.jpg)
2010-ben lesz Művészetek Völgye!!!!
Bár ami az anyagiakat illeti, meggondolandó befizetni. Kíváncsi leszek hogy mennyi lesz. Ha nem lessz túlságosan drága, akkor megyünk!!!!
Mert évek óta akarok eljutni, hallgatnim, látni, sátrazni, zenélni, játszani, futni, sétálni, ülni, élvezni a völgy hangula-illatát.
Elém, ha én akkor is: Gyerünk tovább!!!!!!!
PUF-Gólya
A ma délutánt D.-vel töltöttem. Régóta várt találkozás volt megint :) Tűkön ültem már minden reggel h mikor lesz már szerda. Szerda lett. Korán (8-kor :) kikeltem, rohantem tusolni, borotválkozni, lázas készülődés. A kilencessel nem mentem be. Lefeküdtem egy félórára. A következő tömegjárattal kellett, hogy bemenjek. Beértem. BTK-n Farkast búcsúztattam el Szegedről. Vasárnap már Törökország felé veszi az irányt Ankarába. Vele lógtam egy félórát, órát, majd elsiettem a Mátyás tér irányába. Hamarább értem oda egy félórával mint gondoltam, így tettem egy rövid sétát a templom körül, majd vissza. Vártam egy piros sapkás jányra. Aki pontban egykor ki is jött. Kis viccesen megindult a másik irányba, én meg elbújtam egy kislány mögé. De nem jött össze. Észrevett. Séta a városba őtet hallgatva, beszélve erre, meg arra.
Kikeveredés a Tisza partra, csak egy narancsra. Előtte szakbarbár alma, és Tisza meg Farkas. Aztán meg farkaskutya figyelt a töltésen, a hideg szélben. Bepárásodik a szemüveg, Péééntek. Aztán egy rövid kósza után ismét Szivárvány, és búcsúölelés.
Holnap Tiziano kiállítás, napután találkozás újra!! :D Délutánt filmnézés nálam, Eszterrel, és D.-vel, majd koncertre menés a Jatéba. A kettő között meg nemtom, esetleg Milka, és Mezőségi táncház. Azt hiszem vihetem a váltópólómat, ha lemerészkedek a táncházba :D
áááú Most olvastam egy Kaukázus zene szöveget, és ugrálhatnékom támadt, meg kiabálhatnékom, meg énekelhetnékem, meg tökjó kedvem lett. Eszembe jutott a vizsgazáró utolsó KAuKÁzus koncertem, amikor két doboz sörtől jókedvűen tomboltam a magam módján. Aztán miután megittam, mindenkit faképnél hagyva bementem az első sorba tombolni. ÁÁÁÁÁÁá de jó volt hű ha tudom h tobb koncertjük nem lesz, akkor még több energiát használok el.
KÁr hogy feloszlottak, úgy mennék, mennénk KAukÁzus koncertre. Jó lenne egy...
Felémentem a honoslapjukra, és sajnos igen elszorult a szívem, mikor elolvastam h tényleg feloszlottak. De tuti h még fognak játszani pesten és én ott leszek. Alább közlök a hivatalos oldalról egy levelet. Nekem is hasonló érzéseim vannak. Talán szalai évával kezdődött, aztán utána néztem, leszedtem, megtetszett. 10.000 mérföld. Szexuális életünkkel folytatódott 2008-ban, amikor eljutottam egy kocertjükre Azfeszten. Egész éjjel kitartóan ezt dúdolgattam. Bökdöstem Odit fejezd már be, hogy van tovább?? Segíts már! Jó volt. Boldogságos egyetemi egyetemista létem alapjai szűntek meg ezzel a feloszlással. 2009-ben a vizsgazáró tivornyát én ezzel az egy koncerttel tudtam le. Most találtam egy videót a koncertről. Ciki hogy rajta vagyok a jobb alsó sarokban, egy regéces kék pólóban, fehér vár mintával a hátamon, vállpántos szimatszatyorral az oldalamon.
Videó is készült, felfokozott hangulatban. Talán felteszem. No de hát a világ változik, nekem/nekünk mindig megmarad a kaukázus olyannak, amilyen volt. Talán jobb is így. Boldog nosztalgiával fogunk visszaemlékezni rájuk, az élményeinkre, a lázadó koncertjeikre, amikkel tudtunk azonosulni.
Kedves Zenekar,
lehet, hogy nem tudom nektek elmondani, mert nagy lesz a hangzavar, vagy mert nem is leszek ott. Feltétlenül akartam, hogy tudjátok, hogy büszke vagyok rátok, hogy meglépitek a koncertnélküliséget, régen, amikor még csak virtuális haver volt a kardos, akkor olyanokat írt, hogy öt évig kell csinálni és aztán vége, mert akkor már nem mond semmi újat a dolog.
Nekem nagyon sokat jelentett a zenekar és a fórum maga mint létezhető dolog, valami, amit kicsit kisajátíthattam, amire megsértődhettem és amivel ki lehetett békülni csak úgy magamban.
Mindenki elmondja, mennyit köszönhet a fórumnak, nem volt mindig jó, az egy év Amszterdamban valami itthontartót adott. Mindenki a barátságokról beszél, nekem csak egy barátom lett, ennek tényleg nagyon örülök, mert a virtuális barátságok is szétesnek egy idő után, de ez, remélem, megmarad majd.
Érdekes, hogy ahogy nekem is teljesen új dolog, új ország, új munka kezdődik , ez az állandóság, a kaukázus is megszűnik, most nem lesz itthontartás, de jó is így, nem keresek legalább régi kapaszkodókat.
Nekem jelentett a zenekar egy szelet budapestet, egy kis vidéket, a kritikus gondolkodást, ami szervesen hozzátartozott ehhez az öt évemhez, ami nekem éppen az egyetem volt. Sőt segített ez az évek óta végignézés, az első koncerttől jelen levés abban is, hogy tisztába jöjjek önmagammal - és felmondjak a gonosz multinál, mert ugye az öt-hat éve kaukázus által megerősített és felépített öntudat csak nem volt beleilleszthető egy business-hétköznapba.
Tudom, hogy zenéltek tovább, a kultusz szűnik meg, éppen ezért, ha konkrétan nem is, közvetve belefolytatok a dolgaimba. Köszi.
Csók
Kalep / Kata
Jégvirágmalom
reklámokat ikszeld ki :) nem focimeccs :)
http://www.dailymotion.com/video/x8jkrp_interferences_shortfilms
Hétfői nap lényegét a könyvtárban töltöttem, ahol kivettem a régóta kívánt könyveket. Az Útont, Dali titkos életét, és a Hectort. Beszélgettem Gy.-vel és E.-el. A könyvtárban az első emeleten, nyugalomban. E.-rel tettem egy rövid sétát is hazafele menet. Jó volt, mert igen rég láttam, beszéltem vele. Kellett már ez a kis beszélgetés. A Mars téri váróban Ágival találkoztam össze, aki cukrászdában dolgozik. Tele volt süteményekkel. Ilyen-olyan sütiket ajánlgatott nekem, zserbót vettem egy darabot. Édesnek mézes volt, krémes is volt. Fincsi volt. Kívántam volna még, de hát ugye nem akartam kifosztani. Kínált is még, de igazán nem tehettem meg hogy felélem azt az édességet, amit hazavisz a családjának. Így megköszöntem szépen hogy megkínált. Kedves egy lány :)
Osztán a buszon öcsémmel mentünk haza együtt. Ilyen is rég esett meg. Idejét se tudom már mikor mentünk haza. Pletykák, és híreket kaptam erről-arról. Többek közt egy kedves, aranyos, okos lányról.
Irodalmi megfelelője a XVII. századból, Cervantes: Don Quijotet, azaz a pikareszk regény. Hőse a picaro, a kalandor, az úton lévő. Autó helyett azonban lovon ült. A főszereplő keserű, gúnyos, fura helyzetekbe keveredik, de megoldja, s nem hagyja ott a fogát.
Egyenesen 1926-ból Buster Keaton Generálisa is egy road movie. Itt egy mozdonnyal keveredik hősünk vesztes helyzetekbe, felsülni látszik, de mindig győztesen jön ki, a végén is. Idővel, s a technika fejlődésével változik a road movie eszköze, jön az autó.
Dennis Hooper Szelíd motorosai azért nem autóval mennek, mert ők lázadók, s ennek a motornak külön kultusza van. Realizmus, irónia, groteszk váltakozása, egy folyamatos végtelen körforgás, sosem tudom hol kötök ki. A történet kénye kedve szerint játszik velem, önkényesen fejeződik be, megvan az alkotói szabadság, a rendező ott vágja el a szálat a végén ahol akarja.
