Megyek az utcán lefelé,
Nyitott kabáttal hazafelé,
Lehet úgy fél hét felé.
Megyek a nincsből a van felé
....visznek szárnyas bokák

Nekem az elmúlt két napban jó értelembe vett szokatlan volt, hogy valakivel megint sülve-főve együtt vagyunk. És végül is ez nekem elég durván szokatlan, mert az elmúlt időszakban rág volt olyan, hogy én egyvalakivel mindig együtt legyek. Mindig változtak körülöttem az emberek, egy-két kivételtől eltekintve. Inkább a

társaságok változtak azt hiszem. Szükségem, van talán arra, hogy mindig új emberekkel érintkezzem??? Lehet benne valami. De ehhez kellenek, nagyon kellenek az állandó emberek is az életemben. ÉS most igen, talán megérthető az, hogy egy új emberből kezd állandó ember lenni az életemben. Ami nagyon jó, csak szoknom kell a gondolatot.

Olyan az egész, mintha álmodnék. Fura, hogy olyan valótlan, talán túlságosan szép?