonságunk. A barátnőmmel totál mások vagyunk, és nem is értem, miért vonzódunk ennyire egymáshoz. Ennek ellenére úgy érzem, a kapcsolatunk az idő múlásával egyre mélyebb lesz, úgy, hogy közben mindketten a magunk útját járjuk."
Komolyan! Miért várom mindig? Miért nem felejtem el? Miért?
Nem vagyok normális. Hiányzik. Az hiányzik, ahogy boldogok voltunk. Szeretném újra azt. Vajon lehet? Harmonikus, boldog kapcsolat volt. Aztán a nyáron minden gallyra ment. Hiszem, hogy ez az egész egyszer újra olyan lehet. Nem tudok más lányra komolyan gondolni. Ez az egész ahogy összejött, nem lehet véletlen. Pár utcányira lakik innen. Rakat dolgokban hasonlítunk, más dolgokban különbözünk. Ennek hogy mi így kerültünk ilyen közel egymáshoz, lehetetlen. Nem lehet csak így vége! Ez egy állapot, ahonnan az utunk újra összekerülhet, vagy szétválhat. Bizonyos dolgokat mindketten elszúrtunk. Remélem most hogy egy ideig külön utakon járunk dolgozunk ezeken a dolgokon, és változunk jó irányba. Bár a másik tükör tartása hiányzik. De újra tükröt fogunk tartani egymásnak.
Tudom, nem szabad elmerülnöm a materialista világban, a munkában, a felületes dolgokban, hanem oda kell tegyem magam a lelki életben is.
Tökjól esik egy rég látott emberrel való beszélgetés. Méghozzá úgy, hogy ehhez teljesen a véletlen döntés folyamán jutottam. Vagy mégsem?? =)
Jó tudni, hogy egy olyan témáról is el tudok valakivel beszélgetni, ami egyáltalán nem érdekel, de az évek alatt elolvasott könyvek után ez is megy.
Előttem egy csaj tökvörösen hánytorog előre hátra a vidámságtól. Jó látni. Ez egy boldog nemszületésnap azt hiszem.
Visszatérve jó tudni ezeket a dolgokat. Több vagyok mint két éve. Elmondhatatlan milyen jó embernek lenni, és úgy viselkedni. A tegnapi mélypont után a mai nap a felívelésé. Töltődöm minden által. Keserű gondolatok nélkül.
"Európát behálózza az amerikai gondolkodásmód, életstílus. Ennek a legnagyobb veszélye, hogy gyökértelen, nincsenek hagyományai. Ugyanakkor azonban hódít gazdagságával, és gátlástalanságával. Az élet üteme is megváltozik ennek az új stílusnak a hatására: nagyobb a hajsza, a megélhetésért vívott küzdelem. Kezdve a lapok olvasásától, a postabontásig és a telefonok csengéséig [...]
(ma már hozzátehetnénk a televíziós szappanoperákig, az internetes kapcsolatteremtésig, a virtuális hatások kultuszáig).
Mind tünetei egy létezésnek, mely a bomlás, és egyre inkább csak védekezés tünetei egy továbbélésnek, mely egyre kevésbé élet, egy emberi egzisztenciának, melyben egyre kevesebb az emberi..."
Adott egy évszak. Adott egy kerékpár és egy "fakíréletmódotnéhaelőnyben" részesítő alany. Na meg a hideg. Az is fontos. Enélkül nincs tél!
Benn voltam Janónál, és megint jól sikerült elverni az időt beszélgetéssel. Ez az egyetlen hátránya, ha odaviszem a bringát javíttatni: elmegy az időm, és nem marad idő semmire. Ezért szoktam általában utoljára beugrani. Ez mellékes. végülis a Tikben töltöttem egy órát, olyan 6 és 7 között indulhattam el Szegedről, a következő szerelésben.
Füles sapka, szemüveg, kétméteres sál, hosszú ujjú nyakas póló, pulóver, poláros széldzseki, csuklóvédő, poláros kesztyű, poláros alsó nadrág, rá térdmelegítő, farmer, 4 zokni, félszáras túrabakancs, rendőrlajbi.
Ma este ködös-szitálós időjárás volt, mínusz három-négy fokban zúzmarás érkeztem haza...
