virtuális naplopó

2009\02\18

József Attila: Alkohol

ALKOHOL


 

A rózsakötőjü nap csak nékem integet,
De nem borulok elé, mert úgyis rogyadozik a lábam
S nem is harcolhatok érte,
Mert az alkohol
Kopjás fiatal gerincemet
A nyomoruság abroncsává görbíti már
Lomha lángu poklos katlanában.

Erős kezemmel remegéssé bomlok, ám
A kérges, jó becsületű kéz
Nyugodtan heverész
Kinyíló nagy pihenésben az árnyék homlokán.

Nincs asszony, kire véres szememmel kancsalítsak!

Engem a legforróbb május is csak
Subás nyárral ültet vacsorához
S az íze is kevés.

S most szívem sem lombos erdő, hol szelíd remete
Békült szóval intne: Fiam imádkozz!
A tisztaság napos mezőit s hűs fenyvesét bevonta
Az elfásult mámor hója, jege,
Ijedten zuhan ott a kétségbeesés
Vasalt szánkója
Ismeretlen üregek borzalma fele.

Meglehet, hogy nem iszok többet,
Hiába köszönget
Síma, udvarias arccal az alkohol.
Többet nem packázik énvelem!

De akarásom leölt hizóként haldokol
És agyam szúvas, megrecsegő fáján,
Vén öngyilkos a padlás gerendáján,
Kinyúló nyelvvel lóg az értelem.

1923. máj. 24.

 

ez egyetemisták emberemlékezet óta elisszák az eszüket. Fokozottan igaz ez a néprajz szakra, ahol tanárostól diákostól a legtöbbek isznak, mindent ami magyar, és sokat kell inni a szakma miatt. Ez az úgynevezett elvárás...

alkohol józsef attila egyetemisták

2009\02\17

akasztófa árnyékában

Rosszul viselem magam. Elég rosszul. Száguldanak fejemben mindenféle gondolatok és most kitörnek. Rámjött a verset olvas-hallgat-írhatnék. Ez a mélypont. Tudom h innen már csak felfele vezet az út végre.

az élet olyan amilyenné tesszük

Valóban. Szép gondolat, amit öntudatlanul is végeztem eddig, azaz pozitívan mindennel szemben. Ma elkaptak az ellenőrök :D

Vicces mert nem volt semmi extra ami miatt az ember szarul érezné magát. Egyáltalán semmi. 3000 büntetés és ennyi. Teljesen kulturáltan elintéztük a dolgot. Egy kicsit csalódott is vagyok. Vártam volna valami katarzist. Ez az ami napok óta várok, hónapok óta mióta vége a vizsgaidőszaknak. De ez az esemény pozitív lesz, és nem negatív.

remény

nem tudom miért, de már megint bennem van. kiirthatatlan emberi vonás. a Túlélés eszköze ez, ami átkísér a rohanó folyón. Újabb napok teltek el, esténként sokszor abban a tudatban hajtom nyugalomra fejem hogy egy emberi nulla vagyok. Egy gép ami napról napra zakatol

virradat

majd eljon a hajnal, valami megváltozik odabenn és megújult erővel folytatom a küzdelmet, magam ellen, az emberek ellen, az átkozott környezetem ellen.

tükör

furcsa dolog ez az éjszaka: megváltoznak a fényviszonyok, és bennem is előjön egy érettebb, előjön a jobbik énem. Mikor belenézek akkor teljesen más ember néz rám, mint akit ismerek.

magamimádó önmagam imája

Leírva milyen azaz arc? tudni akarod? egyszerre fejezi ki a  nyugodtságot és a vakmerőséget, de ugyanakkor szelíd mégis elszánt. Érettség-tapasztaltság tükre. Azt hiszem nappal felvesszük egy másik arcunkat, amit estve levéve belsőnkkel nézünk szembe. Azt hiszem...

Ez az arc nem bohó, nem hülyéskedik, nem vigyorog mint a tejbetök. Nincs kinek produkáljon, önámítást messze elkerüli.

ez lehet az igazi én. De mégse teljesen ez. Megtagadom saját magam? az aki nappal vagyok nem én vagyok? Egy fej gondolkodik érez, tapasztal. Az is én vagyok. Csak a külvilágnak.

az írás gyógyít és jót tesz. tádá máris jobban érzem magam ezáltal, felszabadultnak érzem magam. ja h ez csak te és én titkom ezt tudd!!! de felejtsd is el :P

------------------------

az élet olyan, amilyenné tesszük-- by Piroska/Angyalka/Napraforgó/Tündér

2010 Édes Január

 

 

gondolatok életfelfogás szarügy az élet olyan amilyenné tesszük

2009\01\24

Kinematographiám avagy filmekről szerintem

TV2 és RTL: nálunk senkit se érdekel.
Inkább mindenki környezetbarát, és kritikus tömeg.

Nos szükségét éreztem meghatározni, gondolataimat feltenni, megörökíteni a filmművészetről. Szeretem a filmeket nézni, egyszer talán készíteni is jó lenne egy országjáró sorozatot. Erről majd később. Sokféle filmet megnézek, mostanában gyűjtöm is őket.

Elsősorban azokat, melyeknek van mondanivalója, amit ha többször megnézel is eljár az agyadban a sok kis bogár. Na azok a jó filmek. Nem akarok akciófilmeket gyűjteni, se azokat az olcsó minőségtelen filmeket ami a mai kereskedelmiken megy. Unikumot keresek. Magyart, kalandot, családit, vígjátékot,scifit, dokumentumfilmet, régieket, klasszikusokat, kosztümösöket, történelmit régit.

Így nincs brúszvilisese megmentős, szegálos verekedős, vandámnincsdám sincs/lesz a gyűjteményemben.

Válogatok mint a nőkben, elvégre megtehetem :D

filmek ars poetica

2009\01\12

pillanatnyilag az egóján kívül

kaptam pár üzit, és sikeresen magamba szálltam. Nagyszerű. Amilyen könnyen, gyorsan tudok lelkesedni dolgokért, ugyanolyan könnyen tudok alászállni a béka segge alá.

...csészényi tér, tele konfettivel, január 12-ét írunk, és mégis...

 Lenn voltam a Tiszánál is, szép volt. Nem is láttam még így télen, jegesen, a vasúti híd felöli része még be volt fagyva. Vadkacsik úszkáltak a jéghideg vízben. Jó dolog ez a séta érzem. Mire hazaérek, addigra elszáll a bánat és a bú... és valahogy kiéltem szomorúságom, vagy ledolgoztam?

Eszembe jutott számtalan szarabbnál szarabb gondolat és egyáltalán nem lett kedvem. Mért van az, hogy amíg én keresem az embereket, időt áldozok rájuk, energiát fektetek beléjük, szal h én ebből nem látok semmit sem. Ugyanezt nem kapom vissza. Velem van a baj? talán túlreagálom a helyzetet?? az lenne a legkevesebb. Nagyobb baj lenne az, hogyha az emberek tényleg ilyenek lennének a környezetemben. Az tényleg nagy baj lenne. Ha velem van a probléma, akkor annyira jelentéktelen lehetek, hogy nem is vagyok érték. pufffff

de ez annyira valótszínűtlennek tűnik...hülye elméletek....

Lehet hogy ragadós vagyok? ez is felmerült bennem. Láttam más embereket, akik úgy ragadnak egyesekre, hogy kegyetlen nézni. Hát még elviselni...volt szerencsém nekem is már pár embert. Felvetődik a kérdés: ők nem veszik észre magukat? második kérdés: én vajon észre veszem azt ha ragadok valakire? Jó kérdés. Olyan emberek társaságát igyekszek keresni, akik szintén keresik az én társaságomat. Így ez kizárható. De mi van ha csak én hiszem ezt? hoppá az örök kételkedő ismét megjött. És ez a rész már annyire szánalmas hogy vigyorgok az egészen :D

Na erre jó nekem ez a blog :D

-----------------------------------------

 utóirat 2009 Decembere

Hát egy kicsit leakadtam, hogy miket irogattam ide régebben. Elképesztő. Ma már nincsenek efféle kétségeim. Változtam. Ahogy ilyen, és ehhez hasonló leépüléseim sincsenek. Kicsattanó a közérzetem. Tudom, hogy értékes ember vagyok. Tudom, hogy ebben az évben letettem valamit az asztalra, ami megdobta a férfiassági-bizalmi indexemet. És megőriztem azt, amiért mindig is szerettek az emberek: a jókedvemet, stílusomat, emberszeretetemet. Értékes vagyok. És feladatom is van: olyan embereket keresni, akik nekem értékesek. Ettől leszek én is fontos.

-------

találtam olyan embert aki fontos nekem, és aki értékes számomra

2010 Édes Január

szilveszter orvoslás virtuálisnapló veszett balta nyele

2009\01\11

földtörténet

 

Késő volt már, tévéztünk
Mikor a nagy esőben a Föld eltűnt
Az égben a ház alól
Mentek sokan keresni
Mondtad, elég kilesni
Hátha csak itt bújkál valahol

Hogy mikor alakult ki bennem a csavargás iránti vágy? a szenvedély ismeretlen utak felfedezésére? Jó kérdés. Mostanság eltöprengtem ezen és történészhez méltón a múltba tekintek vissza.

(De hülyén érzem magam mikor ezt vissza olvasom istenem....)

Édesanyám elbeszélése szerint afféle "családi legenda" szerint kisgyerekkoromban kijutottam a házból. De nem is akárhogyan, hanem az ablakon keresztül. Valami csodálatos módon egy csöpp gyerek kikerült az utcára, -az ablak mellékesen kb 2 méter magasan volt- (???) aztán égen földön kerestek, míg végül a focipályán találtak meg.(????)

Ami 2-300 méterre volt a házunktól. Hogy miképpen jutottam el oda, mikor még alig tudtam járni jó kérdés. De a szüleimet sikerült jól megijesztenem.

 

Imádtam az osztálykirándulásokat, általában mindig én kóvályogtam külön utakon. Azt hiszem ezért nem engedett anyukám többet az ilyen kalandozásaim miatt többnapos osztálykirándulásokra. Így utólag lehte hogy igaza volt... Kerékpárral is gyerekként rettentő módon szerettem az út közepén menni, kacskázni, átszáguldani az egész falun. Voltak jó kis kalamajkák :D Kitaláltunk erre egy külön játékot, aminek az volt a lényege hogy sokat kelljen menni, és keresni a másikat. Áá de jó volt...

FOLYTATNI

vágy csavargás gondolatömleny földtörténet

2008\12\27

Vállamon a bárányos éggel

Nagy László: VÁLLAMON BÁRÁNYOS ÉGGEL

Nyár csak azért süt, hogy majd egyszer
leszüreteljen vész vagy fegyver.

Ki így, ki úgy, földön vagy égen,
mindent megtud rettenetében,

amikor nincs már, mi megóvná,
rejtelmek válnak foghatóvá,

nagy fény mennydörög, s ama kürtöt
sikárolják fölborzadt fürtök,

nyakak, ha nem hajlottak másnak,
megbicsaklanak a halálnak,

tüdőre a hegy kősziklája,
harckocsi ront harmonikára,

tündérszemek, énekes nyelvek
megfagynak, földben megerjednek,

s rázkódhat a siratók háta,
a Mindenség nem borul gyászba!

Mi vagyok én, ha e planéta
csak egy bevérzett margaréta!

Így is ember, se bölcs, se büszke,
égi, földivirágzás tükre,

rügytől gyümölcs-rogyásig látó,
enyészeten is átvilágló -

csonthártya-dobja minden kínnak,
vagyok a legkomolyabb csillag.

Sorsom egy merengés kitárja
iktatja az elme magába.

Én az ítélettel beteltem,
akarom, hogy ne is feledjem,

tudjam, hogy végülis kinyújtnak,
így vágtass, szív, az iszonyúnak.

Vállamon a bárányos éggel,
s a nemvalósuló reménnyel

legyen a koloncom tömérdek!
Kik elmúlnak: szörnyen szegények!

2008\12\25

egyszerűen filó

Kisugárzás:

Az sugárzik ki, ahogy megéled magad, a körülötted levő világot. Érzéseidet, gondolataidat, viszonyulásaid összességének az energiája. A dolog lényege abban áll, hogy hogyan értékeled magad. Ha atomjól érzed magad a bőrödben, akkor azt másik is észreveszik, utánadfordulhatnak az utcán, ha viszont magad alá vagy süllyedve, akkor nem sokat várhatsz a tömegtől. Általában le se szarják az embert.

Le style, c'est l'homme - A stílus maga az ember

Nem tudom de én jobbnak, az én egyéniségemhez jobban áll az, ha én vagyok a hiperaktív mókus, aki feldobja a társait. Ezt a szerepet szeretem, ebben tudom kiélni magam legteljesebben. Az hogy fekete ruhába bömbölő zenét hallgassunk háát hogy is mondjam szánalmasnak érzem. Régen még középsuliban rádöbbentem arra hogy ez nem én vagyok, így a Nirvánát letettem egy jóidőre. Akkor viszont sokat hallgattam. Ma már csak néha mikor rámjön. Változatosság gyönyörködtet. Ez így is igaz.

Minden ember meghatározza önmagát, ez kell a helyes önképhez azt hiszem. Hogy én milyen lettem? Hát egy kicsit alteros, de nem egészen. Ha tehetném a világjáró-casbargók stílusát venném fel. Ugyanakkor bírom a konzervatív zakó-inges öltözködést is. Mi nem vagyok? Divatbohóc, sőt! nem vagyok egyik stílus alárendeltje sem. Egyszer csöves: dorkós-inges alápólófelvevős-farmeros szimatszatyros srác, máskor meg öltöny-nyakkendő-ing. És így érzem jól magam. Szóval önmeghatározás: se nem rocker se nem diszkós. A fennálló világrenddel egyetnemértő, tehát anarhista??

Az egyformaság kora

A divatcumóba bujtatott tökéletesnek tűnő nő is törékeny mint az alma mikor leesik a fáról. Kívül eljátszák a nagyzolót, ha ránézel akkor azt látod hogy maga a tökély. De ez korántsincs így! A nőknél ez az egész egy álca, ami mögé elrejtőznek. Szomorú hogy ma mindegyik egyforma: kimegyek a Kárászra, vagy a plázába mindegyiken ugyanaz a ruha, általában ugyanúgy áll. Ezért is bírom jobban az alteros-hippis-etnós kinézetű emberkéket, mert ők a külsejükkel is hirdetik egy másfajta elképzelés mintáit.

Jobb adni mint kapni

Mindegyik szeretetre éhes lény, ma a legtöbb embert megbántjuk átgázolunk rajtuk csakhogy nekünk jobb legyen. Önzők lettünk túlságosan az én került középpontba. És ez nincs így jól. Jobb adni, mint kapni. És ez tényleg így van. Magam is tapasztaltam hogy általában azok a bőkezű adakozók akiknek éppenhogy csak csorog valami. Békési barátaink akik önnfentartó gazdálkodást folytatnak azt eszik meg amit ősszel-tavasszal elvetnek. Azokban a javakban ami a modern embert jellemzik nem dúskálnak, és mégis: utánfutóval jöttek el hozzánk hozva takarmányt a jószágainknak, több kiló lisztet, lekvárt, befőttet hoztak el mikor tudták hogy mi is rávagyunk szorulva. Nagyra is becsülöm őket emiatt. ÉS nekem se kell messzire mennem: Murád kolléga mikor meglátogattam szerény körülmények közt élt,  és mégis majdnem rámsózta a legértékesebb teáját dobozostúl.

Szóval ezekkel a jóemberekkel ellentétben azok akik otthon jólétben dúskálnak, irigyek, fösvények. Ezek az emberek szegényebbek is-lelkileg. Mert nincs annál nagyobb öröm, mikor látod hogy a másik ember hogy tud örülni annak amit te adsz neki.

Hop meglett a és még egymillió lépés megyek letölteni a filó megvár :DxD

kisugárzás gondolatömleny

2008\12\23

December 23, és tervezgetések a leendő kiruccanáshoz

Nem mondhatok semmit, mert léthazugságban élek
S ha a képetekbe nyomnám, kicsit meghalnátok
Semmi komoly Hamvas Béla, esküszöm, de tényleg
Minden szobába benyitni, az kíváncsiság vagy átok?
Kispál és a Borz: Egy fiú ágyában

Újra itt :) hagyományosan töküres lett a TIk, ami nem is baj, ma bejövet arra lettem figyelmes hogy tiszta kék az ég, egy két bárányfelhő vándorol odafenn és olyan nyári érzete van az embernek ezektől. Háttérben hideg viharos szél fúj, ami egészen elfeledhető dolog. A lényeg hogy a felhők még mindig vándorolnak, úgy mint rég valamikor amikor jobb idő volt...eszembe jutottak azok a nyarak amikor palotán kifeküdtem a csatorna partjára, magas fű vett körül, és a sikertelenségtől elcsigázva inkább bámultam a kék eget számban kecskebirka módra rágódva a füveken.

A hétvégén totál brutál tesco árufeltöltésen vettem részt. Egy időre elég volt, arra gondoltam hogy a megkeresett pénzemből veszek egy faintos bakancsot, amti majd a nyári túrához fogok tudni használni. El is kezdtem nézegetni a dolgokat mik vannak...

Rögvest ki is néztem magamnak egy 20.000 forintos Columbia bakancsot, elmentem a Hervisbe a plázába -ami bár ütközik az elveimmel de mégis megtettem- szal találtam egy aránylag a tárcámnak megfelelő csukát...amivel remélhetőleg nem fürdök be mert az eddigi lábbelik amiket túrákon hordtam vagy nagyok voltak, vagy pedig kicsik.Bementem az Alexandriába is Győző ígérete szerint Júniusra kapok tőle egy kromatikus harmónikát, hát gondoltam cserébe én is nézek valami meglepetést neki, és a könyvesboltban találtam is 2000-ért kerékpártúráról szóló szakkönyvet, aminek vélhetően örülni fog, bár

Továbbra sem mondtam le a RP-DDKT-ra tervéről, sőt, tovább gondolva tervezve egyre ígéretesebbnek tűnik. Elgondoltam hogy mi hiányzik, és amiket be kell Júniusra szereznem: hát kell melózni rendesen érte.

Szóval itt megpróbálok egy elméleti listát összehozni:

-digitális elemes fényképezőgép ezt is 20.000 Ft-os értékben

-DDKT igazolófüzet-ezt a CSMTSZ kell beszerezni kb 500

-térkép 2600Ft talán ezt is ott, jól jönnék ki ha ott megtudnám olcsóbban venni

-faintos túrabakancs kb.20.000 Columbia Coremic Ridge

-készpénz kajára hát ezt még kb.-ra sem gondoltam még ki...

-takaró-ami kispárna is egyben ennek az árt még újra meg kell nézni

-bicska öves tokkal- az előzőt sikerült Kapuváron elhagyni... az övtáskából kieshetett :S

-bőrnadrágszíjj

-esetleg egy katonai barna derékalj ami jobban passzolna a hátizsákomhoz

-esetleg egy khaki színű cserkészing, és hozzá valami nadrág is jól jönne

-széldzseki

-két pár pamutzokni

-kukászacskó

-khaki színű póló 1300

-esetleg cserkészing csak 4500 ért...

-esetleg Columbia ing potom 9000ért...

 

Ami már megvan:

-kanálgép

-hálózsák

-hátizsák

-nagy bögre, kis bögre

-lámpa

-életmentő szerelés: kötszerek, ragtapasz,

-ruhakollekció: két póló, egy hosszú nadrág, egy rövid, egy pulcsi, széldzseki

-esőkabát

A terv az hogy egy hónap alatt: Júniusban Szekszárdtól elérjek az Írott-kőig. Ez összesen 565 km jelent, és egy hónapra beosztva napi 20 km megtételével jönne ki 30 nap alatt.

A táblázat szerint ha napi 40 km tennék meg -ami már emberfaló dolog lenne de tegyük fel elméletileg lehetséges- akkor 14-15 nap alatt jönne ki az 560 km és így tovább...

elméleti elgondolás a kilóméter zabálásról
napi 40km X14 nap =560km
napi 20 km X30 nap =600 km
napi 20 km X20 nap =300 km

 

 Ezt az adatot azonban az is befolyásolja, hogy dombokat kell meghágni, meg nem fogok tudni ellenállni a környék varázsának, vagy annak hogy egy faluba ne pihenjek le, tehát torlódás közbejöhet. Így a napi 15-20 km az ideális amit lehetne teljesíteni 30 nap alatt.

Tervek-célok

Be van tervezve hogy naplót fogok vezetni...hogy ebből mi fog valóra válni jó kérdés.

30 nap alatt a napi 3x étkezést megoldani nem lesz könnyű megoldani. Arra gondoltam hogy zsíros kenyeret fogok zabálni hagymával. Most télen kilója 100 ft, a kenyér tán 200?? zsír meg van itthon mint állat.

3 hétre ha úgy vesszük hogy heti 10000 forintot költök kajára, akkor 30.000 forintot tesz ki az ellátmány. És ez még valószínűnek is tűnik. Ehhez hozzájöhet heti egyszeri fürdés kempingben, esetleg várbelépő vagy barlangbelépő és tényleg....

Most nagyon örülök: meglett a És még másfélmillió lépés feltöltései, miest helyrehozom a gépet leszedem és mentem elfele....nagyon jó lesz :D

Tehát tervszerűen kell dolgozni és sportolni a tavaszi félévben: össszeszedni mennyit is?? kb 50.000 Forintot amiből ruházkodok meg eszek. Erre az adatra még késsőbb visszatérek. Elkezdtem összegyűjteni az éjszakákat, napra helyhez lebontva:

Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra Pecsételő helyei

Vastaggal ellátott helyeken éjszakázás lesz. Összesen 26 éjszaka és elvileg 27 nap alatt lehet elméletileg elvégezni a túrát. Az elméletemet arra alapoztam hogy egy nap nagyjából 20 km-ert lehet megtenni. A kiruccanást Szekszárdról indítanám, bal oldalt az a helység van befeketítve ahol az éjszaka terv szerint érne, jobb oldalt pedig ahol felkelünk. Így az adatokat is úgy kell tekinteni hogy a kilométerfalás a reggeli után indul.