A road movie lényege, hogy kikössünk egy váratlan helyzetben, térben, s ez indukál egy váratlan szituációt. A pálya kötött, az országút, vagy Keatonnál a vasúti pálya. Antonioninál a Zabriski point is egy road movie, két fiatal autózása, majd a végén egy villa felrobbantása képzeletben lassítva. Vagy Bunuel sajátos stílusában a Vágy titokzatos tárgya. A helyszín kötött, a vonatkupé. A férfi szereplő ott meséli el történetét, s bármi is történjen mesélése közben, mindig a kupéban kötünk ki. Érdekes, hogy kommersz amerikai filmekben mennyire visszaélnek a road movie elemeivel. Már nem csak az autóval utaznak, hanem az autó beszél, gondolkodik, sot hősünket ki is menti a veszélyes helyzetekből. Talán nem kell bemutatni a Knight Rider-t.
A road movie eszköze az elmúlt 20 évben az autó, s egy ideig az is marad. Az országúton találkozhatok mindenféle társadalmi helyzetben lévő emberrel, ha egy űrhajóval megyek, akkor maximum csak földönkivüliekkel.
© Kis-Guczi Péter
filmek, levelek, bejegyzések, zene. tél. Ragyogóan süt a nap. kimentem fényképezni. papucsban :D
nem vagyok normális. de nagyon élvezem.
már ott tartottam hogy kifekszek egy szál pólóban mikor anyukám berendelt a szobába. :( kisfiús szelídséggel fogadtam szót, és bejöttem. :)
lekaptam a hóembert hátulról. sikerült. elölről nem fértem hozzá.terveim vannak a gépnél. utánenézni a road movie-knak megint. filmek és zenék terén újra. utánanézni a hippis dolgoknak, gondolatoknak. délután könyvtár e.- és tán gy.- vel. azért van mindez, mert utazásról álmodtam. egy mikrobuszban, utaztunk többen. volt ott egy szőkésbarna fiatal, szemüveges lány. a kocsi tele volt fiatalokkal. volt a tetőn egy ablak. kidugtam a fejem. Süvített a szél, lobogott a hajam, fáztam.
süt a nap.
Vasárnap reggel újfennt havazott. Hihetetlen kép tárult elém az ablakból. Elől, hátul esett a hó, minden elsüllyedt a bokáig érő hóban. Beültem ide levelet írni, egy jókora tejfölös lángossal. Egyszercsak öcsém elkezdett dörömbölni az ablakon. Gyere már ki. Miért? Nem bírom egyedül felemelni a hótömböt. Felöltöztem, kimentem. Egy jókora hólabdára (kb 1-1,5 m átmérőjű) akart öcsém egy kisebb labdát rátenni. Nekicihelődtünk, majd kézzel, lábbbal, fejjel emeltük a helyére a hóember monstrum középső elemét. Kimelegedtünk mind a ketten a hosszú vajúdásban, de végül meglett. Leszedtük a homokos leveles részeket is. Gondoztuk , toldottuk, foltozuk az emberünket, mire egészen kigömbölyödött, mint egy terhes kismama. A fejrészét én gurítottam össze az elülső udvar szűz haván. Faintos lett. Egyszer-kétszer összetört, mire elnyerte végleges alakját. Vittem oda egy padot, öcsém egy szánkót, és azon álldogálva szépen feltapasztotta a tisztes ősz fejet a helyére. Ezután elkezdtünk hógolyózni. Kisöcsém is kiszaladt, hárman osztottuk a lapot egymásnak több kevesebb sikerrel. Tökjó volt. Miután öcsém kicírta a szemüvegemet feladtam és visszavonultam a lakásba. Újabb gépmánia, és kikeveredés a faluból. Hívott a végtelen hómező látványa. Kisétáltam V-ék tanyájáig, itt váltottam pár szót V öregével az időről, a nőkről, a gyerekkori élményekről, nomeg a gazdag emberekről. Jobbára hallgattam és helyeseltem. Mit is mondhatna egy fiatal suhanc egy ilyen öregnek. Ellentmondani nemigen. Jó virultam mert már messziről rám köszöntött, mikor odaértem akkor lelettem tájvédelmi szakemberezve. Tudniiillik sokszor megálltam fényképezni,benéztem a fenyveserdőbe, hátam mögött elnézegettem a fürge őzeket. Az ilyenek miatt kaptam a kisdoki mellé a tájvédelmi igazgató megnevezést. :)
Nem bírtam magammal, és ha már itt vagyok, ugyan benézek már B. komámhoz is, akit December óta nem láttam. Bokáig érő érintetlen hóba sétáltam itt is. Én voltam egész nap az első látogató ezen a vidéken. Az emberek nem mozdultak ki egész nap. A szomszédok között láttama hóban egy kis mozgást, gondolom a vizet onnan hordják ilyenkor, ahol éppen van ivóvíz. A tanyában égett a villany, szokásosan szólt a rádió, ugattak a kutyák. Sehol senki és semmi. Meseszép kilátással, csönddel. B kutyája a télen kimúlt. Megmérgezték. Helyette lett kettő eb. Az egyik pindurka úgy ugat h én még semmit se láttam, de már engem ugatott. VAn egy nagyobb csendesebb, az pedig olyan szelíd, mint egy kezes bárány. B. sétálni jár vele. Hát elég eleven, és emberbarát az biztos. A szoba melegében kibeszéltük a magunk kis történetét, mi történt velünk decembria óta. Ez is jó volt. Az öregével is eldumáltam egy sort. Asszondja nekem: Úgy fáj a szívem!!! Tán szerelmes lett Gézabá'???? :D
Kibeszéltük a falu ügyes-bajos dolgait, majd elindultam haza. Kinn a pusztába még csillagos volt az ég, és hideg a szél. Mire bevánszorogtam a faluba, felhők árnyékolták be a kilátást. Útközben alattam világított a hó, és ropogott. A körforgalomnál csináltam egy angyalkát. Majd kiteszem ide ha lesz energiám leszedni a telefonról.
KÉP
Hazaértem anyukám saját maga által készített joghurttal fogadott. Váóóóó. Teleettem belőle magam. Volt epre,s barackos, és szilvás. Most szörnyen tele vagyok :D
Megyek az utcán lefelé,
Nyitott kabáttal hazafelé,
Lehet úgy fél hét felé.
Megyek a nincsből a van felé
....visznek szárnyas bokák
Nekem az elmúlt két napban jó értelembe vett szokatlan volt, hogy valakivel megint sülve-főve együtt vagyunk. És végül is ez nekem elég durván szokatlan, mert az elmúlt időszakban rág volt olyan, hogy én egyvalakivel mindig együtt legyek. Mindig változtak körülöttem az emberek, egy-két kivételtől eltekintve. Inkább a
társaságok változtak azt hiszem. Szükségem, van talán arra, hogy mindig új emberekkel érintkezzem??? Lehet benne valami. De ehhez kellenek, nagyon kellenek az állandó emberek is az életemben. ÉS most igen, talán megérthető az, hogy egy új emberből kezd állandó ember lenni az életemben. Ami nagyon jó, csak szoknom kell a gondolatot.
Olyan az egész, mintha álmodnék. Fura, hogy olyan valótlan, talán túlságosan szép?
Reggel hétkor mint akit bekapcsoltak kiugrottam az ágyból, és még eszembe volt, hogy álmomban buszon voltam a régi szatymazi barátosaimmal. És tán lekéstem a buszt vagy valami ilyesmi lehetett a tudatalattim üzenete.- Üzent hogy valaki fontossal lesz találkozóm reggel. Öltözködés, reggeli, gépkapcs. D.-val már előző nap megbeszéltük, hogy résztveszünk a Fizika napján.
Utánanéztem a busznak, programnak -régi jó szokásom- ezúttal nem is hiába. Az induló buszunkról kiderült, hogy nincs. :D -gyors sms. A programban előadás a szuperlézerről, kísérletek szerepeltek. -Ami itthonról roppant érdekesnek tűnt-. Végül a kilencessel mentünk be közösen, álomtól kábultan sétáltunk egy rövidet a Dóm téren a Kísérleti Fizika vaskos ajtajáig. Az Aradi vértanúk teréről indulva neki a Dómnak, beérve a keringőbe jobbra kell elindulni a folyossón. S a túlsó végin a sarokban van az emlegetett szépmívű bejáró. A földszinti, és az első emeleti laborok voltak megnyitva a széles nyilvánosság számára. Különböző időpontokban indultak a túrák, és voltak állandó bemutatók is. Mivel mi nem egy csoporttal voltunk, szemfülesnek kellett lenni, hogy valami bennfentest előadáson kapjunk, vagy különben le kellett szólítsuk. Többé-kevésbé minden teremben voltak lelkes halgatók, akik nagyon részletesen, és lelkesen tudtak beszélni az adott teremben látottakról. A kísérleti fizika leglátványosabb része a lézeres kísérletek bemutatása volt. Optikai kísérletek is érdekesek voltak. És itt jöttem rá, hogy nekem komoly hátrányaim vannak a fizika terén. Elképesztő milyen hülye vagyok ezen a téren. Egy-két kísérlet még általánosból beugrott, de semmi több. Láttunk spektroszkópot, meg megmutatták hogyan lehet szivárványt csalni a falunkra egy cd lemez, és egy elemlámpa kombinálásából. Ezt egyszer meg is valósítjuk Úúgye?? :)
A látogatókat enni-innivalókkal is ellátták, volt pogácsa, és itóka. D. is hozott szendvicset, de az sajnos a táskában maradt. 11-kor dr. Szabó Gábort hallgattuk meg, aki jobbára a szuperlézer működéséről beszélt, -amit az én bölcsész-hallgató fejem nehezen fogadott be- de a vége érdekes volt. A gyakorlati alkalmazásról a gyógyításban, munkahelyek megteremtése az ifjú fizikusoknak. No és hát az is kiderült, hogy ezt a három emeletes objektumot hova is fogják felhúzni. A volt szovjet laktanya területére.
