Péntek reggel arra keltem, hogy Csaba királyfi lemaradt a csillagösvényről. Hajnali ötkor felült a vonatra, ami elől elment a mozdony. Lekéste a vonatot, két órával később indultunk. Ezek után felhívtam Győzőt, elmondtam neki a helyzetünket. Mindennek ellenére gyé felhív egy óra múlva, hogy hol vagyok már, itt van Szatymazon, keressem már meg. Mondom neki, de hiszen van még egy óra! -Basszus. Letette, eszeveszett kapkodásba kezdett, kapásból a vonaton maradt a kabát, meg még egypár dolog. Kis híján jegy nélkül utazott tovább. 

Zuglóban találkoztunk össze mindhárman, a vonaton mindenki kialudta a reggeli izgalmakat, ettünk, ittunk, a gombás szendvicsem igen népszerű volt, annak ellenére h gyé nem ugrált a gombáért. Földvárott busszal potyáztunk fel a birtokra, és a délután folyamán fát fűrészeltünk, vizet szereztünk, gombás papri-krumplit főztünk, meg melegszendvicset ettünk borral. Győző rögtönzött egy budipotyit, amit én budibüfének csúfoltam. A célnak megfelelt. Létfenntartás megoldva. Este beszélgetések, filmnézés, teázás, hajnalban fázikó. De nagyon! Lusták voltunk felkelni éjjel, így is elfogyott vasárnap reggelre a fa nagy része. Jómagam ébredtem 4-kor köszi csabi, 5-kor köszi győző, és 6-kor is.

Ennyi volt, ami pechet kaptam a hétvége során, minden más teljesen összejött.

felújított balatonföldvári kerékpárút 2011 vége

 Szántód 

Fél hétre keltettem mindenkit, 7 körül elindultunk, 7:45-re már Szántód révnél vettük a jegyet, s hajtogattuk a bicókat. Kietlen volt a téli Balaton part. Barátságosabb, nyugodtabb volt mint nyáron. Tetszett. Otthon éreztem magam, falun vidéken, ahol kevés ember fordul meg. Csodálatos köd ringott a reggeli órákban, és ahogy a kompon átúsztunk, igen hideg is volt. Tihanyon jórészt toltuk, majd végtelen örömmel száguldoztunk a másikon oldalon.

MÉG EGYSZER!

Már ezért megérte átmenni, és tolni, hogy több percen keresztül tekerés nélkül élvezzük a szabadság szelét, hatalmas vigyorral, és lehúzott fejjel előzgettük egymást lefele menet.

A tihanyi elágazás után bal oldalt régi templomnál álltunk meg, majd Aszófő határán egy csodálatos régi templomromnál

 (szemközt Balatonföldvárral) megreggeliztünk a tegnapi melegszendó maradékaiból. Kézmosásra, fürdésre alkalmas forrásvíz csobogott a padunk mellett, festői környezetben ettünk, beszélgettünk. Gyétől kapott csokimikulás darabjaiból eszegettünk. Nagyon nagy kedvet kaptam, kaptunk a Balaton többi részének is a felderítésére. Megannyi romantikus templomrom, táj, szépség van a Dunántúlon amit még látnunk kell. Jómagam ihletet is kaptam egy vándoros könyv megírásához is. Fő téma a vadkemping helyek, élmények megszerzésének lehetősége, a mindezt feltöltő emberek pedig úgyis mindenkinek jönni fognak majd. A szántáson átvergődve már az állomáson is voltunk. Erősen izgultunk, hogy a kempingek fizetésére ne kerüljön sor. Bár a kompnál kifizetették volna velünk, ha nem ajánljuk fel a hajtogatást. Megnyugodva, boldogan szedtük darabjaira a bicókat.

Míg a vonat körbeszaladt az északi parton, mi kíváncsian kerestük a tavalyi élmények helyszíneit. Rengeteget sztorizgattunk, nevettünk, és ettünk. Folyamatosan. Legközelebb egy csokigyárat viszek a hátamon, nem gombákat, mert a csokiból ilyenkor sose elég. Reggel, este, délben, mikulás, sport szelet, szaloncukor, mindenféle formában. 