 

Írott-kő

Bozsok

7,8

Bozsok

Szombathely-Olad

14,6

Szombathely-Olad

Nárai

11,5

Nárai

Ják

6,6

Ják

Egyházasrádóc

10,4

Egyházasrádóc

Molnaszecsőd

8,4

Molnaszecsőd

Döröske

4,7

Döröske

Döbörhegy

2,8

Döbörhegy

Szarvaskend

2,8

Szarvaskend

Nagymizdó

2,7

Nagymizdó

Katafa

3,7

Katafa

Nádasd

2,5

Nádasd

Halogy

4,5

Halogy

Hímfai-tó

2,3

Hímfai-tó

Felsőmarác

4,1

Felsőmarác

Ivánc

1,9

Ivánc

Hegyhátszentmárton

1,4

Hegyhátszentmárton

Kondorfa

12,0

Kondorfa

Szalafő

6,5

Szalafő

Őriszentpéter

7,9

Őriszentpéter

Bajánsenye

6,4

Bajánsenye

Kercaszomor

5,0

Kercaszomor

Magyarszombatfa

4,2

Magyarszombatfa

Gödörháza

4,6

Gödörháza

Velemér

2,5

Velemér

Szentgyörgyvölgy

6,3

Szentgyörgyvölgy

Felsőszenterzsébet

5,1

Felsőszenterzsébet

Alsószenterzsébet

2,2

Alsószenterzsébet

Kerkakutas

2,9

Kerkakutas

Pusztaszentpéter

7,2

Pusztaszentpéter

Felsőcsöde

3,4

Felsőcsöde

Zalalövő

5,9

Zalalövő

Kustánszeg

13,8

Kustánszeg

Kislengyel

3,5

Kislengyel

Becsvölgye

4,9

Becsvölgye

Petrikeresztúr

4,3

Petrikeresztúr

Zalatárnok

6,5

Zalatárnok

Szentkozmadombja

2,5

Szentkozmadombja

Rádiháza

3,7

Rádiháza

Szentpéterfölde

6,4

Szentpéterfölde

Lasztonya

9,0

Lasztonya

Lispeszentadorján

4,5

Lispeszentadorján

Bázakerettye

3,9

Bázakerettye

Kistolmács erdészház

2,7

Kistolmács erdészház

Kistolmács

2,6

Kistolmács

Valkonya

8,3

Valkonya

Homokkomárom

11,7

Homokkomárom

Palin

7,5

Palin

Nagybakónak

16,5

Nagybakónak

Öröm-hegy, Postás kh.

5,1

Öröm-hegy, Postás kh.

Zalakaros

11,0

Zalakaros

Galambok

3,0

Galambok

Zalakomár

4,3

Zalakomár

Ormándkastély

3,6

Ormándkastély

Nemesvid

8,7

Nemesvid

Kisvid

4,3

Kisvid

Nagyszakácsi

3,6

Nagyszakácsi

Mesztegnyő

10,0

Mesztegnyő

Felsőkak

8,2

Felsőkak

Újvárfalva

10,8

Újvárfalva

Somogysárd

4,1

Somogysárd

Kaposmérő

15,2

Kaposmérő

Kaposdada

2,0

Kaposdada

Szenna

5,8

Szenna

Patca

3,7

Patca

Zselickisfalud, Vándor kh.

5,3

Zselickisfalud, Vándor kh.

Ropolypuszta

7,7

Ropolypuszta

Simonfa, Meteor kh.

10,8

Simonfa, Meteor kh.

Gálosfa

7,0

Gálosfa

Felsőkövesd

12,3

Felsőkövesd

Alsókövesd

1,7

Alsókövesd

Abaliget, vá.

15,8

Abaliget, vá.

Abaliget, barlang

5,2

Abaliget, barlang

volt Petőc akna

3,9

volt Petőc akna

Jakab-hegy

2,9

Jakab-hegy

Patacsi-mező

2,4

Patacsi-mező

Remete-rét

3,5

Remete-rét

Büdös-kúti kulcsosház

1,8

Büdös-kúti kulcsosház

Fehér-kúti kulcsosház

4,7

Fehér-kúti kulcsosház

Árpádtető

3,2

Árpádtető

Zobákpuszta

11,2

Zobákpuszta

Kisújbánya

7,3

Kisújbánya

Óbánya

4,4

Óbánya

régi 6-os út

5,0

régi 6-os út

Apátveresd-telep

3,4

Apátveresd-telep

Héthárs pihenő

6,1

Héthárs pihenő

Bátaapáti

6,2

Bátaapáti

Henrik-forrás

3,5

Henrik-forrás

Mórágy

3,0

Mórágy

Kismórágy

3,0

Kismórágy

Szálka

6.6

Szálka

Grábóc

4,4

Grábóc

Sötét-völgy

9,4

Sötét-völgy

Remete kápolna

9,7

Remete kápolna

Szekszárd

3,3

 

ÖSSZESEN:

566,2 Km

 

 

26-27 nap alatt el lehet végezni az 566 km-rt. Utána eljutni vagy Sopronba esetleg petinél ha szükséges ott tudok aludni, és mehetek Győrbe is ásatásra :D


Nos most nézem a legújabb infókat: Azfeszt idén Augusztus 19-23-ig tart :D:D

Ez több okból is jó: 30 napom van arra hogy elszerencsétlenkedjek a kékkel, esetleg tudok Győrön dolgozni az ásatáson...ennek utána kell nézni mikor lesz!!! és így pénzt keresni bulizni. Júliusban itthon dolgozás vagy lazulás miest megkezdődik az ásatási szezon Regécen akkor Július végén-Augusztus elején mehetek is oda. Aztán mehetek Azfesztre 19-23-áig és go haza Szatyira :D

Szatymaz-Nyíregyháza 2000-ből kijön :D

Csak összejön ez a nyár is úgy mint az előző.

túra kaland pál dél dunántúl rockenbauer

2008\12\19

Életem első komoly túrája: Kalandozás a Bükkben

utó-poszt

"nekem soha semmi nem ment még könnyen"


2007 nyarát végigdolgoztuk, és kerestünk is -mai (2009) állapotunkhoz képest egész jól. Közös elhatározással Balázs komámmal -akivel azon a nyáron együtt melóztunk- bevállaltunk egy hetes túlélő kirándulást a vadonban. Volt biosztanárunk útmutatásai után az Odvaskő Panzióba tartottunk. Már érettségi után be volt kalkulálva hogy el kéne menni, de 2006 nyarán már nem tudom miért nem jött össze. Egy év elteltével nem felejtettünk semmit, csak megerősödött elhatározásunk hogy nekünk erdőt és hegyeket kell látnunk. Most is emlékszem arra a kéjes boldogság érzésre, amit akkor készülődés során éreztem. A nők vásárlási szokására lehetne ezt emlékeztetni, mert minden apróságra talán túl sok mindenre is kiterjedt a figyelmünk. A túrahátizsákom egy régi lengyel csővázas, no hát azt úgy telepakoltam mindenféle, akkor létfontosságúnak tartott dologgal, hogy jajj. A hátam szenvedte meg a dolgot. Az élelmet együgyű módon úgy oldottuk meg, hogy jó előre bevásároltunk a szegedi METRO-ban. Így a konzervek komoly támadó értéket képviseltek. Ezenkívül én elkértem fater honvédségi surranóját, ami megtakarítva jól is állt a lábamon, meg tetszett benne a régiessége. Na de úgy feltörte az alatt az egy hét alatt a lábamat, hogy alig bírtam már járni. A sarkam felett pár centivel jókora hegg éktelenkedett, betagadva, bevörösödve, kivérezve. És most már csak az emlék maradt meg, na de jól emlékszem hogy kínszenvedés volt abban járni-kelni -tudni illik helyszűke miatt papucsot és váltócipőt nem vittem magammal. Tusolóban pucéran és surranóval a lábamon álltam a vízben -faternak ne szóljatok lécci :)- a gombák elkerülése érdekében.

Szóval volt tapasztalatszerzés ami azt illeti. De mindenkinek át kell esni előbb, vagy utóbb a tűzkeresztségen. Nálam így esett a nagy eset:

 Augusztus 20 utáni Hétfő reggelre volt tervezve az indulás. 10 perccel vonatindulás előtt Szatymazon voltam az állomáson. Állok, és várok hogy hol van már ez az ember. Megkönnyebülten tettem le a zsákomat a padra. Kinézetre erősen kitűntem a reggeli órában, terepnadrád, szürke pulóver, nagy rozsdabarna telizsák, és surranóban ijesztegettem a helyi baktert. Beért a gyorsunk, Balázs meg sehol. Elmegy a vonat, meresztem a szemeimet a sorompó felé, futva megérkezik a cimborám. Nem jött a busz. Nem mondtam hogy mennyél el? Késésének oka a busz, a sátor, a hátizsák...vártuk a következőt. Ezzel az ominózus jelenettel indult meg egyhetes kirándulásunk.

Szolnokra beérbe kellett szembesülnünk késéssünkkel, nem értük el a csatlakozást Vámosgyörkre. Újabb egy óra váróterem. Kiültünk az állomás előtti parkba enni, hát ne megy szép város ez Szolnok. Mondtuk egymásnak s bebatyogtunk a váróba. Vámosra egy irtólassú vonattal értünk be. Útközben a Mátra magaslatai odatapasztotak bennünket az ablaküvegre. Balázs elment a vonaton toalettre. Visszaérve nagy újsággal közli velem legújabb felfedezését. Te! amott annak a cigányasszonynak akkora mellei vannak kirakva mint a fejem. Mondta nagy lelkesedéssel, és elment még egyszer kétszer az út során megvizitálni hogy minden rendben van-e. A miskolci gyors tele volt, beálltunk a Wc elé és izgalommal lestük a térképet s a tájat messze vagyunk már? 

A Tiszai pályaudvar épülete gyönyörűszép. Gyorsan elhúztuk a csíkot. Térképbámulás az állomás előtt, majd villamos és Diósgyőr. Egész hosszan csörömpölt velünk a villamos, mire kitett a várnál. Felcaplattunk körülnéztünk, lefényképeztünk mindent. Azon gondolkoztunk hogy ezután merre menjünk? Első változat az volt hogy szentkereszt, szentlászló irányába valami kékmadár turistaösvényen, de mivel marhára nem ott volt ahol lennie kellett volna -vagy mi voltunk teljesen máshol- nem találtuk meg. Így maradt a B terv irány Ómassa. Helyijáratos busszal mentünk ki, mint az urak. Gyönyörű volt a Szinva pata  Lillafürednél leesett az állunk, majd elesett az eső. Mire Ómassára értünk elállt. Megkóstoluk a Garadnát, majd a kocsma melletti úton a Jubileum forrás felé vettük az irányt. Eső után, köd szállt fel, vagy a felhők ereszkednek le ilyenkor a hegyeken? Magam sem tudom, cska azt hogy elbűvölő látvány. Súlyos terheink alatt meneteltünk felfele, a Szuszogón valóban nevéhez méltón szuszogtunk. Felértünk a forrásig, már nem volt kedvünk továbbmenni. Megállapítottuk hogy beesteledett, kifáradtunk, és valószínűleg ennél jobb helyet aligha fogunk találni. És így is volt. Sátorállítás, és már sötét is lett az erdőben. A vaksötétben keresgéltünk tűzhöz való ágakat, bozótost, a vizes avarban. És lássál csodát! Tüzet gyújtottunk vizes fából. Igaz ugyan hogy meg kellett szenvedni minden ágért, a hegyoldalban sárban csúszkálva nem volt éppen kellemetes feladat ezt tenni. Végül dobtunk fel egy-egy adag teát rögvest szívmelengetőnek, megvacsoráltunk és eltettük magunkat holnapra. Egész éjjel fújt a szél, esett az eső, zengett a vihar, ropogtak az ágak. De a fáradság megtette a hatását félig-meddig mégis kialudtuk magunkat.

Reggel mosakodás a jéghideg vízben, teakészítés, konzerv reggeli, gyors pakolás. Ugyanis a Nemzeti Park területén állítottuk fel a sátort, ami tilos. tüzet is gyújtottunk a tűzrakó helyen, ami nyáron szintén tilos. Mázlink volt, hogy esett az eső, és hogy az erdő mélyén voltunk. Videó

 



Odvaskő Panzió

bükk kaland szilvásvárad odvas kő panzió szalajka patak istállóskői barlang

2008\12\15

December 15 HÉ!!-t-fő

"Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti el a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!"


       Nagy László: Ki viszi át a szerelmet?

Katt a linkre és már mindent értesz. :)

Péntek óta faltam a könyveket, csak ettem-ettem, meg gondolkoztam az élet dolgain, és tudod mit? jó volt!! jó volt szorgalmasnak lenni, kell egy kis változatosság. Elhatároztam hogy ez a félévem jó lesz, és hát alakul eddig minden a terveim szerint ment, egészen máig. Ma kultiantin egyedül írásbeliztem, és már megint irtó nagy mellénnyel sikerült beállítani. Ennek az lehetett az oka hogy reggel a nagy várakozás, izgalom, nameg az szokásos offsping indítás megint jót tett.

NEm tudom hogyan, de valahogy a vonzás törvénye, ma ismételten velem volt, és sikerült azoknak az embereknek a hangulatát felpörgetni akikkel találkoztam, a nagyjáról beszélek most, mert sok ember valahogy alapjáraton nem csíp. De ezt el kell fogadnom. Nem lehetek mindenki kedvence. Megtanultam, olyan nincs. Redetlen mivoltomat ma sikerült megakadályozni: beszereztem minden jegyzetet, aláíratam egy négyest. És hopp már csak a találkozások maradtak. Egyáltalán, nagyon gyorsan eltelt ez a napom.

Hajnal óta tanulás, közbe meg-meg őrülésekkel, zenélésekkel(doromb, herfli), a kritikus pillanat az volt amikor elkezdtem táncolni...zene nélkül....

vers nagy lászló én blog

2008\12\12

December 12

Anarchia!!!!

Ma a Mars téren odajött hozzám egy fazon aki pénzt kért...nem adtam neki. Mindenesetre normálisan elbeszélgettem vele. A dolog úgy nézett ki, hogy a mellettem ülő csákó miest meglátta hogy jön ez az alak -fülébe-orrába karika, elülső felső fogsora teljes hiányban pompázott, punkos szőrös rózsaszínes nadrág meg asszem bőrdzseki- szóval lelépett. Másrészttudomásul vette hogy nem vagyok adakozó tipus elkezdte a hegyibeszédet tartani hogy bezzeg 1993-ban mennyire más volt a helyzet. Kellett ezt szóba hozni, innen kezdtem el kérdezősködni, és sikerült lekésnem a buszomat, ami történetesen ott ment el az orrom előtt. :S

A beszélgetésem ezzel a Humán anarchista punkkal elég érdekes volt, és én lepődtem meg a legjobban azon hogy sok mindenben egyetértünk, pedig nem tűnt iskolázott embörnek. 1993-ban az emberek egészen másképp viselkedetek mint ma: jobban segítettek a rászorulón. Manapság otthagyják megdögölni az embert az utcán. ME gtalán a forintnak is nagyobb értéke volt mint ma.

A következő résznél kitűnt hogy elítéli a pénzt, de ő maga is ebből él, pénzt kéreget másoktól, szóval azért itt elég elentétest a helyzet. MEgkérdeztem tőle hogy miféle ember, punk vagy mi? Erre anarchistának mondotta magát. Ritkán jár Koppancs koncertekre, ahol összeszed fiatal éretlen suhancokat és oktatja őket, mivel úgy ítéli meg hogy a punk életforma ma egyre inkább rasszista vonalat képez, és megpróbálja ettől eltéríteni a fiatalokat.

Végül is nem is ez a lényeg, egy csak afféle antropológiai érdekesség, az anarhista voltára kérdeztem rá, amikor kibukott belőle hogy mit ért anarhizmuson. Véleményével én is egyetértettem, mégpedig hogy az emberek teljesen félrenevelik a gyerekeket, túlságosan pénz beállíttságú lett a világ és előbb-utóbb változtatni kell a dolgok állásán, mert elfogy a természet, elfogy az élelem, a víz, és hát a pénzt nem lehet megenni. Változtatni kell az embereken. Állította, szerintem az ember meg is érdemli hogy kipusztuljon, a változtatást meg nem lehet csettintésre megcsinálni. Először a saját életemet kel eszerint leélnem, ami alatt a környezettudatos vásárlást kell érteni, takaréskosságot, és talán utána megmutatni másoknak is hogyan kellene ezt megtenni. Mondjuk itt talán már a magam ars poeticáját írom már le, nem az övét...

Amúgy meg ismételten jó napom volt: reggel megtudtam hogy megrántottak kutatásmódszertanból, aztán, írtam egy visszafoglaló ZéHát, majd egy nők a történelemben ZH-t. Amit a helyszínen ki is javítottak. Uhh volt egy ipse nem tudta mi az a reformáció....az egyetemről ennyit.

JA meg volt nekem is egy nagy le-szereplésem: Fejtse ki a dél-franciaországi nők helyzetét! Sikerült odafirkantanom hogy különleges helyzetük volt...:)

Hát védelmemre legyen mondva irtó el vagyok szokva az essszé írásról, amilyen jól ment régen, olyan nehéz mostanába rendes összetett esszét írni. Ezért is írok ide hogy gyakoroljam a fogalmazást. Amúgy mellékesen jelest kaptam szal volt ott még sok egyéb  okos dolog is. :D

Malinowsky: koszos barbárok

 Az egész nap végül is annyiban volt eredméynes, hogy sikeült beszerezni minden kötelező irodalmat kulturális antropológiára, meg tudtam gondolkozni az életemről, helyzetemről, a kapcsolataomról. Például: észrevettem hogy én speciel mindig jobban informálódni akartam a másik emberről, így a kérdező szerepet általában rám hárult. De ugyanakkor én -kis naív- elvártam a másik nemtől hogy valamiképpen ő is érdeklődjön felőlem. Ha sok figyelmes elmber lenne a környezetemben akkor ebből nem is csinálnék olyan nagy problémát, de a fennti ábra nem ezt mutatja..sajnos. ÉS a dolog pikantériája hogy én érzem magam fogyatékosnak emiatt. A csöves-punkal való beszélgetésem után az is inkább kérdezősködés volt a részemről, ha adok neki pénzt szimplán tovább áll...szal azaz ember is le tudta állítani az embereket. Volt karizmája, odaállt és mondta a magáét, a másik meg hallgatta és érdekesnek találta. Nos, saját részről voltak olyan elgondolásaim hogy sokszor nem vagyok elég karizmatikus. Hát igen,többször kellene a saját történeteimet éltetni, semmint a másikat kérdezni. A másik része a tárgynak meg az, hogy sokszor tényleg képes vagyok arra hogy elmerüljek az életemben mikor egyött vagyok valakivel. ÉS ez megint baj. A túlzások közt tengődni, na az kemény feladat.

 Találkoztam Lázár Jóskával a könyvtárban éppen művelődött. Lassan meg se fogom ismerni, úgy nézz ki mint egy Depressziós. Nem mint beteg, hanem mint az együttes tagja. Továbbra is kellemesen érint, hogy az elsős néprajzosok nem tudnak köszönni. Csak egyszer legyen csipkelődős hangulatom, akkor megkapják a magukét.

 Asszem az estét a kultúrális antropológiával fogom tölteni :D

ui a Kis helyek Nagy témák kitűnő könyv, szociálantropológiáról, mindenféle nyalánkság de tényleg ajánlom késsőbre is

napom én blog virtuálisnapló

2008\12\11

Dec-ember 11

Hajnal van. Totál hajnal. Lementem a konyhába teáért, és elkapott a bloggolhatnék-láz.

Mostanába össze-vissza alszok. Lefekszek 7:00-kor, felkelek 15:00-kor, nem megyek be Szegedre. Nem jó ez így sem. Olvasok, gépezek, alszok. Valami hiányzik. A fejfájásom is múlt vasárnap úgy múlt el hogy kimentem a levegőre. Jól esett, úgy igazán. Asszem többet kéne kinn lennem.

Szóval (15:00) háromkor felkeltem megkajáltam, aztán bevágódtam a gép elé úgy mint rendesen -sajnos. Küldtem timesnak egy szülinapi képeslapot, szerintem szellemesre sikerült, és végül is ez dobta fel az estémet: megköszönte hogy gondoltam rá. Jólesett úgy nagyon.

Este még elhatároztam hogy nesze rendes életmód: lefekszek és alszok, 4 óra alvás után 2:30 körül rám jött a Kárpátia Ugye gondolsz néha rám-ja, és felkeltem hogy meghallgatom. De nem jött össze: leültem tanulni. De nem jó ez így, hogy este tanulok. Olvastam a visszafoglaló háborúkról egy fejeztetet egy nagyon jó könyvben, aztán meguntam, és éneklésekkel-harmónikázással múlattam az időt. Az pedig telik. Nagyon.

Viszont már egész jól megy a herfli, alakulna ka számok, de visszahallgatva magamat korántsem tökéletes. Van még mit csiszolni rajtam bőven.

DKK túra agybafőbe Szekszárd- Írott Kő

Újfennt elkezdtem szövögetni a terveket, mostanság a 2009 Június végi-Július elejére esendő nagy túrámat tervezem. Egyedül akarom megcsinálni. Gyors, és szabad lesz. Kételyeim vannak azzal kapcsolatban hogy nem megy-e a magány az agyamra. Nekem mindig hiányoznak az emberek. Ott főleg. Tartok tőle hogy megbolondulok, viszont annyi szépet meg jót hallottam róla hogy egyszerűen hajt a  kíváncsiság, a kalandvágy, a felfedezés, emg az is hogy egy kicsit elhatárolódjak a társadalomtól. Azt hiszem egy ilyen túlélő túrapróba nemesíti is az embert, erősebbé teszi. Kitaláltam mindent. Minimális kaja, semmi kényelem: hagymar-zsíroskenyér meg víz. Sátor nem kell elég helyette egy ponyva, tetőnak, egy zsinór, meg alá a polifóm-hálózsák együttes. A titok a réteges öltözködés. HA esik, akkor kukázacskóba húzom az egészet és kész. Minimális ruha, konyha-fürdő-hálószobát bedobni a hátizskba azt gyerünk.

