Megjártam a Mátrát, a remetét, Budapestet és Gödöllőt. Majd írok. Most fáradt vagyok.

1 nappal később

Október 10 -én Szombaton indultam el 13:00-kor előre megbeszélt fuvarra lBudapestre, hogy eljussak a fallóskúti Mária kápolnához. Eredetileg Ferivel 9 órát beszéltünk de neki egy húzós éjszakája volt, így dél körülre halasztottuk az utat. Kicsit aggódtam hogy így alakult a dolog, de hála legyen Máriának így is sikerrel jártam.

Pesten kitett a Nagyvárad téren, innen Metró-Hév útján kikerültem a gödöllői 3-as útra. 10 percet álltam köbö, és sikerült kikapnom egy kamionozó ipsét aki autójával éppen Miskolcra tartott. Hát tényleg tökjól elbeszélgettünk szinte mindenről, ami embert foglalkoztathat. "Te egy jó gondolkodású ember vagy".-mondta. Hatvanig vitt el engem, itt kitett és egy percig se álltam az útszélen: a szemközti parkolóbol egy telefonáló autós dudált rám hogy menjek oda. Némán mutattam fel neki a Pásztó táblámat. Kályha alkatrészeket szállított Tarjánba. Vele már csöndesebben utaztam, mert jóformán én beszéltem. És eléggé ki voltam fáradva. Pásztónál a harmadik hasznosi leágazásnál tett ki. Régen mi is erre jártunk Hasznosra. Itt van a Palóc Csárda az útszélin. Itt pár kép a hegyről, majd séta az elágazásig, újabb felvétel, bevittek Pásztóra. Innen sétáltam egy hosszabbat, mire egy buszmegállóba kerültem. Az ott álló fiatal pártól megtudtam, hogy mindjárt jön a busz, ami elvisz Mátrakeresztesig. Valóban, a buszon sms-ezés, nénikkel való beszélgetés a kegyhelyről. Keresztesen már a kocsma előtt votl pár szép csinatos fiatal jány. De nem volt idő ismerkedésre, mert erősen sötétedett. Elszántan elindultam neki a sötétségnek. Ahogy haladtam végre lehetett énekelni, fütyülni, harmónikázni, mindenre jutott itt idő. Egy idő után már untam a dolgot, elkezdtem nézegetni az utat, és mint kiderült szerpentinesen balra felettem gördül felfele az út. Hmm kár hogy nem volt egy csapás sem hogy átvághassak, és ne kelljen kerülnöm. Egy-két autó jött, akik ne mvettek fel, sétáltam tovább, ekkora már teljesen beesteledett.

E rövidítésnek megnézett sárga vonallal jelzett földút tiszta sár volt, és koromfekete. Cska nekilódultam a felfele vivő szerpentinnek. Pár perc múlva már keresztes felett voltam, láttam a falu utcáit, ahol egy órája lehettem kb.kicsit bizarr volt. Továbbra is megvan az a fóbiám hogy utálom a töküres éjszakai erdő zajait. Egy titokzatos reccsenés, egy hirtelen zörrenés váá. Na ebből megint kijutott bőven. Aztán a következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy riasztó tölti be az erdei akusztikát. Közelebb érek, egy háznál forgott a kék fény, sehol senki, egy sietve csörtető zajforrás balra tőlem igyekszik elfele. Hát mivel nem akartam magamnak semmi bajt, így tökcsendben tova lépdeltem, egy perc múlva magától megszűnt a hangforrás. Magamban azért egy puska lövésre is fel voltam már készülve hogy az árokba ugorjak ha úgy adódik. Pár percre foglaltak le ezek a gondolatok, mikor autót hallok jobb oldalt lenn, előbányászom a villogót, az ugyefelveszel mosolyt, és egy katolikus imrei család két női tagja vett fel engem. Áldottam a szerencsémet, és nagy beszélgetések közepett arra lettem figyelmes hogy már itt vagyunk a bódé sornál. Elvittek szitne a lépcsőig. Szépen megköszöntem, és felbatyogtam a házikóhoz. A kis puli már messziről jelezte jöttömet. A kápolna mellett jobbról fény szűrődött ki, bekopogtam. Három ember melegedett bennt. Pascal és két ismerőse. Előadtam szándékomat, szállást kértem, erre pálinkát nyomtak a kezembe, fokhagymás isteni csirke combokat vacsoráltam és mindezt egy pohár sörrel fejeltem meg. Ilyen vendéglátásra nem számítottam.

Viszont meglett ennek is a böjtje. Az elején szívesen segítettem, tényleg, viszont ez másnap délelőttre úgy eltűnt ez a segítőkészség hogy ihajj. Minden cseléd munkát velem végeztetett el. Úgy voltam vele, hogy a kanapét meg a vacsorát illendően megszolgálom. Egy hete műtötték a lábát, oké még ezért is elvégzek pár plussz munkát emberi szeretetből. Dehogy kiabáljon akkor, mikor én nem értem a szavait. Ami könnyen előfordult, hiszen Pascal palócosan beszélt, én pedig némely szavait nagyon nem tudtam értelmezni. Így kénytelen voltam rákérdezni, hogy elmondja irodalmi nyelven. De mikor harmadjára is ugyanúgy adta elő szavait, akkor felemelte a hangját. Ezt az idős kori bácsi betegségnek tulajdonítom. Ez tipikus mogorva vénember jelenség.

GYőzőnek nemrég meséltem el az éjszaka eseményeit, amin jót mulatott a vonaton, a többiek pedig a forralt boros esten hallgatták meg. Ide nem tartom publikusnak felidézni hogy nyitva volt a fürdőszoba ajtó, se azt hogy az ott lakó emberem -azt hívve h én alszom rendesen elvégezte dolgát, ez hagyján, de hogy közben sóhajtgasson: Istenem, Istenem!!

basszus marhára el vagyok maradva a beszámolókkal. Hétfőn már megyek Aradra, Csütörtökön pedig Erdélybe...és az akailit még be sem fejeztem