Leszállva, 20 perc alatt már Csobáncon is voltunk, előttünk magasodott a várhegy, sík tetejével. Aggódtunk a fényképező lemerüléséért, ezért boltot kerestünk, s rá kellett döbbeni, itt egy bolt van. Az is délután zárva. Üdvözöljük vidéken. Nem baj. Ez is kell. Hogy ne szaladgáljunk mindenért egy folytába. 

A várba felmenet nézeteltérésünk akadt Győzővel, mert ő fel akarta velünk cipeltetni a hegyre a bringát, de mi leraktuk, és győző tényleg feltolta 530 m magasra! Jobban jártuk a lerakással, mert még gyalog is nehézkes volt a feljutás. Sokszor megálltunk, bámészkodtunk a szemfényvesztő panorámában. Előttünk hevert Tapolca, a Szent-györgy hegy, Szigliget, Gulács, Tóti-hegy,  s a háttérben a Balaton. Sok kis falu élte az életét, sok szőlő várta a tél delét. 

Maga a vár nem volt meg. Inkább várromról beszélhetünk, mert egykét támpillér, falmaradvány maradt meg. Ez is egy jó sátrazó hely lehetne, ha veszi valaki a fáradtságot. Sokat dolgoztak az alapok kiásásával, sok szerencsét, kitartást a további kutatáshoz! Itt fogyasztottuk el a maradék ételneműnket, körbejárva a várat, el kezdtünk lefele csorogni. Kerékpárral megint vágtattunk a néptelen földutakon lefele. Hálás dolog a kontrafék, és nagyon fontos, hogy minden meglegyen húzva a bicón. Csabinak a kormánya például előredűlt. Csodával határos, hogy nem történt senkivel se baleset! Köszönhetjük az égiek segítségének azt hiszem.

Szigliget

Volt időnk, és kedvünk, az én nyugis kényelmes tervemet átírták,-pontosabban Győző- s lett helyette egy jókora hajtás. Előzményként elmondhatom, hogy kellemesen csalódtak a srácok, a kirándulást illetően. Itthon még a szokásos kétkedés, ahha tudjuk milyen ha laci túrát szervez hozzáállás volt. Mikor simán elértünk mindent, és kész voltunk, s azt mondtam, menjünk be szép lassan Tapolcára, onnan megy a vonat ekkor meg ekkor. A többiek mondták, hogy mehetnénk még. Hát akkor menjünk. Lementünk egészen Szigligetig, s onnan Balatonedericsig. A végcél Keszthely lett volna, de besötétedett, s Csabi kérésére nem mentünk tovább. Én is meglepődtem azon, hogy nem akarok továbbmenni. Győzővel kellett többször beszélni, hogy ne. S nem velem. Most már rátudom hagyni, félbetudom hagyni, nem ragaszkodom a kitalálthoz.

Nagyobb térképre váltás

 Így, azt mondhatom mindenkinek sikerült élménygazdag "mosolytúrát" megélni. Volt minden amit akartunk. Mindenki érvényesült, s rájöttem ehhez az empátiámat kell csak használnom. Ledobtam a "Tuskófejemet", és szárnyalok. 

A vonat hazavitt minket, vettünk tésztát, és tejfölös-sajtos tésztát ettünk a régi képek nézegetése közbe. A tésztát a fáradtság miatt nem sikerült olyan jól elkészítenem, mert hmm kimaradt a zsír...Egyberagadt a nagyja. =) Éhesek voltunk, nem izgatott befaltuk az egészet. Annyi nehézség volt, és egyben negatívum is, hogy a három fiú között, azért könnyen beáll a lustálkodás. Úgy kérleltük a másikat, hogy tegye  ezt meg azt. 

Ma reggel feltakarítottunk, teát melegítettem, melegszendókat készítettünk, mosogattam, s tádá: már vége is volt. Eltelt három nap, úgy, hogy élveztük az életet. 

Tanulság: Jobban megismerkedtünk Csabival, legközelebb több csokit, kaját kell vinni, kell egy téli hálózsák (nagyon fáztam hajnalban) többször kell eljárni, szép a Balaton, szép az élet, a barátok fontosak.

 Jó táborhelyek: Aszófő-templomrom vá szemben, Csobánci várhegy, Szigliget-Tördemic között a kerékpárúton felénél.