Ez a Rockenbauer Pál féle Dél-dunántúli kék lenne, 565 km és ha napi 40 km-ert megtennék, elvileg 2 hét alatt végigjárnám. Napi 20 km errel meg 40 napig tartana az út, a végeredmény a kettő között lesz valahol. Az Őrséget és a Drávát látni akarom, szal abból em engedek, ott meg idő is kell, de 2-3 hét egyedül?? mégiscsak kellene egy útitárs.

Éjszakázás, nem lesz ez így jó, a sulival is mindig késlekedek. De nem csak én. Mások is ugyanígy. Kíváncsi vagyok a jegyekben ez mennyire fog tükröződni. Túl gyorsan akarunk mindent nem? Autót, lakást, egyéb használati cikkeket.etc. Elhatárolódok ettől.

Van egy rossz hírem. A szakdoga témám nem tűnik túl érdekesnek. Aktakukacoskodás lesz úgy érzem. Jobb szeretnék néprajzból írni valamit.

Szerelmes a nap a holdba, a hold pedig a csillagokba

Hétfőn megírtam az egyháztöris ZH-t. REmélem megkapom a 2-est év végére, mert kéne az vacak K. Kedden meg volt egy klassz élményem, nem is kettő. Reggel olvastam Alfa sms-ét: megköszönte hogy hazakísértem. Jól esett nagyon , reggelre olyan jókedvem lett tőle, hogy csuda. A buszon mikor felszálltam mosolyogtam mint a bolondgomba. Na igen a buszon, 7:15 táján láttam a felkelő napot és a holdat. Gyönyörű volt!!! Felkelt  a Nap, és mögötte igyekezett a hold is, átvette a Nap kisugárzását :) és úgy tűnt mintha két nap kelne fel. EGy erőteljes narancssárga, és egy gyengébb olyan árnyalt citromsárga Hold. LE akartam fényképezni, de a telón persze mindebből nem látszott semmi.

Ez a két dolog úgy meghatározta a napomat. A kutatásmódszertan eredményt ma fogjuk megtunni, hát nagyon remélem hogy holnap nem kell ismételni.

Mostanság sokat teázom. Kávé helyett jobb, sokkal jobb. Csak egy nagy gond van vele: sűrűn járatja az embert a mellékre.

Megint nem sikerült semmi magasztoast ide felírni.....na majd legközelebb

 

alvás egyetem én blog gondolatömleny

2008\12\09

December 8

Téli ruházkodásról egy mondatot...

Az elmúlt hetekben sétáltam a városban,és arra lettem figyelmes hogy vannak emberek akik a nagykabát sál összeállítás mellé még a napszemüveget is felveszik. Hülye divat gondoltam magamban. Nem elég hogy be van borulva az ég, de még sötétítsük is be a szemönket, megy egyáltalán: idiótán néz ki.

Ja, én is megkaptam a magamét: az állatkertes sálamat letömegcikkezték. Való igaz, tömegcikk, de nekem csak ez az egy ilyen jelleg cuccom van, és nekem tetszik.

Néprajzos est azaz a Dec4-ei Mikulás buli:

Gyorsan megemlékezem már a Mikulás napi banzájról, mielőtt a feledés homályába veszne. Szóval az egész történet alapja Szerda éjjel kezdődött, amikor is éjszakás voltam a Móratescóban. Reggel beállítottam népviseletes órára, ahol sikerült elaludni a referátumokon :)  Ilyet nem szoktam csinálni de most először előfordult.

A délben kezdődő megtorlások óra is hasonló fogadtatásban részesült :)

Ezek után a következő fél kettőkor induló folklór bídzsível, na azon nem aludtam egy jottányit sem. Előadtam 10 percben a 6 oldalas ponyva dolgozatomat, hát mit mondjak, az előadás éppenhogy sikerült, mivel egy csomó dolgot ki kellett hogy hagyjak, de a lényeg az hogy nem aludtam el :DD

Aztán go haza a 16:00 órásival, az ajándékot felvenni és azt hiszem a 18:20-sal visszacaplatni a városba. Javában dűlt már a beszélgetés mikor beállítottam. (Előtte még győzővel valam ifontosat beszéltem).

Zsuzsinak adtam egy aranyos kopogtató koszorút. Édesanyámnak mondtam csináljon már egy ajándékot, ami olyan néprajzosnak való. Anyukámnak olyan ügyes keze van bármit megtud csinálni. Hát már minden ott lelvő ember megkaptam az ajándékát, de én előre szóltam azt hiszem h késni fogok, de sebaj, odaértem és ez volt a lényeg. Érdekes módon nem éreztem amgam fáradtnak egyáltalán. Sőt, kellemes társaság volt az asztalon  hagyományos esthez méltón zsíroskenyér hajmával, sütemények, fehér- és vörösbor választéka, és talán még pálinka is került az asztalra. Na igen most mondja valaki azt hogy a néprajzosok nem alkoholisták... Az előadásokról sajnos lemaradtam, de ami eztán jött na az sem volt utolsó ..:D

Ettünk-ittunk beszélgettünk mikor én éppen az asztalnál ténfergek kerül mellém a tanszékvezető tanár úr. Még az órán emlegette a mátészalka gyászba van c balladát hát megkértem rá hogy kerítsenek sort eme eseményre. Én marcitól kaptam ajdándékot azt a bizonyos Kossuth címert amit a szimat-szatyromon hordok. Marci jól eltalálta: örültem is neki mint borjú az újkapunak :D Meg talán még volt némi gyümölcs féle is a papírszatyorban emg csoki... ez kezd homályos lenni.

Andriss mesélt a zempléni élményeiről, amin igencsak jót derültem a társaság örömére :DMarci mintha egyszer megemlegette volna a kóserkaját az egyik tanárunkkal kapcsolatban. Ágnes asszony pedig patak helyett odajött hozzám és huzatott egy jókívánság papírost. Amiben én nem hiszek de igen kedves volt tőle.

Barna tanár úr felhívására félkörbe székek kerültek és elkezdték énekelni az: "Ez a nótanóta nótanóta körbejár" kezdetű játékos ivászatos énekhangversenyt :D

Először a tanárok majd a diákok nótáját húztuk el. Én nagyon élveztem a dolgot az est fénypontjának is lehetett nevezni a sajéát szemszögemből. Majd pakolás és uzsgyi menteni a piát és menni a kibérelt ifiházba. Odafele mintha az első csoporttal kezdtem volan neki az útnak, majd a Stefániánál a második hullámmal értem be. Az ifiházas események kavarognak bennem, már csak képek formájában tudom h voltam a Tisza- parton, sajnos minden félét megkóstoltam, ami hátrányait kénytelen voltam viselni, és hirtelen elöntött az álmosság. Balázs fiam hangjára emlékszem hogy keljek fel, s menjek be. Elég hideg volt, a széken leültem és többször elszundítottam a széken.

Majd a zavaró zene miatt bevonultam a WC-be :D és magamra zárt ajtón elaludtam. A kKövetkező pillanatban marci és balázs zörgeti az ajtót, h térjek magamhoz, és nyissam ki. Kimentem és ismét odakinn elaludtam. Mikor feleszméltem Fodor tanár úr odajön és elkezdett velem diskurálni :D amit igencsak furcsáltam de csupa jódolgot mondott, majd mikor kimentem egy idő múlva ő is jött és ott is folytattuk a diskurzust xD

Innnentől vettem részt a társasági életben éjjel 2-3 körül :O

Ami nem tartott soká, félóra múlva vége volt a banzainak és Esztert hazakísértem. Kalandos módon részegnek tettetem magam, de nem voltam részeg, igencsak kijózanodtam énekeltünk és csokit majszoltunk hazafele. Utolsó állomás a budibüfé, és az Aradi majd go haza fuvarral.

Másnap nem volt semmi bajom az égadta világon és még jól is éreztem magam. Meg kell hagyni ez a kis iromány nem takarja a teljes éjszakát de ez így van jól. Nem lehet minden eseményt leírni.

szakest mikulás buli néprajzos

2008\11\16

Nov-embör 16

Na tessék: feljövök a bloggomra erre rögtön mi történik? tegyek hirdetést az oldalamra. Hát, én nem kérek belőle. Így gyerekek reklámok nélkül maradtok. Hű leszek önmagamhoz. Elég baj -nomeg szégyen is- az hogy a TESCO-ban melóztam, meg tán fogok is. Reklámot nem!!!!

Most a héten hű mennyi vackot kellett beadni. Életemben nem voltam ilyen szorgalmas szorgalmi időszak alatt :D Volt asszondja hétfőre összedobtam a tiszai árteret, amivel óriási rántotta áttörést értem el, nomeg az elhalálozási sorrenddel :D

Kedden nem volt mit beadni kutatásmódszertanra, de viszont szerdára jutott egy fincsi a Történelem és a Szociológia névre hallgató förtelem. De a tanár értette miről beszélek, nagyon élénken és felüdülésel beszélt utána, az meg külön jó pont volt hogy az órakimenetelnél megjegyezte hogy még mindig divatban van a gázálarctáska?? tisztára mint az ő idejében. Erre én kimentem röhögni, ez annyira váratlanul ért, Szal az 5-ös biztosítva erre az órára. JA aztán begépeltem és péntekre beadtam a cserkészetes interjúmat, ami szerény véleményem szerint megint cska jól sikerült, bár a fogalmazáson lehetett volna javítani. Szal a kutatásmódszertanból is meg van a jeles. A hétvégém meg a kultúrantrora készítendő mítosz és emlékezettel meg a tiszai ártér begépeléséből állt. Köv hétre még mindig van mit csinálni, Guerre könyvet olvani, jegyzetelni a nők szerepét a történelemben, éés beadni, majd olvansni a koraújkori Fro ot is, mmeeeg várjál ne siess, még a táltosokból is írni fogunk csürtörtökön, éés még be se adtam -meg se írtam- a ponyva nevezetű referátumot :D De a felén túl vagyok és ez jó. Hoppp már csak a romániás meg a ruházatos reff kell erre a félévre aztán háwááái lenne.

Most meg állíti jól esik azt írni amit gondolok, mert eddig mindig rá kellett koncentrálnom ezekre a nyavalyákra, elegem is volt belőlük. Itt alább adok közre egy kevés gondolat ömlenyt, mert az mindig is van, és lesz is:

Néha, de igazán csak néha engem is elborzaszt az a tény, hogy én is csak ember vagyok. Ember vagyok és vannak nagyon is emberi hibáim. Melyeknek felismerése lehervasztja a bennem rejlő hitet, az élni akarást, a küzdeni vágyást egy szebb holnapért, egy jobb jövőért. --Milyen jó kampányszöveg lett ez a végére :)

Meg még egy nagyon apró de fontos tény: a másik primitív ostobasága. Na az egy újabb adalék a széthullásra. Mikor a beszélgetőpartneredről kiderül hogy irtóra a béka feneke alatt van az értelmi szintje...na az egy fájó dolog. Éppen ezen okból kifolyólag az ember csak olyannal ismerkedik tudatosan, akivel kultúrálisan, értelmileg egy szinten van. JA bocs a nagyon tudományos megfogalmazásért, de egész héten a kultúráról szóló nagyonelmés szövegek olvasása volt a feladatom. Most jól esik egyéb dolgokról is gépelni. Bár a fogalmazásban sokszor még mindig benne van a komolyság, nem is értem hogyan.

Sokszor az embe elképzeli milyen is lesz a nagy őő, milyen embert szeretne a másikban látni. Kérdem én, ez jó dolog egyáltalán? Mert: ha megismerkedünk egy új emberrel, akkor fennáll az a helyzet hogy tudatosan ezeket a tényeket keressük a másikban. DE egy másik dologról meg elfelejtkezünk. Mi van ha az újonnan megismert ember tökmás tulajdonságokkal bír, de azokat mi nem vesszük észre? De ezek a tulajdonságok meg jók is, és te elmész mellette? Na igen. Most van az a pont amikor hoppá. Most jönne az h ismerj meg mindenféle embert. Ez igaz is jól is van. De neke mnincs szükségem mindenféle emberre. Nem tudok annyi ismertséget fenntartani amennyire szükségem van. Ez most az egyetemi éveim alatt kiderült. Túl sok embert ismerek, és ennek csak töredékével tudok tartós rendes emberi kapcsolatot fenntartani.

Mindezek ellenére jó az, ha összeírom hogy milyen külsejű lányt szeretnék páromnak tudni. Hogy milyen alaptulajdonságokkal bírjon a Nagy NŐ??

külső

Hát először is ne legyen nagy. Nem csípem a nálamnál kétszer nagyobb lányokat. Okéé hogy legyen rajta ezmeg az, de azért mégis. Egy karcsú lány nál rettentő vonzó ha el lehet különíteni a csípőt és a derekat. Táncoltam már olyan lánnyal hogy nem tudtam most a hasát, vagy a lábát, vagy a dekát-csípőjét fogom. Durva volt.

Legyen vékony, de annyira ne hogyha megmossa a hasát, a hátoldalán habozzék, szóval normálisan legyen vékony. Nem árt ha szép telt gömbölyű testrészekkel is rendelkezik, elvégre nekünk srácoknak ez valamiféle mániánk, és végül is magamból indulok ki: a melizomok, jól elkülöníthetők a mellkasomon, az ülepemet meg éppen elég lány fogdosta meg hogy tudjam jól fest rajtam. Ja és nem vagyok beképzelt :D

Ez tényleg tapasztalati úton való ismérvek.

Haja színe nemtom miért, de mióta nőket ismerek-látok, azóta feketehajút szeretnék. Valamiért vonzódom ehhez a tipushoz. Talán tüzesebbek, mint barnahajú társaik, talán titokzatosabbak, pláne ha elefántcsontszínű huzatot, és bogárfekete szemekkel rendelkezik. Na ez az a tipus akitől tartózkodnom kell. Életveszélyes helyzetbe kerülök ha ilyen lányokkal sok ideig együtt vagyok. MEG nem is tudom vmiért tényleg vonzódom ehhez a tipushoz. Egy kicsit elvarázsolnak, a fehér bőr ugye az a nemeskisasszonyok ártatlanságát jelképezi. Azt a felsőbbrendűséget hogy ő nem dolgozik, megteheti hogy fehéren tartja magát. Ez is egy régi kiváltság amúgy. Másrészt tényleg az ártatlanság szimbóluma. Manapság ritka is az ilyen. Divat lett hogy cigánybarnára lessűljönk, mert csak úgy nézünk ki jól. Szerintem badarság. Mindkettőre szükség van. ÉS a köztes állapotra is.

Legyen minél jobban természetes. Szőrös az alkarja, nem számít. Egy nő így is tud ápolt és nőies lenni.

Plázamacskák kizárva, de nem is hiszem hogy én bejönnék egy olyannak. De nekem nem jön be a fesztivál.

belső

Olyat akarok, amilyet még nem csinált senki. Szóval lehessen fesztiválra rángatni, lehessen kirándulásokra, túrákra rángatni tanyabulikra...:D Ehhez azt hiszem olyan tipusú ember kell mint én. Mondjuk mintja mostanában nem élvezném annyira a jatabulikat. Ezt tudjuk be annk h túl sűrűn jártam az utóbbi időben oda.  Elég félévente 1-2 alkalom. Most voltam kb hű sokszor 7szer??

Hát legyen hülye, legyen okos, legyen költői, legyen alternatív, legyen romantikus, legyen lelkes, legyen szép, legyen beválallós, legyen éneklős, legyen ugrálós, legyen stílusa, legyen jó, legyen bátor, legyen kacér, legyen humoros, legyen barátságos,

legyen az enyém

Milyen ne legyen? rosszkedvű, koránkelő, ideges, hűvös, kimért, unalmas,

fúúú nem jut eszembe rengeteg tulajdonság így most ráhagyom :D majd folytatás egyszer :D

 

szerintem a nő gondolatömleny virtuálisnapló

2008\11\12

Fallóskúti Mária kegyhely

SZTE_BTK
Történelem-Néprajz
Szűz Mária tisztelete Magyarországon
2009-2010

Máriavölgy 1330
"Egy vak koldus szózatot halla az égből, mely azt mondá neki hogy ott közel volna egy forrás-kút melyben van egy csudálatos kép, ennek vizével ha megmosná szemeit azonnal megvilágosítatnának".

1948-ban a hasznosi Csépe Klárának megjelent Szűz Mária, aki egy forrást mutatott neki. Pár éven belül a Nógrád-Heves-Pest megyei katolikus- evangélikus vallású falvak lakói búcsújáróhelyévé nőtte ki magát a forrás.


A csoda

· A csodahit terjedésének táptalaja maga a néphit. A népi vallásosságból eredő irracionális gondolkodásmód.
· A csodalátásnak /hallucinációnak gazdasági-társadalmi gyökerei vannak. Alapjai az ősi varázshitből öröklődtek, egyes elemei alkalmazkodtak a kereszténységbe.
· A legtöbb búcsújáróhelyen található szent kút, ha nincs akkor létrehoznak egyet.
· A ponyvákban is megjelenik a gyógyító víz és a csodás gyógyulás.
· Egyházi liturgia: a víz mint a lélek megtisztulásának szimbóluma egyaránt megbecsülték a pogányok és a zsidók is.
· Az ókeresztények istentisztelet előtt megmosakodtak, a búcsúra járó asszonyok a szentkút vizéből vittek haza mivel tisztító hatást tulajdonítottak neki.
· 1948 szeptember 1 kezdődött meg a kiskápolna építése
· 1947-48 még nincs valódi gyógyulás, csak később az 1950-60-as években
· 1947 egyházilag tiltott a zarándoklat
· 1949 óta van kisharang
· 1987 búcsújáróhellyé való kiépítés megkezdődött
· 1990 Erdők királynője tiszteletére lett felszentelve, hivatalosan elismertté vált. lourdesi barlangot kapott.
· 1991 remetelak
· 2002 Béke királynője


A kápolnát az 1970-es évek végén építették a csodás jelenések helyén. Búcsújáróhellyé való kiépítés 1987-re datálható. 1991 augusztus 1 óta van Fallóskúton Pascal remete.
Maga a kápolna mai formáját 1992-ben kapta, melyhez még a tengerentúlról is érkeztek adományok. 1994-bem egy pesti roma család díszes aranykoronát ajándékozott a fallóskúti Szűznek, amit később ismeretlenek tettesek elloptak. 1996-ban készült el a szabadtéri oltár, illetve a kápolna előtti márvány Mária szobor. 2006-ban szentelték fel a Béke királynéja templomot, s ezzel befejeződött a fallóskúti kegyhely kiépítése.

A török háborúk alatt gyakran rejtettek el templomi képet/szobrot vagy került a romtemplom alá, ahol megtalálva csodatevő erővel ruházták fel. Molvában egy 12 éves fiú ökröket legeltetett egy régi kápolna helyén, miközben a Mária képet, ami 381 évig volt a földben az ökrök kiásták. A népi vallásosság egyik megnyilvánulási formája a búcsúrajárás volt. A szentkút vize gyógyító és segítő erővel párosult. Mindez megtestesült a Mária képben vagy szoborban, mely köré ezek a legendák szövődtek. A búcsúba járók egyik része imádkoztak a család egészségéért, boldogulásáért, a gyermekek jó házasságáért, jó termésért. Másik részük a túlvilági lét biztosításáért, a bűnöktől való megszabadulás reményében zarándokol. Sőt létezik egy harmadik csoport is, akik a közös utazás, az új környezet, a közös éneklés, vagy a búcsújáróhely misztikus világa miatt miatt megy el. Vajkai Aurél két tényezőt különít el: a forrást, és a Mária képet vagy szobrot. A víznek megkülönböztetett szerepe volt a szertartásokat illetően: Máriaradnán a búcsúsok a Maros vizébe mosakodtak. Égiháború előtt a szőlőt szenteltvízzel locsolták vele jégverés ellen.

Fallóskút
Több szentkút történetét összehasonlítva találunk megegyező elemeket a források felfedezésével, a csodák történeteivel kapcsolatban is. A fallóskúti szentkút a közeli mátraverebélyi szentkút körül kialakult legendákból táplálkozik. Többször megismétlődnek a legendák, hiedelmek, melyek idővel aktualizálódnak, és mindig a jelenkori szükségleteket elégítik ki.

Gyógyulások

· kórházi beteg fájdalmait megszüntette, újra tudott járni, és ezt a víznek tulajdonította.
· 1949 és 1952 között egy szembeteg több sikertelen műtét után meggyógyult.
· 1950-ben egy 13 éves gyermekbénulásos kisfiút többször megmosták vízzel, meggyógyult.

Csépe Klára

· 1913 Hasznos-1985 Hasznos
· Sánta Lászlóné 1913 Június 22 született
· 6 év népiskola, földműves család, 6 hol földdel, 10-en voltak testvérek, négyen maradtak életben.
· Nagyanyja nevelte.
· 1929 16 évesen férjhez ment
· 1930 András fia megszületik
· -1936 Ilona lánya
· -1942 férje bevonul, első látomás a FRONT
· -1944 második látomás HÁBORÚ NEM ÉRI A FALUT
· -1947 3. látomás, imádkozás közben július 2-án Sarlós Boldogasszony napjának estéjén megjelent Szűz Mária.
· -1947. augusztus 8-a megtörténik az I. csoda. Egy néma kisfiúval itatták meg a forrást, fülét is megmosdották, mert nagyot hallott. Mondd: Szűz Mária segíts! Adj nekem szóló nyelvet!!
· -1947. augusztus 15-én Nagyboldogassszony napján több ezren voltak a búcsúsok. Egy 16 éves süketnéma lány is volt a zarándokok között. Letérdeltették, megitatták forrásvízzel, Mondd: Szűz Mária segíts meg! A lány kimondta, majd összeesett. Furcsamód mosolyogva feküdt a földön. Felébresztése után már nem tudott megszólalni, csak mutogatta egy kis Mária képen, hogy őt látta álmában.
Ezeknek a csodáknak a híre az egész országban elterjedt. A látomások ténye vitatott.
A katolikus egyházban is megoszlanak a vélemények, így történhetett meg az, hogy búcsú idején a Mátraszentimréről indult menet papostól, mert az hiszi, de hasznosról nem, mert a hasznosi plébános nem hisz benne. Az évek teltével a csodák hitele megnőtt, ponyvára is kikerült a történet. A hasznosi Szűzanya története és búcsúénekek címmel. Ponyvaírók kibővítik a történetet, közhelyek alkalmazásával (kollektív látás, táj leírása, csodás esemény ismertetése, könyörgések leírásával).
A látomások Európa szertehasonlóak, megegyeznek, de vannak a búcsújárásokban (látomások), legendákban olyan történelmi formai elemek, melyek nemzeti/népi sajátosságoknak tekinthetők. A látomások hatására Fallóskúton kialakult a Mária kultusz. Hasznoson a legtöbb házban megtalálható volt egy-egy Mária kép vagy szobor. (Világoskék palást, rózsaszín ruha, sárga öv).

