A buszon ülve elképedve nézem a ködöt. Először érzem azt, hogy félek. Nem a saját éltemet, hanem inkább a tetteim bekövetkeztének hiányától- küldetésem teljesítettlenségétől tartok leginkább. Nem építettem házat a két kezemmel, nem ástam még fel a saját kertemet, nem öleltem meg forrón kedvesemet- s nem suttogtam bele a fülébe: te édes! Számmal megérintve fülének egy apró szegletjét. Érezve minden lüktetését, dobogását. Nem fociztam- faragtam olvastam a srácaimmal, nem táncoltam egyszöm kislányommal fürdés után a szobában. Nem szerettem még ily igazán szenvedéllyel. És nem küzdöttem végig egy szép életet egy nővel. Igen, ezek azok az apró, mégis nagy dolgok amelyekért igazán érdemes élni, élni hagyni az emberfiát.

A zenéről

Ma nem könnyű igényes zenét adni a népnek. Eszméletlen hogy az emberek mennyire befolyásolhatóak. De már rájöttem sajnos, hogy én sem vagyok különb. Elgyengülök és bekapcsolom a tévét, elszörfölök a neten, mindezt úgy hogy észre se veszem. Csak mikor eszembe jut -Ne tedd! Nem ér semmit az egész, megvagy nélküle.

Olyat adni a népnek ami magyar, ami vidám még nehezebb. Ezért sorvad el zenei kultúránk színe-virága. Gondolok ezalatt a gyönyörű népdalainkra, katonadalainkra, nótáinkra. Megváltozott az 1950-es években az ízlésvilág. A tévék-rádiók okozhatták ezt a törést. Érdekes egy téma ez, mostanság elmélkedek felette eleget, mert akárhogy mutogatom a a kedvenc dalaimat a barátaimnak kénytelen vagyok rájönni hogy ők nem igénylik ezeket a dalokat. Ami talán nem baj, csak nekem nehéz ezt megemészteni.

 Táncház

Újra résztvevője voltam egy fergeteges táncháznak. Idei évből négy olyan táncalkalmat tudok felemlegetni, ami tényleg emlékezetes maradt valamilyen okból.

Volt annak idején a Borfesztivál-os táncház, amikor esővel táncolva vettük körbe a színpadot. Eső után kerékpárral hazatekertünk. Nem is olyan régen a Paprika fesztiválon Hodorog András bácsi közreműködésével az Árpád téren kinyomták a hangfalakat, és anélkül szólt a tánczene. Ott is betöltöttük a teret. A Lükő Gábor emlékkonferencia estéjén is jó volt a hangulat, bár egy picit gyengébbnek rémlik. Az utolsó pedig a Ségercz Feri-féle táncház a Milkában ami jónak mondható.

Tegnap este volt szerencsém részt venni egy fergeteges táncházban, sikerült megismerkednem Ségercz Ferivel, és egész este táncoltam. Ennek legjobb tanúbizonysága, hogy elől-hátul tiszta víz lett a pólóm. A végén már pont ezért nem is mentem ki, mert elég kellemetlen úgy összeborulni másokkal, hogy én már eláztam. Tökéletes este volt, csak annyi kritikát hadd tegyek hozzá: nem vagyok benne biztos, hogy mindenkit tudtam szórakoztatni. Ez az egyik nyavalyám, a figyelem. Nagy tömeggel nem tudok néha mit kezdeni, beszélgetni max két emberrel lehet, de leginkább eggyel. Sokszor nem vagyok képes kezelni a 10 fős asztaltársaságokat: nem vagyok hozzászokva. De nem szeretnék beleesni abba az emberi hibába, hogy összefordulunk ketten, és úgy beszélgetünk. Nem. Ez nem erről szól, azt hiszem. Jó lenne erről is egy könyv.

Egyébként ma már egy rakás teveganéjt nem ér ez az apróság. Az ilyen embereken lépnek át leghamarább az emberek. Divat lett a bunkóság.

 Efféléket gondoltam hazafele menet tegnap este, amikor letett a busz. Irdatlan nagy ködben sétáltam, futottam. Jólesett.

A szobám ablakába nem szűrődött be az utcai lámpa fénye. No ilyen köd volt akkor este. Ma reggel mikor felkeltem változatlanul kitartott. Világosban talán még félelmetesebb is mint sötétben, mert nem látom az úton az autókat. Valószínűleg a tegnapi 20 fok lehetett az oka így november végén. Megbolondult a természet.

Egy idézet Máraitól

Néha félek, hogy végül mégis ő az erősebb, a másik én, az ismerős és érthetetlen, akinek nincs névjegye, nincs teste, s aki legalább olyan erősen én, mint a kezem vagy a szemem. Félek, hogy mégis erősebb, mert fölényesen bánik velem, mint egy vívó, aki talán le is becsüli ellenfelét: sebeket ad, óvatosan és játékosan, s talán azért nem döf le, mert -- egyelőre -- mulattatja ez az aránytalan bajvívás. Pardont kérjek tőle? Akkor nincs értelme az egésznek. Szökjek meg az életből? Akkor ő győzött. Semmit sem tehetek. Nem elég meggyőzni és leteperni az ellenfelet. El is kell viselni. Ez a nehezebb. /Márai Sándor/

Tegnap a református templom előtt állt egy Horthy arcképes wartburg. Rajta a címben szereplő mondat. Kicsit leakadtam mikor megláttam Horthy arcát mint reklám. Szomorú hogy a szélsőjobb? -magam semtudom már mivel illesem ezt a pártot- kisajátította magának ezt a nevet, ugyanúgy ahogy Wass Albertét is.

Nehézkesen kerülnek majd vissza attól tartok az össznemzeti értékeink közé, ha így reklámozzák az egyszerű magyar polgárok között. Mert az átlagpolgár fejében mi marad? Árpádsávos nagymagyarok fekete ruhában -teljes történelmi káosszal a fejükben- hortiznak-Wass Alberteznek. Ha kedves hungarista társaink -de nem csak ők- vennék a fáradságot, és elolvasnák Emlékiratait, akkor tudhatnák, hogy a kormányzónk lenézte a Szálasi-féle ország-gyilkolást. szeretett népének jólétet, biztonságot, valóban Szebb jövőt akart nekünk magyaroknak.

