Nirvana- életérzés
Igen, sikerült, ma beírattam két ötöst. Van mit ünnepelni, van minek örülni. Egy szemináriumit, és egy dualizmusos jegyet kaptam kézhez. Jólesett nagyon. Bárcsak a holnapi antropológia is ilyen jól menne!!!!!
Már megint mindenki megbámult az utcán: mit vigyorog ez itt mint a tejbetök??? :D:D
Egyszer egy királyfi mit gondolt magába, hmm, hmm, hmm, hamm, hamm hamm hej de rutyutyutyú ha-ha-ha.
Ez egy szép nap!
Mondta a fiatalember, majd elment megkeresni a kisasszonykáját. Ment, ment mendegélt, hetedhét országon is túl, végtelen pusztaföldek mezején haladt keresztül útja, arcát sebezte a forró napsütés, testét fizikai végkimerültség :D ereje hatotta át. Egyszer csak káprázni kezdett a szeme: egy hosszú üvegkalitkát vett észre a senkiföldjén. Mi ez? kérdezte felhangon. Mindenesetre odabattyogott, -batyogott, mert már nagyon fáradt és éhes volt szegény- aztán meglátta, hogy ez egy hatalms tükörtorony. A forró sivatag kellős közepén egymagában állott, és ontotta a napfényt. Kíváncsi volt már nagyon, hát odahúzta a lábát. A szemem káprázik, vagy tényleg egy banánfa hajladozik enyhítő árnyékot nyújtva a Tükörpalota szomszédságában? Az biza, nem délibáb volt, hanem egy paradicsomi életfa volt. Emberünk telezabálta magát mindenféle földi jóval, majd vizet kívánt. Istenem! ha ennem adtál, akkor adj innom is! Alig mondotta ki, hirtelen zajt hallott, a földre tekintett, s lőn csoda: a lába előtt pár méterre forrás buggyant elő egy szikla árnyékában. Miután teleitta magát, pálmafa árnyékban aludta ki déli álmát. Álmában egy szőkésbarna jány jelent meg, aki egy kötött piros sapkában vár reá. Hirtelen megrázkódik, hát semmi nyoma sincsen a az iménti elkeseredettségnak. Nosza rajta keressük meg azt a leányt. Felpattant és erősen udvarolni kezdett ennek a fényes üvegpalotának. Nézegeti, nézegeti, tapogatja, nyomogatja, egyszer cska kinyílik a palota titkos ajtaja. Tátott szájjal ámul-bámul e legény. Belép, és megint gombokat lát. Nyomogatja, tapogatja, bezáródik az ajtó. Hirtelen megijjed, és elkezd mozogni körülötte a világ. Eleddig sivatagi földközelbe volt, hirtelen egy más földre érkezett. Kinyílt az ajtó, émelygés és kapaszkodás. Gyorsan kisiet, mintha a gyomrom felfele szállt volna ajtónyitás előtt. Gondolta magában, kilépett, és össze is rezzent a látványtól. Emberek jöttek, mentek sietve. Neki semmi dolga nem lévén csak kényelmesen sétálgatott a tömegben, vizsgálgatva a tovatűnő gyalogosok arcát, alakját, lépéseit. Idegenek közt lépdelt, nem értették szavait, gondolatait. Álmában megjelent lány csodálkozó nézése vitte előre valahova az ismeretlenbe. Addig, addig sétált, révült, álmodozott amíg egyszercsak a legnagyobb tömegben meglátta az álombeli kirájlányt. Csak az lehetett, tudta már mikor meglátta a rácsodálkozó nézését a kis asszonykának. Tudta. Odament hozzá, és beszédbe elegyedet vele. Csak beszéltek, és beszéltek ,a külső világ megszűnt létezni számukra. De egyszer a legszebb álom is véget ért, így kénytelen volt továbbállni. De miután megtalálta, újra rátört a hejderutyutyu életérzés :) azaz a nap második legszebb pillanata. Ezután a királyfi hazament pulykalábon forgó kastélyának harmadik emeletjére, és elaludt. :)