Ezután felbagyogtunk a Csillagászati előadásra, ami nekem nagyon tetszett. Nemcsak azért, mert jobbára mindent felfogtam belőle, hanem mert tökre érdekel is ez a téma. Itt derült ki számomra hogy a szegedi csillagászati központ milyen jelentős is Európában. ÉS elgondolkoztam azon, hogy jéé, ez a tudás mind anno Kolozsvárról került át ide. Bizony. Ha nem lett volna Trianon, akkor Szegeden ma sem lenne semmi felsőoktatás, nem lennének ilyen tudományos eredmények... Haszontalan képzelgéseim jöttek elő :D
Azt sajnálom csak, hogy olyan rövid volt csillagászati bemutató. látványos volt, és érdekes. El is döntöttem: nyáron megyünk a csillagvizsgálóba. Sőt D.-val azt is beszéltük, hogy felvesszük a kapcsolatot a szegedi amatőrcsillagászokkal is. Ezek után a Tisza part érintésével kisétáltunk a Marsra. A buszon a Waldorf iskolaműködéséről váltottunk néhány szót. Hát nekem nagyon tetszik ez a szabad iskola. És állítólag részt is lehet venni egy-egy tanítási órán. Úgyhogy egy Waldorf suli látogatás is benne van a közeljövőbeli programunkban.
A szegedi kolozsvári téri Waldorf
úúú, itt megnéztem a képeket, és a 2009-es Erdélyes képeken, amikor a nagy hegyen vannak, na azon a napon találkoztam az elsősökkel. ÉS nagyon fura, hogy ugyanúgy vannak öltözve a lányok, (Critical Mass ugye) mint ahogy emlékszem rájuk. Meg a lányarcokra is sokra emlékszem. Hiába ha egyszer elkezdik faggatni a magányos utazót, megjegyez egykét lánykaarcot. :)
Végeredményben egy tartalmas napom volt megintcsak. Bár néha tényleg untam a fejem, de a társaság, a beszélgetések no meg az érdekességek szebbé tették a napom. :D Köszönöm. :)
u. i. Hazaérve megebédeltem és filmet néztem és átaludtam a délutánt...:-)
Mondd, hol van az a lány.
Akire vár ott a Hold!
Mondd, hol van az a vágy.
Ami az imént még itt volt!!
Ezen egy estén koncertre mentünk, mégpedig a Honeybest nevezetű szegedi formáció előadására. A Waldorf előtt találkoztunk, onnan sétáltunk a hideg januári éjszakában a Milkába. Ott találkoztunk E.-el, akit igen régen láttam. Jól éreztem magam, tetszett a zene ,a lány, a hangulat, a minden. Még mindig a fejemben mozognak a dallamok, és a képek ;)
Nehéz táska, és elválás. Hiányérzetem volt, ezt jelzi a kvimbi idézet :)
Gyorsan telnek Vele a napok, órák, pillanatok. Szinte fel se fogom.
kb. ilyen volt a koncert- Parazita
Ez egy emlékezetes pillanat :-) kár hogy elkezdtek röpködni a lufik ;)
Ma (Péntek) itt járt tatám. Lementem beszélgetni vele, és az jutott eszembe, hogy szörnyen részletesen képes előadni dolgokat. Volt honnan örökölni ezt az adottságomat. Úgyhogy ez nem az én hibám, hanem valahonnan régről egy szerencsétlen házasság révén lettem ilyen:D
Már egész jól van, volt neki egy balesete, éjjel hazafele a járdán egy siető kerékpáros elgázolta. Tatám hanyatt esett, a vádliján végiggurult a bringás. Legutóbb pedig a buszon történt vele az újabb esete: hirtelen fékezett a palota busz a kanyarban- későn vette észre a leágazást a nagylaki útról. A körülményekhez hozzátartozik hogy köd volt. De akkor is, egy rutinos sofőrnek zet már sejtenie kellene hogy mi hol és mikor jön, épp ezért lelassít vagy valami. Hát nem. Tatám ugyen megkapaszkodott a korlátban, de a lapockáját még mindig érzi. Egy néni pedig elvágódott a busz folyossóján. De nem lett senkinek se komoly baja. De ez csak afféle mellékkörülmény az én naplómban, a lényeg szerda délután történt.
Már régóta akartam ezt a bejegyzést megírni, de csak kapkodtam ide-oda, mert annyi mindennel találkoztam szörfözés közepett, hogy csak néztem nagyokat. Peti ajánlott nekem egy jó könyvet,
amit már kinéztem magamnak a Lexandriában, de még nem kölcsönöztem ki. Utánanéztem a szerzőnek Jack Kerouacnak hívják és az Úton c könyvéről van most szó. Amire mostanában nagyon kíváncsi vagyok, mert a stoppolásról, a szabadságról, a kalandról, egy teljesen más életfelfogásról szól ez a könyv. Nekem ennyit elég tudnom egy könyvhöz ahhoz, hogy felkutassam. Ezt egyébként a beatnemzedék Bibliájának is tekintik, A linkelt könyvismertetőben sok csúnyaságot is beleírtak, hát
ki tudja?? látja, azért van ez, mert ki lát az emberekbe?
Mindenesetre a kedvemet nem vették el az olvasástól, sőőőőt!!! Direkt ki fogom venni és írok belőle egy bejegyzésfélét is esetleg. Ma este koncertre vagyunk hivatalosak Honeybeast játszik. Jó lesz, már várom. Most is ez megy: előrehallgatok bele, hogy még nagyobb kedvet csináljak magamnak. Ez ilyen régi szokás. Koncertek előtt mindig ez van. hol 30y, hol kaukázus, hol Harcsa Veronika. Jól bevált hangulatgerjesztés.
avagy a remélhetőleg értelmes filmek listája:
Láthatatlan gyerekek / Isten bárányai (All the Invisible Children)
Szakasz, és a 22-es csapdája
Szarvasvadász, és az Apokalipszis most!
Dr. Strangelove még ennél is jobb, a Gyilkosság
A vágy titokzatos tárgya
(Cet obscur objet du désir)
1001. Talk to Her (2002)
1002. City of God (2002)
1003. Russian Ark (2002)
1004. Far From Heaven (2002)
1005. Adaptation. (2002)
1006. Chicago (2002)
1007. Hero (2002)
1008. The Two Towers (2002)
009. Uzak (2002)
1010. Rabbit-Proof Fence (2002)
1011. Irreversible (2002)
1012. The Barbarian Invasions (2003)
1013. Kill Bill: Vol. 1 (2003)
1014. Oldboy (2003)
1015. Good Bye Lenin! (2003)
1016. The Return Of The King (2003)
1017. The Best of Youth (2003)
1018.Fahrenheit 9/11 (2004)
1019.The Passion Of The Christ (2004)
1020. Collateral (2004)
1021. The Aviator (2004)
1022. Million Dollar Baby (2004)
1023. Head-On (2004)
1024. 3-Iron (2004)
1025. Crash (2004)
1026. Downfall (2004)
1027. Sideways (2004)
1028. Go, See, and Become (2005)
1029. Paradise Now (2005)
1030. Brokeback Mountain (2005)
1031. Tsotsi (2005)
1032.Little Miss Sunshine (2006)
1033. Apocalypto (2006)
1034.The Departed (2006)
1035.Pan's Labyrinth (2006)
1036.Borat: Cultural Learnings of America for Make Benefit Glorious Nation of Kazakhstan (2006)
1037. The Lives of Others (2006)
1038.Once (2006)
1039. The Queen (2006)
1040. The Host (2006)
1041. The Diving Bell and the Butterfly (2007)
1042. La Vie En Rose (2007)
1043.No Country For Old Men (2007)
1044.Into the Wild (2007)
1045.There Will Be Blood (2007)
1046.Atonement (2007)
Nos részben ezekből a filmekből fogok válogatni. Hogy mit szerzek meg, és mit nem, azt majd a filmleírása dönti majd el. Láttam itt már ebből a választékból elég sok mindent,
Ez csak afféle útmutató
„az első gondolat a legjobb”
Jack Kerouac mottója
avagy a Spontán Próza technikája:
A modern próza eszméje és módszere című, harminc fő szempontból álló lista.
egy szerda délutánról, amikor boldog voltam :)
Egykor találkoztunk a tiknél, kezében könyvet forgatott, és fázott a kinti hidegben. Beültünk a melegbe, bár ott is a hideg kőre. Kellemes melegben élveztük a kinti napsütést.
