Kisugárzás:

Az sugárzik ki, ahogy megéled magad, a körülötted levő világot. Érzéseidet, gondolataidat, viszonyulásaid összességének az energiája. A dolog lényege abban áll, hogy hogyan értékeled magad. Ha atomjól érzed magad a bőrödben, akkor azt másik is észreveszik, utánadfordulhatnak az utcán, ha viszont magad alá vagy süllyedve, akkor nem sokat várhatsz a tömegtől. Általában le se szarják az embert.

Le style, c'est l'homme - A stílus maga az ember

Nem tudom de én jobbnak, az én egyéniségemhez jobban áll az, ha én vagyok a hiperaktív mókus, aki feldobja a társait. Ezt a szerepet szeretem, ebben tudom kiélni magam legteljesebben. Az hogy fekete ruhába bömbölő zenét hallgassunk háát hogy is mondjam szánalmasnak érzem. Régen még középsuliban rádöbbentem arra hogy ez nem én vagyok, így a Nirvánát letettem egy jóidőre. Akkor viszont sokat hallgattam. Ma már csak néha mikor rámjön. Változatosság gyönyörködtet. Ez így is igaz.

Minden ember meghatározza önmagát, ez kell a helyes önképhez azt hiszem. Hogy én milyen lettem? Hát egy kicsit alteros, de nem egészen. Ha tehetném a világjáró-casbargók stílusát venném fel. Ugyanakkor bírom a konzervatív zakó-inges öltözködést is. Mi nem vagyok? Divatbohóc, sőt! nem vagyok egyik stílus alárendeltje sem. Egyszer csöves: dorkós-inges alápólófelvevős-farmeros szimatszatyros srác, máskor meg öltöny-nyakkendő-ing. És így érzem jól magam. Szóval önmeghatározás: se nem rocker se nem diszkós. A fennálló világrenddel egyetnemértő, tehát anarhista??

Az egyformaság kora

A divatcumóba bujtatott tökéletesnek tűnő nő is törékeny mint az alma mikor leesik a fáról. Kívül eljátszák a nagyzolót, ha ránézel akkor azt látod hogy maga a tökély. De ez korántsincs így! A nőknél ez az egész egy álca, ami mögé elrejtőznek. Szomorú hogy ma mindegyik egyforma: kimegyek a Kárászra, vagy a plázába mindegyiken ugyanaz a ruha, általában ugyanúgy áll. Ezért is bírom jobban az alteros-hippis-etnós kinézetű emberkéket, mert ők a külsejükkel is hirdetik egy másfajta elképzelés mintáit.

Jobb adni mint kapni

Mindegyik szeretetre éhes lény, ma a legtöbb embert megbántjuk átgázolunk rajtuk csakhogy nekünk jobb legyen. Önzők lettünk túlságosan az én került középpontba. És ez nincs így jól. Jobb adni, mint kapni. És ez tényleg így van. Magam is tapasztaltam hogy általában azok a bőkezű adakozók akiknek éppenhogy csak csorog valami. Békési barátaink akik önnfentartó gazdálkodást folytatnak azt eszik meg amit ősszel-tavasszal elvetnek. Azokban a javakban ami a modern embert jellemzik nem dúskálnak, és mégis: utánfutóval jöttek el hozzánk hozva takarmányt a jószágainknak, több kiló lisztet, lekvárt, befőttet hoztak el mikor tudták hogy mi is rávagyunk szorulva. Nagyra is becsülöm őket emiatt. ÉS nekem se kell messzire mennem: Murád kolléga mikor meglátogattam szerény körülmények közt élt,  és mégis majdnem rámsózta a legértékesebb teáját dobozostúl.

Szóval ezekkel a jóemberekkel ellentétben azok akik otthon jólétben dúskálnak, irigyek, fösvények. Ezek az emberek szegényebbek is-lelkileg. Mert nincs annál nagyobb öröm, mikor látod hogy a másik ember hogy tud örülni annak amit te adsz neki.

Hop meglett a és még egymillió lépés megyek letölteni a filó megvár :DxD