Paraszti misztika- eltérő elmesélés a megtalálást illetően
Mikor megtalálták a forrást, a férfi így szólt: nem mondjuk meg senkinek, mert szétkacagnak, kinevetnek, kigúnyolnak. Felesége helyeselt, jól van, nem mondjuk meg.

Jádi Ferenc és Tüskés Gábor könyve a néprajz és pszichiátria tudományát hívja segítségül a hasznosi tömegpszichózis értelmezéshez. Pszichiátria szerint Klára néni sérült lelki alkat, elmebeteg, paranoid pszichopata. Nagyon vallásos légkörben nevelkedett. Élményei elalvás előtti, felkelés utáni órákban jelentek meg neki, a hajnali imádságok idején. Ezek a látomások küldetésteljesítők, vagy azt szorgalmazók. Forrásuk a természetes vallásosság, ami lehetséges, hogy a pogányság maradványai. A társadalmi-kulturális környezet tükrözik a jelenéseket. A vallásos háttér, a prédikációk, kalendáriumok olvasása, szentképek nézegetése jelentősen befolyásolja az emberi képzeletvilágot. Klára néni minden este, reggel elmondta az Üdvöz légy-et, és a Mi atyánkat.
Csodalátók általában a falu szegényeiből kerülnek ki, akik csapongó képzeletükkel, túlfűtött vallási érzelemvilággal rendelkeznek. A falu közösségéből kilógtak ezek az emberek, templomban előénekes, előimádkozó vagy a búcsúvezető személyét kapják meg.
A néprajztudomány Csépe Klára nénit hagyományteremtőként tartja számon, aki Mária kultuszt teremtett Fallóskúton.

Fallóskúti tartózkodásom során feltettem néhány kérdést Pascalhoz:
-Mit gondol a Mária látásról?
-Csak a papoknak jelenhet meg Szűz Mária? Az egyszerű embernek nem?
-Miért jönnek a népek?
-Nagy részük kérni jön.
- Mit gondol a látomásokról?
-A Szentháromság küldte a látomásait.
Megfigyeléseim alapján a zarándoklók tömegbázisa a 40 év körüli nők, de előfordulnak fiatalok és férfiak is.

Bibliográfia:

-Jádi Ferenc-Tüskés Gábor: A népi vallásosság pszichopatológiája: -Egy hasznosi parasztasszony látomásai. Tanulmányok a népi vallásosság köréből. (szerk. Tüskés Gábor), Budapest. 1986, 516-556 old.
-Manga János: A hasznosi tömegpszichózis. In: Ethnographia 73. 353-388

szűz mária remete fallóskút mária kápolna

2008\10\16

néha egy vers

Elszemezgettem véletlenül egy oldalra ide és ezt az irományt annyira látom magam előtt hogy muszály lesz nekem is többször elolvasni.

 

 

Tóth Krisztina

Küld egy mosolyt

I.

Múltkor a metrón egy idegen arcban a szemedbe néztem.
Vannak ilyen napok amikor minden úgy emlékeztet.
Valaki valakire leszállsz elébekerülsz mégsem.
De ez egy másik év ami múlt folyton nem létezhet.

Egy régi osztálytársam is szembejött ugyanúgy még gyerekként.
Különben sose hittem el hogy mi is egyszer.
Istenem mennyire mennyire szerettem volna melléd.
Ott állsz a metrón és puff egyszercsak megöregszel.

Szoktam gondolni rá mit szólna egymáshoz ez a két test.
Hogy milyen lehet az illatod biztos ma már más.
Hogy vajon tudna-e szólni egymáshoz ez a két test.
Ahol a kisfiam született van egy vékonyka vágás.

Valahogy szélesedik a csípõm is nem tudom mire vélni.
Ezt az egészet nem boldogít igazán nem is fáraszt.
Különös volt abba a másik arcba belenézni.
Idegen szemeiddel láttad ugye idegen számat.


II.

Néha megijedek ha megszólalok meghallom az anyámat.
Múltkor a moziban a tükörbõl szinte rám szólt.
Ahogy a szappant fogta hirtelen az az érzésem támadt.
Mire volt jó az a sok szaros év hogy kár volt.

Sõt a férfi akivel élek vele is bizonyos hangsúlyokban.
Meg a kutyánk fõleg a nézésében de tényleg.
Az anyámmal az elõbb különben nem túloztam.
De látod nem is tudom ezekrõl mért beszélek.

Utolsó karácsonyom volt gyerekként kaptam egy macskát.
Egy közért mellett laktunk hó volt forgalmas úton.
Meglátott futott elém akkor szaladt át.
Hányadszor kéne annyi mindent megtanulnom.

Mielõtt akár egy kavics gesztenye egy falevél is.
Azt válaszolnád éppen ezért és lehet ebben.
Valami hogy én aki láttam és tudom én is.
Hülyeség mondom a teremtés strébere lettem.


III.

Tavaly õsz elején amikor beköltöztünk ebbe a házba.
Minden csupa hígító festék meg csupa por volt.
Vártuk megváltozik a szag a lélegzetünktõl hátha.
Aztán egyre hûvösödött nem is emlékszem hogy volt.

Egyszercsak nem lehetett már reggelenként a teraszra.
Kiültél vitted a kávét és fázni kezdtél kabát.
Nélkül nélkül az üres helyeket hogy belakja.
Valahogy elrendezi az ember feltalálja magát.

Olyan furcsa ez a mai fény mint egy távoli évszak.
Mintha valaki más lennék vagy inkább valahol máshol.
Be is mentem egy kardigánért hiába még csak.
Nem is színekbõl inkább a levegõ állagából.

Tudni nem a nyár rajzolódik ez az õsz arca.
Szájforma rozsdafolt hallgat nézd a levélen.
Bámul a kisfiam régrõl csecsemõszemû macska.
Szélcsend vékony füstjele nézem nézem.

vers

2008\10\13

2008 Október 13 Vad Fruttik és lasagne-est

Ember az országút szélén

Máma jöttem befele a busszal, és láttam két felszerelt fiatal huszonévest nagy túratáskával a hátukon batyogtak a város felé. Kezükben Románia feliratú tábla és alatta Arad. Irigyeltem őket, és örültem is egyszerre. Irigyeltem, mert mehetnek kötöttségek nélkül szabadon az országúton és gondolom messziről jöhettek. Nagy kalandok mögött voltak. és úgy igazán jó lett volna velük egy kiadósat beszélgetni, segíteni nekik. Megtaláltam volna a közös nevezőt azt hiszem. Örültem is egyben mert az hogy Szegeden is járnak hátizsákos turisták az azt is jelenti hogy nem csak én vagyok ilyen elvetemült hogy ilyeneket merjek megtenni. A kiszámíthatatlanság és a kaland motivál arra, hogy belevágjak...majd egyszer.

Egy hétfő...

Egész délelőtt töltögettem lefele a népzenét-petőfizenét és hiába az otthoni jó kvártély, azért úgy igazán jó lenne benn élni a városban. A héten lesz egy rakat táncház- meg koncert és azon gondolkodom hogy a kerót egy új helyre teszem a Mars tér közelibe, és így nem kell a BTK-ánál csövelni vele. Kiterveltem már mindent csak a megvalósítás várat magára. A héten muszály lesz behozni mert lesz nem utolsóbuszos banzáj is, és azon ott kell lenni hajnalig.

Most lesz a lasagnem hát kíváncsi vagoyk mi sül ki belőle. Utána meg át kellene vágtatni Jatéba, mert konci is lesz... De csak félórát maradok. Az is könnyen lehet hogy nem is tudok részt vennie rajta. Mert késnek a hangolással vagy ilyesmi.

Komikus helyzetek valahogy mindig adódnak, máma miest felérek a Történeti szeminárium elé, hát tökfigyelmetlenül letegeztem a tanáromat. A mellette ülő csj meg jót szórakozott rajtam. Én is elszaladtam a WC be jót röhögni xD Az óra meg hát unalmas volt és lett egy 3-as dogám...lehetett volan négyes is. Aendrunak aki rólam igyekezett másolni, csak 2esre sierült, de a pontozás alapján totálegyes lett volna. Szal egy kis elégtétel érzettel büszkén jöttem ki a teremből. -micsoda képmutatás...

most meg arra várok hogy atis őkelme nagysága felmásszon a székről és ejöjjön velem a lányokhoz kajálni, és ne külön-külön menjünk szaporítva a villanyszámlát. Szal GYERÜNNNNK HALLOOD KELJÉÉÉÉÉÉÉÉL FEEEL ÉS HAGYD OTT AZT A QRVA ÓGÉMET

És ami ezután történt:

Atis sikeresen elvált szeretett játékától, majd elindultunk. a Tik előtt derült ki számomra hogy nem jön rögtön velem a csajokhoz, hanem hazugrik. Hát mondom akkor ott találkozunk. És elindultam hogy összefussak Győzővel. A híd közepén hívott fel hogy merre van, és dumáltuk meg h 5 perc múlva találkozunk. Vissza akartam nekie adni a zsebkendőjét amit volt szíves kölcsönadni, még nyár végén. Győzus mint kiderült, nem akarta elfogadni és azzal hárította el hogy nekem adja. Töklényegtelen ez az epizód, de gondoltam feljegyzem. Megbeszéltük hogy majd egyszer valószínűleg a jövő héten benézek egy ilyen szeánszra, amit a reformátusok ifiéban eltöltenek. hogyan is nézz ez ki valójában. Nekem mint vallástalan lénynek ez érdekes, hogy van egy rakat ember akit közösséggé csak az tart meg hogy egy vallást gyakorolnak, és hogy azonos korosztály tagjai. Találkoztam már a társasággal, és meg kell hogy mondjam szimpatikus bagázs. Részese nem szeretnék lenni, de megtudni a működésükről pár dolgot nagyon szívesen megtudnék. Jó lenne más körökbe is belátást nyerni hogy legyen valami fogalmam erről a fajta közösségi életről. Mivel eddigi életemből nekem ezek teljesen kimaradtak, számomra kuriózum az egész. Visszasétáltam a hídon, és a Tisza parton. Énekeltem, hisz az emberek már annyira el vannak magukkal, hogy úgyse érdekel senkit hogy mit csinál a másik. Pláne, hogy mindenki a fülében hordja a zenét. Hát én ebben is kivétel vagyok!!! Hangulatos igazi őszi este volt. Telihold világított rám, s falevelek adták az alaphangot a sétányon. Nem volt olyan nagyon hideg sem, pont kellemes. Mellőlem úgy igazán egy kacagó hangú leány hiányzott, de nagyon. Mostanában olyan Ákosos hangulatom van éneklésben. Nem értem miért. Rég hallottam már tőle bármit is. De valahogy mindig előjön. Főleg az Örök Április, az ami manapság kibuki belőlem.

"Készül a pusztulásra
Minden a világon,
Engem csak Te menthetsz meg,
Mert én benned virágzom.
Hírül hozom Neked,
Ha addig élek is,
Az én nevem mindig ez volt:
Igazi Örök Április.

Szerelmes az elmúlásba
Minden a világon,
Engem csak Te menthetsz meg..."

Erről ennyit, ezek után felbaktattam a lányokhoz, akik a Nagyáruház mögött laktak, és mire betoppanok mindenki hol voltál? Már 5 ször hívtalak!! Reszeljed a sajtot...Na ilyen az én fogadtatásom. Amúgy tényleg tökrendes volt a többiektől hogy aggódtak értem. Már csak Bazsi gyerek hiányzott a társaságból. a Sajtot nekem hagyták megdolgozni, a többit ügyesen megcsinálták a lányok. Mondjuk nem sok dolog volt vele, azt meg kell hagyni.  Csak pár kotyvasztás azt kész is volt. Mire befutott bazsi addigra már kész is volt minden. Ittunk-Ettünk mint a középkorban királyi volt az étel, hmmm most is tudnék belőle enni. Csak mikor elárulták hogy mi mennyibe volt akkor esett le az állam. 8000-ből jött ki nyolc személyra a kaja. Mivel viktor meg balázs nem jött el, így sok kajcsi megmaradt. Sokaltam az árát, főleg hogy mikor én csináltam a kajákat az kb kijött 500ból, de úgy hogy mindig volt mellé pia is, szal nem száradtunk ki. A mostani pia Atisnak volt köszönhető, mert ő ment le a boltba. Hát maradtunk tízig majd lementünk a Jatéba a srácokkal. Közben előkerült a furulya is, és kiderült hogy Mimó nem tud fejből játszani. Én meg néztem hogy lehet az h csak kottából megy a dolog. De sajnos úgy se volt hajlandó játszani. Na de majd egyszer úgyis megtanít kottát olvasni és akkor jó leszek ebben is. Szal Jate, a Jurij nevezetű banda játszott, és a szövegből csak aniy maradt meg hogy "mindig hátranézek". Alakulóban voltak, nem olyan rossz csak ismeretlenek. Örömmel konstatáltam hogy elment az utolsó buszom. Nagyon tudtam neki örülni. Hát akkor be kell rendezkedni éjszakára gondoltam. Rögtön csabira hárította ma táskám őrizetét, addig elosontam budira. A toalett hagyott maga után kívánnivalót. Megjárta egynek. A végén egy komoly gondom akadt vele. El volt dugulva xD Na bazz ez is csak velem történhet meg.

Fruttik ide-oda

A Fruttikról csak annyit hogy van jó pár számuk ami tényleg bejön meg ütős, a de a többi...már olyan nyálas poppos. MEg sztem ez a zenekar a lányok igényeit hivatott kielégíteni. Azért van ilyen benyomás róluk. De az a pár szám az tényleg megállja a helyét. Ezt az elméletemet támasztja alá az a tény hogy rengeteg szingli csaj volt. Nemtom hogy került enniy oda, de mindegyik ki volt. Előttem egy csaj állandóan rám dűlt, közben sms-eket irogatott, később olyan is volt egy kissé teltebb lány úgy rázta a fenekét, hogy az mindig nekem jött, kénytelen voltam vele mozogni. Meg tényleg olyan diszkó feelingje volt a koncert egy részének. Lányok dörgölőztek a pasikhoz...egyáltalán nem volt rock koncert hangulatom. Az egyik jó kiscsaj állandóan engem szúrt, azt hiszem. Az ilyenekért megéri eljárni ilyen koncertekre is. Hogy lássák az arcom, ismerős képem legyen, innentől ha meglátnak BTK án akkor tudják hogy nem egy unalmas fapofa vagyok.

Végeredményben a legjobb szám a Breed volt a legeslegutolsó. A Sárga zsiguli faja volt,  meg elment egynek a fáj a fejem is. Mondjuk mikor elkezdett ordítani én nem tudtam teljes átéléssel sírni a depressziómról, és rámjött a röhögési inger. Szégyen nem szégyen ez van. vicces volt h mindenki sivítozik én meg csak mosolygok. Lehet h tényleg öregszem az effélékre. Ettől fügetlenül Kiscsillagra el kell menni.

Azt est további részében élveztem a bulinak nevezett valamit. Rengeteg ember volt, bálint tökrészegen és kötözködött mint egy kisbirka.

 

virtuálisnapló

2008\10\13

2008 Május eleje: Bakonyi kirándulás a Medvehagyma örssel

Már régóta itt van -több mint egy éve- ez a poszt, csak eddig valahogy nem jött ki a lépés, hogy el mondjam ezt a történetet is. Pdeig érdemes, mert itt gazdagodtam osk élméménnyel, és kerültek hozzám közelebb azok az emberek, akik egyetemi éveimet jelentősen meghatározzák/ták. Számomra mind kedves, aki eljött, mert itt sok minden kiderült a másikról, így rólam is viselkedés és hozzáállás terén. Innen lehet datálni talán? Azt, ahogy a mi kis társaságunk kialakult, és lüktet mind a mai napig kisebb kihagyásokkal. Bogival, Zsófival, Andrissal, Eszterekkel, és Szíjj Petivel mentünk el végül Pénzesgyőrbe a PANGEA ökoházába, ahol egy hetet töltöttünk főzőcskézve, énekelve, túrázva, fotózva, egymás társaságában. S gazdagodtunk felejthetetlen élményekkel.

 Ez itt a reklám helye, így itt egy link http://www.pangea.hu/ és itt egy másik linkecske képekkel és leírással-http://www.kirandulastervezo.hu/Main.php?do=detailViewAction&id=11913

Ha valahova ide érdemes elmenni.

A dolgot azt hiszem balázs és ezster szervezte meg,

bakony pangea pénzesgyőr medvehagyma örs

2008\10\13

2008 Július Kapuvár-Kőszeg avagy első UV hetem

Itt az ideje h erről a kalandos eseményről is ejtsek néhány halandó szót.

Történt az a fure eset h nem sikerült elintézni h beosszam az időmet. Sok vizsgám is volt, meg egyáltlán sokkot kaptam. Az etnológia vizsgát UV hétre akartam átteni, nem tudtam rá készülni. ez rendben is lett. De, UV-re esett a PappSanyás oszmánom is. :S Fülüttébb kellemetlen. S ráadásul egy napra mind a kettő: legutolsó nap Péntekre. Sanyi etno oktatóm közölte velem h ő akkor nem lesz Szegeden, hanem Kapuváron lesz a terepgyakorlatot tart. hát felajánlottam h én hajlandó vagyok elutazni oda. S elutaztam. Csütörtök egész nap, egész éjjel reggelig tanultam az Oszmánt, sikerült is levizsgázni belőle egy 3-asra. Itt történt meg azaz eset, h Hován Józsi harmadjára vagy negyedjére próbált meg levizsgázni...

Vizsgázás után gyors átöltözés a WC-ben, rohanás a TIk-be jegyet venni. Milytán ez megvolt futás a vasútállomáshoz. Ki volt számolva az idő, de kapóra jött egy vili és blicceltem egyet. A vasútá előtt még volt egy kis időm, így elugrotam a boltba valami lötyiért. Emlékszem a vonaton ráolvadtunk az ülésre. Szíjj Peti is ezzel a vonattal utazott, így vele tartottam pest felé. Úgy terveztem, h a vonaton megtanulom az etnológiát...Nem jött össze, elkezdtünk beszélgetni, és csak nagy nehezen sikerült rákoncentrálni a tárgyra. Peti a képtelenebbnél képtelenebb elképzeléseivel bombázott, és sajnos túl gyorsan beértünk. Átszállás go a Keletibe, s ott a győri vonatra pattanás. Na ott már komolyan lapozgattam a jegyzeteimet. Győrött városnéző félóra-óra, átszállás a kapuvári-soproni vonatra. Tiszta zöld volt a vonat, és hihetetlenül kényelmes. De már akkor fura volt felszállni a Keletiben a vonatra, mert nem azok a lerobbant vonatok jártak ám ezen a részen, de nem ám. Valami miatt más ...emlékszem rohadt meleg volt továbbra is. De már volt légkondi. A kapuvári vonaton szinte az ablakban tanultam, annyira kíváncsi voltam és izgatott. Térképen ügyeltem h merre vagyok, nemsokára meg is érkeztem. Egy vasútállomás volt a semmi közepén. Az emberek egy kisbuszhoz sétáltak, majd váltottak 100-os menetjegyet. Ez a busz vitt be a faluba. Ami város, báre én falun éreztem magam.

utazás vizsgaidőszak kaland kőszeg kapuvár stoppolás virtuálisnapló

2008\10\13

AZFESZT és a regéci ásatás 2008 Július 31-Augusztus 8

Szatymaz-Szeged-Nyíregyháza Július 30 Szerda

 Elég idiótán hangozhat, de ezen a napon döntöttem el h elmegyek -életemben először fesztiválozni. Illetve hogy elmegyek Regécre arrra a bizonyos ásatásra amire Győző barátom invitált meg az előző napokban. Csupa-csupa jóval kecsegtetett: étel-ital mi szem-szájnak ingere, és kényelmes szállás.

Arra gondoltam milyen jó lenne egyszer úgy igazán szabadon viselkedni. Ahogy gondolkodni vagyunk képesek, aszerint végezni a cselekedeteinket. Ritkán csinálunk ilyet nem? Ti lehet hogy nem de én igen :D

Itt ültem a gép előtt, kikerestem mikor indul a vonat, szereztem Viktor komától hosszúlejáratú kölcsönt -na ilyet se többet- vonatra. Itthon kikérezdkedtem h hadd

mehessek el Krisztiánhoz. Édesanyámat meg kellett győzni h a vár nem veszélyes,

semmi nem fog a fejemre zuhanni, én sem fogok lezuhanni a vár legmagasabb fokáról etc. 

Sikerült. Volt 7000 forintom vonatra, így hát 12 körül összepakoltam és betekertem Szegedre. Kellemes meleg idő volt, igyekeztem, mert el akartam érni a 13:30?-as vonatot és még jegyet is kellett váltanom.

Sikerült beérnem, (merthogy kerekestűl mentem fel)oda-vissza kerékpárostúl 7000 forintba került !!! És újabb tanulság: nem kapkodunk utazás közben mer tvalami csúnya marhaság les za vége. És meglett: a vonaton vettem észre mikor számoltam a kest hogy hoppá két 500ssal kevesebbet katam vissza a pénztárostól...ilyenkor de mérges tud lenni az ember önnön magára és ráadásul jogosan.

Problémaként kiemelném h nem könnyű egy megmálházott kecskét egyedül fel-le mozgatni a magas kerékpáros plató és a peron között mozgatni. Ja meg a másik h a rohadt ceglédi állomáson nem tudok kerékpárral egyik peronról rohangálni át a másikra!!!visszafele így késtem le a vonatot ..... eléggé felhúztam magam ezen hogy csak azért késtem le egy nyűves vonatot, mert az egyik legkorszerűbb állomáson nincs megoldva a kerékpár közlekedés. Bezzeg Szajolon képesek voltak alagutas lejárót csinálni..