Dorozsma után csak az előttem lévő másfél métert láttam. Hozzá kell tenni, hogy az első fényszóró nem világít olyan jól, mert a hátsóra megy a java. A hátsó lámpában első égő van, és úgy világít (Hála a magasságosnak!) hogy hátul messzire ellátszik. Ehhez jött a mentőmellény, ami szintén jelezte a sofőröknek merre járok.
Jó pont, hogy nem fáztam, fel voltam készülve 80%-ba. A maradék 20 % javítható. Első probléma az volt, hogy hideg levegőt kell beszívjak.-- SÍMASZK. A sálat az orromra téve, meg bepárásodott a szemüvegem... Később már mindegy volt.
Második probléma, hogy fázott a szemem, hideg levegő érte, ami nem tett neki jót folyamatosan könnyezett, majd ahogy kikerültem a városból a szabadba azt vettem észre hogy nincs mit észrevenni. Bepárásodott a szemüvegem. A test és a szemüveg között kiütközött a hőkülönbség. Kell tehát egy VÉDŐSZEMÜVEG
Harmadik probléma, hogy leizzadtam. Izgultam, tekertem, be voltam öltözve. Hazaérve a póló, és a pulcsi tiszta víz volt. Ez így nem lesz jó. Le kellett volna valamit venni elindulás előtt. TÚLÖLTÖZÉS.
Tehát még gyakorolni kell. Másik trükk az utóbbinál, hogy egy állandó lassú tempót veszek fel. Érdemes mindig felkészülni és magunkkal vinni a drága pénzért megvett KAMÁSLI-t.
Mikor leszálltam a bicóról, tiszta viz voltam, a bringán esőcseppek, a mellényem zúzmarás, a nadrágom jéghideg, a kesztyűn jégcsapok meredeztek. Amit még mindig érzek hogy nem volt oké az a bokám, és a szemem.
Eredmény: Lehet télen tekerni, de érdemes inkább nappal mert éjjel a rossz időjárási körülmények miatt nem éri meg! Jómagam az útról háromszor akartam legurulni úgy, hogy volt világításom, és helyismeretem.
A buddhisták lelki gyakorlatai közé tartozik a holttestek feletti szemlélődés és elmélkedés. Egy alkalommal a tanítványok így szóltak Buddhához.
- Mester nézd milyen iszonyú a felbomló hús látványa! és egy kutya bomló tetemére mutatnak.
Buddha is odanézett, és azt mondta:
- De milyen szép fehér foga van.
Nem hazudni kell, de észre kell venni a szépet, az igazat, a jót.
Ajánlom Popper Péter írását, a Mit tehetünk magunkért? című Mesterkurzusos könyvből. Arra világít rá, hogy időt kell magunknak hagynunk. Feldolgozni az érzelmeinket. Fegyelmezni kell a lelkünket, mert csak így maradhat egészséges. Mellőzzük az amerikai hatást. Gépek helyett foglalkozzunk magunkkal. A jelent éljük meg, s ne a múltat vagy jövőt. Isten szépnek teremtette meg ezt a világot, keressük meg benne a jót!
A harag oroszlánja
A kéj kecskéje
A hatalomvágy sárkánya
és a siettetés bikája
Őket kell legyőzni, ahhoz hogy egészek maradhassunk. Ehhez kitartás és türelem, és hit szükségeltetik.
Mindig is úgy képzeltem, hogy aki télen teker, annak úgy kell felöltöznie, mint egy I. világháborús pilótának. Ugye semmi fülke meg védőfal, egyszerűen egy bőrsityak, szemüveg, sál, bőrkabát, vastagnadrág, bőrkesztyű. Ááá tudom is melyik meséből, a Balu kapitány után juthatott ez eszembe még ma is. Az alapvető gondolat nem rossz.
A másik hasonlat, a síelőké. Símaszk, szemüveg, kabát, kesztyű, bakancs, sínadrág.
De ezekkel az a baj, hogy egyik sem bicóra való. Ezekből csak meríteni lehet. Mert az igazi téli bicós felszerelés minden apróságra kihat, hogy a későbbiekben semmi egészségügyi problémát ne okozzon a téli tekerés.
Elsőre érdemes lehet rétegesen öltözni, aztán úgyis kitapasztaljuk mire nincs szükségünk.A kerékpáros öreg rókák szerint, alul vastagon, felül pedig vékonyan a legideálisabb. A ruhaneműk beszerzésekor, a páraáteresztésre és a vízállóságra törekedjünk.
