"Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti el a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!"

       Nagy László: Ki viszi át a szerelmet?

Katt a linkre és már mindent értesz. :)

Péntek óta faltam a könyveket, csak ettem-ettem, meg gondolkoztam az élet dolgain, és tudod mit? jó volt!! jó volt szorgalmasnak lenni, kell egy kis változatosság. Elhatároztam hogy ez a félévem jó lesz, és hát alakul eddig minden a terveim szerint ment, egészen máig. Ma kultiantin egyedül írásbeliztem, és már megint irtó nagy mellénnyel sikerült beállítani. Ennek az lehetett az oka hogy reggel a nagy várakozás, izgalom, nameg az szokásos offsping indítás megint jót tett.

NEm tudom hogyan, de valahogy a vonzás törvénye, ma ismételten velem volt, és sikerült azoknak az embereknek a hangulatát felpörgetni akikkel találkoztam, a nagyjáról beszélek most, mert sok ember valahogy alapjáraton nem csíp. De ezt el kell fogadnom. Nem lehetek mindenki kedvence. Megtanultam, olyan nincs. Redetlen mivoltomat ma sikerült megakadályozni: beszereztem minden jegyzetet, aláíratam egy négyest. És hopp már csak a találkozások maradtak. Egyáltalán, nagyon gyorsan eltelt ez a napom.

Hajnal óta tanulás, közbe meg-meg őrülésekkel, zenélésekkel(doromb, herfli), a kritikus pillanat az volt amikor elkezdtem táncolni...zene nélkül....