Attention!

itt csak a saját gondolataimat, fontosabb részeket közlök a Naplóról. Tehát nem az írót fogod olvasni, hanem csak engem.

Belegondolva valamikor ezt a naplopózást is annak hatására kezdtem el írni, hogy kezembe került Márai Naplója. Ma újfennt forgatom ezt a könyvet, és eszembe jutott, hogy jó lenne esetleg egy kis szerintemezést hozzátenni a könyvhöz, aminek nem hiszem hogy olyan nagyon sok irodalmi értéke lenne, de nekem fontos. Ahogy olvas az ember, azzal is változik-formálódik jellemünk. 10 év múlva már más leszek, más dolgok fognak foglalkoztatni, mint ma. Az impressziók, igen a sokféle hatás amit az ember megszerez élete folyamán, ezek azok, melyek megváltoztatnak minket. Egy ilyen tényező pedig maga a könyv. Meg kell hogy valljam először nem értettem a dolgot. Regényekhez, időkeretbe ágyazott könyvekhez voltam szokva, és értetlenül lapoztam tovább hogy mi van?

Aztán rájöttem hogy Naplóóó! Emlékek őrzésére szolgál mint az enyém, hogy hiába várom hogy visszatérjen a francia riviérához, mert nem fog. Utána jön a következő emlékkép, vagy megtér a lírai jelenbe. Furcsa volt, s épp ezért gyakran le is tettem. Magam se vagyok képes egyszerűen csak a hétköznapjaimról írni. Kell a változatosság, kell.

Az írás iratja magát. Márait olvasva elgondolkozok hogy ma vajon ha kinyitok egy újságot találok-e benne valódi írást?  Teljesen teret hódítottak a hírlapok. Ha felütöm a megyei vagy az országos lapokat nincs benne tárca, irodalmi jellegű iromány. Amit én végképp nem értek.

Témái olvasott, vagy megírt könyvek, életének eseményei Pestről Losoncra, majd Kassára, fantáziája által elképzelt világ. Kritikát is tartalmaznak ezek az szövegek. Élesen csipkedi kora társadalmának arcát.

Mondatai jártatják az agyam, ezért is kezdtem bele a jegyzetekbe.

Szenvedély- bűvös szó, sok mindenben ott van ahol nem is gondolnád. Ott van a szerelemben amit egy nő iránt érzel. De ott van akkor is, amikor kedvenc elfoglaltságodat végzed. lehet könyvben, munkában, és igen: ez az élet egyik mozgatórugója. enélkül mennyivel kevesebbek, értéktelenebbek lennénk!!

Sokkal könnyebb úgy olvasni egy regényt, hogy az izgalom visz magával. Ezzel szemben egy naplót nehezebben olvasok el, mert mindig új tárgyat tesz elmém, és minden egyes tárgyhoz gondolatok jönnek elő.

Tipikusan feldob egy témát, beszélteti-beszélteti, de a végeredményt amit ő gondol azt nem írja le. Veled találtatja ki, ez az a bizonyos "rájöttem -érzés".

Azért művelődöm, hogy műveltessek

Könyvespolcán ott szerepelt Kosztolányi, Shakespeare, Dosztojevszkij, Goethe. Sok antik szöveget olvasott, hol eredetiben, hol fordításban. Itt véstem örökre eszembe hogy Desiderius sokat fordított. Fanyar ízzel a számban voltam kénytelen gondolni azt, hogy régen ezelőtt 50 évvel mennyivel műveltebbek voltak íróink. Azért művelődöm, hogy műveltessek. Magasztos gondolat.

Dosztojevszkij a félelmetes ellenfél, a nagyszerű zseni. Háborúban Goethét kell olvasni, Goethe biztosan tudta hogy semmi sem pusztul el, csak továbbfejlődik, átalakul

Liliputinak érzem magam továbbra is az olvasás közben. Minden nap kénytelen vagyok rácsodálkozni az író műveltségére, szellemiségére. Én már nem tudok nyelveket, nem olvasok kortárs írókat, sem antik irodalmat. Szűklátókörben mozgok azt hiszem. Nagyon.

Ilyenkor szó szerint áhítom a tudományt, az hiányzik ami nincs ugye?

Goethe, Krúdy, Babits, Kosztolányi, Kazinczy, Tóth Árpád, Móricz.

Az ablakon kívül légi-támadásra figyelmeztet a sziréna, ő pedig nyugodtan olvas. A riasztás elmúltával visszajön a rádió, az emberek feljönnek a pincékből. Folytatódik minden tovább. Nincs jele a Pompei-jelenségnek. Ahol az emberek az utolsó pillanatot kihasználva mértéktelenükl ettek-ittakm szeretkeztek.

Évek telnek el így, valódi bombatámadás nélkül. Megérne egy filmet ez a korszak. De egy olyan filmet, amit úgy készítenének el ahogy valójban történt. Én megnézném.

Rezeda Kázmér és a többiek

Felírtam magamnak, olvasási listára tettem Krúdy Rezeda Kázmérját. Raoul Allier Kultúra és Varázslatát, Frazer Aranyágát.

