Szegény Peti. Meghalt. Még nem tudom hogy mi történt vele, de kiderítem. Fura egy úr volt ő, másképp látta a dolgokat mint én. Nem is írok róla sokat, ha tudná hogy most pont róla írok tuti hogy valami negatív véleménnyel jutalmazna.
Ez a világ olyan kereeek mért lennék én szögletesebb? Mért lennék én olyan butaaa, aki már nem tart sehova???????? Hogyha én jeles lennék, több panasszal nem is sírnék, Jeles Jeleees
xD
vizsgaelőtti pánik
(ez annyira szar hogy már jó xD 2009 VII 14.)
A volt sulimból kilépve battyogok a Móra felé, egy hatalmas csapat
egyenruhás fazon különböző méretekkel (egyesek egy szál begombolatlan fehér
ingeben rohadtnagy barna hassal, mások vékonyak mint a fogpiszkáló)
éljenezve lármázik, sapkák repülnek felfele, mindenki hagnos, és csak a Jobbik
kiáltást lehet elvétve értelmezni a hangzavarból.
Valaki beordibálja hogy 100% magyar.
ÉS mindez egy szakközépiskola bejárata előtt. Álmomban.
Az az egy furcsaság volt az egészben hogy mindenki gesztenyebarna volt.
Egyik nap este a Mathiasban Zsuzsa és Előd előadta, hogy szeretnének elmenni Torockóra rokonozni. Megkérdezték hogy ki akarna még elmenni. Isti elintézett mindent, buszt nézett, sátort ajánlott fel, tanácsokat osztogatott. A többiek közül senki nem vállalta be rajtam kívül a dolgot. Későn bandukoltunk haza a Klinikák utcáján volt Mikó utcán talán? A jó öreg Hasdeura. sok éjszakát bandukoltunk így át. Az biztos hogy az utolsó héten történt, szombaton 27-én volt az Irish Music Pubban a búcsú koncert, tehát egy olyan kedd-szerdai napra eshetett ez a dolog. Délelőtt gyors reggeli a többiekkel, rohanás kaját készíteni, berámolni a legszükségesebbeket, sátort átvenni, és kikerülni az Autóbusz pályaudvarra. Azt tudom hogy sietve elindultam a nagy zsákommal, de cska a Színházig jutottam el. Itt már kétségbe voltam esve, hogy jaj milesz ha lekésem az enyedi buszt. Taxiba pattantam, amit eredetileg nem akartam, mivel erősen fogyott a pénzem. -utolsó hét-
A taxis nem is a fő pályaudvarra vitt, hanem valami hotelhez, és azt állította hogy ez is buszpályaudvar. Jó mérges is voltma hogy járatja velem a bolondját. Végül időben kikerültem. Elődék utánam érkeztek meg szintén taxival, kényelmesen. Vártunk. Elég balkáni a pályaudvar, a szegedihez tudom csak hasonlítani. De nem tetszett. Sok a kéregető, lepusztultság mindenhol. Itt ilyen kis busztársaságok vannak, ezért nincs azt hiszem egységes menetrend.
Ajúúúúúd. Mercí Christiáááán. Ezek a szavak maradtak meg az információs pultnál való kérdezősködésből. Előd meg kérdezte h mikor és honnan indul Enyedre busz. Benntről hívtak egy angolul tudó srácot. Vártunk egy darabot, a büfében -ami elég drága- vettem egy ásványvizet. Hulla szomjas voltam, és fogalmam se volt róla hogy hol fogok éjszakázni. Kellemes tavaszias meleg idő volt. A buszon egy kis kavarodás után megtaláltam a helyem. Egy csinos fiatal román lány mellé kerültem. Később kiderült tudott angolul enyedig vele beszélgettem. Az volt a durva hogy ő kezdeményezett, és tán tetszettem is neki. Szó mi szó nem szívesen szálltam le a buszról Enyedről. De hát célok... A busz elindulása előtt jött egy ikonárus. Szinte minden vallásos ember vett egy ilyen ikont, a lány is vett egyet. Én nem. Spórolni, spórolni! Gondoltam magambna, pedig sajnáltam én is azt a szerencsétlent aki ebből élt meg. Kínosan is éreztem magam, hogy visszaadom az ikonocskát. Az úton próbáltam románul elmondani az utazásom színhelyét. Csak hát a Székelykőt a románok nem hiszem hogy ismerik. Sebaj. Én mindent megpróbáltam Poiána Secui, Stone of Székely... meg ilyenek. Nem ismerte. két kultúra között. :)