Dali könyvet tanulmányoztunk, beszélgettünk mindenről. Kaptam egy Akácot, és egypár olvasnivalót, amit szeretnék elolvasni. Reklám és az üvegcellás utazás után újabb képnézegetés következett, ezúttal tőlem. Erdélyi úti képeimet mutattam meg neki, és valószínűleg igen fárasztó lehetett, mert sokat sóhajtozott közbe-közbe. :)
Csak repült az idő, már megint repült. Megszűnt a külvilág, csak korgó gyomrunk jelezte, ideje lenne menni. Kéz a kézbe ballagtunk egymás mellett az Üvegpalotában. Odalenn a bejáró mellett egy kis puffon ütöttünk tanyát. És folytattuk az örökös beszélgetést, figyelést, megérintést. hmmm
Nehéz szívvel kellett elválnunk, egy sötét napszak meleg pillanatában, a Boldogasszony sugárút egy kies kapualjában.
A végire maradjon meg a nap képe:
Rabszolgapiac Voltaire eltűnő mellszobrával Dalí 1941
Most visszanézegettem a régi leveleket, és volt amit sajnáltam kidobni, és volt amit érdemesnek tartottam ide kitenni. például az aug 9ére szóló szülinapi köszöntőt :D
Remélem a levél írója nem fog megharagudni, és remélem nem ismeri fel magát :D
Igen, sikerült, ma beírattam két ötöst. Van mit ünnepelni, van minek örülni. Egy szemináriumit, és egy dualizmusos jegyet kaptam kézhez. Jólesett nagyon. Bárcsak a holnapi antropológia is ilyen jól menne!!!!!
Már megint mindenki megbámult az utcán: mit vigyorog ez itt mint a tejbetök??? :D:D
Egyszer egy királyfi mit gondolt magába, hmm, hmm, hmm, hamm, hamm hamm hej de rutyutyutyú ha-ha-ha.
Ez egy szép nap!
Mondta a fiatalember, majd elment megkeresni a kisasszonykáját. Ment, ment mendegélt, hetedhét országon is túl, végtelen pusztaföldek mezején haladt keresztül útja, arcát sebezte a forró napsütés, testét fizikai végkimerültség :D ereje hatotta át. Egyszer csak káprázni kezdett a szeme: egy hosszú üvegkalitkát vett észre a senkiföldjén. Mi ez? kérdezte felhangon. Mindenesetre odabattyogott, -batyogott, mert már nagyon fáradt és éhes volt szegény- aztán meglátta, hogy ez egy hatalms tükörtorony. A forró sivatag kellős közepén egymagában állott, és ontotta a napfényt. Kíváncsi volt már nagyon, hát odahúzta a lábát. A szemem káprázik, vagy tényleg egy banánfa hajladozik enyhítő árnyékot nyújtva a Tükörpalota szomszédságában? Az biza, nem délibáb volt, hanem egy paradicsomi életfa volt. Emberünk telezabálta magát mindenféle földi jóval, majd vizet kívánt. Istenem! ha ennem adtál, akkor adj innom is! Alig mondotta ki, hirtelen zajt hallott, a földre tekintett, s lőn csoda: a lába előtt pár méterre forrás buggyant elő egy szikla árnyékában. Miután teleitta magát, pálmafa árnyékban aludta ki déli álmát. Álmában egy szőkésbarna jány jelent meg, aki egy kötött piros sapkában vár reá. Hirtelen megrázkódik, hát semmi nyoma sincsen a az iménti elkeseredettségnak. Nosza rajta keressük meg azt a leányt. Felpattant és erősen udvarolni kezdett ennek a fényes üvegpalotának. Nézegeti, nézegeti, tapogatja, nyomogatja, egyszer cska kinyílik a palota titkos ajtaja. Tátott szájjal ámul-bámul e legény. Belép, és megint gombokat lát. Nyomogatja, tapogatja, bezáródik az ajtó. Hirtelen megijjed, és elkezd mozogni körülötte a világ. Eleddig sivatagi földközelbe volt, hirtelen egy más földre érkezett. Kinyílt az ajtó, émelygés és kapaszkodás. Gyorsan kisiet, mintha a gyomrom felfele szállt volna ajtónyitás előtt. Gondolta magában, kilépett, és össze is rezzent a látványtól. Emberek jöttek, mentek sietve. Neki semmi dolga nem lévén csak kényelmesen sétálgatott a tömegben, vizsgálgatva a tovatűnő gyalogosok arcát, alakját, lépéseit. Idegenek közt lépdelt, nem értették szavait, gondolatait. Álmában megjelent lány csodálkozó nézése vitte előre valahova az ismeretlenbe. Addig, addig sétált, révült, álmodozott amíg egyszercsak a legnagyobb tömegben meglátta az álombeli kirájlányt. Csak az lehetett, tudta már mikor meglátta a rácsodálkozó nézését a kis asszonykának. Tudta. Odament hozzá, és beszédbe elegyedet vele. Csak beszéltek, és beszéltek ,a külső világ megszűnt létezni számukra. De egyszer a legszebb álom is véget ért, így kénytelen volt továbbállni. De miután megtalálta, újra rátört a hejderutyutyu életérzés :) azaz a nap második legszebb pillanata. Ezután a királyfi hazament pulykalábon forgó kastélyának harmadik emeletjére, és elaludt. :)
TV2 és RTL: nálunk senkit sem érdekel.
Inkább mindenki környezetbarát, és kritikus tömeg.
Egyre jobban körvonalazódnak azok a filmek, amiket szeretek és amiket nem. Tegnap előtt végigpörgettem a filmes lemezeimet, és meglepődve, ne mis elégedetten vettem észre, hogy nincsenek éppen hétköznapi filmjeim. Öcsémnek megvannak a poppos filmek, amiket én is megnézek! Ezek alatt kell érteni a legújabb amcsi filmeket, akciókat, romantikusokat, sci-fiket, fantasy-ket, vígjátékokat. Szóval azok a filmeket gyűjti amik megtöltik a plázákat, mozitermeket. Ezzel szemben én inkább igyekszem azokra a filmekre koncentrálni amik értéket közvetítenek. Nem magyar televízió. Ugye az igazán értékes filmeket úgy kell kihalászni egy tó partjáról kézzel. Nem fogod tökkönnyen megtalálni. Keresni kell. Legújabban iwiw-es ismerősök adatlapjáról nézegetek filmcímeket, amiket aztán a porton nagyjából elolvasok, és megnézem a pontszámítást. Sokat számít hogy mennyi pontot kap a 10-ből. És így kerülnek az asztalomra a road moviek, kaland filmek, drámák, vígjátékok, thrillerek művészfilmek. Lényeg hogy zökkentsen ki, gondolkoztasson el. Szóljon az emberekről, az emberről, a természetről, emberi kapcsolatokról.
A mai nap megintcsak fergetegesen telt el. A délelőtt a várakozásé volt és az előkészülődésé. Elkezdtem Enyát leszedni, de már nem tudtam befejezni. Kiirtam a filmeket, hogy legyen mit nézni-valami igényeset, meg tisztába tettem magam és a gondolataimat. Rózsa és tüskéi :) Kiterveltem hogy merre, hogyan, és úgy is lett. A délután első órái az aggódás izgalmait hozták meg. De végül is minden az elgondolásaim szerint alapult, csak hoppá! A fényképezőgépemet elfelejtettem elvinni. :( Pedig régi jó szokásom, hogy lefotózom a számomra kedves dolgokat, tájakat, lényeket. De úgy tűnik máshová tettem az eszem. Tényleg mostanában elhanyagolom a fotózást, pennig máma mennyi szép képet láttam!!! Aranylósat, havasat, mosolygósat, tükröződésest, árnyékolósat. Jégpáncélos csúszós sétát tettünk meg a madárlesig, meg vissza. Elvileg hosszú órák teltek el, de gyakorlatilag pár perc volt az egész délutánom. Ez ijjesztő. :)
A napfény íze
Találkozónk volt Vörösbegy kisasszonnyal és Mr. Réti Héja úrral. De nemigen értek rá velünk foglalkozni, így sajnos köszöntés nélkül, angolosan távoztak. A kisasszony csipogott nekünk valami olyasmit, hogy bájos ez a hölgy itt az oldalamon, majd eltávozott. :D:D Visszafelé jóságos Napisten simogatta meg igen hűvös arcunkat. Jóleső meleget adott végre! Majd ismét ropogott a hó a lábunk alatt, de a fülembe még mindig folytonos dallam csivitelt. A sétálás is jól megy egy Kedvessel, jobban mintha egyedül tenném, vagy mással járnék. Különleges.
Gondolkoztam mit is adhatnék neked?
Apropó kaptam Tőle egy keze által festett napraforgót, ami mostanság a szobámat díszíti. El van döntve: bekereteztetem. Egyedül csak azt sajnálom hogy nem olyan nagy, mert olyan szépre sikerült hogy elnézegetném nagyobb kivitelben is ;) Nálam/nálunk a kéz által készített dolgoknak/tárgyaknak igen nagy értéke van. Ezt el is feledtem neki megmondani, de úgy is fogja tudni. Remélem.
