Most láttam a szerencsétlen szerelmesekről szóló filmet először. Az ember ilyenkor egy film után-ha tényleg jó filmet látott- akkor rendesen elgondolkozik hogy vajon mit akart mondani a rendező? a színész, mikor vállalta a film elkészítését. Mi a film mondandója?

És nekem az jött le hogy szerelem nélkül nem érdemes élni. Tartalmat ad az életnek mert bár meg lehet sok mindennel tölteni az életünket, de egy rendes embernek a szerelem szükségszerű élmény.

Állandó gyötrelem-gyötrődés,  földöntúli boldogság, na ezek a szélsőségek jellemzik ezt a nyavalyás kórt. Én a kis "emberfeletti" meg röhögök azon mikor szerencsétlen haverom egymás után próbálja fel a nőket és jön rá hogy ez sem az igazi. (Azért a próbálja fel szavakat használom, mert pár hónapos kapcsolatokról van szó.) Én pedig az ilyenek ellen nagyon vagyok. Nem akarom én is így végezni. 50 éves koromra nőtlenül magam mögött hagyva egy félremászott házassággot, meg egy rakat gyereket. Viszont ha nem csinálok semmit akkor is könnyen végezhetem így. Végül is. Jön egy igazinak tűnő vagy netán belefáradtan a keresésbe és feladni...ez sem jó. Rajtam áll. ELnézést, nagyon elszaladtam.

Visszatérve a filmhez:

Felvetődik a kötelesség és a szabad élet utáni vágyakozás közti ellentét. És hát én mindig azt vártam hogy na most beszáll a csónakba aztán gyerünk majd lesz valami. De rögtön az ember fejébe száll a gondolat: mi lesz a többiekkel? És az én vagyok a fontos felkiáltás ilyenkor kellene hogy észbe szálljon. Szerencsétlen szerelmesek, de én is ugyanazt  tettem volna mint a főhős. Mentettem volna a mundér becsületét ahogy illik. Önkéntes hősök, tipikusan emberi vonás.

Megindító volt a sztori, főleg hogy először láttam. És bár végződhetett volna heppienddel, úgy tűnik a brittek szeretik az ilyen sztorikat lásd Rómeó és Júlia.

Rájöttem, -már megint- hogy üres az életem és hogy ez ellen tennem kellene minél hamarabb, mert eltelik ez az év is, aztán hoppon maradok. A lehetőségeket ki kell aknázni.

Ha megnézek egy filmet mindig van benne valami, amit az aktuális bajaimra próbálok ráilleszteni. És így megtalálni a megoldást. Tudom, az eredmény a tetteimben rejlik.