Enyeden a vár előtt, egy parkolóban tett le a busz, itt elődnek volt egy ismerőse, aki itt élt és azt hiszem ügyvéd is volt. Hozzájuk mentünk el megebédelni. Nagyon finom ebédet fogyasztottunk itt el, még mindig kínosan éreztem magam hogy egy rokoni találkozó kellős közepébe csöppentem akaratomon kívül. De csak Torockóra és a Székelykőre gondoltam mindegyre. Áfonya lekváros palacsintából teleettem magam, majd a jóebéd után elmentünk várost nézni. Körbesétáltuk a várost, beszélgettünk a szokásos magyar helyzetről, iskolakérdésről. Kicsit már untam hogy mindenhol erről kell beszélni. De mindenképp érdekes volt. Nagyenyed elsős néprajzosként erről a kisvárosról adtam le egy előadást. Híres borászatáról, két fűzfájáról, Pápai Páriz Ferencről és a Bethlen Gábor kollégiumról. Kár hogy a vár úgy le van pusztulva. Igazán kár, hogy a bástyákra nem lehet felmenni. A volt piactére helyére ortodox templomot építettek a románok. A katolikus templom előterébe lehetett csak belépni, egyébként meg vasrácsozat zárja el az érdeklődő tekinteteket, mint annyi másfelé szerte Erdélyben. Érdemes körbesétálni, bemenni a kollégium udvarára, de ennyi csak, mi e kisváros adhat az útrakelőnek. Mi is körbesétáltun kegy félóra alatt, már robogtunk is egy igen risz-rossz úton Torockó irányába. Oldalról láthattuk a Székelykőt, mint egy elfekvő ember, székely ember fejét, testét. mási kmagyarázat szerint a tetején lévő vár után kapta a megnevezését. Torockószentgyörgy és Torockó falvak lakossága megőrizte színmagyarságát. Régi némeg bányászvárosok voltak ezek, kiváltságokkal, németekkel. Aztán elfogyott a vasérc, magyarosodtak, és faluvá süllyedt a helység. Mindenesetre a pompás klasszicista bányász házak megmaradtak, és az UNESCO a Világörökség részévé választotta ezt a nevezetességet is. Ezek a falvak unitáriusok, mint az egykori Aranyosszék falvai legtöbbje. Várfalva, Sinfalva, Szentmihály... Szentgyörgyön megálltunk Brassai Sámuel polihisztor háza előtt. Ábrándos vágyodással néztem a szentgyörgyi vár romjai felé, ide már nem jutott idő eljutni. Torockón engem kitettek a helyi kemping épületénél. Sátrat állítottam, ruhákat hánytam magamra, rohatma is a Néprajzi Múzeum épületébe. Egy régi ház emeletén volt összeállítva a kiállítás, egy intelligens néprajz szakos hölgy mutatta be a tárgyakat. Egy aranyos kiskutya is elkísért bennünket az emeleti folyossóra. Alig lehetett kitenni a szűrét. Itt vettem egy képeslapot. Az utcai árusoknál pedig egy mézesbödönt vetem anyunak. Többet nem mertem költeni, mert kellett a maradék pénzem szállásra. Miután ezek megvoltak, vizet szereztem, bevásároltam- vettem egy rohadt dárga paradicsomot (4-5), meg kenyeret. Szaladtam fel a hegyre, hogy sok időt tölthessek el ott míg az est leszáll. Ugyebár lámpám nem volt, igyekeznem kellett. Egy vagy másfélóra mászás után az emberfia a maredek lejtőn kifárad, izomláza lesz, meg ilyenek. tiszta víz volt a hátam, mire felértem. De nagyon élveztem. máteres nagyságű szikladarabokon lépdeltemfelfele. Időnént olykor- olykor előbukkant a talptam alatt a patak, ami kivájta a feljárót a fennsíkra.
---------------------------
Kelt 2010 Február 2.
KOLOZSVÁRI ÁTHALLGATÁS MÁJUS 7
2009 Május 7-én délután Kolozsvárott elmentünk néhányan a Tranzit házba, ahol a Francia Kulturális Központ rövidfilm fesztivált rendezett.
Naggyon tetszettek a filmek, azóta is olykor, olykor nézegetem őket. Most is eszembe jutott, hogy erről a jeles eseményről nincs egy bejegyzsé sem, pedig fontos.