Elhűltem hogy én ilyen értékeket kapok valakitől. Sose kaptam még ilyen ajándékot, pedig ez, ez igen szívet melengető gesztus. Sokszor adunk egymásnak valami apróságot. Szinte ösztönösen működik az egész. Adok-kapok. Sok mindennek ez az alapja, nomeg egyben teszt is. Kapok-e viszonzást, értékben-szükségeset egyaránt? Apró figyelmesség egy másik embertől. Ami nekem sokat jelent. Az első ilyen ajándékozós ember GY. volt, aki zavarba is hozott ezzel a gesztusával. Azelőtt igen gyengén műveltem ezt a tényt. Ekkor csodálkoztam fel rá igazán, és ravasz dolog ez. Mert ha én kapok valakitől valamit, akkor ugye örömet szerez vele nekem. Másodszor azt éri el, hogy én is adjak neki valamit. Ami áttevődik azzá, hogy én is örömet lellek abban hogy adok, rájövök hogy ez milyen jó dolog, adok másoknak is. Így igen, zavarba lehet hozni az elanyagiasodott világot. Legjobb fegyver. Adj, hogy mások is adjanak.
Napraforgó
Úgy érzem Napraforgóm bearanyozza az életemet. Egyszerűen mindent másképp- jobban látok, mint eleddig. A hó színesebb, a Nap sárgább, a madarak beszédesebbek. Sokszor eszembe jutnak különböző arcai, pillantásai, arcjátéka, jellegzetes szavai, mondatai. A legkülönösebb helyzetekben. Elgondolkozom beszédén, érdeklődésén, róla. A fénynek úgy örülök, mint eleddig soha. Az sötétség is új értelmezést nyer társaságában. Az élet megszépült, és telistele vagyok életerővel, energiával, kalanddal, tenni akarással, vággyal. Mindezt egy virágnak köszönhetem. Elfeledett gondolatokat hoz eszembe, dalokat, érzéseket. Kész csoda. Attól félek csak, hogy ezt sok mindent nem fogom tudni viszonozni.
Kisherceg
Talán megfelelő érték lehet az, ha foglalkozok- törődök, ápolom a virágomat. Tisztára mint a kisherceg. Napról, napra, hétről hétre közelebb kerülve hozzája. Ki is akartam ezt a gyakorlatban is próbálni egy hete. Elmaradt. Az lett volna a lényeg, hogy egy fatörzs két végin ülve, mindig tevőnk egymáshoz egy lépésnyit. Amennyit gondolunk. EZ egy jó módszer arra is, hogy a másik fél távolságtartását kiderítsük. Mert ha már nem mer közelébb jönni, akkor bizony mi magunk es max. egy lépést megyünk csak közelebb, mert le fog esni a tantusz. És elméletileg ezt minden egyes találkozáskor lehetne folytatni. A másik ilyen szelidítéses módszer a farkas-szemezés. Amíg tartod a nézést, addig egyenlő felek vagytok. De ha elkapod vesztettél. Addig-addig néznek szembe a felek, amíg egyszercsak egymásba nem zúgnak.
tüdűtüdűtüdű Jééééjj!!
Ma este kisöcsémmel úgy elugrándozgattunk mint anno régen. A tipikus rockizós tánc egész jól ment ezzel a behajlíthattlan lábbal. A csípőmet is tudtam rázni jobbra balra. Majd jobbram, MAjd balra!! :) Valami rock and roll szólt, ja igen a Roll over Beethoven.
Gyerekkori kedvencem, valahol itt kezdődött el a rockandroll lázam, talán a vissza a jövőből c filmből jön...
Headbang, ugrálás, léggitározás, éneklés halandzsásan, ugrándozás... Pedig már éppen felnőtté akartam válni, azt mondták hogy komolytalan vagyok, gyerekes vagyok, és hülye. Hát most már azt mondom igazuk van :D Jó nagy egy hülye vagyok. :D:D És egyáltalán nem bánom ha így neveznek, mert én legalább élvezem az élet minden örömét. Napraforgó ez a legjobb szó rája. Egyszerre Alfa és Omega :P
Szélhámos testvérek
Ezek után egy feliratos filmet néztünk az olvasni tanuló kisöcsémmel. Ez úgy nézett ki, hogy elfelejtettem hogy nem tudja ugye elolvasni a feliratokat, így tettem be a filmet. Aztán rájöttem h nem fogja tudni, így felolvastam neki. Egy idő után se köpni, se nyelni nem tudtam, mert úgy összeállt minden a számban, mintha ragasztót etttem volna. Vicces volt. Ő persze élvezte, hogy én vagyok a narrátor. Azt vettem észre, hogy nem is a filmet nézi hanem engem aki neki olvas :D Magyarázni meg olvasni muszáj volt, mert nem hagyhattam hogy úgy nézze végig hogy nem ért belőle egy mukkot sem. Hát így néztük mi a film első 15 percét. :)
Egyébként egy nagyon bájos film. Szélhámos testvérek a címe, és a Grandban játsszák. Récsöl Veisz, meg Bródy Adrián a főszereplők, és a gyermekkorukról szól a film eleje. Hmm tökérdekes, a tegnapi film is a gyermekkor varázslatát mutatta be, és ez is ezzel kezdődött. Mindenesetre nagyon vicces egy film, meg állítóleg drámai is, de mivel még nem néztem végig, erről nem beszélek. De legközelebb ezt a filmet is meg szeretném nézni valakivel :D!!!!!!!!!!
Hopp ide a végére egy dal kívánkozik.
"Az éélet az mindig szééép!!!! Az éélet az mindig széééép."
Charlie avagy minden kutya a mennybe jut!!!!
Ezekről Társadalomtudomány címzetű órán bélabá sokat beszélt, így most megérdemel egy bejegyzést, avégett mert mostanság igen nagy fontosságot kapott ez éltemben. Az alább közölt szócikk lopott anyag innen. Erősen szelektáltam is pont emiatt, mert nem tartotam fontosnak bizonyos részeket. (a vallásos részt)
A temperamentum
Temperamentumunkat később a nevelés, az iskola, az élettapasztalatok, a környezet és úgy emberi, mint lelki célok befolyásolják. Hippokratész 2400 évvel ezelőtt gondolta ki a temperamentumok máig legjobb elméletét. Négy alapkategória van: a szangvinikus, az erősen kifelé forduló üzletember típus, – a kolerikus, kifelé forduló erős akaratú vezér típus, a melankolikus, befelé forduló perfekcionista (a tökéletességre törekvő), és a flegmatikus, rendkívül befelé forduló, passzív ember. Ezt az elméletet tanítják még ma is, az eredetihez nagyon hasonló formában. Talán azt fontos hozzátennünk, hogy egy ember sem tartozik kizárólag egy kategóriába, hanem kettőből, háromból is egyesít magában vonásokat. Világos, hiszen testileg is hasonlítunk mindkét szülőhöz.
A legtöbb emberben egyféle temperamentum az uralkodó, amit más vonások is kiegészítenek. Nem szokatlan, ha valaki 80%-ban szangvinikus és 20%-ban flegmatikus – vagy 70%-ban kolerikus és 30%-ban melankolikus. Számtalan különféle lehetőség van. Az egyik férfi, akit kezeltem, 60 %-ban szangvinikus, 20%-ban melankolikus és 20%-ban flegmatikus volt.
A szangvinikus temperamentum és a búskomorság
A szangvinikus temperamentumú ember szívélyes, barátságos, társas személyiség, aki másokat mágnesként vonz. Jó szónok, gondtalan optimista, a társaság középpontja. Nagyvonalú és együtt érző környezetével szemben, megérzi mások hangulatát és érzelmeit, de van néhány gyenge pontja is. Gyenge akaratú, érzései nem stabilak, robbanékony, nyughatatlan és egoista. Fiatalságában sikerekkel biztatják, de ezeknek a várakozásoknak ritkán felel meg. A fárasztó, pepecselő munkával sok nehézsége van, hiányzik belőle a belső nyugalom. Bátorsága mögött gyakran bizonytalanság és félelem rejtőzik. A szangvinikusok jó üzletemberek, szónokok, színészek és néha vezető személyiségek is. A szangvinikus ember ritkán letört, ha társaságban van. Annyira figyel másokra, hogy ha csak rájuk tekint, már megváltozik a hangulata és mosolyog. A búskomorság szinte mindig csak magányában tör rá. Kellemes vonása az a képessége, hogy élvezi a jelen pillanatot. Nem néz vissza a múlt örömtelen tapasztalataira és nem okoz gondot neki az ismeretlen jövő sem.
A legjobb példa erre egy kedves szangvinikus barátom. Utazás közben munkámról beszélgettünk. Őszintén mondta: „Tudod, nekem nem sok dolgom volt a búskomorsággal, bizonyára, mert Isten olyan jó volt hozzám. Nem is tudok visszaemlékezni igazi problémákra, vagy nehézségekre.” Csodálkoztam ezeken a szavain, mert jól ismertem őt.
