filók sora

 Egy múló pillanatra láttam rajta a félelmet egy új kapcsolattól, a félelmet, hogy bántani fogom, hogy belekeverem egy játszmába. Nem is fogtam fel hirtelen, mit is mondott. Nem értettem, annyira nem volt eszemben az ilyesmi. Nem is gondoltam erre, mert tudom, ő az Igazi. Nem véletlenül keveredtünk össze, s nem is véletlenül sodródunk egymás mellé. 

Ahogy az se lehet véletlen, hogy olyan szülőket kaptunk amilyeneket. Mindketten láttunk rossz házasságokat, tapasztaltunk eleget ahhoz, hogy lássuk milyen is az, amikor nem megfelelő embert választ párjának az ember. 

Gyötrelem és kín volt ez az egy hónap mindkettőnknek. Nem beszéltünk egymással, pedig szerettünk volna. Most nagyon boldog vagyok. Fura. Azt hittem ugrálni fogok a hóért, és nem. Ez amolyan belső boldogság, megnyugtató öröm, mégse történik minden hiába. Oka és okozata van mindennek. Ez elkerülhetetlen lecke mindenkinek, s a lényeg: felismerni ezeket. Nem történik feleslegesen minden, mert ez már előre eltervezett.

Másik lényeg: tanulni a hibákból, észben tartani, és magunkat fejlesztve jobbnak lenni, mint aki tegnap voltam. Sose késő átgondolni mit tehetek másként, miben lehetek jobb. Mert mindannyiónkban van "tarack". Ezeket felismerve, kigyomlálva jobbak leszünk, s ha már én jobb vagyok, akkor van arra is erőm, hogy másoknak segítsek. 

Mert csak az önzetlen ember kerek és egész. Aki tud a másik problémájával tiszta szívből foglalkozni. Erre ma nagyon is nagy szükség van. 

Legtöbben bele vannak ragadva a saját kátyúikba, és nem tudnak egyről a kettőre lépni. Ha nekik segítünk, meglehet idővel ők is felismeri magában a Segítőt. Ezzel már el is indult egy láncreakció, ami jobbá teszi a falut, a megyét, az országot, vagy akár az egész Földet.

Ha én az egyes egyén teszek valamit, az kihathat mindenre. Csak hinnünk kell!

"Hogyha csak mustármagnyi hitetek is volna ezt mondotta a mi Urunk, és ha így szólnátok a nagy hegyekhez: mozduljatok...akkor a hegyek megindulnak.... Hiszen Kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél" (Mt. 13.32.)