Sebaj odafele este értem be a városba. Krisztus még akkor az első lakásán a Stadion utca fele lakott. Kijött elém az állomásra motorral :D aztán hazaszáguldoztunk. Este mindketten fáradtak voltunk, de azért beszélgettünk meg vacsiztunk majd megbeszéltük a másnapi tennivalókat. Talán?? ekkor hívtam fel odit:

-remélem megvan még a jegyed, mert itt vagyok nyírhegyen :D -előtte héten vagy tán hónapokkal előtte beszéltük h elkéne menni erre a fesztiválra. Ő meg is vette elővételben a jegyet. Aztán én hétfőn lemondtam a dolgot mert akkor egészen kilátástalannak tűnt az egész. És Kedden beszélhette Győző tele a fejem h milyen jó lesz ásatáson dolgozni, mivel ott biztosítják a szállást, és a kaját. ÁÁÁ pont ilyen hely kell nekem ahol meghúzhatom magam. Visszatérve odi épp el akarta bizniszelni a jegyét mikor szóltam neki. Megbeszéltük h Csütörtökön egy napra elmegyünk.

Nyírbátor, Azfeszt Július 31 Csütörtök

Reggel Xrisz elhúzott dolgozni, én felkeltem  egy olyan 9-10 körül és utána mentem. Be a klinikára.

Xrisz orvos. Lábdeformáltakkkal foglalkozik, azaz lábakat gyógyít, hogy cipőt viselhessenek a betegek. xD

Ott játszogattunk, vártuk h jöjjön Odi akivel egész addig nem találkoztam csak msn-en és telón beszéltem vele.  Ekkor volt az h elhúztam a teszkóba egy fekete kis alakú füzetért amit a keró hátuljára rögzítettem. Ám mire dél-1 óra táján kitekertem a buszpályaudvarról már em volt meg. Elhagytam :D naplónak szántam a füzetet, és rohadt drága volt 500 ft ....

Nos megdumáltuk h a délutáni első? busszal kimegyünk bátorba. Hálózsákom nekem volt, krisznak nem. Sátrunk no az sem volt. Xrissznek amúgy is kellett előbb-utóbb vennie egyet, mert sokat jár motorostalálkozókra. Hát vett egyet. Oké hogy vett, de mivel valami hihetetlen módon az egész városban egyedülálló módon csak narancssárga sátor volt...3 fiú és egy narancssárga sátor... de legalább lett :D

Aztán mi ketten odival buszra pattantunk a sátorral és hálózsákjainkkal. A társalgás az elején egész nehezen indult meg, majd a buszon feloldódva végül is a zenéről beszélgettünk sokat. Bátorba nem csak mi voltunk későn csatlakozók, pár lány is volt előttünk, mikor leszálltunk a buszról és indultak a helyes irányba. Mi először rosszfelé idnultunk el, majd útbaigazítást kérve megtudtuk h a bátori kemping ahol a fesztivál is volt pár km távolságra van a falutól...akkor hát gyerünk gyalog. A főutcán sétáltunk felcsomagolva, mikor megállt mellettünk zajosan egy busz. Fesztivál busz azt hiszem ez volt ráírva. Én rögtön kiszúrtam--> felpattantunk és kényelmes-urasan beértünk a helyszínre.

Nyírbátorban a kemping egy termálvizes uszodával van egybeépítve, előtte egy tó amit horgászok használnak, ide eresztik a kihűlt melegvizet. Egy tó és egy erdő közötti kanyargós úton kellett elhaladni. egész festői lett volna a környezet ha éppen nem rockerekkel lettünk volna kénytelenek sétálni. Xrisz már a buszon izgult miérettünk hogy merre vagyunk már, ő a szimóval már rég ott volt. Xrisz fiam volt olyan rendes hogy megvette a jegyeket.

Mivel én úgy isten igazából most voltam először fesztiválon mindent megjegyeztem magamnak. Meg hát eléggé maradandó élmény is volt ez azt hiszem mindhármunknak, nemcsak nekem. Jobbra erdő, benne íjászatot gyakorolhattak a fiatalok, balra a kemping és a színpadok. Odi elővett egy előre kinyomtatott térképet a helyszínről az alapján tájékozódtunk.

Beljebb lépve rögtön egy társaság szenvedése keltette fel a figyelmünket, amint a kocsi mellől mindenkit leszólítva próbáltak dugóhúzóra szert tenni. Próbáltunk segíteni nekik, hasztalan... Pár lépéssal odébb a biztonsági őrök átmotozták a cuccainkat, aztán go sátorhelyet keresni. Mivel ez a második napnak számított, így a legjobb helyeket azaz a legtávolabbi csendes részeket már elfoglalták az élelmes emberkék. Maradt tehát az akác erdő között egy feldúrt sáv ahova a sátort többszöri vita útján elhelyeztük szépen a HEADBANGERS színpad mögött...ezúton is köszönöm mindenkinek aki ott fellépett. A hosszú álmatlan éjjeleimen tudtam értékelni a munkásságotokat. Köszi srácok!

Delután lepakoltuk a kamiont...ja nem az nem itt volt :D

felhúztuk a sátrat, körbejártuk a placcot, és szembesültem azzal a ténnyel h itt normális piszoárral nem fogunk találkozni, a fürdő csupa sár, és ami még rosszabb: van három csodálatos medence, amit úszónadrág nélkül necces vagy nagyon ultravagány dolog lenne használatba venni.

Két színpad között kell majd ingáznunk, mert a kedvenceink ezeken lesznek leginkább, Alvin, 30y, Kaukázus, PASO, amit érdemes lenne meghallgatni. A délutánt sörözgetéssel, beszélgetéssel meg bohóckodással töltöttük meg tán Berentzent is megkóstoltuk. Ami nagyon finom és rohadt drága pia.

Mire eljött a koncert ideje legnagyobb bánatunkra a kaukázus elejére xrisz nem akart csatlakozni, hanem a padon maradt. aztán valahogy mégis odakerült, meg odi is el-eltűnt a koncertek ideje alatt. Hát mit mondjak? fergeteges hangulatú koncertek voltak, én nagyon élveztem. Kaukázuson eleinte zavart hogy nem tudtam beazonosítani őket -csak a szalai klippet láttam- de hangról jól sikerült. Leadták az Angliát meg egy pár számot. pl a Szexuális életünket azt nem játszották. Egy ipse mellettem sokáig ezt énekelte és így megmérgezett engem is.  30Y-on már ki voltunk: sokat késtek, hangolás meg mittudomén..elkezdtünk szenvedni jamaika a jamaikaikajakééért :D

Legeslegjobb volt a PASO amit azóta is emlegetek: olyan jót életembe se táncoltam tán mint akkor. Úgy kell elképzelni a helyet h éjszaka van, csak a színpadról szórják sejtelmes fényeiket a lámpák, hely van dögivel, és megszólal a trombita-harsona öszeállítás és ááááá

érezni lehetett amint megremegett a levegő, ahogy az éjszakát átjárja a zeneszó. Akkor nagyon tudtam élni. kétszer tapsoltuk vissza őket. Jó zene volt. a legjobb. 

Készült rólam valamelyik koncin vagy a funderzen, vagy a Pason egy elég béna kép, félmeztelenül, tiszta vizesen, és éppen táncolva...-ezt a gyerekek ártatlanságának megóvása érdekében nem teszem ki :D

Krisztiánnak mikor megmutattam vagy 5 percig röhögött...non commente

A 30y-onon első sóór, korlátra kapaszkodva ugrabugráltunk-kiabáltunk...körülöttünk cak lányok gyerekek ez a Paradicsom :D

Azfeszt Augusztus 1 Péntek

Ha jól emlékszem reggel Krisztián elhúzott dolgozni, mi meg ott maradtunk. Édes kettesben. Megdumáltuk hogy ha már itt vagyunk akkor nem menjünk el, este halgassuk meg a Republicot is. Ez a mondat Xrisz szájából hangzott el. Hát mondom nekem nincs lóvém, Odinak is csak egy napra szóló jegye volt, Motoros barátunk volt oly kegyes és meghívott bennünket még egy napra. Igen ám, de mi potyázni akartunk hogy olcsóbban kapjuk meg a jegyet:

felcihelődtünk -nem volt neház hód piszkált hogy éhes :D- elmentünk be a városba hogy vegyünk kaját. Értékeinket megunkhoz vettük, osztán uzsgyi be. Hód nem bírta a gyaloglást, panaszkodott hogy fáj a lába: el volt szokva a gyaloglástól. De még a vásárlástól is. felhívta anyukéjét hogy mit vegyünk...nem akart rám hallgatni hogy jó lesz egy kenyér meg valami húsféle. Végül csak így lett. Ám a kajára elment az összes pénzem. illetve nemis. Hazafele még eszünkbe jutott hogy kéne durizni valami fürdőgatyát :D:D legnagyobb. Elkezdtük járni az üzleteket minden ruhaneművel kapcsolatos üzletbe bementünk a belvárosba. Legtöbb helyen nem volt, ahol volt ott több ezerért adták volna. Mi csak 500-500 forintot szántunk gatyára. Végül az enyémet a kínaiáruk boltjából szereztük be, néni adott kedvezményt sose felejtem el neki. Hogy meglegyen nekem a nyaralás azt mondta. Hódnak pedig duriztunk egy kalózos shortot, meg asszem még valamit alája arra már nem emlékszem hogy mit. Vicces volt. Akkor szereztem meg ezt a hupikék fürdőnadrágot ami XXL-es...a célnak megfelelt.

Visszaséta, közepett a város szélen odajött hozzánk egy purdégyerök s azt mondja hogy a bokorban van egy ipse keltsük már fel mert tán meghalt úgy bealudt a szerencsétlen. És valóban a bokoraljában egy surranóskatonanadrágos 20as éveit taposó lelkes alkoholista fiatalember aludta édesded álmát mikor felkeltettem..Jóreggelt!!!!!!..jót röhögtünk késsőbb az ipsén mert hódnak a fülébe akart beleharapni, meg a jégeres óriásballont szerette volna magáévá tenni. Szó szerint....sztem durván szefós volt vagy elitta az agyát. Felkeltés után jegybeszerzés. Mi napijegyet akartunk volna, de voltak olyan jók hogy már a hetijegyet szórták. és nem is tudom talán a negyedéért megkaptuk a hetijegyet. :D

Szóval úgy nézett ki a dolog hogy ott maradhattunk egészen a végéig. :D

Átöltözés és go a medence. Körülbelül ebből állt a Péntek délután ami állandó programmá vált. Termálvízből ki, vízbe be. És álmos voltam, és unatkoztam rettenetesen. Hód mindig nyűztetett hogy menjek már el vele fürdeni: nem hagyott aludni. Ami nem is csoda hogy aludtam, hisz egész előző este egy rémálom volt. Sokáig fenn voltam hála a Headbangers színpad művészeinek. Nem győzőm megköszönni álmatlan éjszakáimat! Köszz!

Krisztiánt mint a messiást úgy vártuk. Elfogyott a kajánk. A tünetes éhezés jeleit még nem mutattuk, de mindketten érzékenyen vettük tudomásul hogy nincs mit enni. Ez gáz. Voltak ilyen történetek hogy valaki elitta a kajapénzt, nem hozott sátrat, és egész éjjel fenn volt, majd hazastoppoltak mert éhesek voltak. ciki.

Talán telefonáltunk is Xrisznek hogy hozzon valamit. Erre ő kirámolta a péksüteményest. Annyi péksütit életembe nem ettem Croasont, meg nem is tudom mik voltak de jó volt, jólesett. Meg labdát is hozott ki hogy majd játszunk. Amit mi csináltunk azt inkább csak idétlenkedésnek nevezném. Nekem nem is volt igazán kedvem játszni, csak azért mentem mert a többiek nagyon rámenősek voltak.

 

Amire tisztán emlékszem: döglés délben a medencében. Három órakkor is döglés a medencében. Estét vártuk már nagyon. A délután fürdőzéssel, és labdázással telt.

 

 

 

Este a Depresszióba hallgattam bele, de igazán jól a Besh o Drom játékán mulattam, majd Xriszel végig ültük egy zsákon a Belgát, -ami nekem továbbra se jön be- és utána a Republic első sorban tomboltunk mi ketten. Szabályosan széttapsolta, a kezem, nagyon fárasztott-untatott h állandóan tapsoltatnak. De a fene egye meg nem lehetett kihagyni.

Végül is a nap durranása ez volt a Republic éjfél-egy óra körül a ganxtát már a fürdőből hallgattuk. Estére tökjó volt: feltöltötték mindig tiszta vízzel. Azt is le kellene egyszer fényképezni hogy milyen megkapó ahogy elszáll a meleg víz gőze az éjszakai szőke fények mellett.

Azfeszt Augusztus 2 Szombat

Xrisz morcos lett mert én korábban mentem el lefeküdni, és eloroztam a polifómját párnának. Azt hiszem itt készültek a labdás képek is. Egyébként komplette nem emlékszen semmi lényegesre. Lustálkodós fürdőzős nap volt. Unatkoztam, és labdáztunk. Este amit nagyon vártam a Skafunderz jött. Utolsó este, egy kicsit mindannyian rákészültünk titokban hogy most kirúgunk a hámból ha eddig látványosan nem is. Talán egy kicsit pityókásan mentem el a koncira beretzeneztünk hód nagy kedvencét fogyasztottuk nagy szeretettel, én meg rájátszottam: lassan ittam meg hogy hasson. A Testi Egyenlegtől a Skafunderzen át ott tomboltunk. The Moog-ra megcsappant az emberanyag, rockfeszten nem csípték a finomabb elektro-rockot de azért egyszer sikerült visszatapsolni őket is. Nem értem mért nem voltak sokan: jó zenét játszottak tombolós zene volt. Én jól éreztem magam.

A Skafunderz végén adódott az eset valamikor hogy össze-vissza csavarogtunk a helyszíneken éés kiszúrtam az énekest ahogy éppen úgy mint mi ment a mellékhelységbe. Hát odival összebeszéltem és odamentünk egy-egy képet csináltatni vele mi már önmagában is viccesre sikeredett: a wc-ben szép züld háttér előtt fényképezkedtünk. Jót derültünk ezen mind a hárman. Szegény csórikám már úgy el volt ázva h rettenet. Mindennek tudott örülni.

De még a medencénél is összetalálkoztunk ott telepedtek le mellettünk a zenészek, akkorát aszaltam rajtuk ...csoda h nem vették észre. Az énekes félrebeszélt: valami bogarakról beszélt, hogy gyerekkorában a homokozóban is ette őket. xD

Jól sikerült este volt az egyik legemlékezetesebb.

Nyíregyháza Augusztus 3 Vasárnap

másnap sokáig aludva nem mi voltunk a legelsők, s nem is a legutolsók akik szétszedték a sátort. Nyugisan-okosan megnézve mikor indul ki a busz! Igen, mert gyalogol a fene ha van fesztiválbusz a városba. Szóval okosan indultunk neki. Buszpályaudvar helyett a vonatállomásra tett ki minket az

 

ingyenbusz, ott elidőzve fényképezgettünk egy keveset, leültünk a peronra várni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vonaton iszonyúan lassan telt az idő, csöndben-beszélgetés nélkül utaztunk. A kalauztól megérdeklődtem hogy mi a helyzet az útmegszakítással kapcsolatban: erre azt válaszolta hogyha nem készítettem ilyen okmányt az állomáson, akkor érvénytelen a menetjegyem...ez volt a nap fő kérdése: megyünk-e tovább Olaszliszka-Tolcsvára vagysem?

Egy óra körül beért a vonat, innen elbúcsúztunk egymástól, gyalog ballagtam Xris Stadion utcai lakására. Nagy meleg volt, és megpróbáltam egy plakátot szerezni lehetőleg épp állapotban sikertelenül...össze-vissza kalandozva a városon betaláltam. Gyors zuhany, összepakolás, kajálás, és már indultam is neki a vonatállomásnak hogy elkerüljek északra.

Felpakoltam a kerékpárra a málhát, az állomáson az állomásfőnökasszonynál kibuliztam hogy antedatálja az utazásmegszakításról szóló okmányt. (Összetettem két kezem a pult alatt). Legjobb érvem az volt hogy nincs újabb 7000 ft-om új menetjegyre :D

Úgy eltettem, hogy még most is megvan ez a vacak. Nagy nehezen a több kilós málhát felpakoltam a vonatra -miért olyan magassak ezek a magyar vonatok?- és már száguldoztam is Tokaj felé. Messziről kiszúrtam a Kopasz-hegyet. Egy gyors nyári zápor, mikor észrevettem hogy leengedett a hátsó kerék. Krisztől kértem egy pumpát kölcsön, és nagyon jól jött hogy elkértem. A vonaton hiába pumpáltam leengedett. Egy átszállás volt Szerencs előtt Mezőzomboron, itt mentem be a faluba emberek után kutatva. Gondolom a főutcán haladhatam mikor a sokadik ház előtt egy vedres embert kérdeztem hogy tudna-e nekem segíteni? beajánlott egy szerelős házhoz ahol két magányos férfi lakott apa-fia. Ők segítettek megalkotni a kerékpáron a foltozást mivel a jól felkészült utazónál nem volt se folt, se ragasztó, se pénz :D

Ingyé ragtak rá egy autófoltot, szerelés közben beszélgettem velük. Kérdeztem tőlük hogy hol van a cukorrépa? Szerencs erről lenne voltaképp híres, a cukorgyárról...Mesélték hogy mekkora területet foglalt el a cukorrépa egykor, de ma már nincs. Leépítették a gyárat. Szavaikból elkeseredés és kilátástalanság fejeződött ki. Megköszöntem a segítséget, és kibatyogtam az állomásra. Egy vonatot sikerült a szereléssel elvesztegetni. Már pedig most az idő mindennél nagyobb kincs volt nekem. Az éjszaka ellenem játszott, bár volt rajtam világítás, meg meleg ruha, de egy éjszaka az erdőben, hegyen több kilómétert megtenni nem tűnt valami jó dolognak. Sokkal szívesebben mentem volna fel a hegyre még világosban, feszes gumival. Mert hát ugye a foltozás felengedett. Telefon győzőnek, S.O.S. Hajnalba fogok felérni. Vámosújfalu és Regéc között 21 km van. (Gyalog 4 és fél óra a googlemap szerint, autóval félóra.) Nos leszálltam a sötétségben Vámosújfalun, egy lámpa alatt felpumpáltam a kerót aztán teli erővel a következő faluig.  Nem tudom hányszor álltam meg pumpálni, de lassan engedett le a kerék. Így lehetett 3-4 megálló is. Győző is eközben gurult lefele, hozva a kellékeket amiket én nagy okosan otthon hagytam -minek cipeljem!?! egész nyáron nem volt semmi baj, mért pont most lenne! felkiáltással. hát lett. Tolcsva határában az utolsó pumpálásnál  -egy villanykaró alatt- hirtelen elment az egész faluból a villany. Pont mikor odatámasztottam a kerót. Tejóisten mit tettem!

Végül visszajött :D és a két falu Erdőhorváti és Tolcsva között már össze is futottam Győzővel.  Erdőhorvátin volt azaz eset, mikor éjjel két szegedi egyetemista egy lovakkal teli legelő mellett egy buszmegállóban elkezdtek kerékpárt szerelni. Ismét egy felejthetetlen élmény. Már akor elkezdtem ezen nevetni Győző meg nem értette hogy mi ezen az olyan mulatságos dolog.

Nagy alapossággal átnéztük a gumit, megjavítottuk, és neki a sötétségnek. Szó szerint vágni lehetett az éjszakát. Kellemes hegymenetben felfele, éés az aszfalt tele kátyúval...Hosszú óráknak tűnt a felfele vánszorgás, kimerülés és még egy és mégy egy és még egy nekirugaszkodások árán feljutottunk a gerincre. Nagy kiáltás, fent vagyok. Fellélegzés, utána pedig már csak fékezni kellett a faluban, hisz lefele vitt az országút. Még a sötétben szabóagy megpróbálta elmutatni merre van a vár, merre van a telefontorony ahova fel lehet menni, hasztalan: én már csak a panzió ágyára voltam kíváncsi :D

Regéc Augusztus 4-7 Hétfő-Csütörtök

 Este még beszélgettünk, felvilágosított a rázóvízről, a zuhanyban van egy kis gyenge áram a felébresztés kedvééért. :D nomeg el kellett mesélnem azt a rengeteg minent ami megtörtént velem. Ebből a sok mondanivalóból még maradt az elkövetkező pár napra is mesélni való. úgy feltöltődtem zenével hogy győző agyára mentem a tevehajcsár alival amit mindig elhadartam neki jókedvemben. Na de hogy bepillantást nyújtsak a régészeti munkálkodásokba térjünk a tárgyra.

Reggel 6-kor felel kelés, 7-kor reggeli, 8-ra fenn kellett lenin a hegyen kutatni. Ez így ment egy egész héten át. Az első nap izgalmasabb volt mindennél mer tugye az emberben kérdések foglakoztatják hogy milyen emberekkel leszek körülvéve, jó lesz-e a meló, etc.

nos nagy nehezen felkeltem, időben sikerült 7-re beérnünk, az önkormányzathoz. Megismerkedtem a mindenes-szakácsnéval, és a főrégész Simon Zolival. A munkások is jó arcok voltak bahama, vigyorgóbajszos Karcsi, és a többiek. Az első nap Szigligetről jött régésznő Zoli volt tanítványa felügyeletével kerültünk az egykori kocsma elé. Ide húztunk egy kutatóárkot. Azon a  napon ezt szedtük fel rétegenként. A felső rétegek elég kemények voltak, és az elején én minden kis cserépdarabnál megálltam kiválogatni a javát. Estére jöt két fiatal Ádám és Laura akik tovább erősítették a csapatot. Másnap mi külön lettünk szedve, így én és Ádám kerültünk be a palotaszárny falai közé, itt húztunk egy új árkot magunknak, és lassan több napig ezt bontogattuk. A csákányozás javát én végeztem gyakorlott parasztgyerek lévén. :D

Tényleg elég gyorsan felszántottam az árkot, közben Ádámnak is mutatni hogy kellene hogyha eredményt is akarunk elérni. Engem egy hétig ez az árok foglalkoztatott. Kedd délután csontokat találtam egy puhább földréteg alatt. Akkor még nem tudtuk, de Szerdára kiderült hogy emberi csontvázat találtunk. Az árok alját Péntekre elértük, és sikerült a csontok nagy részét kikaparni a föld alúl. Péntek délután elbúcsúztam a munkatársaktól, és összepakolva elinidultam vissza Nyíregyházára.

