Komolyan! Miért várom mindig? Miért nem felejtem el? Miért? 

Nem vagyok normális. Hiányzik. Az hiányzik, ahogy boldogok voltunk. Szeretném újra azt. Vajon lehet? Harmonikus, boldog kapcsolat volt. Aztán a nyáron minden gallyra ment. Hiszem, hogy ez az egész egyszer újra olyan lehet. Nem tudok más lányra komolyan gondolni. Ez az egész ahogy összejött, nem lehet véletlen. Pár utcányira lakik innen. Rakat dolgokban hasonlítunk, más dolgokban különbözünk. Ennek hogy mi így kerültünk ilyen közel egymáshoz, lehetetlen. Nem lehet csak így vége! Ez egy állapot, ahonnan az utunk újra összekerülhet, vagy szétválhat. Bizonyos dolgokat mindketten elszúrtunk. Remélem most hogy egy ideig külön utakon járunk dolgozunk ezeken a dolgokon, és változunk jó irányba. Bár a másik tükör tartása hiányzik. De újra tükröt fogunk tartani egymásnak. 

Tudom, nem szabad elmerülnöm a materialista világban, a munkában, a felületes dolgokban, hanem oda kell tegyem magam a lelki életben is.