(Szebb jövőt!-levente mozgalombeli köszönésmód)

Nekünk átlag-magyaroknak is meg kellene változtatnunk azt a hibás vélekedésünket amit a kommunista időszak alatt belénk tápláltak Horthyval kapcsolatban. Elsősorban az iskolában, majd a sajtóban megismertetni az igazi Horthyt.

Jómagam olvastam az Emlékiratait. Olvasmányos egy könyv, csak az olvasásnál figyelembe kell venni, hogy utólag lett megírva.

Csoki, ruha Csángóföldre

Egy teherautónyi adományt – 20 karton chipset, közel 500 csokoládét, 30 zsák használt gyermekruhát, mosógépet, centrifugát, gáztűzhelyt, hűtőgépet, vízforralót és vasalót – vitt Erdélybe a mindszenti Takács Judit. Megírtuk: a fiatal nő pár hónappal ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében járt Csángóföldön, ahol a Lábnyikban élő 7 éves Bot Denissza kérte fel, legyen a keresztanyja, és támogassa, hogy magyarul tanulhasson az adományokból épült helyi gyerekházban. Juditot megdöbbentették a családnál tapasztalt szegény körülmények, hazaérkezve adománygyűjtésbe kezdett.

Egyre bővül Takács Judit családja a csángóföldi Lábnyikban. Fotó: DM/DV

Rengeteg felajánlást kapott magánszemélyektől és cégektől, valamint a vásárhelyi Kertvárosi Katolikus Általános Iskolától. Így nemcsak a fogadott keresztlányának családján tudott segíteni. Denissza szülei nagyon meglepődtek az ajándékok láttán. Legjobban a mosógépnek és a gáztűzhelynek örültek. – A mosógép használatát azonban el kellett magyarázni, mert nem tudták, miként működik – mesélte Judit. Persze személyes ajándékot is vitt a kislánynak, aki arany fülbevalót, új ruhát és babát kapott.

A lábnyiki gyerekházban magyarul tanuló kicsiknek is jutott az adományból, de a környező falvak csemetéi is kaptak az édességből, ruhából. Juditnak már újabb terve van. Tavasszal játszóteret szeretne létrehozni a lábnyiki gyerekház kertjében.

A lépcső a Tik-ben teljesen átlagos lépcső. Mindenki használja-koptatja szüntelen van aki rohangál, van aki óvatosan sétálva jön le róla. A minap az jutott eszembe hogy ez a lépcső megmutatja az emberek milyenségét is. A legtöbben sétálnak rajta, nem kapkodnak, hisz tudják: végcéljuk megvár. Vannak olyan emberek, akik sietnek esztelenül futnak-szalajtanak le róla, majd mikor túlestek rajta ismét nyugodtan sétafikálnak. Ez az embertipus vállalkozó szellemű és türelmetlen lehet. Be kell tudni vállalni egy ilyen akciót, ami kockázattal jár: könnyen hoppon maradhat az illető és akkor, akkor nevetség és szánalom tárgya lesz az illető. Ugyanakkor értelemetlen is eme tett cselekedete, mert teljesen feleslegesen kiteszi magát ennek a veszélynek. A dolog sportonságos mivoltát nem firtatom, valóban lehet egy ember fittségének letéteményese eme mutatvány. Ellustultunk kérem szépen az van. Egyre kevesebben művelik a lépcsőn futás rejtelmeit, és többször volt szemem látni hogy életerős fiatalemberek mennek  fel liftel az első emeletre. Bár ha jól meggondolom a hölgyekre is ráfér egy ilyen mozgáskultúra.

A tanulságot mindenki gondolja meg hátha van, én most csak jól éreztem magam hogy írhattam valami sületlenséget.

Attention!

itt csak a saját gondolataimat, fontosabb részeket közlök a Naplóról. Tehát nem az írót fogod olvasni, hanem csak engem.

Belegondolva valamikor ezt a naplopózást is annak hatására kezdtem el írni, hogy kezembe került Márai Naplója. Ma újfennt forgatom ezt a könyvet, és eszembe jutott, hogy jó lenne esetleg egy kis szerintemezést hozzátenni a könyvhöz, aminek nem hiszem hogy olyan nagyon sok irodalmi értéke lenne, de nekem fontos. Ahogy olvas az ember, azzal is változik-formálódik jellemünk. 10 év múlva már más leszek, más dolgok fognak foglalkoztatni, mint ma. Az impressziók, igen a sokféle hatás amit az ember megszerez élete folyamán, ezek azok, melyek megváltoztatnak minket. Egy ilyen tényező pedig maga a könyv. Meg kell hogy valljam először nem értettem a dolgot. Regényekhez, időkeretbe ágyazott könyvekhez voltam szokva, és értetlenül lapoztam tovább hogy mi van?

Aztán rájöttem hogy Naplóóó! Emlékek őrzésére szolgál mint az enyém, hogy hiába várom hogy visszatérjen a francia riviérához, mert nem fog. Utána jön a következő emlékkép, vagy megtér a lírai jelenbe. Furcsa volt, s épp ezért gyakran le is tettem. Magam se vagyok képes egyszerűen csak a hétköznapjaimról írni. Kell a változatosság, kell.

Az írás iratja magát. Márait olvasva elgondolkozok hogy ma vajon ha kinyitok egy újságot találok-e benne valódi írást?  Teljesen teret hódítottak a hírlapok. Ha felütöm a megyei vagy az országos lapokat nincs benne tárca, irodalmi jellegű iromány. Amit én végképp nem értek.

Témái olvasott, vagy megírt könyvek, életének eseményei Pestről Losoncra, majd Kassára, fantáziája által elképzelt világ. Kritikát is tartalmaznak ezek az szövegek. Élesen csipkedi kora társadalmának arcát.

Mondatai jártatják az agyam, ezért is kezdtem bele a jegyzetekbe.