Komolyan lenézi kora magyar világát. Nem műveltek, hiányzik a polgárság, a polgári műveltség eltűnt, etc

Elképedve olvastam hogy az író is néha átvedlik gyilkossá: mikor egy elkészült művet kell megrövidíteni azaz mondatokat kénytelen kihúzni hóhér.

Wilder- Szent Lajos király hídja

Olykor megkeseredett, szenilis öregembert látok a sorok mögött. Mindent kíméletlenül kritizál, mindent- és mindenkit. Közbe-közbe révületbe esik és a múlt szépsége bukkan elő a fiatalkori emlékei. Pedig mág csak 43 éves!! Igaz ugyan hogy el kellett temetnie apját és fiát, de akkor is. Nincs remény az újrakezdésre?

Írói magányban szenved a háború alatt, és ír, csak ír ismételten. Időnként feltekint az égre, kinéz az ablakon. 44-ben gettósítás folyik Budapesten. Elmélkedik az emberi nemről, majd újfennt ír.

Érzékletesen írja le a háború rémségeit. Kíváncsian lapozok a könyvben. Vajon van még valaki aki leírta a légitámadásos Pest krónikáját??

Most rázott ki először a hideg és a libabőr mióta a könyvet olvasom. Ez a sztori megérdemli hogy idézzem.

EGy sárga csillagos gyerek, kinek szüleit és nagyszüleit vagonban elhurcolták a lengyel deportációs telepekre-  agyerek megmenekült s egy intézetben él-, a vasárnapi ünnepségen verset szaval. Nyolcéves. A verset ő választotta. ezt szavalja:

Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarúl tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörûszép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe,
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba,
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsõm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
 

s a néhány ember a teremben, aki ismeri a gyerek sorsát, sápadtan ül. A hideg végigszaladt a hallgatók hátán.

Elképzeltem a dolgot egyszerre bizarr és fenséges. A történelem játéka az emberrel... az emberek őrültsége és hazaszeretet...

Még mindig Goethe-t és Shakespeare-t olvas. Rájöttem arra, hogy túl szigorúan ítéltem meg az elején. Valóban nem lehetett neki könnyű a fasiszta, kommunista és népi írók között megmaradnia annak ami. Műveletlen ponyvaírók kiutálták szerencsétlent. Nem csoda hogy gyűlöli saját korát.

 Szégyen, de be kell ismerni: a pesti magyar középosztály nagy része némán tűrte, hogy szomszédait elhurcolják. Emberek ezek? Vagy csak félnek? Inkább az utóbbi. Rettegnek, és a saját bőrüket mentik ezzel a hallgatással. Márai szigorú az emberekhez. Lehet hogy én még hiszek bennük, és azért látom imígy a dolgaikat.

Annyit hallottam már Dosztojvszkijról, Tolsztojról, Goethéről, Shakespearről hogy kíváncsivá tett. Azt hiszem felveszem a listámra őket is.

 Kedves rész számomra mikor Leányfalun a kertész disznajával beszélget.

Minden reggel megállok az ól előtt, és viszonzom a hízó barátságos röfögését. Már tűrhető hájbundája van, s nagyon rokonszenves pofája. Mulatságos és jóindulatú. Látnivalóan rokonszenvezünk egymással. Soha nem tudtam, hogy egy disznó elevenen is tud rokonszenves lenni.

 ezen az élményén jókat mosolyogtam. Ritka az ilyen beszámoló.

Minduntalan próbálja megtalálni a magyarság betegségét. Mitől ment tönkre? Úgy hiszem ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia egyszer. Szemet ad az 1943-44-es évekre. Mintha én is ott lennék. Látom magam előtt ahogy az SS katonák a villamoson részegen duhajkodnak, és ahogy egy csöndes, öreg Wermacht katona egy tyúkkal az ölében leül a a villamoson.

Nem szeretek idézni, de ezt megint csak muszáj:

drótakadályok között megyek a Gellért-szállóba ebédelni. A söntést néhány nap előtt szétrombolta egy tavarógép bombája, több vendég meghalt, késsel és villával a kezében. A romokat eltakarították, a halottakról senki nem beszél, a díszes felső étteremben kifogástalan vászonabroszal terítenek, kitűnően nevelt pincérek hangtalanul szolgálnak fel ezüsttálakon ízletesen főzött, nem is drága ételeket.[...] békebeli környezetben ebédelek, az asztalok mellett jólöltözött emberek ülnek, a pincérek ingmelle vakító, az ablakból a nagy gépágyút látom, mely a a hidat és a szálló bejáratát őrzi [...] gyalog megyek haza, ágyúk és gépfegyverek között, s arra gondolok, hogy a gépágyú végül is zavarja majd a 44-es villamos szabályos forgalmát az Erzsébet híd előtt.

Leányfalun éli meg a frontot, itt találkozik orosz tisztekkel, akikkel elbeszélget az orosz irodalomról, Ez is egy jó rész. 364.oldal

Itt hangzik el az a mondat ami sokszor eszembe jut sétáim során: nem vagyok sem kommunista, sem fasiszta. Polgár vagyok és demokrata felfogású. Egy polgári író.

-------------------------------------------------------

December

Ezzel vége lett az első naplónak 1944-ben. Vizsgaidőszak után visszatérek a naplóihoz, mert értéket lelek bennük.

Márai: Halotti Beszéd