Ma reggel arra keltem, hogy viktor hív, menjek vele hajtani. No nembánom volt a válasz, éppen ráértem, kedvem is akadt vidéket látni. Öltözés-gyors pakolás és már ott is vagyok. Közbe hirtelen megérkezik Xrisztián, 10 perc és már megy is. Furcsa volt nekem hogy olyan gyorsan elment. Mintha egy iegen lett volna ki betért útbaigazításért. Félóra múlva már egy lovaskocsi hátulján uraskodok, és csak a gondolatok maradnak ez esemény után velem. CSöpörög közbe az eső és eláll. Jó idő volt egész délután, de nehezen indultak meg a szavak kettőnk között is. Hajtanak a lovak, szakadnak a kötelek köztünk hangtalanul. Tegnap is ilyen fura volt, semmi sem a régi, cserélőlédnek a barátok? hogy van ez? Érzékenyen érint ez a téma, tehát nekem ezek az emberek mégis számítanak. Vagy önző vagyok és nem akarom elengedni az ismerősöket?? Fel kell ilynekor tennünk a kérdést: mit teszünk mi a barátinkért, apró ajándékokkal nem lehet semmilyen kapcsolatot fenntartani, az csak megerősítésre szolgál. Látogatással lehetne csak de ha már idáig fajul egy régi napmintnap látlak beszélünk kapcsolat az már fokozatos leépülésnek lesz kitéve.