Két ember kapcsolata nem a szexualitás itt vagy később dolgán alapszik. Ez csak egy teszt. Sokkal inkább a kölcsönös szereteten, és tiszteleten.

GY. és M. kapcsolata azért futott zátonyra az enyémhez hasonlóan, mert az egyik félből útközben kihunyt a szeretet a másik iránt. Magába zárta a problémáját, és akár egy parányi bolhából is ilyenkor könnyen elefánt jelentkezhet. 

Az elején a szerelem és a rózsaszív köd nem rossz dolog, csupán az élet velejárója, ugyanígy velejárója az utána maradó szeretem a másikat az összes hibájával, és elfogadom, hogy ő nem olyan mint én. Nem tehetem olyanná. Lehullik az általunk készített ábránd, vagy álarc. Meglátjuk a másikat tiszta valójában, magunk aggatta díszek nélkül. 

Ami nem baj. Ez egy természetes dolog. Sokáig nem hittem hogy ez ilyen, erről valahogy nem nagyon forgatnak filmet, írnak könyvet, vagy bármi. Innen dől el, hogy egy kapcsolat tartósan megmarad, vagy porba hull. Kell a szerelmen felül egy megtartó kapocs, ami segít átlendíteni a túloldalra. Ez Isten. Ha ő megvan, akkor van kapaszkodó, van kire támaszkodni, és orvosolható minden probléma. 

Befolyásoló tényező, hogy a két fél mit tapasztalt meg eddig. Mit látott a szüleitől, ők hogyan működtették a házasságukat? Hiába mondják a gyerekek, hogy én biztos hogy másmilyen leszek mint az anyám! Zicher! 80% az esély rá, hogy olyan lesz. Belénk van táplálva, ez a dolog. Nem nagyon tudunk ellene tenni. 

Egyedül Isten adhat elég erőt ahhoz, hogy belássuk hibáinkat, tévedéseinket, és ezekről tudjunk beszélni a másiknak.