Csütörtök környékén lehetett az, amikor a többiek az egyik boltozat alatt csoroszlyát és ágyúgolyót találtak. Ennek nagyon tudtunk örülni, elvégre valamit csak megőrzött ez a szent föld. Ezekkel is lefényképeszkedtem. Regécen ahoz képest hogy önkéntes voltam csodajól éreztem magam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerdán  elmentünk sétálni fel a hegyre, gyönyörű a vidék. Sok érdekes dolgot megtanul az ember egy ásatás során. megismerkedtem a vár történelmável, annyira képzeld hogy már lassan idegenvezetőséget is vállaltam. Az ásatás körülméyneit én mondtam el a túristáknak, és jól esett. De mikor többször kellett ugyanazt elmondani, nos azt már nehezebben emésztette meg a gyomrom. Szoktatni kell magam az ilyesmihez. Az ásatás vége felé már menekültem mikor jötek a turisták, én nagyon azt akartam hogy míg ott vagyok addig kaparjuk ki a tetemeket, ne másnap. Remélem legközelebb nem leszek ilyen önző.

Nyíregyháza-Szatymaz Augusztus 8

Csütörtök estére már sikerült eljutnom Nyíregyházára, lefele a hegyről tönkrement a kerékpár, gyorsan leszáguldoztam. Nagyon szép az a vidék te! olyan zöld hmm kár hogy nem készítettem több képet. nagyon bánom. Csodáltaos volt lefele gurulni, és röpke félóra alatt már lenn is voltam a síkon. Búcsúpillantást vettem a hegyektől az én kedves Zemplénemtől melybe azt hiszem beleszerettem egy életre.

Mezőzomboron elkapott a helyi vasutas bácis, mondta h nézzek be hozzá. Betoltam a kerót az előtérbe és bemehettem a forgalmi irodába. Ott olyan asztal vot öcsém. RAjta volt az egész vasút. Pataktól azthiszem Hatvanig minden ott volt. Gyanús volt nekem az öreg. elkezdett faggatni h merre jártam, majd meg akart engem téríteni h legyek nem is tudom már melyik kisegyház tagja. Végül is érdekelt h ő miképpen került bele, így amíg volt időm meghallgattam mondandóját. Addig is melegen voltam, és biztonságban. Mesélte h a helyi cigányok túlságosan is vendégmarasztalóak. Egyedül utaztam a nyíregyházi gyorson. Tokajon még megkérdezte valami idegenajkú hoyg sprekkelek e némettül. Erre én: nix deutch. Gondolom megértette. Gatyorászott valamit tokajjal kapcsolatban nem értettem. Németett nem tanítottak nekem sohase. A hosszúnak tűnő éjszakai vonaton olyan 10 körül lehetett mikor beértem házára. Az úton sokat zenéltem. Nem is voltam képes ülni a seggemen, hanem álltam. Álltam és doromboltam. Vártam hogy jöjjön valamiféle ellenőr és újabb aláírással díjjazhatom az okmányomat. De nem jött. Nem jött senki. Nyírhegyen segítettek lekászálódnom a vonatról. Hullafáradtan hajtottam le a fejemet ismét Xrisznél.

A pénteki napot csak az utazásra szántam. Elkellett. Dél körül indulhattam el, hogy estére hazaérjek. Azért gratula a mávnak volt kerékpárszállító kocsi, benne cigányokkal. Vigyáztam az értékeimre, és unatkoztam. Erősen unatkoztam. A térképet nézegettem kínomban hogy merre voltam, mennyit mehettem fel meg le és ezeket számolgattam.

Kínos volt végig nézni Cegléden ahogy elhúzz előtem a szegedi gyors. Dehát nem volt mit tenni. Leültem és nézelődtem.

Szerencsére összetalálkoztam egy debreceni volt angolos osztálytársammal kivel elbeszélgettem az időt. Ám mire jött a mindenható addigra én kerestem a kerekes vagont, szerencsére volt, és még segítettek is felpakolni. Kellemes zakatolással éreztem hogy egyre közelebb jutok két hete nem látott otthonomhoz. A vonaton két kalauz hölgy tett szolgálatot. egy napszemcsis szemtelen gádzsó nem volt hajlandó jegyet váltani, okmányt felmutatni. A kalauzok otthagyták...

Ez volt az utolsó említésre méltó esemény, mer tmár tökre fájank az ujjaim, és fárad vagoyk hajnali 5 lesz, éés ha jól emlékszem egy viharos szeles-esőt estére értem haza. ahol annál melegebb fogadtatásban volt részem.

Szatymaz Augusztus 9 Szombat

Nagy nap volt a mai, hisz pont 21 éve volt hogy megszülettem. Megünnepeltük a születésnapomat, édesanyám ellátott a Balatoni nyaralásomra egykét fontos használati cikkel, it kaptam meg azt a jó úszónadrágomat, (mert már nem viseltem a rikító kék vackomat, meg vietnámi papucsot etc). Nem sok mindenre emlékszem eről a napról. Talán ha látnák valami fényképet akkor.

Balatonfenyves Augusztus 10 Vasárnap

Ezen a napon indultunk neki mi szatymaziak, és atis a Balaton-hódító körutunkra. Atissal már előra lefixáltuk hogy Szatymazig kérje Szegeden a jegyét, mert mi már megvettük neki csekkel és csak kápében kell fizetnie.

Örület egy nyár volt, sőt egy év. Ennyi helyen lenni, mondjuk az utazásra és szállásra vonatkozó anyagiakat csökkenteni kellene, mert eléggé sok pénz erpült ki a kezemből...

No de majd, ezen változtatunk.

 

 

FELLÉPŐK 2008

Headbangers Ball Színpad

 

szerda júl. 30.

 

csütörtök júl. 31.

14:00

Abiocore

14:00

Fall Listed Mistakes

14:45

Algor Mortis

14:45

Hatred Solution

15:30

Álomkor

15:30

Inside My Head

16:15

Country Strike

16:15

Lost Symphony

17:00

Bloom

17:00

Mytra

 

 

 

 

17:50

Mortem

17:50

Prosectura

19:00

Tech No Logic

19:00

Guadalajara (A)

20:10

Kelly Hits the Blue Sky

20:10

Alvin és a Mókusok

21:30

Moby Dick

21:30

The Blackout Argument (DE)

23:00

Neck Sprain

22:20

Architechts (UK)

 

 

23:30

Death By Stereo (USA)

 

 

péntek aug 1.

 

szombat aug 2.

14:00

One Reason To Kiss

 

 

14:45

Phoenix (SK)

14:45

Rushworms

15:30

Pigs Might Fly

15:30

Spindrag

16:15

Raf-II (SK)

16:15

Stream

17:00

Raze to the Ground

17:00

The Filmstar

 

 

 

eredményhírdetés

17:50

Underestimated Cavedraw

17:50

Hopika

19:00

Blind Myself

19:00

Cadaveres

20:10

Raised Fist (SWE)

20:10

Guilty Parties - R.A.T.M. tribute

21:30

Depresszió

21:30

Superbutt

23:00

Subscribe

23:00

Sonic Syndicate (SWE)

 

 

 

 

Tér - Kapcsolat Színpad


szerda júl. 30.

 

csütörtök júl. 31.

14:15

3/4 Hét

14:15

Hangtapasz

15:00

5oultrain

15:00

A Láma Dalai

15:45

Jambon

15:45

Open Air

16:30

Dikid

16:30

Pandagod

17:15

Betterfly

17:15

PlainCard

 

 

 

 

18:05

Radar

18:05

Lincoln

19:15

Nasmith

19:15

Jurij

20:25

Vertigo

20:25

Kaukázus

21:45

Zorall

21:45

30Y

23:15

Kowalsky meg a Vega

23:25

P.A.S.O.

 

 

péntek aug 1.

 

szombat aug 2.

 

 

14:15

Thepfl

15:00

Rec

15:00

Tirpunk

15:45

Sheket

15:45

Van

16:30

Future Millionaire

16:30

.0690

17:15

Pinktreff

17:15

Spirit Blue

 

 

 

eredményhírdetés

18:05

Flying Tv

18:05

Kiabátor

19:15

Besh o drom

19:15

Testi Egyenleg

20:25

Belga

20:25

Skafunderz

21:45

Republic

21:45

The Moog

23:15

Ganxta Zolee és a Kartel

23:15

Neo

Kemping Színpad


szerda júl. 30.

 

csütörtök júl. 31.

18:00

Mantra Porno

18:00

Óperenzia

19:15

Insipid

19:15

Chief Rebel Angel unplugged

20:30

Incubus Tribute unplugged

20:30

Replika unplugged

22:00

Kerekes Band

22:00

Yava

23:30

Kingston Cruisers

23:30

Zumbeispiel

 

 

péntek aug 1.


szombat aug 2.

18:00

Közel 10 unplugged

18:00

Syncronised - Jamiroquai tribute

19:15

Jazzékiel

19:15

Szóda unplugged

20:30

Black Out unplugged

20:30

Zselenszky (ex-Eleven Hold)

22:00

Parno Graszt & Bürkös Banda

22:00

Folk Error

23:30

Humble Grumble (B)

23:30

Záhony Unplugged Project

Jager Bár az Azfeszten!


szerda júl. 30.

 

csütörtök júl. 31.

18:40

Stand-up: Hadházi László

18:40

Stand-up: Lóránt "Trabarna" Barnabás

20:00

Jäger Karaoke

20:00

Jäger Karaoke

22:30

Polak Bros.

22:30

Dj Zomblaze

1:00

Dj Ludmilla

1:00

Dj Karányi

 

 

péntek aug 1.

 

szombat aug 2.

18:40

Stand-up: Kovács András Péter

18:40

Laár pour L'art Társulat

20:00

Jäger Karaoke

20:00

Jäger Karaoke

22:30

Anima Sound System dj sett

22:30

Dj Sanyiman

1:00

Dj Titusz

1:00

Dj Palotai

utazás kerékpártúra ásatás nyírbátor nyíregy azfeszt regéc

2008\10\11

Trisztán és Izolda

Most láttam a szerencsétlen szerelmesekről szóló filmet először. Az ember ilyenkor egy film után-ha tényleg jó filmet látott- akkor rendesen elgondolkozik hogy vajon mit akart mondani a rendező? a színész, mikor vállalta a film elkészítését. Mi a film mondandója?

És nekem az jött le hogy szerelem nélkül nem érdemes élni. Tartalmat ad az életnek mert bár meg lehet sok mindennel tölteni az életünket, de egy rendes embernek a szerelem szükségszerű élmény.

Állandó gyötrelem-gyötrődés,  földöntúli boldogság, na ezek a szélsőségek jellemzik ezt a nyavalyás kórt. Én a kis "emberfeletti" meg röhögök azon mikor szerencsétlen haverom egymás után próbálja fel a nőket és jön rá hogy ez sem az igazi. (Azért a próbálja fel szavakat használom, mert pár hónapos kapcsolatokról van szó.) Én pedig az ilyenek ellen nagyon vagyok. Nem akarom én is így végezni. 50 éves koromra nőtlenül magam mögött hagyva egy félremászott házassággot, meg egy rakat gyereket. Viszont ha nem csinálok semmit akkor is könnyen végezhetem így. Végül is. Jön egy igazinak tűnő vagy netán belefáradtan a keresésbe és feladni...ez sem jó. Rajtam áll. ELnézést, nagyon elszaladtam.

Visszatérve a filmhez:

Felvetődik a kötelesség és a szabad élet utáni vágyakozás közti ellentét. És hát én mindig azt vártam hogy na most beszáll a csónakba aztán gyerünk majd lesz valami. De rögtön az ember fejébe száll a gondolat: mi lesz a többiekkel? És az én vagyok a fontos felkiáltás ilyenkor kellene hogy észbe szálljon. Szerencsétlen szerelmesek, de én is ugyanazt  tettem volna mint a főhős. Mentettem volna a mundér becsületét ahogy illik. Önkéntes hősök, tipikusan emberi vonás.

Megindító volt a sztori, főleg hogy először láttam. És bár végződhetett volna heppienddel, úgy tűnik a brittek szeretik az ilyen sztorikat lásd Rómeó és Júlia.

Rájöttem, -már megint- hogy üres az életem és hogy ez ellen tennem kellene minél hamarabb, mert eltelik ez az év is, aztán hoppon maradok. A lehetőségeket ki kell aknázni.

Ha megnézek egy filmet mindig van benne valami, amit az aktuális bajaimra próbálok ráilleszteni. És így megtalálni a megoldást. Tudom, az eredmény a tetteimben rejlik.

szerintem gondolatömleny

2008\10\08

2008 Október7 Paso; hazafele: út a vasúton

"Mikor mentem hazafelé,
Megnyílt az ég háromfelé,
Ragyogtak rám a csillagok,
Mert tudták hogy árva vagyok."

  A lábamat furcsa derengés hatja át...különös, de jóleső érzés egy jól megérdemelt fotelbe süppedni megfürödve. Még egyszer felnézek lefekvés előtt, jó itt üldögélni, aztán szunya. A koncert? megért 800 forintot, a társaság ami lökdösött kevésbé... de sebaj, lesz ez még így se. (Lehet hogy öregszem?)

A tegnapi napon be volt tervezve egy Erdélyi Zsuzsa előadás ami Gabriel Brown úr jóvoltából nem jött össze, helyette a Vár várt minket Karpatski-vel. Eszterek-furulás Ádám, Bori-Bazsi párosítás, nomeg Zsuzsi és Gatti Bea lettünk volna az aktív résztvevők. Kocsmázós dumaparti volt sok mindenről többek közt a vonatos élményekről is, a vonatbaleset kapcsán. Majd ezek után átvonultunk a Jatéba, ahol is Bolgár táncházikó vót. Beültünk, majd táncoltunk, közben ment a hülyülés, aztán elszaladt az idő és 22:00-re átmentem a Szotéba, ami nem számít jó helynek nálam. A bolgár táncok, hmm nagyon pörgősek, ráadásul olyan balkáni hangulata van, azt ki kell mindenkinek próbálni. Érdemes.

Szóval a Szotéval kapcsolatban már eleve unszimpatikusok a biztonságiak, bemegyek, hát se hangolás se semmi gépről szólt a zene. Az egész estében tán az lehetett a gáz h kemény három embert ismertem, és egyik se velem volt :D

No aztán felálltak a Pazósok én pedig az első sorban toltam volna a skankingot, de akkora, de akkora tömegnyomor volt hogy áááááá ellehetetlenítették a helyzetemet. Például egyik csávó mellettem rágyújtott és úgy táncolt, hát a jobb alkaromat el is találta a füstölgőcigarettacsikk. Egy csaj a hátam mögött sört ivott...sikerült a hátamat is  megöntöznie. Ezzel jár egy koncert?

A zene, az minőségi volt meg tetszett is végig táncoltam rája. Előfordultak azonban számomra különös dolgok: néha a fejem tetejét lábak érték el, néha pogózni kellett meg lökdösődni egy ska-esten, néha beestem a csajok közé-általában az a legkissebb baj- néha egy csaj fiatal rasztái a képembe zuhantak, és néha jól is éreztem magam. Fikázok de azért jó volt, megérte elmenni, kétszer visszataps és utána vége volt...

Uhh a Rude is got a soul című számnál sikerült kiejteni a szemüveg lencsémet, kínossá vált a dolog, mindenki -körülöttem csak csajok- segítőkészen érdeklődött: -elhagytál valamit? és tényleg segítettek megkeresni, végül egy csinos lány találta meg nekem :)

A koncert végén sikerült bejutni az első sorba ahol is felugrottam a hangfalak előtti lépcsőre és ott toltam. Végre volt hely, meg friss levegő és pont Krsa előtt álltam. Ismételten jól szórakoztattak a Pasósok!

Egy óra 15 perckor úgy voltam vele elég volt, a koncinak negyedórája vége volt, (kb) és már csak gépről szólt megint a zene. Ruhatár és go home. Az úton jó volt mert lehetett énekelni, maga a város hangulatos volt és az idő is nekem kedvezett. A Kárászon egy csaj ordította ki bánatát, majd a Széchényin találkoztam Manóval és Esztivel. Manó elkezdett kötözködni hogy tucc-tucc zene lenne a skázene, erre elkezdtem fütyülni meg táncolni, igazítani a valót. Közben elsétált mellettünk két ipse, majd mikor végeztem, a kezembe nyomott egy papír Leit xD                                                                                  Ezen olyat nevettünk, de olyat... nagy flash volt.

Utána Anna-kút lett a következő állomás, ahol csak arra lettem figyelmes, hogy énekszó hallatszik a Kossuthon. De nem magyarul hanem talán spanyolul...Passz. A számok közül a csak a Mambót ismertem csak meg a többi tökismeretlen volt számomra. Kicsit meglepődtem hogy ezek a külföldi mintadiákok is képesek minálunk ilyenekre. De jó volt hallgatni őket, még akkor is ha nem értettem a szöveget. Elmentem velük a Centrumig, majd körülnéztem a Mars téren, és onnan futva-sétálva a Károlyi koli-ig, ahol megint csak tomboltak az agyak. Egyszerűen csak ordított az utcára a zene. A rácsodálkozás után ideje volt továbbmenni, két óra telt el és még csak az Izabella-hídon jártam. Sikerült lehűlnöm, ideje volt felöltözni, hátrafordulva meg is lepődtem: egy lány jött a buszmegállónál, és ahogy mentem-mentem a benzinkútnál már be is ért. Elkezdtem vele beszélgetni. Elvégre nem normális dolog egy lánynak egyedül ilyenkor sétálni azt úton. A széfes koli-ig együtt sétáltunk-beszélgettünk, majd lefordultam a vasút mellett.

Az út további szakasza még két óráig tartott, és ez volt a legrémesebb is egyben. A dorozsmai megálló pár kilóméterig ki van világítva meg építve azzal nincs is semmi gond, de ami utána jön, az már nagyon vadon. Mentem a Rola mentén egy kamionos vonat már készülődött Pest felé, a kamionosok lestek mint a birka, túl sok horror filmet láthattak ők is xD

A mozdonyvezetőt megkérdeztem hogy mikor megy a következő vonat? szerinte nagyjából 5 óra körül megy majd csatlakozás, addig nem nagyon. Gondoltam majd fülelek meg figyelek, egyebet nem nagyon tehetek, vegyes érzelmekkel elindultam a sötétségbe. Előttem csak piros lámpafények, egy közelebbi meg egy távolabbi. Ezeket még le kell hagynom. Az előbb átváltott zöldre. Ez annyit segített nekem hogy tudtam hátulról jön majd valami vonat, és valóban pár száz méter után felszólalt a vonat indulásjelzője, és megindult. Jó pár percig tartott míg elvonult mellettem a fémmonstrum, arra gondoltam milyen jó lenne felugrani rá és potyázni rajta Szatymazig. De valószínűleg meg sem állt volna, hiszen ilyenkor nincs mit bevárni, és ha nem áll meg, akkor biztonságban se tudok leugrani róla mivel nekimennék egy oszlopnak és taccs. Szal marad az apostolok lova továbbra is.

Mikor mész egyedül az éjszakában önkéntelenül is emberi alakokat láttat veled a szemed. A cserjék egészen emberi alakot öltenek, és már csak azt várod hogy az egyik elkezdjen beszélni vagy fogja meg a lábadat. Tudom hogy ez beteges, de mégis vannak ilyen gondolatai minden normális embernek. Arról már nem is szólva hogy bátorításképpen elkezdesz énekelni, vagy csak spontán ordítani egyet. Úgyse hallja senki. Nyugodtan. Szeritnem ez a legjobb módszer elriasztani a vadállatokat, mert a veszett rókától azért én még mindig tartok. Kellemetlen dolog a kavicstöltésen dorkóban sétálni, mivel a nyavalyás kövek hazavágják a talpadat. A tavalyi sétámon sikerült vízhólyagokat is szereznem a talpamra, de idén ez valahogy nem jött össze-megkönnyebült huuuuu- helyette kaptam egy kiadós izomlázat ami még most, két nappal az este után is fintorokat csal az orcámra. Olyan mintha súlyokat akasztottak volna az alsó lábszáramra, hogy belassítson.

Szóval a csípőmtől a talpamig fájt akkor hajnalba mindenem. És csak számoltam a lejárókat, mennyi van hátra és átkoztam a hülyeségemet amiért belementem ebbe az őrültségbe. De valahogy kibékültem magammal, és megyeztünk: az utolsó lejáróig elfutok. Sikerült is de utána már nem voltam képes megállni és így házig tartott a sportolás. És pont négy előtt két perccel már nyitnám az ajtót, mikor beletört a kulcs.... hogy aza gondoltam magamban és hívtam öcsémet hogy nyisd már ki, próbaképpen lenyomom a kilincset, és tádá: szezám tárulj kinyílt :O

Az volt az első dolgom hogy bevágtam magam a fürdőbe és letusoltam. Hogy ne csak álljak, hanem ülljek is, egy keveset megpihentem a fotelben, s kezdtem el arról írni hogy milyen jó éjszakám is volt. 

