Délután elkezdett esni a hav. Néztem, sóhajtottam egyet, s éreztem, hogy ez egy jelentős nap lesz. Egész nap vedeltem a teákat, meg a fokhagymákat. Meg vagyok fázva.

Négykor beesett Tibi, mondta hogy túl sokat olvasott a gombákról, el kell mondania valakinek. A sötétben hallgattam, egy szál pulcsiban fagyoskodva, és esett a hav.

Bemegyek, felvértezve kellő elszántságot hogy elolvassak egy gombás könyvet, egyszer csak, rám ír a volt barátnőm. Baj van, válnak a szülők, örülne, ha meghallgatnám. Ezaz!

-Furcsán hangzik tudom, de végre valami, amit tehetek másért-

Vittem egy rakat zsebkendőt, némi ajándékot, és a túlélő felszerelésemet. Gyors borotválkozás, mosdás a lány kedvéért. 

Bandukoltunk a faluban, mint két hónapja, és közben esett a hav.

Tönkrement egy szülői ház, kettészakadt egy házaspár. Én már tudtam hogy ez lesz, nem gondoltam volna, hogy idáig húzódik. Kívülállóként lehetett látni a jeleket, s én, aki már egy válást átélt, és még egy leendőt vár, tudtam hogy ez lesz. Nem passzoltak egymáshoz, kiütközött a két eltérő értékrendszer. 

Így maradt három gyerek karácsonyfa nélkül, Karácsonykor. Jókora torzó. 

Két szülő szét, egyik megtörve, a másik aggódva. Mi lesz most? Hogyan tovább???

Az a hely, ahova születésük óta hazajártak, otthonként ismertek, meg fog szűnni. Bár ez még változhat, mármint a költözés. Mai világban nem megy olyan könnyen a házeladás, pang az ingatlanpiac. 

Míg a hav zuhogott, addig mi sétáltunk, és beszélgettünk. Rengeteg minden történt, nem is tudtuk melyikkel kezdjük, mert annyi történet-gondolat maradt bennünk, amit a másikkal megosztanák, s így lett a néhai csönd. Pedig még annyi mindenről nem esett szó, még annyi tanulság keringett bennünk...rájöttünk, még kell találkoznunk, kellenek alkalmak, amikor ki tudjuk beszélni magunkat, amikor tudunk kötődni. Ez az, ami annyira hiányzott, ami rég nem volt meg  egyszerre mindkettőnkben.

 S ezt hozta el nekem az első hó, ezt az örömet, amire nem is számítottam.

Ahogy haladtunk az elválás felé, úgy kötődött egymásba két kezünk, s úgy fogtuk a másik derekát. Óvatos puszikat adva a másiknak, hogy el ne törjön. 

Erre vágytam, megkaptam, s ezért nem tudok elég hálás lenni.

Köszönöm Istenem!

...továbbra is hullott a hav...

u.i. Szeretem a telet =D