Közel 40 évesen fejezte be a középiskolát, mert elmenekült otthonról és tengerész lett. Közben megházasodott, 2 gyermeke született, aztán az egyik meghalt egy nagyon ritka betegségben. Felesége ezt nem tudta elviselni, néhány boldogtalan év után elvált tőle és újra férjhez ment. Barátom hat éve egyedül él. Csak egy szangvinikus beszélhetett így az életéről: „Sohasem voltak valódi problémáim.”
Mennyivel kevesebb lenne a depressziós, ha minden ember tartozzon bármelyik temperamentumhoz – így gondolkozna! Sok fegyelmezetlen szangvinikus 30 vagy 40 éves korában búskomorrá lesz. Gyenge akaratuk és hiányzó önuralmuk miatt meglehetősen keveset produkálnak, emiatt bosszankodnak és csalódottak. Ebben a korban kövérségre hajlamosak, mert nem képesek a nyalánkságoknak ellenállni. Ez is befolyásolja önbecsülésüket, és erősíti bennük a depresszióra való hajlamot. Még ha általában felvidulnak is mások társaságában, depressziójuk erősödik. Pán Péterrel – aki soha nem kíván felnőni – szokás összefüggésbe hozni ezt az alkatot. Bár szeretik és vonzónak találják őket, nem lehet megbízni bennük, mert gyenge jelleműek. Ha ezek a kedves, gyerekes szangvinikus emberek tudatára ébrednek saját felszínességüknek, akkor növekszik bizonytalanságuk. Védekeznek és érzékenyen reagálnak, ha nem veszik őket eléggé figyelembe vagy kritikát kapnak. Gondolataik a körül forognak, hogy ugyan mit gondolhatnak felőlük mások.
Ezután nemegyszer önsajnálatba merülnek, és depresszívvé lesznek. Néha szemrehányást tesznek, hogy túl elnézőek voltak velük gyermekkorukban és ezért nem tanultak önfegyelmet. Nagyon nehezükre esik magukban keresni a hibát, azt beismerni és arra törekedni, hogy a Szent Szellem betöltse őket. Pedig erre nagy szükségük volna azért, hogy jellemük megszilárduljon. Ha problémájukat nem reálisan mérik fel és nem tanulnak meg Szellem szerint járni, egy ideig ingadoznak a depresszív és vidám hangulatok között, míg végül beállnak arra, hogy az élet dolgait komolytalanul vegyék; ebből adódóan pedig adottságaiknál sokkal gyengébben telesítenek.
A kolerikus és a búskomorság
A kolerikus temperamentum aktív, gyakorlatias emberekre jellemző. Van erős akaratuk, született vezér alkatúak és nagyon optimisták. Tele vannak tervekkel, célokkal és ezeket általában következetesen el is érik. Ha sokra is viszik az életben, természetük szerint komoly gyengéik is vannak. A kolerikus fölényes, heves, könnyen felindul, és hajlamos keménységre, irgalmatlanságra. Senki nem tud olyan élesen szarkasztikus és keserűen csipkelődő lenni mint a kolerikus. Jól tud felügyelni dolgokra, harcolni egy ügyért és parancsokat osztogatni; jó politikus és szervező, de precíz, odafigyelést igénylő munkára nem alkalmas.
A kolerikus ritkán depressziós, mivel aktív és céltudatos, és mindig tíz különféle terve van egyszerre. Ha az egyik nem sikerül, csalódottsága rövid ideig tart, és gyorsan egy másik feladat felé fordul. A kolerikus boldog, ha el van foglalva, így kevés ideje marad a depresszióra. Leginkább az frusztrálja (bénítja, keseríti), hogy kevés a nap 24 órája, valamennyi terve véghezviteléhez.
Elutasítás és sértés – amelyek más temperamentumú embereknél gyakran kiváltják a depressziót – a kolerikust nem hozzák zavarba. Vastag a bőre, természete szerint öntudatos és független, ritkán vágyik más ember társaságára. Ahelyett hogy önmagát sajnálná, máris új ötletei vannak. A különböző temperamentumok közül érzelmileg ő a legkevésbé fejlett. Ezért kevés érzelmi ingadozáson megy át. Bár hirtelen lesz ingerült, önmagát kevéssé sajnálja, inkább másokon éli ki dühét. Mivel nem szokta megérezni, mit gondolnak róla, a mások vélekedése által okozott depresszióra nem hajlamos. Ha a kolerikusnak valaha harca van a búskomorsággal, ez csalódások sorozata után vagy nyugdíjazásakor történik. 30-40 éves korában gyakran beteges túlaktivitás fejlődik ki benne, egyik ötlete kergeti a másikat. Ezt a depresszió okaként is említettük már. Gőgje és keménysége miatt gyakran nem gyümölcsöző az élete, mivel mindent maga akar tenni a Szent Szellem nélkül. Ha sikeresen veti be magát a hit vonalán, büszkesége akadályozza a szellemi látásban, és emberi indítékait ritkán ismeri fel.
A melankolikus és a búskomorság
A melankolikus a leggazdagabb temperamentum. Nemcsak rendkívül tehetséges és fejlett az esztétikai érzéke, hanem az érzelmi skála minden árnyalatát is képes átélni. Érzelmileg sérülékeny típus, hajlik a búskomorságra. A világ jó néhány zsenije volt melankolikus, akik kétségbeesésükben apatikussá és terméketlenné válva tékozolták el adottságaikat. Ez annyira nyilvánvaló, hogy az antik világban a melankólia és a depresszió ugyanazt jelentette.
A melankolikus temperamentumú emberek általában a legtehetségesebbek. A melankolikus a természete szerint nagyon érzékeny, művészetek iránt fogékony, perfekcionista, hajlik az analizálásra és önfeláldozó. Rendszerint visszafogott, ritkán állítja magát középpontba, de nagyon hűséges barát. Mégis, gyakran szeszélyes, kritikus, pesszimista és önmaga körül forog. A legtöbb nagy művész, zeneszerző, filozófus, feltaláló és tudós melankolikus típus.
Bár mindenki magának árt a gondolataival, senki sem reagál érzékenyebben, mint a melankolikus. Teremtőképességéhez tartozik az is, hogy a dolgokat rendkívül plasztikusan és elevenen tudja elképzelni. Mivel a melankolikus természete szerint szeszélyes, hangulatait spontán dolognak tartja. Ezek, mint már láttuk, közvetlenül a gondolati szerkezetből indulnak ki. Ha a melankolikus őrizkedik a gondolati bűnöktől, amilyen a harag, a bosszankodás, az önvád és az önsajnálat, nem fog áldozatul esni depressziós hajlamának.
Egy, a fiaimmal kapcsolatos eset teszi világossá, milyen erős hatással vannak gondolataink a hangulatunkra. Egyik vasárnap este – mint az megannyi szerető szülőnél hasonlóképpen történik – emlékeztettük gyermekeinket, hogy másnap, iskola lévén, korán kell felkelniük. Egyhangúlag törtek ki: „Muszáj holnap iskolába mennünk?” Atyai türelemmel hordoztam el morgásukat és ágyba küldtem őket. Persze hétfőn reggel rossz hangulatban ébredtek. Sajnáltam azt a tanárt, akinek ezután bajlódnia kellett velük.
A következő héten ugyanazok a fiúk este ugyanabban az ágyban feküdtek. Amikor betakartam őket, ezúttal arra emlékeztettem őket, hogy másnap azért kell korán felkelniük, mert kirándulni megyünk. Elképzelhetitek azt az örömujjongást. Másnap reggel mindketten frissen ugrottak ki az ágyból, és izgatottan várták a kirándulást. Egyetlen héten belül micsoda hangulatváltozás! Szemük ragyogott, anyagcseréjük is jobban működött, és az egész világ örvendetesnek látszott, mert belső beállítottságuk pozitív volt.
Ha a melankolikus felismeri, milyen erősen befolyásolja hangulatait a tudatalatti, az Úr segítségét fogja kérni, hogy gondolatainak pozitív irányt adjon, Nehéz volna megmondani, hogy a melankolikus életének mely fázisában lesz leghamarabb kedélybeteg. Általában már gyermekkorában megmutatkozik kedvetlensége. Ha Isten nem változtatja ezt meg benne, valószínűleg egész életén végigkísérik a borongós hangulatok. Mivel túl érzékeny és énközpontú, sok mindent hamisan értelmez, és néha eluralkodik rajta az az elképzelés, hogy őt nem szeretik vagy kinevetik.
Egyszer a feleségemmel és egy keresztyén kollégium vezetőjével vendéglőben ebédeltünk. Hirtelen asztalunkhoz lépett egy sötét arcú fiatalember és így szólt: „Bocsánat, hogy megkérdezem, de nem rajtam nevettek az imént?” Először megnémultunk a megdöbbenéstől, aztán ezt mondtam neki: „Fiatalember, most látom életemben először.” Bocsánatot kért és elment. Végiggondolva a dolgot rájöttünk, hogy valóban nevettünk, sőt abba az irányba is néztünk ahol ő ült. Így lehetett a fiatalembernek az a benyomása, hogy kinevettük őt.