Szenvedély- bűvös szó, sok mindenben ott van ahol nem is gondolnád. Ott van a szerelemben amit egy nő iránt érzel. De ott van akkor is, amikor kedvenc elfoglaltságodat végzed. lehet könyvben, munkában, és igen: ez az élet egyik mozgatórugója. enélkül mennyivel kevesebbek, értéktelenebbek lennénk!!

Sokkal könnyebb úgy olvasni egy regényt, hogy az izgalom visz magával. Ezzel szemben egy naplót nehezebben olvasok el, mert mindig új tárgyat tesz elmém, és minden egyes tárgyhoz gondolatok jönnek elő.

Tipikusan feldob egy témát, beszélteti-beszélteti, de a végeredményt amit ő gondol azt nem írja le. Veled találtatja ki, ez az a bizonyos "rájöttem -érzés".

Azért művelődöm, hogy műveltessek

Könyvespolcán ott szerepelt Kosztolányi, Shakespeare, Dosztojevszkij, Goethe. Sok antik szöveget olvasott, hol eredetiben, hol fordításban. Itt véstem örökre eszembe hogy Desiderius sokat fordított. Fanyar ízzel a számban voltam kénytelen gondolni azt, hogy régen ezelőtt 50 évvel mennyivel műveltebbek voltak íróink. Azért művelődöm, hogy műveltessek. Magasztos gondolat.

Dosztojevszkij a félelmetes ellenfél, a nagyszerű zseni. Háborúban Goethét kell olvasni, Goethe biztosan tudta hogy semmi sem pusztul el, csak továbbfejlődik, átalakul

Liliputinak érzem magam továbbra is az olvasás közben. Minden nap kénytelen vagyok rácsodálkozni az író műveltségére, szellemiségére. Én már nem tudok nyelveket, nem olvasok kortárs írókat, sem antik irodalmat. Szűklátókörben mozgok azt hiszem. Nagyon.

Ilyenkor szó szerint áhítom a tudományt, az hiányzik ami nincs ugye?

Goethe, Krúdy, Babits, Kosztolányi, Kazinczy, Tóth Árpád, Móricz.

Az ablakon kívül légi-támadásra figyelmeztet a sziréna, ő pedig nyugodtan olvas. A riasztás elmúltával visszajön a rádió, az emberek feljönnek a pincékből. Folytatódik minden tovább. Nincs jele a Pompei-jelenségnek. Ahol az emberek az utolsó pillanatot kihasználva mértéktelenükl ettek-ittakm szeretkeztek.

Évek telnek el így, valódi bombatámadás nélkül. Megérne egy filmet ez a korszak. De egy olyan filmet, amit úgy készítenének el ahogy valójban történt. Én megnézném.

Rezeda Kázmér és a többiek

Felírtam magamnak, olvasási listára tettem Krúdy Rezeda Kázmérját. Raoul Allier Kultúra és Varázslatát, Frazer Aranyágát.

Komolyan lenézi kora magyar világát. Nem műveltek, hiányzik a polgárság, a polgári műveltség eltűnt, etc

Elképedve olvastam hogy az író is néha átvedlik gyilkossá: mikor egy elkészült művet kell megrövidíteni azaz mondatokat kénytelen kihúzni hóhér.

Wilder- Szent Lajos király hídja

Olykor megkeseredett, szenilis öregembert látok a sorok mögött. Mindent kíméletlenül kritizál, mindent- és mindenkit. Közbe-közbe révületbe esik és a múlt szépsége bukkan elő a fiatalkori emlékei. Pedig mág csak 43 éves!! Igaz ugyan hogy el kellett temetnie apját és fiát, de akkor is. Nincs remény az újrakezdésre?

Írói magányban szenved a háború alatt, és ír, csak ír ismételten. Időnként feltekint az égre, kinéz az ablakon. 44-ben gettósítás folyik Budapesten. Elmélkedik az emberi nemről, majd újfennt ír.

Érzékletesen írja le a háború rémségeit. Kíváncsian lapozok a könyvben. Vajon van még valaki aki leírta a légitámadásos Pest krónikáját??

Most rázott ki először a hideg és a libabőr mióta a könyvet olvasom. Ez a sztori megérdemli hogy idézzem.

EGy sárga csillagos gyerek, kinek szüleit és nagyszüleit vagonban elhurcolták a lengyel deportációs telepekre-  agyerek megmenekült s egy intézetben él-, a vasárnapi ünnepségen verset szaval. Nyolcéves. A verset ő választotta. ezt szavalja:

Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarúl tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörûszép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe,
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba,
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsõm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
 

s a néhány ember a teremben, aki ismeri a gyerek sorsát, sápadtan ül. A hideg végigszaladt a hallgatók hátán.

Elképzeltem a dolgot egyszerre bizarr és fenséges. A történelem játéka az emberrel... az emberek őrültsége és hazaszeretet...

Még mindig Goethe-t és Shakespeare-t olvas. Rájöttem arra, hogy túl szigorúan ítéltem meg az elején. Valóban nem lehetett neki könnyű a fasiszta, kommunista és népi írók között megmaradnia annak ami. Műveletlen ponyvaírók kiutálták szerencsétlent. Nem csoda hogy gyűlöli saját korát.

 Szégyen, de be kell ismerni: a pesti magyar középosztály nagy része némán tűrte, hogy szomszédait elhurcolják. Emberek ezek? Vagy csak félnek? Inkább az utóbbi. Rettegnek, és a saját bőrüket mentik ezzel a hallgatással. Márai szigorú az emberekhez. Lehet hogy én még hiszek bennük, és azért látom imígy a dolgaikat.

Annyit hallottam már Dosztojvszkijról, Tolsztojról, Goethéről, Shakespearről hogy kíváncsivá tett. Azt hiszem felveszem a listámra őket is.

 Kedves rész számomra mikor Leányfalun a kertész disznajával beszélget.

Minden reggel megállok az ól előtt, és viszonzom a hízó barátságos röfögését. Már tűrhető hájbundája van, s nagyon rokonszenves pofája. Mulatságos és jóindulatú. Látnivalóan rokonszenvezünk egymással. Soha nem tudtam, hogy egy disznó elevenen is tud rokonszenves lenni.

 ezen az élményén jókat mosolyogtam. Ritka az ilyen beszámoló.

