Tegnap délutánt D.-val töltöttem, Zsombón meghallgattuk kedves húgát Z. furulya vizsgáját. Kb. háromszor táncolt végig rajtam a lúdbőr. Mindháromszor magyar népdal szólt furulyán. Elfeledett dallamok sejlettek fel előttünk. Az apróságokat szántam, látszott rajtuk az első szereplés lámpaláza. De ennek ellenére sokan sikerrel leküzdötték idegességüket. A többeket lehunyt szemmel hallgattam végig. Némelyik altatónak is kiváló lett volna. Elképesztő hogy mennyi hang kijátszható ezen a hangszeren. Mégis ami nekem most újdonság erejével hatott, az most a zongora volt. Tetszik a kézjáték ugrálása. Meg kéne tanulni ezt is majd, egyszer. Eztán a Kultúrban megnyíló fotókiállításra sétáltunk el, Juronics tartotta a nyitóbeszédet, és kortárs balettos pillanatképekbe nyerhettünk betekintést. Volt egy két izgalmas kép, szétvetett lábakkal fekvő nő, felette az akasztófán lógó férfi. Több változatot találtam ki értelmezésnek. Elég vadak, úgyhogy ezeket megtartom magamnak.

Végül is nem árultam el nekik, hogy ez az egyik kedvenc magyar népdalom. Ahogy azt se árultam el hogy, csak ez alatt a népdal alatt háromszor jutott eszembe a szöveg, és nem tudom miért pont akkor rázott ki a hideg. Fura volt, csak a szöveget kellett időnként eszembe juttatnom, már ki is rázott a hideg. Szomorúsága megfog minden embert azt hiszem.

Régen én is sokat énekeltem ezt a dalt, jutott eszembe mikor hazabattyogtam a végtelen havas Szegedi utczán. Már a Vasút utczájában előkerült a harmónika,hogy elsírja ezt a népdalt. Nagyon szépen szólt bele a hideg, üres, havasi éjszakába. Jó messzire elkerülhetett a zene, mert szétterült. Szép volt. Aztán elkezdtem énekelni. Úgy ahogy csak részegen hallhatja más ember tőlem. Ritka szépnek tűnt nekem akkor. Aztán elakadt. Jöttek a Cseh Tamás dalok. Egy hónapja nem hallgattam őket. Így eldöntöttem hallgatni kell, mert az ember felejtésre hajlamos.

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,
De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

Amoda le van egy erdő, jajj de nagyon messze van,
kerek erdő közepében két rozmaring bokor van,
egyik hajlik vállamra, másik a babáméra
így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.

Egyik hajlik vállamra, másik a babáméra
így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.

Legújabb siratóének, vigyázat libabőr veszély!