Ízületek, térd melegítése létfontosságú!%!
Fejfedő
Fejfedőnek símaszk, füles sapka, orrig felhúzott sál, vagy kendő. Védeni kell a szemet is, mert a hideg szél könnyessé teszi a szemet. Ezért olyan védőszemüveget, napszemüveget lehet kapni a bicós boltokban, ahol a két széle a fül irányába kinyúlik. Ez megvéd a légáramlástól.
Nyakvédőnek sál.
Kabát
Valami könnyebb kabát is kell, amit az ember kitapasztal, mennyire fűti be mozgás közben. Ezt mindenkinek ki kell tapasztalnia, hogy mi mennyire jön be. Azt tudom, hogy a szövetkabát nem a legjobb megoldás, mert feszül.
Talán valami vízálló membrános kialakítású béleletlen, páraáteresztő, szél álló dzseki lenne a megoldás, ez irányban még én is tapogatózom. Elképzeléseim szerint hosszú ujjú, vékony típus kellene. Azért jó a béleletlen, mert úgy öltözködünk alá, ahogy akarunk. U.ezt még nyáron is hordhatjuk.
Lányoknál gyakori betegség lehet a felfázás. Ezért kapható derékmelegítő, ami ápol és eltakar =)
Kesztyű
Nélkülözhetetlen a jó hideg-bíró, szélálló kesztyű. Ez is próba tartja, mert van olyan, ami izzasztja a kezet, az megint nem jó.
Nadrág
Bár én még dupla pulcsiban idén még nem tekertem. Viszont dupla nadrágban annál inkább. Itt minden jöhet: harisnya, jégeralsó, cicanadrág, Novemberben már kell egy polár alsó, és egy farmer külső nadrág. (Bár a tekeréshez a farmer rég nem a legideálisabb, mert feszülős anyagról van szó, akkor már inkább valami elegánsabb bársony).
Tervbe van véve egy esőnadrág vétele. Szűkíthető szárral, fényvisszaverő csíkokkal...
Térdmelegítő
A legfontosabb, hogy a térd, és a boka ízületek meg legyenek védve. Ehhez patikában kapató gumis térdmelegítőt használok, bár lehet ki kéne próbáljam a régi feltekerős fáslis technikát is. Az I. világháborús katonák is azzal védték lábszárukat a portól, hidegtől. A profik szerint vigyázni kell arra, hogy ne izzadjon be a testünk egyik ruhanemű esetében se. A térdvédő alatt is bepárásodhatunk, ezért ajánlott nadrágra felhúzni, hogy a szellőzés meglegyen. A Lidlibe kapható gyapjús térdmelegítő?! Tökjól tartja a meleget. Még nem próbáltam, de ennek is utána kell járjak.
Kamásli
Bokavédőnek egyelőre magas szárú bakancs, de be kell szerezzek egy kamáslit is. Ezzel vízhatlanítom a bakancs tetejét. Bakancsba pedig túrázásnál is hasznos pamut zokni a nyerő. Felszívja a nedvességet, és még melegen is tart.
Lábbeli
Könnyű, magasított szárú túrázásnál használatos vízzáró, membrános bakancsok a nyerő típusok.
Világítás
A sötét miatt érdemes felkészülni pót-villogóval (vagy elemmel), pót-mellénnyel. Bár én a dinamóra esküszöm. Ehhez pót-égőt kell hordani.
"Újabb villamoson lökdösődéssel eltöltött hónapok után talán már olyannyira érezhető lesz a kontraszt a kerékpározás javára, hogy a következő szezonban már nem lesz leállás. És ne feledjük: bármennyire is fel vagyunk öltözve, húszpercnyi várakozás a buszmegállóban sokkal kellemetlenebb, mint ugyanennyi idő alatt frissen, vidáman hazatekerni…"
Igaz dolgokkal foglalkozni, nem filmekkel, és hamis földi javakkal, nem aggódni, sápítozni.
Sokat töltődni, Duracell nyuszinak lenni, mindig adni, mosolyogni.
Tehetségeimet megosztani másokkal, felvidítani, nem csüggedni, sokat pihenni, töltődni, a zene által, a természet által, az új dolgok által, az utazás által.