Minduntalan próbálja megtalálni a magyarság betegségét. Mitől ment tönkre? Úgy hiszem ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia egyszer. Szemet ad az 1943-44-es évekre. Mintha én is ott lennék. Látom magam előtt ahogy az SS katonák a villamoson részegen duhajkodnak, és ahogy egy csöndes, öreg Wermacht katona egy tyúkkal az ölében leül a a villamoson.

Nem szeretek idézni, de ezt megint csak muszáj:

drótakadályok között megyek a Gellért-szállóba ebédelni. A söntést néhány nap előtt szétrombolta egy tavarógép bombája, több vendég meghalt, késsel és villával a kezében. A romokat eltakarították, a halottakról senki nem beszél, a díszes felső étteremben kifogástalan vászonabroszal terítenek, kitűnően nevelt pincérek hangtalanul szolgálnak fel ezüsttálakon ízletesen főzött, nem is drága ételeket.[...] békebeli környezetben ebédelek, az asztalok mellett jólöltözött emberek ülnek, a pincérek ingmelle vakító, az ablakból a nagy gépágyút látom, mely a a hidat és a szálló bejáratát őrzi [...] gyalog megyek haza, ágyúk és gépfegyverek között, s arra gondolok, hogy a gépágyú végül is zavarja majd a 44-es villamos szabályos forgalmát az Erzsébet híd előtt.

Leányfalun éli meg a frontot, itt találkozik orosz tisztekkel, akikkel elbeszélget az orosz irodalomról, Ez is egy jó rész. 364.oldal

Itt hangzik el az a mondat ami sokszor eszembe jut sétáim során: nem vagyok sem kommunista, sem fasiszta. Polgár vagyok és demokrata felfogású. Egy polgári író.

-------------------------------------------------------

December

Ezzel vége lett az első naplónak 1944-ben. Vizsgaidőszak után visszatérek a naplóihoz, mert értéket lelek bennük.

Márai: Halotti Beszéd

Tánc

Elkezdtem járni táncolni. Már ideje volt, Eszter is nyaggatott hogy menjek már el egyszer próbára. Hát most elmentem. De úgy, hogy erősen visszakívánkozom. Azaz igazság hogy élvezem a dolgot. Feltölt. Olyan formán vagyok vele mint az írással: nehezen essek neki, de ha elkezdem akkor nem teszem le egykönnyen. Jobb is a közérzetem azt hiszem mióta táncolok. Csak ez a fránya köhögés múlna már el.

Egész jó kis csapat jött össze, kevesen vagyunk, de akik vannak megérik a pénzüket. Korábban kellett volna elkezdeni táncolni. Ketten-négyen vagyunk fiúk, és a lányok is vannak egy olyan hatan. Minden alkati szélsőség jelen van, a magostól a mackós lányokig van lehetőség kipróbálni ismét mindenfélét. Egyedül egy leányzónál  érzem azt, hogy alkatilag és lelkületileg passzol hozzám, egy kicsit más mint az összes többi. De könnyen lehet hogy beleképzelek dolgokat. De azt hiszem nem mindenkiről mondhatom el azt, hogy ha belenézek a szemébe tánc közben tartja a szemkontaktust. És fura kellemes meleg érzés önt el ha vele táncolok. Úgyhogy elhatároztam, hogy megpróbálok nem hiányozni a próbákról mert ennek utána kell járni.

Bükk

A holnapi Bükk túra kérdéses hogy lesz-e nem lesz-e. Ma édesanyám azzal várt odalenn hogy ha elmerek menni, akkor haza se menjek. Költözhetek be Szegedre. Azt hiszi ezzel sikerül elrettentenie. (lehet) Még az este egy rábeszélést megpróbálok, hátha megenyhül irányomban. Nagyon rákészültem erre a kiruccanásra, és sajnálnám ha nem jönne össze. Ma egész nap sütött a nap, sehol egy esőfelhő, van remény arra hogy jó időt ér meg a hétvége.

Tegnap lenyestem a szakállnak csúfolható szőrzetet az arcomon. Utána még én is megijedtem magamtól: totál lányos arcom lett. Abban az értelemben, hogy pucér lett az arcom, mint a babáké kábé. Sokkoló volt, de már kezdem megszokni. Ennek a bejegyzésnek értelme most semmi. Majd késsőbb fogok ezen vigyorogni. Ha már eldöntöttem mit akarok.

Hát ezt a filmet meg kell nézni. Western film, új film, jó karakterekkel, meglepő történettel. Főhős a szerencsétlen ember, aki megpróbál kievickélni. Nem akarom túlságosan elárulni a meglepiket, mert ettől élvezet a film. Így csak annyit mondok nézd meg, mert megéri. A film végére megindít benned valamit.

Az ee-M1-en a legjobb műsor az M. Kiss Csaba-féle Szempont. Ritkán látom, de akkor nagyon tetszik. Most is unalombül néztem a tévét és odaragadtam a képernyő elé. Jól adja elő az egyszerú emberek problémáit. Jeles.

Viszont láttam előtte egy amcsi filmet, és a befejezésben iskolai albumból voltak képek, afféle így néztünk ki 86-ben tipusú életképek. Erre jön a "művészlélek" érzékeny lelkecském megint és azt mondja tömör őszinteséggel: De szomorú dolog az elmúlás!!!

Most tökunalmas az életem. Ilyen is van. Tökegyedül vagyok, még mindig, de msot nem is akarok senkit magam mellett tudni.

