Road movie

Irodalmi megfelelője a XVII. századból, Cervantes: Don Quijotet, azaz a pikareszk regény. Hőse a picaro, a kalandor, az úton lévő. Autó helyett azonban lovon ült. A főszereplő keserű, gúnyos, fura helyzetekbe keveredik, de megoldja, s nem hagyja ott a fogát.

Egyenesen 1926-ból Buster Keaton Generálisa is egy road movie. Itt egy mozdonnyal keveredik hősünk vesztes helyzetekbe, felsülni látszik, de mindig győztesen jön ki, a végén is. Idővel, s a technika fejlődésével változik a road movie eszköze, jön az autó.

Dennis Hooper Szelíd motorosai azért nem autóval mennek, mert ők lázadók, s ennek a motornak külön kultusza van. Realizmus, irónia, groteszk váltakozása, egy folyamatos végtelen körforgás, sosem tudom hol kötök ki. A történet kénye kedve szerint játszik velem, önkényesen fejeződik be, megvan az alkotói szabadság, a rendező ott vágja el a szálat a végén ahol akarja.

A road movie lényege, hogy kikössünk egy váratlan helyzetben, térben, s ez indukál egy váratlan szituációt. A pálya kötött, az országút, vagy Keatonnál a vasúti pálya. Antonioninál a Zabriski point is egy road movie, két fiatal autózása, majd a végén egy villa felrobbantása képzeletben lassítva. Vagy Bunuel sajátos stílusában a Vágy titokzatos tárgya. A helyszín kötött, a vonatkupé. A férfi szereplő ott meséli el történetét, s bármi is történjen mesélése közben, mindig a kupéban kötünk ki. Érdekes, hogy kommersz amerikai filmekben mennyire visszaélnek a road movie elemeivel. Már nem csak az autóval utaznak, hanem az autó beszél, gondolkodik, sot hősünket ki is menti a veszélyes helyzetekből. Talán nem kell bemutatni a Knight Rider-t.

A road movie eszköze az elmúlt 20 évben az autó, s egy ideig az is marad. Az országúton találkozhatok mindenféle társadalmi helyzetben lévő emberrel, ha egy űrhajóval megyek, akkor maximum csak földönkivüliekkel.

© Kis-Guczi Péter