Kedden este végső stádiumába került a háztáji gombatermesztés =)
Végre valahára Hétfőn beáztattam az alapanyagot, Kedden pedig bezsákoltam. Nem volt egyszerű, könnyű munka, de! Remélem gyümölcsöző lesz! =) Nagyon ajánlom hogy gombamódra szaporodjanak, mert sok időt, és munkát öltem bele.
Az egész ott kezdődött, hogy Orosházán láttam egy újságban gombatermesztésről egy cikket. Megtetszett, hogy csak egy pince és pár körülmény kell neki, és már működik is. Akkoriban a mi pincénk egy kupleráj volt, telve mindennel, ami egy ház körül csak összejöhet. Már az is komoly meló volt átpakolni, kitakarítani, rendszerezni, kimeszelni stb.
Hát még aztán az alapanyagok beszerzése, egy délutánom ment el arra, hogy 8 zsák csutkát összeszedjek. Szerencsémre Viktor cimborám elhozta, ezzel nem kellett sokat vacakolnom. De 4 zsák feldarabolása, éppen sok órámat ette meg. Fogtam a csutkát, és baltával feldaraboltam. Tatám mikor meglátta azonnal elkezdett aggódni, csak az ujjadatle ne csapd!
Még egybe van =) Berögződött a rutin, és sikerült, de milyen áron?
Sokáig húztam ezt a dolgot, mert tudtam, hogy a befejezése körülményes lesz.
Hétfőn kértem egy nagy vájlingot, forraltam meszes vizet, bezsákoltam rasszer zsákba az alapanyagokat, és beáztattam azokat. A kivett zsákokat alaposan bebugyoláltam, tettem helyébe a következőt. Ez így ment egész álló nap. Sikerült is leforráznom a hasamat, és a lábfejemet.
Másnap, átlátszó műanyag zsákokba tömködtem a spórával elkevert alapanyagot.
Összekészítettem a helyüket, meleget, és párát adtam a helységnek. Ez is eltartott egy egész napig. Szerdától már csak annyi dolgom van, hogy szellőztetek mikor eszembe jut. Imádkozok, s remélem, összejönnek a várva várt gombák.
Megszűntem a lelki társa lenni. Az a személy, akire ha az ég leszakad, akkor is számíthat. Elmentem idegenbe, ő meg lelki társakat keresett magának. Pótolva lettem. Nem lett rám szükség. A helyem betöltve, a képem törölve. A háttérben valami kiabálós rockzene szól. A lelkem kiabál így. Hülye, barom. Hatökrös trágyadomb! Szalmabábuként tettem azt, amiről gondoltam hogy kellene tennem. Úgy bánom. Elvesztettem egy értékes embert. Mert nekem még mindig értékes, akármi történik is. Talán úgy vagyok ezzel, mint tatám. Mamám kirakta a szűrét, Szinte mindent megtett vele szemben, de ő még most is segít neki, és támogatja, ahol kell. Pedig szavaiban, viselkedésében haragszik rá, de most már tudom, hogy még mindig szereti. Hát én még egyik se. Csak a szeretet. Ma egész nap azon morfondíroztam hogy történt mindez? Mennyországból a pokol tornácára. Nagy esés!
Néha nem értettem meg. Ez bántotta. Magába fordult titokban. Kertek alatt haragudott is rám emiatt. Keresett egy másik utat. Ez lett a Szentes. Én meg a vesztes. Most már viccesnek tartom, amikor sírva értetlenkedtem előtte. Már el volt gereblyézve a dolog.
úgy fáj!
Nem értem, hogy van bennem ekkora szeretet. Benne meg semmi. Nem vagyok képes a képeit nézni. Régen megnyugtattak. Most alighanem felzaklatnak. Valamelyik nap láttam egyet. Én készítettem. Gyönyörűen fest rajta.
Elbűvölő egy lány. Sugárzik belőle a szépség.
Fárasztónak találtam ma sok mindent. Tyúkvágást, boncolást, kétkezi munkát, mamám negatív szólóit, hogy így rossz a világ, úgy rossz. Öcsém mindenre zsörtölődését, piszkálódását, azt, hogy semmi sem jó, ahogy én gondolom.
Fárasztó! Hiányzik egy-egy biztató mondat, pajkos mesélés, fülemnek kedves hang zaja. Csak a hangját szeretném hallani.
Együgyűen nézem a leveleimet, hátha most írt valamit! Talán lehet? Szánalmasnak érzem magam.
.jpg)