Olyan őszi depresszió fele hajló de mégsem, a legjobb szó a semleges. De nem akarok semleges maradni, mert ez egy hülye álláspont, hatni akarok az emberekre impressziókat kibocsájtani, szóval leveleket fogok írni amiknek már idejét érzem. Budáról kaptam egy pár könyvet kölcsönbe olvasni, mind értelmes hasznos olvasmány ha ismered az Erdélyi Szépmíves Céh munkásságát a két háború között akkor tudod miről beszélek. 80 éves könyveket olvasgatok :) Sőt, láttam tapintottam eredeti posztó kötéses Nyírő könyveket is :)

Budapesten megvettem életem első kavalját. Elképezstő hogy miféle hangokat ad ki, de most hogy jútyúkon megnéztem hogy mik vannak, hááát én marhaára nem tudok ilyet. Az enyém ha megfújom egyből produkál nekem 3-4 hangot anélkül hogy felemelném az ujjam. :O de már feltaláltam magam, de az első napokban ez komoly gondot okozott. Ma már egy-két dalnak az elejét ki tudom fújni, de vannak komoly kétségeim afelől hogy jó e a hangszer?? meg vagyok e elég rátermett, nem is inkább kitartó -ez a jó szó- hogy kellő alázattal megtanuljak dalokat játszani hangról hangra. Nem könnyű, csak ma többször letettem, és újra el a hangszert. És ez még eltart egy jó darabig, amíg ki nem ismerem a lefogások hangjait. Este jöttem rá hogyha rezgetem a kifújt levegőt brutális lesz a kiáramló rezgő hang is. Hát vannak ilyen hülye érzései az embernek ha új hangszert vesz. Ettől izgalmas az egész. Küzdelem magammal, és a hangszerrel. Folytatom hát tovább...

Hétfő reggel vonatra pattantunk és elutaztunk Győzőékhez Budára. Három napos ott tartózkodásom alatt jobban kiismertem a várost, mint valaha. Eddig nem mertem megtenni a Keleti-Nyugati távolságot, ezentúl ez nem okoz gondot. És hogy őszinte legyek: még tetszett is ez a városi nyüzsi. Ezt én furcsáltam a legjobban. Intézkedtem a levéltárat illetően, és újra mennem kell.

g

Ma reggel arra keltem, hogy viktor hív, menjek vele hajtani. No nembánom volt a válasz, éppen ráértem, kedvem is akadt vidéket látni. Öltözés-gyors pakolás és már ott is vagyok. Közbe hirtelen megérkezik Xrisztián, 10 perc és már megy is. Furcsa volt nekem hogy olyan gyorsan elment. Mintha egy iegen lett volna ki betért útbaigazításért. Félóra múlva már egy lovaskocsi hátulján uraskodok, és csak a gondolatok maradnak ez esemény után velem. CSöpörög közbe az eső és eláll. Jó idő volt egész délután, de nehezen indultak meg a szavak kettőnk között is. Hajtanak a lovak, szakadnak a kötelek köztünk hangtalanul. Tegnap is ilyen fura volt, semmi sem a régi, cserélőlédnek a barátok? hogy van ez? Érzékenyen érint ez a téma, tehát nekem ezek az emberek mégis számítanak. Vagy önző vagyok és nem akarom elengedni az ismerősöket?? Fel kell ilynekor tennünk a kérdést: mit teszünk mi a barátinkért, apró ajándékokkal nem lehet semmilyen kapcsolatot fenntartani, az csak megerősítésre szolgál. Látogatással lehetne csak de ha már idáig fajul egy régi napmintnap látlak beszélünk kapcsolat az már fokozatos leépülésnek lesz kitéve.

Reggel elindultam, hogy győznek odaadjam a pénzét, és beszélgessek Eszterrel is. Mindkettő sikerült összekapcsolni, sőt: Bélabával találkoztam össze a buszon. A Kárász utczán Asbóth tanbával futottam össze, aki elújságolta hogy mönnek a Bükkbe November 6-ánm és valószínűleg én is netán mi is megyünk. Nagyon tetszett az ötlet. A Múzeumnál találkoztam a többiekkel, beszélgettünk egy jó ideig, elkezdett csöpörögni, beültünk hát a Casablancába. Régen sokkal jobb volt a bőrfoteles régimódis része, de ez a modern dizájn pfff.

Fura volt így beszélgetni velük hármasban, megszoktam hogy külön-külön beszélgetünk. Este késsőbb hasonló eset esett meg :)

Megittunk egy teát, megbeszéltük a terveket és jövő héten utazok Budapestre szakdogát nekikezdeni. szerdán haza, Pénteken Ópusztaszer és skanzen látogatás. Utána valamikor Filmdélután győzőnél. És végül Bükk. A tea drága az egész városban. Mindenhol 250-270 körül mozog pedig nem is olyan jó mintha házilag csinálnám.

Délután a Dómban Handel dettingeni Te Deum c darabját hallgattuk meg Balázzsal. Utána fröccsözés a Grand Caféban, majd egy szenvedés a város alkalmatlan szórakozóhelyei között. A Grandban fura egy helyzet állt elő ismét: a szatymazi barátaim és Eszter beszélgetése megintcsak különös volt. Végül elment az ember felfedező kedve. Most fáradt vagyok és álmos és pusztában álló fa.

Hát eddig most már úgy nézz ki hogy nem megyünk sehová, mivel a kedves szervező kisasszony nem jelzett semmit vissza a telefonálásaimra, sms-eimre. Amit hótbunkó dolognak tartok, mert mifelénk ilyet nem szokás csinálni. Tudni kell lemondani dolgokat, azt hiszem. Most ez az egész erősen rányomta a bélyegét az estémre. Végül is ez sem baj, legalább itt lesz az őszi szünet hogy Budapestre utazzak, és nekiessek a szakdolgozatomnak. Sok mindenre lesz időm, csak az a kár, hogy ne éltem volna bele magam annyira. Ez az egy hiba van a dologba. Sokat álmodoztam hogy hova fogok menni, mit fogok látni, és elég szar dolog piszkosul szar dolog kukába dobni mindent.