Elgondolkoztató, magával ragadó, felvillanyozó, vagy éppen letaszító kis filmeket néztünk meg itt. A román művészlelkek, egyetemistákkel volt tele a Tranzitház, a filmeket franciául feliratozták azt hiszem. És román nyelven szóltak. Vagy fordítva. A lényeg hogy magyarul semmiképp. Egy-egy filmecskénél úgy kellett esztert vagy adriennt megkérdezni hogy na mit is mondtak most?? De nagyon élveztem. Különös hangulata volt magának a helynek is. Kb mintha egy olasz városrészeben lett volna az ember. Régi polgárlakások között az egyik udvarán van a tranzitház. Egy leromlott, bizalmatlan sikátoron kell az embernek kerezstülvágnia, kiteregetett ruhák, gyerkőc játékok, virágágyások között. A George Baritiu utcán a Ferdinánd király hídja irányába balra kell lefordulni. Itt van a Műszaki Egyetem épülete is valahol, és ahogy a képen is látszik, a Szamos is itt folyik el. Ezt akkor nem is tudtam. A nevét onnan kapta, hogy valamikor áramfejlesztő generátor volt azt hiszem benne. Igen transzformátor ház, trafó...Eredetileg pedig zsidó zsinagógána képült. Basszus. Most esett le, hogy a Tamási Ábelje itt fürdött meg a zsidó zsinagógában. Ugyanis ez pontosan ott van, egy ház udvarában, és rengeteg polgári épület van előtte. Van egy jelenet az Ábelben, amikor Kolozsvárra kerül el egy foghúzó mester jóvoltából. Nála száll meg, aki valahol itt lakik a zsinagóga környékén egy polgári házban. 1920 körül járhatunk, tehát már román világ van. Zsidók jönnek, mennek Ábel fantáziáját felgyújta a titokzatos fürdés szertarásossága. Zsidónak öltözik, és egy barátja segítségével bent alszik hogy reggel megfürödhessen. Műszakáll meg miegymás. Csak hogy addig, addig lubickol a vízben, míg leesik az álarc, és futni kell. De durva... teljesen ráillik az utca leírás a környékre, bár sokat változott, de akkor is. Kár hogy nem fényképeztem le mindent...
Három napig tartott itt a rövid film fesztivál, de csak ezen a napon voltunk, itt mert ha jól emlékszem másnap már színházba voltunk hivatalosak. Hogy a harmadik alkalommal hova mentünk azt már nem tudom. De hogy itt Balázzsal, Eszterrel, Adriennel biztos együtt voltam az tuti. MEg megismerkedtünk valami magyar-román nemzetiségű sráccal. Innen talán a Shadow nevezetű kocsmába mentünk estére sörözni, beszélgetni. Talán
pl ez az egyik kedvencem. De jútyúkon is megtalálhatóak amiket találtam. :)
íródott 2010 Februárius másodnapján
Ehelyett fogtam magam és elindultam sétálni. A házsongárdi előtt nem tudtam megállni h nem menjek fel a temetőbe. Nyugodt volt minden. Egy dombon feküdt az egész város múltja. Zsúfolt egy domb ez: egymás hegyén-hátán torlódik mindenki halotti mementója. Rongálások tömkelege, sok-sok szomorú esemény hatja át az embert. Odalenn őrült forgalom, idefenn csodálatos nyugalom, és fák. Ez fontos. Hiányoznak a fák a városból. Odalenn rossz. Idefenn jó. Fenyvesek, tölgyesek óvják a halottakat a lenti rossztól. Egy hátsó kiskapun lépek ki, eredménytelenül sikerül magányos felfedezőutam. A József Attila utcára lyukadok ki!! És ott rémülök meg a város dombra való feltápászkodásáról. Meredek utcák, teraszos házak.
Hosszas csavargás után megkerülöm a botanikus kertet, s visszasétálok a Kőkert utcai campushoz. Enzém volt a szoba kivételesen. Kajáltam egy jót.
Estére Táncház a Heltaiban. Ez egy folk-kocsma. Sok-sok néprajzi tárgy díszíti a falat. Sajnos túl sokat kezdtem el beszélni, és hát elkezdtem virtuskodni. Úgy hittem h meg lehet különböztetni a székelyt a magyartól beszéd alapján, de nem. Az egyik teremben nóták, a másikban hagyományos táncház volt. Mindkettőben megfordultam, ám mégis az utóbbi tetszett jobban. Izgatta a fantáziámat h találkozhatok székelyekkel. Volt ott mindenféle származású ember.Balánbányáról, Borszékről etc.
