ajka csillogása, 

létem értelme,

napom ragyogása!

Boldog óráim elmúltak,

magamra maradva

kertünket bámulom.

úgy hiányzik!

társasága, 

csilingelő nevetése,

megértő nézése!

Mintha meghalt volna.

Mintha bennem is haldokolna

az a bizonyos.

Mindenhol létünk darabkáit látom.

Örömeit, haragszomjait, sírásait.

Nem szeretett már. 

Nyugtatom, dehát?!?

Mégis hogyan és miért? 

Megszűntem a lelki társa lenni. Az a személy, akire ha az ég leszakad, akkor is számíthat. Elmentem idegenbe, ő meg lelki társakat keresett magának. Pótolva lettem. Nem lett rám szükség. A helyem betöltve, a képem törölve. A háttérben valami kiabálós rockzene szól. A lelkem kiabál így. Hülye, barom. Hatökrös trágyadomb! Szalmabábuként tettem azt, amiről gondoltam hogy kellene tennem. Úgy bánom. Elvesztettem egy értékes embert. Mert nekem még mindig értékes, akármi történik is. Talán úgy vagyok ezzel, mint tatám. Mamám kirakta a szűrét, Szinte mindent megtett vele szemben, de ő még most is segít neki, és támogatja, ahol kell. Pedig szavaiban, viselkedésében haragszik rá, de most már tudom, hogy még mindig szereti. Hát én még egyik se. Csak a szeretet. Ma egész nap azon morfondíroztam hogy történt mindez? Mennyországból a pokol tornácára. Nagy esés!

Néha nem értettem meg. Ez bántotta. Magába fordult titokban. Kertek alatt haragudott is rám emiatt. Keresett egy másik utat. Ez lett a Szentes. Én meg a vesztes. Most már viccesnek tartom, amikor sírva értetlenkedtem előtte. Már el volt gereblyézve a dolog. 

úgy fáj!

Nem értem, hogy van bennem ekkora szeretet. Benne meg semmi. Nem vagyok képes  a képeit nézni. Régen megnyugtattak. Most alighanem felzaklatnak. Valamelyik nap láttam egyet. Én készítettem. Gyönyörűen fest rajta. 

Elbűvölő egy lány. Sugárzik belőle a szépség. 

Fárasztónak találtam ma sok mindent. Tyúkvágást, boncolást, kétkezi munkát, mamám negatív szólóit, hogy így rossz a világ, úgy rossz. Öcsém mindenre zsörtölődését, piszkálódását, azt, hogy semmi sem jó, ahogy én gondolom.

Fárasztó! Hiányzik egy-egy biztató mondat, pajkos mesélés, fülemnek kedves hang zaja. Csak a hangját szeretném hallani.

Együgyűen nézem a leveleimet, hátha most írt valamit! Talán lehet? Szánalmasnak érzem magam.