Asszimiláció és szórvány

Legemlékezetesebb pillanata a kirándulásnak a sok érdekes előadás mellett mégis az volt, amikor 4-en kijőve a boltból nem találtuk meg a 40 fős csoportunkat. És kérdezősködtünk az utcán angolul, magyarul, románul, ekkor a Szerb templom fele egy 3 fiatallal találkoztunk. Elkezdtük őket kérdezni hogy merre van a Megemlékezés tere, a Szabadság szobor. Nem tudtak se angolul, se magyarul. Két lány azonban megkérdezte a velük egy csoportban levő srácot hogy te nem tudsz magyarul?? Mindezt románul. A srác felelet helyet csak tagadólag rázta a fejét. Azt hiszem később sem szólalt meg. Nagy valószínűséggel tudott magyarul, vagy magyar felmenőkkel rendelkezett. De nem mert megszólalni. Ez a szebeni lány esetéhez hasonlított. Aki már csak értette a magyart, de beszélni már nem tudott. Sajnos. És végül a beszélgetős fórumon én erre is éleztem a ki a diskurzust, meglepően parázsló beszélgetést váltva ki az egyetemisták és az előadó újságírók-tanárok-egyesületi tagok között. Mindenképpen ezért megérte ellátogatni Aradra. Hiszem hogy sikerült ezzel a szórvány-magyar problematikával megismertetni a diákokat.

Azt hiszem elkezdek foglalkozni ezzel a kérdéskörrel, roppant érdekes hogy miért olvadnak be a magyarok a többségi románba, és hogyan lehet ezt a folyamatot megállítani. Ha meg lehet. Azt hiszem példaértékű a dévai Árvaházban tevékenykedő Böjte Csaba munkássága. És ebből kiindulva a magyarországi magyarok figyelmét kellene felhívni a szomszédban pusztuló magyarság jelenségére. Sokan azért íratják román iskolába gyermekeiket, mert ezáltal jobban érvényesül. Jó érv, viszont ez ellen szól az, hogy maguk a románok se nézik jó szemmel, nem fogadják be a magyar nevű gyerekeket. Kiveszik a magyar kultúrtalajt a gyerek alól, és igazán nem fog tudni beolvadni a románok közé sem. A legrosszabb az, hogy Székelyföldre is ez a Dél-erdélyi, nyugati határmenti aradi sors fog kijutni, tanár urak szerint egy olyan 30 év múlva. És ilyenkor nyelünk egy keserűt, de ez van. Kérdezem én, 100 év múlva ki tud majd itt magyarul??

Hétfő- kezdetek

Negyed hétkor volt a gyülekező a BTK épülete előtt, a nagylaki határátkelő fele vettük az irányt, Pécskán láthattunk a buszból egy két cigánypalotát, Arad külvárosában az óriási beruházások nyomait, kicsit tovább a kommunista korszak lenyomataival ismerkedtünk meg. A fejlődés nyomai mutatkoztak a városban, szépen felújított épületek, villamos sínpálya fektetés. Azért a román igénytelenség néha-néha megmutatkozott, de én azt mondom figyeljünk a szomszédunkra, mert rohamosan fejlődött az utóbbi néhány évben.
 

Keletnek megnyílt kapuja

Szombaton a tegnap megszerzett kitűnő Tánczos féle könyvet gondoltam kiolvasni, nagyon érdekes esszéket, gondolatokat ad elő a Keletnek megnyílt kapuja c könyvében. Mind Székelyföldet, mind a moldvai magyarokra vonatkozólag lehet találni benne útravalót. Jó bemutatója a 90-es évek székely történéseinek. Tetszik az egséz írás. És még az antropolóiai maszlagot is elolvasom csak azért, mert így válik érthetővé egy társadalmi folyamat. Szóval merem ajánlani. Ritkasága is elég feltűnő: a TIkben csak egy példány van, az is a Társadalom elméleti gyűjteményből kereshető ki. HAngsúlyozom hogy érdemes. Sztorikat olvashatsz csíksomlyóról, a székely kivándorlásokról, magáról a népi művészetről, Erdély leírása c film elkészülésének hátteréről etc. KERESD ÉS OLVASD MERT Jó.

Szüret

Az én kis napi programomat pedig édösanyám jól felrúgta azal a kijelentéssel hogy ma szüretelünk. Tegnap este jött volna meg fater olaszból, de nem kapta ki a fizetést, ezért csak hétfőn jön.

Mivel sose voltam még szüretelni, és a múltkor láttam egy filmet amiben szüretelnek. Annyira tetszett maga a mozdulat, meg hát no hangulatos egy munka. Ebédre isteni pacaltot öttem. Utána kapok eegy smst Esztertől amiben megköszöni az elhívást a csütörtöki estre, és elárulja hogy 4 körül tért haza. :O Ez igen. Ezek szerint tényleg jól megvoltak az ottmaradottak. Jómagam Pénteken 7-kor keltem.

Jó ez a cím dolog mert mindig mikor meglátom, akkor vissza kell térnem a tárgyhoz.

Kint metszettem a szőlőt, rakosgatam a ládába. Szömörkélt az eső, a következő pillanatban már pakolom a ládákat, közben arra gondolok hogy milyen jó dolgom lesz Aradon, hogy ízlik ez a kecskecsöcsű szőlő. Hogyan szervezzem meg jól az életemet, melyik lánnyal volna érdemes kikezdeni, melyikkel nem? Mi hasznosat kell tegyek Moldvában? miért jó nekem a csángókkal foglalkozni? mikor fogok nyelvvizsgázni?? gondolkodom a könyvben olvasottakon... Szóval sok mindenen eltöpreng az ember. Meg maga a munka is tetszett. Elcsináltam volna egy napig is, de valakinek ládákat is fuvarozni köllött. Eszembe jutott a néprajzos közös disznóvágás amit vivke szervez tavaszra. Az is jaj de jkó proginak tűnik. Eszembe jutott hogy vajon mi lehetett még azon  nevezetes esten mikor én már nem votlam ott.

Telezabáltam magam szőlővel, miközben pacalra vágytam. Estére egy jól felpakolt kocsival batyogtunk haza, vive rajta almát-körtét-szőlőt. Itthon pedig gyümölcslékészítővel csináltunk szőlőlevet. Megittunk két pohárral fejenként és tele lettem tőle. Megnéztem a legújabb Che Guevara filmet ami elég akció forradalmárként állítja be, de meg lehetett nézni. Levelezgetések, és tervek.