Szerda este lementünk az Under Constructionbe. Itt KMDSZ-es buli volt, magyar zenékkel, énekelgetős-táncolgatós-sokativós. Itt hangzott el a legendás jön a tigris.
hogy e napon mi történt velem?? arra nem emlékszem. Egy-egy ilyen csúnya buláj után általában 10-11 körül keltem fel.
Csütörtökön elmentem a BTK-ra, bementem egy órára. Az odafele utat a magyar színház fele tettem meg, majd át egy apró Kis-Szamos hídon a túloldalra. S ott kalandozás a Fellegvár alatt. Rohanás, őrült terem keresgélés. Végül is csak betaláltam a helyes terembe. Ott ért igazán meglepetés. Csólyosról a citerás R. Péter szintén áthallgat a Babesen. Ő pedig bemutatott egy áthallgató csajjal aki meg Pécsről jött...
Tényleg nem hittem volna, h ez a város ilyen világváros. Valamelyik nap még egy belgrádi lánnyel találkoytam össze a benntlakás folyosóján. Ha az utcán sétálsz hallhatsz magyart, angolt, románt és még ki tudja miféle nyelveket. Az emberek igen vegyesek. A legtöbb azért mégis keverék, de gyakoriak a barnabőrűek, négerek, vannak cigányok, és nekem az is fura h nem tudom megmondani egyértelműen h ki melyik nemzethez tartozik. Az etnikai keveredés óriási. És ahogy az ember átsétál egy városi utcán szomorú h csak 3-an telefonálnak-beszélgetnek magyarul. De hál'istennek vannak magyar élettel megtöltött helyek, ahol nyüzsögnek a mieink. Felüdülés itt eltölteni az időt.
Az áthallgatásom célja lenne az is, h felmérjem az itteni magyarok közösségi életét. A kissebbségi magyarság szervezkedik. Sokkal jobban, mint annak idején maguk a románok. Vannak egyesületek, pl: itt és most ahol vagyok, a Diákszövetség. A különböyő felekezetek: katolikus, református. Ezeknek van ifi klubbja, van minden este valamilyen magyar kocsma, szórakozóhely. És hogy legyen is, abban a KMDSZ és sztem más szervetek is segítenek h legyenek. A diákok megmozgatására ETDK -ez olzan mint nálunk az OTDK, csak ezt a diákok csinálják.- Diáknapok és még sok olyan esemény amiről most nincs tudomásom.
Délután bevásárlás hétvégére-itt elkísért minket egy teológus hallgató srác-, majd este Transylvania nézés Noéminél. A film nagyon jó volt, nekem tetszett. A lányok előtte krumplit pucoltak, mi meg elugrottunk román borért egy közeli kimérőbe.
Péntek
Este korán lefekvés, Pénteken korán kelés. 8-9fele indulás. Szinte csak hálózsák kellett, meg fürdőszobás cuccok. Jött értünk két minibusz, beszállás oszt' indulás. Istire kelett várni egy öt percet, mert akkor jött meg MVHLY-ről.
Kanyargós úton felfele irány Torda.
ÍRNI SÍNFALVÁRÓL, a rákövetkező hétről, SEgesvári-nagyszebeni hétvégéről, ToRockóról, MR2 buliról, kolozsvárról
Nagy utazás, azt hittük...
lényegtelen h mit hittünk, vagy mit nem. A valóság, a jelen a fő. ÉS a szeretet. Béke gyerekek. Eltérve ezektől a közhelyektől, írok már valami mást is.
Vasárnap 11kor Szatymazon felpattantam a vonatra. A hátizsákom komoly súllyal nyomta vállamat, de kigyalogoltam. A vonat szinte töküres volt. Rengeteg hely volt, mentem egy darabig ismerős találkozás reményében, majd megunva leültem egy helyre. Kitűnő időnk volt, bár hidegen fújt a szél. Kecskeméten kinézek az ablakon, egy emberalakra nézve, és hogy is mondjam hmm csinos hölgy jött be. Rettentő szimpatikusnak találtam, mert nem volt egy márkás csaj hálistennek, hanem az a sálas fajta volt. Kár hogy nem fényképeztem le, mert megért volna egy misét.