Hogyan értékelném magamat? Hát ilyet művelni jó nagy hülyeség mikor bekérezkedhetnék egyik-másik barátomhoz is. De azt is hozzá kell nézni hogy néha szüksége van az embernek arra, hogy sétáljon-gondolkozzon vagy üresen bambuljon kifelé. Esetleg az kell neki hogy tudja mit bír, a tűrőképességeinek határát kell megállapítani néha. De igazán csak néha. Legközelebb ha lesz ilyen -úgyis lesz- akkor kerékpárral teszek meg egy másik utat, jóval kényelmesebben. Arról nem is beszélve hogy 3 óra helyett csak egy óráig tart :D

koncert hülyeség paso virtuálisnapló

2008\09\09

Az erdőben alvásról

forrás:

http://orszagcsavargo.fw.hu/

 

Németh Ferenc túraoldala. A bejegyzés teljes tartalma tőle származik :D

de annyira jó h muszály ide is kitenni :D

 

 

 

Az erdőben alvásról

Több topiktárs kérlelésének engedve összefoglalom, hogyan szoktam vadkempingezni. Az alábbi írás nem tanácsgyűjtemény, és a magam számára sem akarom kőbe vésni. Mindenesetre jó néhány kérdésben eléggé véglegesnek tekinthető az erdőben alvásnak általam kimódolt gyakorlata. Figyelmeztetek mindenkit, hogy az erdőterületen engedély nélkül éjszakázás a hatályos Erdőtörvény szerint szabálysértés, és a természetőrnek joga van a rajtakapott tettest megbírságolni, illetve az erdőterületről kihajítani.

Kivonat az Erdőtörvényből (1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről):

82. §
(1) Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőterületen:
a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni, lakókocsit felállítani;
b) turistaútvonalat kijelölni és létesíteni;
c) turisztikai berendezést, létesítményt építeni és fenntartani;
d) ideiglenes árusítóhelyet üzemeltetni;
e) sportversenyt rendezni.
(2) Az erdőterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetőleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.

A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény egyik friss módosítása (116/D.§) pedig ezt mondja:

Aki
a) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytől, hozzájárulástól eltérő módon végez vagy végeztet, bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget,
b) természeti területen – beleértve a védett természeti területet is – a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztető tevékenységet folytat, szemetel, a területet más módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik, tiltott módon közlekedik, engedély nélkül tüzet rak,
c) a védett élő szervezet egyedét, származékát, barlangi képződményt jogellenesen elpusztítja, megrongálja, illetőleg védett állatfaj egyedét élettevékenységében jelentős mértékben zavarja,
d) a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti,
feltéve, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott szabálysértés elkövetőjére a természetvédelmi őr, valamint a természetvédelmi hatóság részéről eljáró és erre felhatalmazott személy helyszíni bírságot szabhat ki.

Elöljáróban elmondanám, hogy nagyon ritkán találkozom olyan emberrel az erdőben, akiről ordít, hogy ott aludt vagy éppen erre készül. Ez jelentheti azt, hogy a magamfajták jól elbújnak, a többi turista pedig időben hazamegy. Természetesen ez utóbbi döntés mögött is állhatnak nyomós meggondolások. De mindenképpen csodálatos dolog, hogy egy biciklivel, sátorral és némi vízzel bárhol, bármennyire eltévedhetek, nagy baj nem ér, mert a legrosszabb, ami történhet, az az, hogy máshol hálok, mint ahol otthon elképzeltem.

Az igényesség        

Több oka is lehet annak, ha túrán valaki az erdőben alszik. Az egyik, s tán a legkézenfekvőbb szempont az ingyenesség – természetesen csak akkor, ha nem kell kipengetni a természetvédelmi bírságot. A jó minőségű felszerelés azonban elég sokba kerülhet: a 2000-es évek elején százezer forintért vettem együtt a sátrat, önfelfújó matracot, meleg hálózsákot, fejlámpát és akkumulátort; 2007-ben ötvenezerért az öt göngyölőzáras csomagtáskát. Ezek azonban fölöttébb tartósak, tíz-húsz évig is elszolgálnak.

A második vonzótényező az élmény: az ember ugyanott alszik, ahol nappal túrázott, vagyis a táj szívében. A nap közben tán csak messziről látott erdők ilyenkor kézzelfogható közelbe kerülnek, a vadak mintegy megszelídülnek, mikor a turista éjjelre beleolvad a környezetébe.

De szerintem az erdőben alvásnak van még egy óriási vonzereje is: minden jól kivitelezett éjszakázás a teljesítmény vagy alkotás egy nemének tekinthető, hasonlóan egy szép vershez, sakkjátszmához, sikeres iskolai felelethez vagy ügyesen megoldott konfliktushoz. Ilyen szempontból is szoktam mérlegelni egy-egy vadkempingezésemet.

A szálláshely ilyen értelemben vett igényességét több tényező befolyásolja. Az első a kellemesség, vagyis hogy milyen szép a környezet, milyen kényelmes a fekhely és hasonlók. A második a biztonság, hogy tudniillik hányféle védelmi módozatot tudtam kiépíteni magam köré. Ezeket itt fel is sorolom, természetesen nem kimerítőleg:
– Távolság (a legközelebbi emberi laktól vagy közúttól),
– Magasság (ugyanezek fölött),
– Fedezék (a láthatatlanság értelmében),
– Sáncolás (a megközelíthetőség értelmében),
– Rövidség (késői fekvés, korai kelés).

Ezen kívül szóba jön még az erőfeszítés is, de egyelőre nem világos, milyen irányban. Egy nyögve-tolva, sokadik próbálkozásra kiharcolt biztonságos és szép alvóhely értékelhető ugyanolyan igényesnek, mint egy olyan, ami véletlenül pottyant elém egy út menti barátságos zugban. Az ilyet inkább ajándéknak szoktam tekinteni, aminek örülni lehet, de érdemként elkönyvelni semmiképp. Rangsort persze sosem készítek még egyazon túra éjszakáiról sem, bár a fogalmazással igyekszem érzékeltetni, melyiket pontoztam volna a legmagasabbra.

Alvás sátorban        

Jómagam két fajtáját gyakorlom a szabadban alvásnak. Az egyik a sátorozás, általában teljes előkészülettel, ritkábban cövekelés nélkül. Ehhez tudni kell, hogy 1991-ben, a tiszai vízitúrán még a tipikus rudas sátrak divatoztak, de én nem vittem még ilyet sem, hanem Dőmel András barátom kicsi és a sarkokon beázó sátrában aludtam. (Vész esetén a sarkokhoz törülközőket tömködtünk.) Ez időben egy 3–4 személyes iglum volt, aminek a belső fátyolrétegét ugyanez évben, az őrségi vándor-gyalogtúrán tönkre is tettük egy odabent elköltött olajos hallal. Egy ilyen sátor összecsukva is eléggé ormótlan: én a hátizsák tetején szállítottam.

Az 1996-os rábai vízitúrára sok résztvevő egyszerű vászonsátorral jött, aminek a súlyát táborveréskor és más cepekedések alkalmával volt alkalma megtapasztalni, a víztűrő képességét pedig különféle nejlonponyvák ráterítésével próbálta növelni. De ugyanitt látható, hogy a hosszúkás bivaksátrak és az előteres dómsátrak már elkezdték kiszorítani őket a hazai használatból. Rövid ideig aludtam egy orkánszerű anyagból készült, impregnálószerrel védett olcsó egyrétegű sátorban: ennek emlékét a papírkiadású Fekete füzet máig őrzi. Amikor tudniillik az 1999-es Hungária-kupán nyitva feledtem éjszakára a sátor belsejében, a bepermetező eső rámosta a tintát egyik-másik fényképre.

Ma már nyilvánvaló előttem, hogy komoly túrázónak kétrétegű sátornál alább adnia nem szabad. A Vaude-sátor még tízfokos hidegekben is elviselhető klímát biztosít odabent, és iszonyatos esőktől képes megóvni. Az alja egyszerű impregnált orkánszövet, és nyomásra begyöngyözik rajta a tócsavíz, de ebből eddig baj nem származott. Nem is igen nehéz: mintegy három kilós, és az újabban használt Ortlieb csomagtáskák legnagyobbikába kényelmesen belefér. Mostanáig az átszúródását is sikerült elkerülni.

Előfordult már, hogy a sátrat egy kő- vagy faépület belsejében, netán hegyormon vagy mezőszéli árokban vertem fel. Az ilyen kényszersátrazásnak általában külső okai vannak: szúnyogok, eső, írási vagy főzési igény. De az én alapértelmezésemben a sátrazás erdőben, mégpedig az erdő mélyén történik. Sánta Kutya topiktárs elmondta, hogy ő a szaladó vadak és a nemegyszer emberéletet is kioltó vadászok miatt inkább mezőn, erdőszélen sátrazik. Ezekre én kevesebb figyelmet fordítok: a vadak általában jól látnak (a kivétel a vaddisznó), a szaglásuk is jó, és ha nem ijednek meg, akkor óvatosan mozognak. A vadászok csakugyan veszélyesek lehetnek, de a sötétben való lövöldözés nagyon szigorú korlátok közé van szorítva: elvben ki kell táblázni minden bevezető úton, és rendszerint nyiladékokban gyakorolják, ahová csakugyan nem érdemes befeküdni. A magára hagyott terepjáró is biztos ismertetőjele a vadászatnak: egyszer előfordult velem, hogy kétszáz méterre tőle visszafordítottak egy magaslesnél. De a lelövetés veszélyét magamra nézve statisztikailag nem tartom valószínűnek.

Sátrazáskor először ledobálok minden cókmókot a gépről, és megpróbálom egy fához láncolni. Ha nem megy, megláncolva ledöntöm, és keresztülvezetem rajta valamelyik sátorkötelet, hogy aki megmozdítja, feltétlenül föl is ébresszen. Aztán sátrat verek, ami a lámpázási merészségemtől függően öt-tíz percig tart; közben már ázik a vízben a tészta, hogy gyorsabban megfőjön. A szükséges felszerelést bedobálom a sátorba, majd lezuhanyozok. A kulacsból zuhanyzás igazi művészet, és régebben (a főzős korszakom előtt) ezt tartottam a jól sikerült túranap betetőzésének. Egy másfél literes pillepalackból már pancsolni is tudok, de a csupán meglazított kupaknak köszönhetően rendszerint a fele is elég – szappanozással együtt. Egyik kézzel a kulacsot tartom és enyhén nyomogatom, a másikkal sebesen sikálom magam. Először (a hajamon kívül) mindent bevizezek, ledörzsölök, aztán újabb lötty víz és szappan minden hajlatba (a hasredőket is beleértve). Az újabb időkben (2008 óta) rengeteg vizet hordok magammal, ezért a szappannal sem kell takarékoskodnom. Mindazonáltal a természet védelmében inkább csak olyan helyen szoktam használni, ahol szegényesebb növény- és állatvilág él, vagyis az alacsonyabban elterülő erdőkben. A nemzeti parkokban, vagy inkább azok védőövezetében már mérsékletet tanúsítok, és csak jelzésszerűen élek a szappannal.

Külön érdemes említeni az esti fürdéseket. Ezen természetesen nem a kempingek vagy szabadstrandok kínálta kultúrlehetőségeket értem, hanem a táborhely közelében adódó, legalább húsz centi mély természetes medencéket. Egy-egy langyos tavacska, hűs patak vagy hömpölygő folyó még kora ősszel is el szokott csábítani némi lubickolásra – bár rendszerint inkább nap közben. Előfordul ilyenkor, hogy kikapaszkodáskor sáros maradok: ekkor a kulacs mégiscsak jó szolgálatot tehet. Néha a fürdés is önálló teljesítményszámba megy, például egy meredek partú folyóban vagy jéghideg patakban. Mostanáig talán a Sárospatak fölötti megyer-hegyi Tengerszem az, amit a legtöbbet emlegetek. A vize szeptemberben eléggé hideg volt már, de összesen háromszor bújtam bele, és nagyon jólesett. Viszont a hegytető és a tó e kombinációja a kis hazában olyan ritka, hogy végletnek is tekinthető, amelyhez a többi fürdést viszonyíthatom. Mindenesetre nem itt fáztam a legjobban fürdés után, hanem a Bükkben, a Vasbánya-tető kunyhójánál, ahol jobb híján mezítláb a hóban állva végeztem macskamosakodást – amilyet általában télen szoktam.

A fürdés végeztével megpróbálok valahogy megszárítkozni. Alapesetben ilyenkor már meggyújtom a gázfőzőt, de ha nincs rendes fedezék, akkor ezt későbbre halasztom. A szárítkozás fő eszköze a szél (ezért is elsőrangú szállások a hegytetők), a második a vizes tagok dörzsölgetése, s csak ezután az aznap használt póló. Ezeket a ruhadarabokat vagy a sátor tetejére, vagy a belsejében lévő kis szárítómadzagra szoktam kitenni, az esőre való kilátásoktól függően. A nagyon ocsmány szennyest, különösen a zoknit éjjel szoktam szellőztetni, mielőtt elsüllyeszteném.

Ahogy mindezzel elkészültem, és ellenőriztem, hogy semmi értékes dolog nem maradt elöl, bebújok a sátorba. Formálisan mégsem ez a (sok tényezőtől függő) pillanat jelzi a túranap végét, hanem a megérkezés, amit a mérőnek a kormányról való leakasztása jelez. (A mérő fogja az időt mutatni, miközben fel-felriadok éjjel; a mobiltelefont csak az esti üzenetküldésre használom, meg a hajnali ébresztőhöz.) Ha eddig nem ment volna a főző, most gyújtom meg – tudniillik olyankor, ha egyáltalán akarok meleget vacsorázni. Mert az idő szűke miatt jó párszor elmarad ez is, és beérem némi szendviccsel, esetleg rágcsálnivalóval. De legtöbbször a sátor aprócska előterében ott pöszög a gázláng, és egy fertályóra alatt elkészül rajta a vacsora. Hogy ez miféle, arról egyelőre nem írok részletesen, mert szakácstudományom finoman szólva is alakulóban van. 2008-ban a leggyakoribb esti eledelem a zacskós leves, amit otthonról hozott tésztával, esetleg szalonnával, kolbásszal, húsfélével gazdagítok. Ritkábban gombapörköltöt vagy sűrű zöldséges levest készítek paradicsommal, paprikával. Az erős paprika mindenbe jó, pótolja a leves forróságát is. Két edényem van, ezek egyike műanyag, másika vékony falú fémláboska. Villa nem kell semmihez, és ilyenkor a kést is helyettesíti a kanál. Vacsora mellé nem kívánok könyvet vagy térképet, mint más étkezésekkor: csak hasalok a matracon, és lapátolom magamba az éjszakára valót.

Ezután kiteszem az előtérbe az eledelt és a könyveket rejtő hátsó csomagtáskákat, és felhúzom a cipzárat. Odabent felkészülök a másnapra: SMS-t küldök haza a szállás eléggé pontos helyével, beállítom az ébresztőt, megírom a nap vázlatos történetét. Az emlékeztetők szikárak, a lényeget úgyis a fényképek (meg az ismertetőfüzetek) tartalmazzák. Ez sajnos néha információvesztéssel jár, ezért erősen gondolkodom nappalra valami diktafon beszerzésén, amely egymáshoz rendeli a helyszíneket és a képeket, esetleg megőrzi azokat a gondolatokat, amik tekerés közben foglalkoztattak. Felírom a napi kilométereket, az indulás és érkezés időpontját, valamint a kiadásokat. Egy időben az aznapi fényképeket is végigpergettem, de mostanában sajnos kezdek leszokni róla, hogy ne fogyjon az elem. Viszont sokszor olvasgatok esténként, vagy inkább a másnapi útszakaszhoz valókat tanulmányozom. Aztán végiggondolom a napot, elvégzem a lélek tisztálkodását, és eloltom a lámpát. Ez a nap befejezését jelző másik időpont, de nem írom be a kimutatásba, mert szintén sok esetleges körülménytől függ. Általában egy-két órával mutat többet a mérő, mint mikor leakasztottam a helyéről.

Rendszerint három-négy órával az elalvás után ébredek föl először. A kezem ügyébe készített első villogó megmutatja, hogy még nincs itt a kelés ideje, ezért a másik oldalamra fordulok, és aludni próbálok. Sajnos a magammal hurcolt derékaljak nem éppen kényelmesek, ezért ebből gyakorta forgolódás lesz, miközben még eljutnak a tudatomig az éjszaka jellegzetes zörejei. A leggyakoribb nesz a pockok surrogása a közelből: ezek ételmaradékokat keresgélnek, vagy szagra jönnek, és nemigen szoktak tartósan elülni. A másik jellegzetes zörej a nagyvadak poroszkálása vagy csörtetése. Persze tőlük sem kell megijedni: talán közelebb jönnek, de ha szél alól jönnek, akkor az emberszagot idejében észreveszik, és kitérnek. Az őzugatás (megugrással egyidejű riasztó-vakkantás) ijesztő lehet: mikor először hallottam a Zemplénben, farkasnak hittem. Ezenkívül még a szélzúgás és lombsusogás tölti ki az éjszakát, esetleg falvak közelében a kutyaugatás. Eddig még sosem fordult elő, hogy a kutya a nyakamra hozott volna embereket, még Tab közelében sem, ahol kezdő vadkempinges koromban, 1997-ben aludtam egy híd alatt. Hajnalban kakas is szólhat, de a pirkadat legszorosabb kísérője erdőben a madárdal. Idővel tán tanítványává szegődöm Schmidt Egonnak, a hazai madártan nagy népszerűsítőjének, de egyelőre alig néhányat vagyok képes felismerni.

Bivakolás        

A másik tipikus éjszakázási módozatom a sátor nélküli, hálózsákos alvás – rendszerint az ég alatt, ritkábban valami kőlakot, kunyhót vagy üreget használva. Előfordult már az is, hogy magaslesen vagy kilátótoronyban aludtam. Ezek típusokra osztása helyett inkább azokat a különbségeket emelném ki, amik a sátrazáshoz képest fennállnak.

A Szlovák Paradicsomban több helyütt kifüggesztett eligazító szerint a bivakolásba még a tűzrakás is belefér – én mindazonáltal nemigen szoktam ilyenkor még a gázfőzőt se beindítani. A szabad ég alatt nem írok beszámolót, nem olvasgatok és a drótszamarat se málházom le. Egyszerűen kifekszem a csillagok alá, és élvezem, ahogy a szél az arcomat cirógatja. (Nyáron a zárt erdőkben, ahol áll a levegő, a szúnyogok miatt a fejemre kell húznom a kámzsát, amitől nagyon megizzadok, így itt erősen hajlok a sátorverésre.) A hegycsúcson való bivakolás jellegzetes példái a Salgótarján fölötti Pécs-kő, a Szandavár-hegy vagy a Kerek-kő. Másutt a rejtőzködés ösztöne késztet a sátor mellőzésére, mint a Barkai-nyeregben, vagy a hely szűke, mint a Hernádbűd fölötti Gata-földvárban.

Egészen különleges bivakolások azok, ahová takarót vagy hálózsákot se vittem, mint pl. az Árpád- vagy a Julianus-kilátóba. Ez már nekem is sok egy kissé, vagyis majd' megvett az Isten hidege, és e helyeken nem is aludtam sokat. Objektív értelemben a legnagyobb hideget a Látó-köveknél szenvedtem el, de itt volt hálózsákom és hőfóliám is. A 2006 februári bükki bivakolás alkalmával a következő tanulságot fogalmaztam meg a hidegben alvásról:

Általában nem kell vacsorázni, de télen mégis érdemes, mert az emésztés lassan folyik tovább ilyenkor is, és a szervezet örül minden csepp energiának. Három óránál többet még sosem sikerült egyvégtében aludnom télen, és az odakészített csoki is legalább negyedóra múlva kezd hatni. A legjobb hőtermelő módszer a didergés, amelyre mesterségesen rá is lehet játszani, s minél nagyobb izomcsoportok végzik, annál hatékonyabb. Természetesen ez az üzemanyagot is jobban fogyasztja, de hadd legyen itt szabad mélységesen elítélnem azokat a botcsinálta kérdés- és feleletgyártókat (gyerekkoromban olvastam elég ilyet, ma már megritkultak), akik az élettant még az emberi szervezetnél is jobban tudják, és képesek azt a tanácsot adni a fázó embernek, hogy ne dideregjen, hanem lélegezzen mélyeket és feküdjön nyugodtan. Erre ugyanis az egészséges ember nem képes (a testet nem lehet becsapni), másrészt rendesen a kihűléses halál szokott így bekövetkezni.

Ami mármost az élettelen tárgyak védelmét illeti, a bakancsok bezacskózva a hálózsákban éjszakáznak (a bokám környékén), nehogy csonttá fagyjanak. Őket követi a kulacs (ez esetben a tejeszacskó), és derékmagasságban a fényképezőgép. Hónom alatt pihen a ledes lámpa és az ébresztőre tett, kikapcsolt maroktelefon. A legérzékenyebb pont a lábfej: ezt két zoknival védem, és a lábujjakat még egy száraz kesztyűvel is. A nedves kesztyűt a kezemre veszem föl, és természetesen rajtam van a sapka is. Így nem lehetetlen túlélni egy éjjelt még egy otthonra való hálózsákban sem, hát még az én méregdrága modellemben, amely felirata szerint "fókáknak" mínusz kilenc fokig alkalmas éjszakai lakóhely.

Az aluréteges műanyagponyvát gumipókkal rögzítem a lábszáram köré, följebb csak lebernyegként borítja a zsákot (legalábbis fedett helyen). Többször is tapasztaltam, hogy nagy hidegben a zsák külseje csurom víz lesz alatta: ennek oka bizonyára a test kipárolgása, amely meleg levegő képében kilép a zsák szövetén, és nem tudván eltávozni, rácsapódik a hideg ponyvára – ezért is keni össze a zsáknak csak a külsejét. Nem fogadható el az a magyarázat, hogy a külső hideg levegő páratartalma az oka a jelenségnek, mert 1. melegebb helyre érve nincs kicsapódás, 2. a legerősebb a vizesedés alul, ahol a legszorosabb a ponyva.

A melegben alvásról nemigen tudok hasonló melegséggel fogalmazni, mert azt sokkal nehezebben tűröm. Amikor mégis sátor nélkül kellett aludnom enyhet nem adó éjszakán, legalább a cipzárat kioldottam, hogy kevesebbet izzadjak. A szúnyogok azonban eszes lények, és a legkisebb rést is kipuhatolják. A Szilvásvárad Maratonra készülve éppen emiatt szenvedtem egész éjjel méltatlan módon a melegtől. Talán valamikor sikerül egy tépőzáras szúnyoghálófélét illesztenem a zsák szájára, mert akármilyen modern és drága jószág, ilyet nem adtak vele.