Váróterem

A hangszórón bemondták a vonatunknak késése van. Pályaudvar olajszag, néptelen váróterem. Fejed, az ölemben arcod eltakarva alszol. neonfény serceg, várjuk a csatlakozást.

Fejemből nem megy ki azaz éjféli váróterem. Te aludtál én ültem így vártuk a csatlakozást. nincs semmi ebben mégis sokat jár eszembe. Hogyan ragadtunk le egy éjféli pályaudvaron.

Mi szépet álmodtál kérdezem mikor felülsz. Nincs válasz ásítasz nyújzózkodsz nevetsz valamin. Néha kabátom leveszem majd megint felhúzom. Valamit mondok aztán te alszol megint. Fejemből nem megy ki azaz éjféli váróterem. Te aludtál én ültem így vártuk a csatlakozást. Nincs semmi ebben mégis sokat jár eszembe, hogyan is vártunk egy távoli csatlakozásra.

A nő teremtése

(Indiai történet)





Amikor az isteni teremtő atya Tvastri  meg akarta teremteni a nőt,

meg kellett állapítania, hogy már felhasználta minden anyagát a férfi teremtéséhez

Így körülnézett, és alapos megfontolás után fogta

a Hold keringését,

a kúszónövények kerekded mozgását,

az indák simulékonyságát,

a füvek remegését,

a nád magasba nyúló karcsúságát,

a virágok frisseségét,

a levelek súlytalanságát,

az elefántormány vékonyodó karikáját,

az őzek szemének pillantását,

a méhraj laza rendjét,

a napsugarak örömteli ragyogását,

a felhők zokogó panaszát,

a nyuszik félénkségét,

a pávák hiúságát,

a papagáj keblének puhaságát,

a gyémánt keménységét,

a méz édességét,

a tigris kegyetlenségét,

a tűz izzásának meleg fényét,

a hó hidegét,

a szajkó fecsegését,

a kakukk csalogató hívását,

a daru kétszínűségét

és a fogoly hűségét.

S mikor mindez együtt volt, megteremtette a nőt, és odaadta a férfinak...

No hát általam megszervezett, és Anna kisasszony albijában megrendezett első beltéri összejövetelen vettünk részt emúlt Csütörtök estén. Nagyjából mindenki jól érezte magát, egy óra-fél kettő tájékában mijkor elindultam alig lehetett a társaságot szétrobbantani. Így borival együtt indultunk el. Volt zsíros deszka, möggyes bor, forralt bor, hajma, paradicsom, mi szöm szájnak ingere. Játszottunk activitit, és vizipipáztunk. Szerintem egész jól sikerült egy este lett a dologból. Egyedül az bánt, hogy győzőhöz votlam beígérve éjszakára, és jócskán megkésve értem be hozzá, mikor tudtam hogy reggel korán 6kor-hétkor megy haza vonattal. Hát jó nagy barom vagoyk ez megvilágosodott bennem már akkor este. Meg a másik!! édesanyámnak is elfeledtem a nagy szervezkedésben szólni hogy nem otthon alszom. Egyébként tényleg felhőtlen jókedv és miegyebek. Andris társsága hiányzott a csapatból, de vannak negatív dolgok is. Túl nagy a létszám, és egy téli akcióhoz ez egy tuti hátrány is egyben. Egyébiránt vannak tervek a jövőre vonatkozóan.

https://www.youtube.com/watch?v=3tlWqKvT_hg

Megjártam a Mátrát, a remetét, Budapestet és Gödöllőt. Majd írok. Most fáradt vagyok.

1 nappal később

Október 10 -én Szombaton indultam el 13:00-kor előre megbeszélt fuvarra lBudapestre, hogy eljussak a fallóskúti Mária kápolnához. Eredetileg Ferivel 9 órát beszéltünk de neki egy húzós éjszakája volt, így dél körülre halasztottuk az utat. Kicsit aggódtam hogy így alakult a dolog, de hála legyen Máriának így is sikerrel jártam.

Pesten kitett a Nagyvárad téren, innen Metró-Hév útján kikerültem a gödöllői 3-as útra. 10 percet álltam köbö, és sikerült kikapnom egy kamionozó ipsét aki autójával éppen Miskolcra tartott. Hát tényleg tökjól elbeszélgettünk szinte mindenről, ami embert foglalkoztathat. "Te egy jó gondolkodású ember vagy".-mondta. Hatvanig vitt el engem, itt kitett és egy percig se álltam az útszélen: a szemközti parkolóbol egy telefonáló autós dudált rám hogy menjek oda. Némán mutattam fel neki a Pásztó táblámat. Kályha alkatrészeket szállított Tarjánba. Vele már csöndesebben utaztam, mert jóformán én beszéltem. És eléggé ki voltam fáradva. Pásztónál a harmadik hasznosi leágazásnál tett ki. Régen mi is erre jártunk Hasznosra. Itt van a Palóc Csárda az útszélin. Itt pár kép a hegyről, majd séta az elágazásig, újabb felvétel, bevittek Pásztóra. Innen sétáltam egy hosszabbat, mire egy buszmegállóba kerültem. Az ott álló fiatal pártól megtudtam, hogy mindjárt jön a busz, ami elvisz Mátrakeresztesig. Valóban, a buszon sms-ezés, nénikkel való beszélgetés a kegyhelyről. Keresztesen már a kocsma előtt votl pár szép csinatos fiatal jány. De nem volt idő ismerkedésre, mert erősen sötétedett. Elszántan elindultam neki a sötétségnek. Ahogy haladtam végre lehetett énekelni, fütyülni, harmónikázni, mindenre jutott itt idő. Egy idő után már untam a dolgot, elkezdtem nézegetni az utat, és mint kiderült szerpentinesen balra felettem gördül felfele az út. Hmm kár hogy nem volt egy csapás sem hogy átvághassak, és ne kelljen kerülnöm. Egy-két autó jött, akik ne mvettek fel, sétáltam tovább, ekkora már teljesen beesteledett.

