Vasárnap reggel újfennt havazott. Hihetetlen kép tárult elém az ablakból. Elől, hátul esett a hó, minden elsüllyedt a bokáig érő hóban. Beültem ide levelet írni, egy jókora tejfölös lángossal. Egyszercsak öcsém elkezdett dörömbölni az ablakon. Gyere már ki. Miért? Nem bírom egyedül felemelni a hótömböt. Felöltöztem, kimentem. Egy jókora hólabdára (kb 1-1,5 m átmérőjű) akart öcsém egy kisebb labdát rátenni. Nekicihelődtünk, majd kézzel, lábbbal, fejjel emeltük a helyére a hóember monstrum középső elemét. Kimelegedtünk mind a ketten a hosszú vajúdásban, de végül meglett. Leszedtük a homokos leveles részeket is. Gondoztuk , toldottuk, foltozuk az emberünket, mire egészen kigömbölyödött, mint egy terhes kismama. A fejrészét én gurítottam össze az elülső udvar szűz haván. Faintos lett. Egyszer-kétszer összetört, mire elnyerte végleges alakját. Vittem oda egy padot, öcsém egy szánkót, és azon álldogálva szépen feltapasztotta a tisztes ősz fejet a helyére. Ezután elkezdtünk hógolyózni. Kisöcsém is kiszaladt, hárman osztottuk a lapot egymásnak több kevesebb sikerrel. Tökjó volt. Miután öcsém kicírta a szemüvegemet feladtam és visszavonultam a lakásba. Újabb gépmánia, és kikeveredés a faluból. Hívott a végtelen hómező látványa. Kisétáltam V-ék tanyájáig, itt váltottam pár szót V öregével az időről, a nőkről, a gyerekkori élményekről, nomeg a gazdag emberekről. Jobbára hallgattam és helyeseltem. Mit is mondhatna egy fiatal suhanc egy ilyen öregnek. Ellentmondani nemigen. Jó virultam mert már messziről rám köszöntött, mikor odaértem akkor lelettem tájvédelmi szakemberezve. Tudniiillik sokszor megálltam fényképezni,benéztem a fenyveserdőbe, hátam mögött elnézegettem a fürge őzeket. Az ilyenek miatt kaptam a kisdoki mellé a tájvédelmi igazgató megnevezést. :)

Nem bírtam magammal, és ha már itt vagyok, ugyan benézek már B. komámhoz is, akit December óta nem láttam. Bokáig érő érintetlen hóba sétáltam itt is. Én voltam egész nap az első látogató ezen a vidéken. Az emberek nem mozdultak ki egész nap. A szomszédok között láttama hóban egy kis mozgást, gondolom a vizet onnan hordják ilyenkor, ahol éppen van ivóvíz. A tanyában égett a villany, szokásosan szólt a rádió, ugattak a kutyák. Sehol senki és semmi. Meseszép kilátással, csönddel. B kutyája a télen kimúlt. Megmérgezték. Helyette lett kettő eb. Az egyik pindurka úgy ugat h én még semmit se láttam, de már engem ugatott. VAn egy nagyobb csendesebb, az pedig olyan szelíd, mint egy kezes bárány. B. sétálni jár vele. Hát elég eleven, és emberbarát az biztos. A szoba melegében kibeszéltük a magunk kis történetét, mi történt velünk decembria óta. Ez is jó volt. Az öregével is eldumáltam egy sort. Asszondja nekem: Úgy fáj a szívem!!! Tán szerelmes lett Gézabá'???? :D

Kibeszéltük a falu ügyes-bajos dolgait, majd elindultam haza. Kinn a pusztába még csillagos volt az ég, és hideg a szél. Mire bevánszorogtam a faluba, felhők árnyékolták be a kilátást. Útközben alattam világított a hó, és ropogott. A körforgalomnál csináltam egy angyalkát. Majd kiteszem ide ha lesz energiám leszedni a telefonról. 

KÉP

Hazaértem anyukám saját maga által készített joghurttal fogadott. Váóóóó. Teleettem belőle magam. Volt epre,s barackos, és szilvás. Most szörnyen tele vagyok :D