A táborhely megkeresése és értékelése        

Ezzel elérkeztem ahhoz a témához, amelynek kapcsán a Kerékpáros Topik érdemes közönsége 2008-ban megbízott ennek az oldalnak a megírásával. Az ottani hozzászólásaimat értelemszerűen felhasználom, de csak mint vázlatot. Mindenekelőtt különbséget kell tennem több élethelyzet között. Az egyikben a kerékpáros túrázó közúton halad az alkonyatban vagy az estében, lesve az út mentét, hogy hol talál alkalmas szálláshelyet. A másikban már erdőben gurul, bukdácsol vagy tol, és úgy keres táborhelyet. Mivel itt csak a magam szokásaira tekintek, több lehetőséget egyáltalán nem kell figyelembevennem, pl. a lefoglalt fizetős alvásét vagy a megbeszélt kultúrszállásét.

Az elsőre mindenképpen jellemző, hogy sötét van, vagy legalábbis szürkül. Igen rossz érzés fog el, ha nappali világosságnál kell lefordulnom az útról olyan helyre, ahonnan nincs továbbhaladás, másrészt lerí rólam, hogy aludni megyek. Ilyen lehet egy út menti kőfejtő, zárt parkerdő, folyópart vagy szabadstrand. A lehető legkényelmetlenebb helyzetben találnám magam, ha a fent leírt táborverési ténykedéseimet árgus szemek hatókörében kellene végrehajtanom, és nem csupán a zuhanyzás miatt. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok helyen kíváncsiak az emberek, és minél többen vannak a kíváncsiak, annál könnyebben akad köztük egy-két rossz szándékú (kötekedő vagy lopni próbáló) egyed. Nem szabad az ilyeneknek esélyt adni, ezért lakott helyektől minél távolabb szoktam úthoz közeli szállást keresni. Talán a folyópart lehet a kivétel, mert ott a horgászok jelenléte amúgy is valószínűsíthető, és ez általában jóindulatú népség. De leromlott településeken, ahol a szegénység mindenfélére kísértheti a helybeliek némelyikét, soha nem mutatom jelét, hogy a közelben táborozok.

Néhai jó Ken Kifer (†2003) egy érdekes cikkében még azokat a párbeszédbeli féligazságokat is leírja, amiket szívesen alkalmaz beszélgetésekben, ha a szállásra vagy a nála lévő értékekre terelődik a szó. A magam részéről jóval nagyvonalúbb vagyok őnála, és kimondom, hogy az erdőben fogok aludni, de még nem tudom, hol. Ha erre ajánlgatnak valami helyet, mint a 2008 tavaszi szlovákiai túrán, akkor megköszönöm és lerázom az illetőt azzal, hogy "sajnos az az irány nekem nem jó." Háznál aludni nem szokásom, így ha nem feltétlenül biztonságos a hely, inkább azt mondom, hogy "inkább még mennék egy tízest, sietek." Az ország jelenlegi elesettségében pedig nem is valószínű, hogy bárki ilyet ajánlgatna nekem, különösen az arcomra tekintve. – Ami meg a vagyontárgyakat illeti: ezek legcsábítóbbika a fényképezőgép, és le sem tudnám tagadni, mert a kosár nagy részét elfogalja a táskája. Szerencsére erről még senki nem kérdezősködött gyanús modorban, az aggódóknak meg van mit felelnem: "Jól elbújok, a vadak nem bántanak, van nálam mobiltelefon."

Ami magát a terepet illet: nagyon ritkán hálok lapályon közvetlenül az ég alatt: itt a fölfedeztetésen túlmenően az elharmatosodás veszélye is fenyeget. A nem mozduló levegő könnyebben ki is hűl, késői sátorveréskor a fű már este is nyirkos. Csupán a szelíd felhők borította nyári ég alatt érezném jól magam, ha mezőn kellene aludnom. Lehet, hogy ez csupán irracionális félelem a szokatlan módozatoktól, de néhány próbálkozás meggyőzött arról, hogy a nyár kivételével a harmatveszély sokkal kisebb az erdőben, mint rajta kívül.

Az út mentén a mi közép-európai tájainkon rendszerint mindenhol vannak kisebb-nagyobb erdők. Ez még az Alföldre is igaz, és ott sem csupán igénytelen akácosok vagy nyárasok találhatók. Ha más nem, egy mezőszéli erdősáv mindenhol akad, és okkal tehetem föl, hogy az első ember, aki traktorával arra jár holnap, előtte megmosakszik, megborotválkozik és megreggelizik. A legjobb ilyen síkvidéki helyeken valami dűlőúton betérni az első erdőbe, valamennyire körbejárni, hogy ne tegyük ki magunkat egy újonnan épült fogadó vagy lakópark veszélyének rögtön a túlsó végén. Az előbb említett szlovákiai túrán nagy csávába kerültem, mikor a Kassa fölötti hegyes-völgyes kultúrtájon, ahol nem kívántam nagyon távol kerülni a várostól, a kiszemelt erdőrészben orvul elémfeketült egy (szerencsére éppen csak kutyától lakott) magán-üdülőház. Itt sikerült kitérnem és alkalmas hálószobát lelnem, de az ilyen sok tényező szorításában véghezvitt keresgélések a legnehezebbek közé tartoznak. Más alkalommal nagyon igénytelen szállásokkal is be kell érni a nagyvárosok közelében, például Krakkó keleti peremén történt meg velem, hogy egy benőtt törmeléklerakó buckái közt aludtam, ötven méterre az autóúttól. De ezek a kevéssé elegáns próbálkozások és küzdések nem a legjellemzőbbek a túráimra.

Erdőtípusok        

Általában a kiszemelt erdő rögtön a kellemesebbik fajtából való: se túl sűrű, se túl ritka; van némi aljnövényzete, de nem szúrós; valamivel az országút szintje fölött található, hogy ne lehessen belelátni. Emiatt messze el kell kerülni a nyárfaerdőket, mert aljnövényzetük magas, gyakorta csalán vagy vaddohány, a takarási képességük pedig csapnivaló. A telepített nyárasok utcaszerűen rendezettek, ami kívülről több száz méteren át belátható. Az akácosok ellen az a fő kifogás, hogy a kerékpároknak és a sátraknak esküdt ellenségei, és nemigen eresztik ki sértetlenül a beléjük tévedő vadkempingezőt. Vannak olyan fenyvesek is, ahová gyalog sem egyszerű bejutni, mert nyakig érő szeder és tövis lepi el őket.

A kis haza alacsonyabban fekvő részein a legjobb hálóhelyet a gyertyános-tölgyesek nyújtják: jó rejteket nyújtanak egész évben, lombjuk véd a széltől, harmattól, kisebb esőtől; azon kívül a talajuk kellemesen száraz, a hullott ágak félresöprése könnyű, és keményfáról lévén szó, a spontán ághullás sem olyan erős bennük. (Erre persze érdemes minden erdőben figyelni, és szükség esetén egy fatörzshöz húzódni a sátorral.) A tölgyes jól fogja a szelet, és érezhetően megtart valami meleget éjszakára. Azonkívül nem olyan dzsumbujos benne az aljnövényzet, mint a nyárfásban, és sokkal jobban takar, mint pl. a bükkös. Avarszőnyege sokáig megmarad és puha ágyat terít. Nagyon sok nemes gomba terem benne, pl. az ízletes vargánya a tölgy gyökeréhez van kötve. Egyedül a fiatal tölgyes az, ami nemigen alkalmas alvásra, mert nagyon nehéz benne mozogni.

A tölgy a legrokonszenvesebb magyar vadfa: a türelem, bölcsesség és jóság mintaképe. A tölgyerdőnek már ránézésre is nagyvonalú, teherbíró és barátságos jellege van. Valószínűleg ezek a fák azért ilyen jólelkűek, mert tudják, hogy sokáig élnek, és nem tűzifának, hanem leginkább bútornak szánják őket. A régi germánok a királyi és vitézi erényekkel társították a tölgyfát, és a mi népünk is ismerni vél olyan vén példányokat, melyeket még Rákóczi, netán Mátyás király ültetett.

Ritkábban bükkfa is lehet az országút melletti szállás házigazdája. Ez ritkán éri meg a kétszáz évet: hamarabb kidől vagy kivágják. A hazai bükkösök kevés kivétellel telepített erdők, és ez az úgynevezett ősbükkösökre is igaz. Ez az erdőfajta sokkal átláthatóbb, mint a tölgyes: lombkoronaszintje korán záródik, a napfény nem jut be, ezért az újulata is mindaddig a gyepszinten marad, amíg egy idősebb példány ki nem dől, hogy nekik fényt és helyet adjon. Ha ilyen erdő jut osztályrészemül, igyekszem valami cserjésbe vagy terephullám mögé bújni, vagy ha ilyesmi nincs ott, akkor a megfelelő védőtávolságra bízom magam. Míg a tölgyes szelíden suttog az éjszakai szélben, a bükkös komoran zúg. Zabolátlanabb, ridegebb, mint amaz. Vadregényes látványt nyújt, mikor oldalról süti a nap: a földön az árnyékok és a törzseken a fényes részek varázslatos hatást keltenek. Az eget bámulni az őszi bükkös lombjain át – mesebeli élmény, de felülről még inkább rabul ejt. Lenyűgöző a tavaszi bükkös életereje is. Bár némelyek szó szerint veszik és mágikus szertartásokkal ünneplik a fák energiáját, a bükkerdő inkább érzelmileg hat az emberre.

Merőben más világ a fenyves, ami a benne alvást illeti. Ide csak szükségből tévedek be északára: nehezen ereszt a belsejébe, és mivel telepítés után soronként szokták ritkítani, minduntalan megakad a pedál a tönkökben és az ott felejtett fekvő törzsekben. Az alsó ágak kényelmetlenül alacsonyan nőnek és gorombán karmolnak. A erdei- vagy feketefenyves csapadék híján nagyon száraz, szinte mediterrán hangulatú. A talajjal szemben nem igényes, ezért telepítették a harmincas évektől a lekopasztott budai hegyhátakra vagy a Bükk-fennsíkra. A nagy tátrai fenyvesek a magyar turistákat csodálatra késztetik, de mint az ezredforduló körüli nagy viharkárok mutatják, nem olyan erősek, mint a lomberdők. A fenyves egyébként elsavanyítja maga alatt a talajt, kiszorítva az aljnövényzetet. Gombái jórészt hamar kukacosodó tinóruk, kevéssé nemes galambgombák és alacsony becsű pereszkék. A barátságtalan ágbogakat ellensúlyozva a tűlevélszőnyeg puha fekhellyel ajándékozza meg a turistát, és rendszerint az éjszaka is csendesebb.

Lopakodás a hálószoba felé        

Mikor az erdőt éjszakázási céllal közelítem meg, mindenekelőtt behatolási pontot keresek. Ez lehet dűlőút is: előbb-utóbb lesz róla letérési lehetőség, mégpedig bizonyára kényelmesebb, mint ami közvetlenül az országútról kínálkozott volna. Persze ilyenkor nagyobb védőtávolságot kell magam köré vonnom, esetleg (igen kis erdőfolt esetén) kerülővel visszalopakodnom az országút szomszédságába, ahol senkinek az előfordulása nem valószínűsíthető. Viszont mindenképpen óvakodni kell az országút melletti autópihenők vagy vécének használt helyek környékétől, mert itt még az éjszaka közepén is belénkbotolhat valaki. Általános tanácsot ilyen helyekre nem adhatok, csupán néhány további védőtényezőt nevezek meg. Az első a terep emelkedése vagy a lombok összezárulása miatti sáncoltság: senki nem fog hosszabban mászni, ha csak egy pisilés erejéig áll meg kocsijával. A másik a fatörzsek vagy terephullámok kínálta fedezék: a sötétzöld sátor hajnalban is rejtve maradhat a védelmében. A főszabály, ami meg szokott nyugtatni: az autósok nem néznek be (és éjjel nem is látnának be) az erdőbe, a gyalogosok pedig csak a házaik közelében járkálnak, s ők sem éjszaka. Rejtőzködési esélyeimet ilyen helyeken azzal is növelem, hogy markomba szorított, s így kis fényűvé tett lámpámmal csak magam elé, a földre világítok, vagy egészen mellőzöm a világítást. A sátor mindig a biciklire néz, kivéve ha ez lejtési okból nem kivitelezhető. Maga a bicaj egy fának van támasztva és lehetőleg hozzáláncolva. Alkatrészei nem feltűnőek, de a küllőprizmákat érdemes lehet valamivel letakarni, úgyszintén a (fárasztóan leszedhető, ezért soha le nem akasztott) első csomagtáskákon lévő fényvisszaverő foltokat. Ha nagy a bevilágító fényszórók tér- és időbeli gyakorisága, inkább lefektetem a gépet: a hosszú lánccal úgy is lehet rögzíteni valami fához.

Mint mondottam, a gázfőzőt kényelmi okokból mindig a sátor kis előcsarnokában gyújtom meg úgy, hogy a külső ponyva fel van húzva. Ilyenkor eléggé sebezhető a harcálláspontom: a gázláng fuhogásától semmit nem hallok, a kékes fény viszont halváény derengés formájában mindenfelé kiszűrődik. Ennélfogva csak ott főzök, ahol a térbeli vagy időbeli védelem valahogy meg van oldva, magyarul: elég későn vagy elég távol az emberektől. A főzés végeztével felkapcsolom a lámpát, melynek illő elhelyezése nehéz mesterség. A kerékpárvillogót ugyanis nem arra találták ki, hogy a sátor belsejében szétszórja fényét, de messzebbre ne világítson. A legjobbnak még azt a módozatot találtam, hogy a fényképezőstáska füle alá szorítom be, és szórófelület gyanánt egy vízzel teli pillepalackot teszek eléje. Ugyanígy elégítem ki az esti olvasgatás fényszükségletét.

Alvás a hegyen        

Aligha van felemelőbb túraélmény a becsülettel végigdolgozott nap végén, mint egy magaslati pont meghódítása, hogy ott északázzam. Tudom, hogy kevesen gyakorolják ezt a sportágat, és nem is akarok tömegeket magam után csábítani, mert éppen ettől érzem magam biztonságban az ormokon éjjel. A néhány szóbajöhető leendő stílustárs kedvéért néhány szóban vázolom, mitől is olyan jó dolog a hegyen alvás.

  • Olyan biztonságban vagyok, mint sehol máshol. A rosszindulatú emberek nem veszik a fáradságot, hogy az éj közepén találomra felbaktassanak egy hegyre, hátha akad ott egy kirabolható biciklista. Ha pedig valami lator kiszemelne engem a hegy lábánál, hogy az éjjel kiraboljon, hegyi terepen nemigen tudná eltitkolni, hogy utánam koslat, vagy ha igen, akkor hamar a nyomomat vesztené. A kíváncsi hajléktalanok pedig nem a magas hegyekben laknak, hanem város közelében, tehát alacsonyabban. Néhányszor előfordult ugyan, hogy turista-társaságom akadt a hegytetőn (Öreg-kő, Vitányvár, Julianus-kilátó, Csóványos), de mindannyiszor én érkeztem később, és a társaság csak emelte az este varázsát. Talán a hegyorom az egyetlen hely, ahová szívesen mennék vadkempingezni kisebb társasággal.

  • A csillagok, a szél, a felhők és az égen zsongítóan imbolygó lombok ingyenmozit nyújtanak. A távoli országúton néha elberreg egy autó, a szomszédos falvak fényei kozmikus távlatokká fokozódnak. Reggelre néha meggyűlik a köd a lapályon. Friss erő tölt el, tudván, hogy a napot ereszkedéssel kezdhetem.

  • A szúnyogokat rendszerint elfújja a szél, így sátor sem mindig kell. Finom hűvös (vagy nyáron langyos) idő van, mert a levegő mozog, így nincs módja megülepedni és kisugárzás útján kihűlni. A meteorológia hőmérsékleti fordítottságnak nevezi ezt a jelenséget: éjszaka gyakorta nincs olyan hideg a csúcsokon, mint a völgyekben, ahová állandóan hömpölyög a hegyoldalakon kihűlő levegő.

  • Magaslati helyzetem folytán úrnak érezhetem magam, aki nem csupán a környezete fölé tudott kerekedni, hanem saját magát is meghaladta. Csakugyan nagyszerű érzés a környékre lenézve, uralkodó pozícióban ébredni, körbesétálni, vagy a zsákban megvárni a napkeltét. Emlékszem, a 2007-es hosszú nyári túra egyik hajnalán Sopron fölött egy kilátótoronyban ébredtem, lágy szellő legyezte a homlokom, megszólaltak a torony közül a legyek, s csak utánuk a madarak. Azután eljött a pillanat, mikor (ahogy Tömörkény István mondta) "a tarhonyaszárító csillag fényes, veres dárda gyanánt az égre felkövetkezett."

    Ezért a sok előnyért természetesen meg kell szenvedni. Ha különben országúton túrázom, nemritkán ötszáz méteres szintkülönbséget is le kell gyűrnöm a nap végén, mire leteríthetem a matracomat egy tisztességes hegycsúcson. Ez az esetek túlnyomó részében tolással jár, és nagyon gyakori, hogy az utolsó métereken szinte kiköpöm a tüdőmet. A legszebb zihálásaim helyszínei: a bükkaljai Mész-tető, a bükki Sándor-hegy, a balaton-felvidéki Recsek-hegy vagy a Szanda. De sok esti csúcstámadásom nem meredekségével, hanem hosszúságával szól a cél érdemes volta mellett, például a zempléni Pengő-kő és Kerek-kő, vagy a nagy-fátrai Király-kút nyerge vagy a Körmöci-hegységben lévő Mytny-bérc.

    Emellett nem árt óvatosnak lenni. A hegyekben bárhol adódhat egy-egy omlékony hely, hirtelen odamélyülő szakadék, ahol nagyon kell vigyázni. Oldaltmászós vagy szerpentinezős gyalogutakon még az általunk ismert terepen sem szabad teljes sötétben lámpa nélkül haladni, legalábbis lefelé nem, mert a túlmenés vagy letérés életveszélyes lehet! 2006 novemberében Hegedűs Róbert ( Heroberto) turistatársunk, aki tapasztalt erdőjáró volt, egy ilyen helyen lelte halálát.

    Természetesen nem szoktam kikürtölni azt sem, ha a hegyre megyek aludni. Persze ez nem teszi kötelezővé a pánikszerű eltévedést és az úttalan utakon fölfelé csörtetést, ahogy azt a Megyer-hegyre menet bemutattam. Megpróbálok olyan tempóban haladni, hogy ne izzadjak nagyon, de azért lehetőleg éjfél előtt megérkezzem. Ha van térképem, rendszerint nem egyetlen helyet szemelek ki hálószobául, hanem a tarsolyomba teszek még néhányat a közelben. Ideálisak az alvásra a jelzett úttal nem illetett, de valamely erdészeti út közelében fekvő kisebb tetőcskék, mint amilyeneken az Upponyi-hegységben vagy a Szlovák paradicsomban aludtam.

    Ami meg a hegynyergeket illeti, azt tapasztaltam, hogy ilyen helyeken aludni szinte lehetetlen, mert az egyetlen vízszintes darabka éppen az út közepén van – tudniillik a nyergeken általában utak mennek keresztül –, és bármerre térek ki, a terepnek az út általi lemélyítettsége miatt erős lejtésű hegyoldalakat fogunk találni. Ha mégsem, akkor a nyereg erdőtlensége lehet alhatatlansági ok, mivel az ilyen helyekről előszeretettel termelték le az erdőt minden korban az emberek.

    Alvás vízparton        

    A fürdésről már szóltam, s most érdemes pár szó erejéig tárgyalni a szállás dolgát is. Idehaza általában meg van engedve a folyóparton sátorozás, legalábbis vízitúrázóknak. Nekem mégis érdekem, hogy ilyen helyeken se fedezzenek föl, s evégett néha nagyobb kitérőkre is hajlandó vagyok. Ha a sátorhely közelében nincs a vízhez vezető út, akkor elsősorban a parttal párhuzamos mozgásokra szoktam felkészülni. Kissé eltávolodom a vízzel párhuzamos úttól, de ha ez gáton fut, akkor bőven elég takarásba helyezkednem, mert éjszaka senki nem fog lebotorkálni róla, hogy a semmi közepén vadkempingezőt keressen. A takarás ez esetben ideálisan sátor nélküli alvást jelent, akár egyetlen fa fedezékében, és korai kelést. Sajnos a nagyobb, lassúbb folyók mentén várhatunk szúnyogtámadást is, ami mégis sátorhasználat után kiált. 2008-ig kétszer fordult elő, hogy a sátor lebontása előtt megláttak az arra járók, és mindkét eset folyóparton történt. Az egyik egy horgász volt Kalocsánál, a másik alkalommal bicikliző gyerekek Sárváron.

    A víz felől nem kell támadásra készülni: a csónakos túrázók nem bántanak senkit, a túlpartról pedig nem fog átúszni senki hozzánk. Más kérdés, ha odaát éppen egy ház ablaka világol: ilyenkor csínján kell bánni a lámpázással, mert leselkedőnek nézhetnek. Ilyen helyzetbe kerültem 2008 nyarán a Nyitra folyó partján, miközben hátulról egy holtág mellett mulatozó társaságtól kellett tartanom, de végül egyik fél sem tört rám rejtekemben.

    Néhol a vízműtársaságok megtiltják a folyóparton való táborozást, mégpedig az ivóvízkészlet tisztasága érdekében. Ezt a szabályt feltétlenül tiszteletben kell tartani, mert a legtöbb helyen biztonsági őrök járnak-kelnek, és bizony éjszaka sem pihennek. A Duna és a Tisza gátjain belül azonban sok helyen találhatók kiterjedt ártéri erdők (jó sok szúnyoggal), illetve a partig nyúló legelők a Rába vagy hasonló folyók partján. Itt érdemes elkerülni azt a pontot, ahol a csorda a folyóhoz jön reggel, mert az állatok rútul megtaposhatják a csomagokat, és a helyzet egyébként is kínos.

    Tóparton ritkán alszom: leginkább a Balaton partján nézek be egy-egy szabadstrandra. Ezek azonban már nem tartoznak az erdőben alvás körébe.

alvás ferenc szabályok erdő németh vadkemping