E rövidítésnek megnézett sárga vonallal jelzett földút tiszta sár volt, és koromfekete. Cska nekilódultam a felfele vivő szerpentinnek. Pár perc múlva már keresztes felett voltam, láttam a falu utcáit, ahol egy órája lehettem kb.kicsit bizarr volt. Továbbra is megvan az a fóbiám hogy utálom a töküres éjszakai erdő zajait. Egy titokzatos reccsenés, egy hirtelen zörrenés váá. Na ebből megint kijutott bőven. Aztán a következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy riasztó tölti be az erdei akusztikát. Közelebb érek, egy háznál forgott a kék fény, sehol senki, egy sietve csörtető zajforrás balra tőlem igyekszik elfele. Hát mivel nem akartam magamnak semmi bajt, így tökcsendben tova lépdeltem, egy perc múlva magától megszűnt a hangforrás. Magamban azért egy puska lövésre is fel voltam már készülve hogy az árokba ugorjak ha úgy adódik. Pár percre foglaltak le ezek a gondolatok, mikor autót hallok jobb oldalt lenn, előbányászom a villogót, az ugyefelveszel mosolyt, és egy katolikus imrei család két női tagja vett fel engem. Áldottam a szerencsémet, és nagy beszélgetések közepett arra lettem figyelmes hogy már itt vagyunk a bódé sornál. Elvittek szitne a lépcsőig. Szépen megköszöntem, és felbatyogtam a házikóhoz. A kis puli már messziről jelezte jöttömet. A kápolna mellett jobbról fény szűrődött ki, bekopogtam. Három ember melegedett bennt. Pascal és két ismerőse. Előadtam szándékomat, szállást kértem, erre pálinkát nyomtak a kezembe, fokhagymás isteni csirke combokat vacsoráltam és mindezt egy pohár sörrel fejeltem meg. Ilyen vendéglátásra nem számítottam.

Viszont meglett ennek is a böjtje. Az elején szívesen segítettem, tényleg, viszont ez másnap délelőttre úgy eltűnt ez a segítőkészség hogy ihajj. Minden cseléd munkát velem végeztetett el. Úgy voltam vele, hogy a kanapét meg a vacsorát illendően megszolgálom. Egy hete műtötték a lábát, oké még ezért is elvégzek pár plussz munkát emberi szeretetből. Dehogy kiabáljon akkor, mikor én nem értem a szavait. Ami könnyen előfordult, hiszen Pascal palócosan beszélt, én pedig némely szavait nagyon nem tudtam értelmezni. Így kénytelen voltam rákérdezni, hogy elmondja irodalmi nyelven. De mikor harmadjára is ugyanúgy adta elő szavait, akkor felemelte a hangját. Ezt az idős kori bácsi betegségnek tulajdonítom. Ez tipikus mogorva vénember jelenség.

GYőzőnek nemrég meséltem el az éjszaka eseményeit, amin jót mulatott a vonaton, a többiek pedig a forralt boros esten hallgatták meg. Ide nem tartom publikusnak felidézni hogy nyitva volt a fürdőszoba ajtó, se azt hogy az ott lakó emberem -azt hívve h én alszom rendesen elvégezte dolgát, ez hagyján, de hogy közben sóhajtgasson: Istenem, Istenem!!

basszus marhára el vagyok maradva a beszámolókkal. Hétfőn már megyek Aradra, Csütörtökön pedig Erdélybe...és az akailit még be sem fejeztem

Esik eső, szép csendesen csöpörög,
Rózsa Sándor a kocsmába bezörög.
"-Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszöbb lányát állítsa ki strázsára!"

"-Édösanyám stázsa kislány nem löszök,
Amott gyünnek a fegyveres vitézök!'
Rózsa Sándor se vötte ezt tréfára,
Fölkapott az almás deres lovára.

Lova, lova, lova viszi messzire,
Igyenöst a kerek erdő mélyibe,
Lova lába mögbotlott egy gödörbe,
Ott fogták el Rózsa Sándort örökre.

Rózsa Sándort föltötték a szekérre,
Úgy vitték a városbíró elébe,
Városbíró, üzeni a kapitány:
"- Rúzsa Sándor, nem ül többet paripán."

Megüzenem én a zsandár uraknak,
Jó gondját viseljék az én lovamnak!
Hej te, hej te, azt a betyár mindenit!
Lovát félti, s nem a maga életit.

Csütörtökön bementem Szegedre, hogy megigyak egy pofa jóféle ingyensört a TTIK HÖK támogatásával, a lángosig idén nem jutottam el. Hosszú volt sor. Úgy bekóláztam te,, hajj. Ingyen osztogatták a zérónak csúfolt szörnyedvényt, semmi energia, semmi cukor, semmi élénkítőszer. Már a kóla se a régi. Igyák ezt a vackot a fogyisok, én ilyet többet nem iszok az hétszentség.

Újabban szörfölök a neten csángók után olvasgatva. Jó lesz nekem képben lenni mindenféle híradással ami velük kapcsolatos, mert sosem lehet tunni hogy kivel fogok én még találkozni.

Jövő héten Gergő-liget, szombaton stopposszombat a Mátrába. Azt nem tudom miből fogom fizetni az éjszakát :) de ettől kaland az egész. Tartok a stoppolástól, semmi kedvem egyedül menni. Jobb lenne ketten, akkor nem fáradnék ki társalgásban annyira.

Mindeközben Cseh Tamás dalok szólnak, és úgy érzem valahol tönkreteszem magam ezzel az éjszakázással, későn való étkezéssel. Nem jól van ez így. Milyen ironikus lenne, ha emiatt purcannék ki, te pedig ezt akkor olvasnád miután eltettek láb alól. Ironikus.

Találkozóm van holnap,. azaz ma Bélabával. már régóta tervezem hogy bemegyek hozzá, de csak ma tegnap volt annyi jelenlétem hogy fel is hívjam. Jó lesz vele beszélgetni már alig várom. Most így a legjobb az életem. Szervezkedek, jól érzem magam, igaz hogy egy fityingem sincs, de semmi gondom-panaszom se. Közeli jövőm szépreményű kilátásokkal tele még ősszel is!! Egy újabb sikeres évet fogok magam mögött hagyni azt hiszem.

https://www.youtube.com/watch?v=RVXXgBecbB8&feature=related