Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a 

problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az 
egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram. 
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott 
Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy 
segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan 
lehetne akkor jó Isten? Hmm?

Diák: (a diák hallgat)
Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-
e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentől?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?
Diák: (a diák nem válaszol)
Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? 
Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
Diák: (a diák nem felel)
Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és 
megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-
e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te 
Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e 
már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a 
tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit 
mondasz, fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
Diák: Professzor, létezik-e a hő?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem létezik.

(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)
Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, 
vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, 
vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 
fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de 
annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő 
nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A 
hő: energia. A hideg nem AZ ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.

(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne 
hallani.)
Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne 
sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis 
fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha 
sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így 
van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még 
sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása 
hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ 
élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az 
Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a 
tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. 
Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket 
sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a 
halált AZ élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról 
a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem 
az élet ellentéte: csak annak hiánya.

Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, 
hogy majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor 
természetesen igen.
Diák: Látta-e már valaha AZ evolúciót a saját szemével, uram?

(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, MI lesz a vita 
kimenetele.)
Diák: Mivel eddig még senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot 
végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos 
történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, 
professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

(Nagy zajongás támad az osztályban.)
Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor 
agyát?
(Az osztály nevetésben tör ki).
Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, 
megérintette azt, vagy érezte az illatát?…. Úgy tűnik, senki nem tette. 
Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott 
szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. 
Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen 
hitelt az előadásainak? (A teremben síri csend. A professzor a diákot 
nézi, arca kifürkészhetetlen.)

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És 
ez mindennek a mozgatója és éltetője.
A diák….. Albert Einstein volt.

“A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.” 
(Albert Einstein)