Azt írom le amit látok

több száz diák ül egy hatalmas nagy teremben közömbös arccal, bámulja a monitort és kattog az egérrel vagy éppen billentyűzik.

érzésekkel:

bámulom a képernyőt, néha unalmamban körbenézek, legeltetem a szemem pár gömbölyded alakon, majd újra monoton gépelésbe kezdek. Körbenézek és látom a velem szemben ülő szerencsétlen modern rabszolga ugyanezt csinálja. Gépelek megint, kinézek milyen szép kék odafenn az ég, biztos jó szél is fújhat de nekem most idebenn kelll rohadnom. Önkéntes száműzés a természettől. A Lavegő semmilyen, inkább üresnek mondanám, kevesen néznek a szemembe. Mindenki siet, én is. Egy vagyok a sok modern rabszolga közül. Ez a feladatunk, sietni gyorsan alkotni valamit, majd ah végeztél kezdj egy újba. Ez az élet menetrendje. A városi életéé. Az egyetemistáé. Visszatérve: Vannak itt olyanok akik telefonálnak több percen keresztül, intéznek valami fontosat, vagy csupán unalmukban hogy teljen az órák közti értelmetlen idő.  A harmadik tipus csak játszik. Valami irtó értelmetlen dologgal lövöldözget, vagy építi a raktárakat. Én is voltam egy időben ilyen. A negyedik tipus talán a szakdolgozatára ügyesen készülő szorgalmas fajta. Ilyen leszek én is remélhetőleg. Odaát a túloldalon olvasank a külföldi diákok. Az a könyvtár kevésbé felkapott része. Itt azért is jó, mert különféle szépségek is megfordulnak kellő felhívású ruhákban. Szemet gyönyörködtető látvány némelyik. Általában a klasszikus tipusú egyetemisták mégis a jellemzők. Itt vagyok én egynek, de lányban ugyancsak a szemüveg alap, általában nem bombázó kinézetű, bár alaktra lehet olyan, inkáb nőiesnnek mondanám, és ha jobban belegondolunk ezek az igazi nők. A plázás szekció az értelmiségre nem jellemző szerintem, bár elég elfogult vagyok. Jobb szeretem ha egy lány szoknyában kifestés nélkül flangál mintsem hogy kifestve miniszoknyában. Az olyan útszéli lepkés. Legyen hosszú haja, jó alakja, legyen nőies na. Nem ragozom :D