Ellöktél magadtól, 

s elestem véresen.

Közös hajónk 

félig elveszett.

Hullámsírba merülve

vesztegel Édesem!

Némán állok csendes

bárkák egyikén, 

s teszem tisztemet

szép éltünk

temetésin.

Már nem fáj, 

úgy mint azelőtt.

Csöndesen mosolygok

magamban.

Elmentél a vonattal,

itt hagytál engemet.

Leszálltál életem vonatáról,

S átszálltál egy másikra.

Robogsz.

Én csak nézek utánad, 

és ballagok, 

egy másik állomásra.

Kár!

Lehetett volna másként,

egy másik világban!

Hol szülők voltunk és nagyszülők.

Tehetséges kis kópékat 

hagyva magunk mögött...

De nem így lett,

S ennek oka volt. 

Bármi is volt, szándékos lehetett!

Valaki lecsapta a biztosítékot,

és sötét lett. Qrva sötét...