Azt vettem észre az elmúlt hónapokban, hogy nehezen nyitok, nehezen hallgatok eleddig ismeretlen dalokat, stílusokat. Becsökevényesedtem asszem, elkényelmesedtem, nem hallgattam az intuícióimra, figyelmen kívül hagytam a véletleneket.

El voltam a régi világomban, amit ismertem. Asszem itt indul el az ember oda, hogy csak egyféle zenét/felfogást tsz magáévá, a többi mellet meg elmegy. Nem voltam ilyen! Minden utamba kerülő dolgot megnéztem, és utána döntöttem el, hogy jó e az nekem vagy sem.

Volt/van kedvem belemászni az újba, és nem féltem tőle.

Tegnap régi stoppos képeket nézegettem, és rájöttem, mennyire hiányzik az, h ismeretlenekkel beszélgessek egész álló nap. Kell az efféle feltöltődés, a csobánci vonatos trip is tökjól sült el, ma egész nap süt a nap. Ez örömmel és bódogsággal tölt el. Tudom hogy igazam van, és hogy tudok élni =)

Újra az az izgalmas sejtelmes fiatal srác akarok lenni mint aki régen voltam. Sok kalanddal, tapasztalattal, felfedezéssel a hátam mögött. Mert az új dolgok tesznek fiatalossá! 

=D