egy szerda délutánról, amikor boldog voltam :)

 Egykor találkoztunk a tiknél, kezében könyvet forgatott, és fázott a kinti hidegben. Beültünk a melegbe, bár ott is a hideg kőre.  Kellemes melegben élveztük a kinti  napsütést.

Dali könyvet tanulmányoztunk, beszélgettünk mindenről. Kaptam egy Akácot, és egypár olvasnivalót, amit szeretnék elolvasni. Reklám és az üvegcellás utazás után újabb képnézegetés következett, ezúttal tőlem. Erdélyi úti képeimet mutattam meg neki, és valószínűleg igen fárasztó lehetett, mert sokat sóhajtozott közbe-közbe. :)

Csak repült az idő, már megint repült. Megszűnt a külvilág, csak korgó gyomrunk jelezte, ideje lenne menni. Kéz a kézbe ballagtunk egymás mellett az Üvegpalotában. Odalenn a bejáró mellett egy kis puffon ütöttünk tanyát. És folytattuk az örökös beszélgetést, figyelést, megérintést. hmmm

Nehéz szívvel kellett elválnunk, egy sötét napszak meleg pillanatában, a Boldogasszony sugárút egy kies kapualjában.

A végire maradjon meg a nap képe:

Rabszolgapiac Voltaire eltűnő mellszobrával Dalí 1941