Melankolikus perfekcionisták
Sok melankolikus azért lesz búskomor, mert perfekcionista (tökéletességre törő), vagyis csak a tökéletes elég jó neki. Sok embernek jót tenne, ha perfekcionista irányultságú lenne, de az igazi perfekcionista épp ez által szerencsétlen. Először is általa felállított, tökéletes mércével méri magát, és kétségbeesik, ha nem tudja teljesíteni. Meg sem fordul a fejében, hogy ez a mérték túl magas, és senki sem tud eszerint élni. Ő ezt tartja reálisnak.
A perfekcionista nagyon lelkiismeretes, megbízhatónak és pontosnak tartja magát. Ennek a mércének még a saját barátai sem felelnek meg, ami egy okkal több, hogy búskomor legyen. Szigorú és nem tűri, hogy a legkisebb mértékben eltérjenek az ő mércéjétől. A perfekcionizmusra hajló melankolikus szívből szeretheti gyermekeit, ám miattuk is lehet depressziós. A gyermekek nem ragaszkodnak a szabályokhoz és mitsem lehet náluk előre látni. Saját elképzeléseiket követik. Kevéssé alkalmazkodó melankolikus szülők nehezen fogadják ezt el és esetleg depresszívvé lesznek.
A melankolikus anya ambivalensen (ellentétes érzelmekkel) viselkedhet gyermekeivel, azaz egyszerre néz rájuk szeretettel, valamint haraggal és keserűséggel. Minden anyát felbosszant az a gondatlan és szemtelen gyerek, aki nedves tornacipőben fut végig a konyhán, de egy melankolikus temperamentumút különösen. Talán leány korában le sem tudott feküdni addig, míg a cipőket a helyükre nem tette és a fürdőszobát ki nem takarította. A gyermekek ezt a rendet azonnal feje tetejére állítják, amit a tökéletes rendre törekvő perfekcionisták nehezen viselnek el. Bosszankodnak azon, mily kevéssé rendesek a többiek, és sajnálják magukat, mivel csak nekik vannak magas igényeik. Az ilyen gondolkozásmód mindig depresszióba visz.
Nem akarunk igazságtalanok lenni a melankolikusokkal szemben, hiszen önmagukat ugyanolyan kritikusan nézik, mint másokat. Ezért gyermekségüktől fogva hamis képük van magukról. A más temperamentumúakkal szemben, ők idős korukra sem tanulják meg, hogy igent mondjanak önmagukra. Így depressziós fázisaik egyre sűrűbben jelentkeznek. Ha gyermekkorukban hangot adhatlak kritikájuknak, felnőtt korukban is hajlamosak erre. A negatívumok minden alkalommal sötétebbek lesznek.
A kritikus emberek soha nem boldogok! Láttam egy példát erre. Mielőtt beszálltunk a repülőbe, hirtelen panaszkodni kezdett az ellenőr, hogy ennek a repülőtársaságnak az utasai „hanyagok, rendetlenek és hálátlanok.” Egy ideig tűrtem, aztán nagyon barátságosan rámosolyogtam – (egy mosoly kíséretében mindent megmondhat az ember) –, és így szóltam: „Ön nagyon boldogtalan lehet.” Zavartan nézett rám és így felelt: „Miért mondja ezt?” „Mivel olyan kritikus. Aki mindenben hibát talál, az soha nem boldog.” Miután csomagomat átvizsgálta, rám nézett: „Nagyon köszönöm, erre szükségem volt.” Csodálkoztam, amikor a következő utashoz ezekkel a szavakkal fordult oda: „Jó napot, hogy van? Kedves, hogy velünk repül.” Nem tudom meddig segít rajta ez az élmény de arról meg vagyok győződve, hogy rajta áll, boldog-e vagy boldogtalan, attól függően, ahogyan az emberekről gondolkodik és velük beszél.
A melankolikusok nemcsak hajlíthatatlan perfekcionisták és lelkiismeretes emberek, de nagyon alacsony a félelem és feszültségküszöbük is. Nyugati életstílusunk inkább árt nekik. Miután túlzott aktivitásra hajló „kolerikus” társadalomban élünk, itt nem lesznek boldogok, amint ezt dr. Paul Tournier kifejti „Betegség és életproblémák” c. könyvében. Nyilvánvaló, hogy a mi Krisztus evangéliumától legerősebben befolyásolt kultúránk többnyire kolerikus embereket formál. Jellemző ez a teuton, északi fajra, ahol a kolerikus temperamentum az uralkodó. Ilyen alkatú emberek Skandináviában, Németországban, részben Franciaországban, Írországban és Angliában élnek, tehát azokban az országokban, ahonnan a legtöbb amerikai telepes származik. Nehezen lehetne bizonyítani, de mégis úgy látszik, hogy a legbátrabb, legügyesebb és legkolerikusabb európaiak végül Amerikában telepedtek le. Ennek következtében utódaik is jórészt kolerikus, aktivitásra törekvő emberek, és talán ez az oka, hogy társadalmunk iparosodó, céltudatos és törekszik a gyorsaságra. A melankolikusnak ez az atmoszféra nem a legmegfelelőbb, hiszen őt nem érdekli a mennyiség, inkább a minőség és a tökéletesség. Gyakran halljuk a melankolikus üzletember panaszait: „Egyszerűen nincs időm arra, hogy gondosan dolgozzam.”
Ez talán megmagyarázhatná, miért van olyan sok hippi, akik kivonulnak a társadalomból. Elutasítják gyilkos tempóját, mint idealisták látják tökéletlenségét, és egy passzívabb kultúrára vágynak. Talán ez az oka, hogy némelyek olyan társadalmi rendszer mellé állnak, amely passzivitásra kárhoztatja az embereket, ellentétben a szabad piaccal, ami véleményük szerint mindenkit aktivitásba hajszol. Újra meg újra megfigyeltem, hogy azok a fiatalok, akik a társadalom perifériájára kerültek, nagyon érzékenyek, tehetségesek és idealisták, de inkább visszavonulnak, minthogy komolyan törekedjenek a társadalom megváltoztatására. Dr. Tournier írja, hogy néhány hindu és keleti kultúra többre értékeli a misztikus vagy passzív embert. Így lett Mahatma Ghandi nemzeti hőssé és böjtölése a passzív ellenállás szimbólumává. Ezzel ellentétben a nyugati világ a dinamikus és teljesítmény centrikus kolerikust dicsőíti. Bármi legyen is az ok, mai életünk őrült tempója megerősíti a melankolikus hajlamát a depresszióra.
Hajlam önfeláldozásra és az élet megnehezítésére?
E kétféle irányultság a melankolikus jellemző ismertetőjele. Ha nem ügyel, valószínűleg áldozatává lesz ezeknek a hajlamainak. Általában a legnehezebb és legmegerőltetőbb munkahelyet választja. Ha úgy látszik, másoknak több sikerük van, vagy híresebbek lesznek, akkor sajnálja magát, hogy az ő útja mindig hegynek fölfelé vezet. Nem látja reálisan, hogy ő maga választott olyan utat, amely megköveteli az önfeláldozást. Mivel a melankolikusnak mindig van kifogása, ez megerősíti negatív gondolatait és végül kétségbe ejti.
A melankolikus teremtő ereje
A melankolikusnak rendkívüli képzelőereje van. Ha – helyesen felismerte, hogy érzéseit azok a képek határozzák meg, amelyeket önmagáról és környezetéről alakít ki magában, akkor a gyógyulás útjára lépett, és további depressziós fázisokat kerülhet el. Azért fenyegeti az a veszély, hogy búskomorrá lesz, mert teremtő fantáziáját mindig romboló módon veti be: negatív dolgokat gondol, sajnálja, tehetetlennek és kétségbeesettnek érzi magát. Ha olyasmin gondolkodna, ami Istennek tetszik, az javítaná a hangulatát, kiegyensúlyozottabbá tenné és segítene, hogy elkerülje a depressziót.
Rocktörténeti pillanatok következnek. Most találtam a gépemen VHK-t azaz Vágtázó Halotkémek albumot. Elkezdtem hallgatni és vááóóó tökjó. Tele van energiával, ismeretlen és ismerős egyszerre. Mágikus népzene. Valahonnan régről jönnek az alapok, és ezt hallgatni kell sokat- sokat, sokat. _Itt van például a hunok csatája. Energia, felszabadulással, ugrálásással, ősi népzene, a világösztön kiugrasztás, a halál móresre tanítása, az Éden visszahódítása. Most imádom. Bár kritikával kel kezelni, nem mindegyik száma teszik, de a Tündérlán,y az maga a zenei orgazmus. Lassan indul, fokozatosan begyorsul, s addig, addig mígnem hirtelen leáll. És megint. Érdekesség hogy 1975-ben jöttek a világra, és 2001-ben hagytak fel a VHK-val. Helyette van egy Vágtató Csodaszarvas nevezetű formáció szintén az énekessel Grandpierre Attilával. Stílusban pszichedelikus hardcore, etno-punk, sámán-punk megnevezést illetik egyesek. Bár én amradnék a mágikus népzene magyarázatnál, ez sokkal jobb. Ez az együttes kilóg a többi meghatározásból.
...a szöveget egyáltalán nem lehetett érteni, és a zene teljesen torz volt. Mintha minden ott történt volna a színpadon, a zenekar tagjai közt, de ennek ellenére kifelé, a közönség felé, és mintha semmi nem lett volna előre megírva, csak a szöveg. Aztán később kiderült, hogy mindez pontosan így van, csak néha még a szöveg sincsen megírva. Improvizáció az egész. Minden. Minden hang és minden szó. Csakhogy ez sem igaz. Biztos vagyok abban, hogy ebben a zenében – bármilyen kaotikus, improvizatív, össze-vissza, határozatlan, támadó… is …látszólag – semmi sem kitalálatlan. Egy abszolút pontos, és szavakkal ugyan nem, de magával az előadással és a zene-eseménnyel egyértelműen leírható teste van. Mert kompozícióról nem lehet itt írni. Ez nem kompozíció. Ebben a zenében minden eleve adott, attól a pillanattól fogva, hogy a múltban valakiben megszületett az ötlet: ezt kell csinálni; sőt, sokkal régebben adott minden, mindannyiunk elfojtott kollektív tudatalattijában: ezért olyan ismerős és olyan idegen.
by wiki
Társadalmi, kultúrális vonatkozásaiban ragadja meg az antropológia
-termelési rendszer
-technológiai rendszer
-csere rendszer
6 tipus létezik, ezek leegyszerűsített tiszta formák
1 vadászó-gyűjtögetők
2 korai földművelők/kertgazdálkodók
3 földművelők
4 állattartók
5 parasztok
6 ipari társadalom
--------------------------------
-munka megosztás nem és kor szerint történik
-egyszerű technológia
-kis családok- kis méretű társadalmakat hoznak létre
-egalitáriánus politikai szerveződés
-kevés többlet vagy nincs is
-tárolási lehetőségeik korlátozottak
-azonnali megtérülésre alapoznak, nem terveznek hosszútávra
-legfőbb gazdasági erőforrás a munkaerő
-ma a szociálantropológia Ausztráliára, Dél-Amerikára, Kelet-Afrikára helyezi
-összetettebb társadalmi berendezkedés
-nem és kor szerint oszlik meg a munka
-egyszerű technológiák-(égetéses-irtásos)
-fő élelmiszerforrás gyökerek, gumók (jamióka, rizs, kukorica)
-föld birtoklása leszármazás alapján történik
-késleltetett megtérülésű többlet nem tartható el, nincsenek magtárak, pl Amazonas
-globalizáció hatására ezek nem tarthatók
-szántáshoz igásállatok
-többletet termel
-megjelennek a papok, katonák
-vízválasztó!!!! innen már komplexebb rendszerek jönnek
-hierarchizált társadalom
-társadalom alapja a rokonság
-gazdasági erőforrás maga a föld
-tévhit hogy az állattartás megelőzné a földművelést
-állattartás önmagában nem elég, szükséges a szimbiózis a földműveléssel
-fő gazdasági erőforrás az állat
-nem és kor szerint munkamegosztás
-speciális esete a földművelésnek
-Eric Wolf: világgazdaságba integrálódott földműves
-nagyobb földért bért fizet- a föld áru
-függ a pénzpiac történéseitől
-bonyolultabb
-tudás specializálódik
-politikai-gazdasági köülmények szétváltak
-összetett technika
-társadalmi integráció nagyob mértékű
-nem az élelmiszertermelés határozza meg a társadalmat
-beszerzés a kereskedelmen keresztül
-gazdasági tevékenységek szakosodnak
-névtelen pénzpiac
-konkrét rokonsági rendszerektől elvonakozik
-központosított állam
-névtelen munkaerőpiac
-nem rokoni alapon szerveződik a munka
-a csere és az érték fogalma átalakul
-pénzen, és piaci logikán alapul
-a gazdasági rendszer sokféle irányból
-Rendszerelvű megközelítés:
Anyagi javak termelése és fogyasztása felől ragadja meg a cserét.
-Egyéni cselekvés megközelítés:
Az egyén hogyan használja fel a rendelkezésére álló eszközöket.
Társadalmi egész részeként
kóla-karkötőkkel, nyakláncokkal való kereskedés
www.port.hu/a_lapvidek_gyermekei_les_enfants_du_marais/pls/fi/films.film_page
Kellemes történet, bár egy kissé vontatottan halad a kiteljesedés felé. Nekem tetszett. Nem mindennap látok ilyen jellegű filmeket. Hétköznapi emberekről szól, több osztály vágyait- életét tükrözik szerintem elég élethűen a filmben. Legszimpatikusabb főszereplő Garris, aki segít, lökött de szerethető barátján Ritonon. Rejtett főszereplője e kedves történetnek Cri-cri az ötéves kislány. Ők hárman boldogok voltak a lápvidéken, szabadok voltak, és örökké vidámak. Nézzétek meg ha tudjátok, többet nem árulok el róla. :)
Hadd vonjak párhuzamot:
Egy kedves moldvai ismerősöm, aki az esztenán volt birkapásztor. Láttam hasonlót. Egy 60 körüli bácsikát kel elképzelni nem rongyosan, de nem is épp tisztán. Kb mint egy budapesti csöves. Tiszta vörös volt a képe és borostás volt mint az állat. Hatalmas nagy marka volt, meg volt dagadva a fejéstől. De amíg sétáltunk sokat viccelődtünk szinte mindenen. Nem volt besavanyodva, mint a városiak nagy része, jól kijöttünk egymással. Egy napot töltöttem nála. És ha több napig maradunk egy helyben én bizony kinnt is laktam volna a birkákkal. Füves dombok, itt-ott bokrokkal megtűzdelve, az épületben minden élethez alapvető dolog megvolt. A közelben egy forrás vize halmozódott fel. Civilizáció sehol. Béke, csönd, állatok...
Tegnap délutánt D.-val töltöttem, Zsombón meghallgattuk kedves húgát Z. furulya vizsgáját. Kb. háromszor táncolt végig rajtam a lúdbőr. Mindháromszor magyar népdal szólt furulyán. Elfeledett dallamok sejlettek fel előttünk. Az apróságokat szántam, látszott rajtuk az első szereplés lámpaláza. De ennek ellenére sokan sikerrel leküzdötték idegességüket. A többeket lehunyt szemmel hallgattam végig. Némelyik altatónak is kiváló lett volna. Elképesztő hogy mennyi hang kijátszható ezen a hangszeren. Mégis ami nekem most újdonság erejével hatott, az most a zongora volt. Tetszik a kézjáték ugrálása. Meg kéne tanulni ezt is majd, egyszer. Eztán a Kultúrban megnyíló fotókiállításra sétáltunk el, Juronics tartotta a nyitóbeszédet, és kortárs balettos pillanatképekbe nyerhettünk betekintést. Volt egy két izgalmas kép, szétvetett lábakkal fekvő nő, felette az akasztófán lógó férfi. Több változatot találtam ki értelmezésnek. Elég vadak, úgyhogy ezeket megtartom magamnak.
Végül is nem árultam el nekik, hogy ez az egyik kedvenc magyar népdalom. Ahogy azt se árultam el hogy, csak ez alatt a népdal alatt háromszor jutott eszembe a szöveg, és nem tudom miért pont akkor rázott ki a hideg. Fura volt, csak a szöveget kellett időnként eszembe juttatnom, már ki is rázott a hideg. Szomorúsága megfog minden embert azt hiszem.
Régen én is sokat énekeltem ezt a dalt, jutott eszembe mikor hazabattyogtam a végtelen havas Szegedi utczán. Már a Vasút utczájában előkerült a harmónika,hogy elsírja ezt a népdalt. Nagyon szépen szólt bele a hideg, üres, havasi éjszakába. Jó messzire elkerülhetett a zene, mert szétterült. Szép volt. Aztán elkezdtem énekelni. Úgy ahogy csak részegen hallhatja más ember tőlem. Ritka szépnek tűnt nekem akkor. Aztán elakadt. Jöttek a Cseh Tamás dalok. Egy hónapja nem hallgattam őket. Így eldöntöttem hallgatni kell, mert az ember felejtésre hajlamos.
A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.
Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,
De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.
Amoda le van egy erdő, jajj de nagyon messze van,
kerek erdő közepében két rozmaring bokor van,
egyik hajlik vállamra, másik a babáméra
így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.
Egyik hajlik vállamra, másik a babáméra
így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.
ezek a napok nagyon gyorsan telnek. Ma, illetve tegnap is kaptam egy csomó élményt, amit nem győzök majd ide felírni.