Abban a tudatban kezdtem el vele beszélgetni h jó vagyok nála, elvégre tudtam h a vonat töküres. Az elején nehezen indult meg a beszélgetés, de késsőbb helyrebillent. Vele utaztam fel a Nyugatiig. A nyugatinál westendwc és metrójárás történt. A metróra Kriosztián ezeréves menetjegyével mentem le, még maradt belőle. Pedig egy párosat nemrég dobtam ki, mert azt hittem már nem jó, pedig de!! :D jónagy idióta vagyok tudom. Népliget és Narancsút iroda keresgélés. Kiszúrtam a rikító reklámjukat, és a nagy táskás lányokat. Ezek nem hozuzám tartoztak, de leültem melléjük az FTC stadion kövezetére. Mellettem meglepetésemre románul folyt a beszéd. Nem értettem. Buszindulás előtt egy olyan félórával, órával jelent meg Jul-i és anyukája. Legnagyobb meglepetés volt a mai napon. Arra készültem, h tökegyedül fogok ablak melletti előre lefoglalt jegyemmel utazni.
A buszon ennek megfelelően úgy intéztem a dolgot h egymás mellé kerüljünk. Így sikerült leghátra beülni. Bőrfotelek, forró italok, csinos hosteslány kellemes bársonyos hanggal, ééés filmmel is el volt látva. Hmm mondom ez igen. 4000 forintért ez fantasztikus.
Azt hiszem Julit kiakaszthattam a sok beszédemmel, de nem látszott rajta. Jól tűrte. A több órás együttlét után mikor már feloldódott se szólt. Nos én is igyekeztem erre figyelni, hogy csönd legyen. Három filmet játszottak ebből csak az Amíg a jackpot...címűt néztük végig. A határon feljött egy morcos őr, megnézte az arcomat, személyimet oszt heló.
Az volt a baj, hogy mikor a legszebb részekre értünk, akkor töksötét volt. Csak a jobbra-balra kanyarokat észlelted. pffff azért nappal is megjátszanám az utat h lássak valamit. A buszon sok fárasztással, de beértünk a Kincses városba.
Leszálltunkkor a csomagokat csak kipakolták az aszfaltra. Amilyen alapossággal eltették... azt hittem újabb sort kell álni. De nem. Épp venném fel a csomagomat, ezért egy magas küszöbre teszem a zsákot, ránézek az előttem álló emberre. És hoppá: Maák Isti állt ott. Séta a vonatállomásig, onnan taxival a Kőkert utcáig. Itt van a campus. Ezt úgy kell elképzelni, h van egy rakat kollégium egymás után. Óriási azt hiszem 9000 diák van csak itt elszállásolva.
Este bajos volt a szobakeresés: nem voltak számok kiirva-most sincsenek- az ajtókra. Aztán csk lett helyem: egy román srác mellé kerültem be, akit Katalinnak hívtak. Beceneve Kata. Először csodálkoztam. Aztán valahogy túlestünk az első szóváltásokon.
Másnap reggel újabb beszélgetés, és értekezés a kolozsváriakkal. Városlátás, csodálat, eljutás a főépülethez, btk-hoz, kantinba.
Kedves útikalauzunk Noémi elvitt bennünket a Corvinusba, ez egy kellemes kocsma, és estére ugyanide jöttünk vissza. Délután KMDSZ iroda, netezés, go vacsizni újra a kantinba. És eltelt egy nap. Este kocsmázás és nagy beszélgetés. Közben befutott Balázs és Adri Szegedről. Corvinus előtt adri megismerkedett Katával :D aztán felmentem Balázshoz pálinkázni, és kellemes hangulatban mentünk el. Ott aztán összeismerkedtem a székely Zsigmond J.hallgató elnökkel. És sokat beszélgettünk mindenféléről. Politikáról-diákokról, történelemről, székely viccekkel megfűszerezve. Azt hiszem a néprajzolás megtörtént. Sok érdekes dolgot hallottam, tanultam tőle.
Utánanézni a moldvai Néprajzolásnak!! Kolozsvárig kell eljutni, innen ingyen visznek kaja, szállás fizetve. Néprajzi Vándortábor.
Három körül fekhettem le nagyjából...
Ma reggel rémesen keltem. Ugynaúgy mint tegnap munkások csörtettek, dolgoztak. Újítják a kollégiumot, ami látszik is: minden nyílászáró kicserélve, újrefestve, lepadlózva emg amit el tudsz képzeléni.
Ma voltunk városnéző túrán. A tegnap estéről megismert csíki székely Albert I. kalauzolt bennünket a város magyar vonatkozású látványosságain.
A kantinban kínosan ért a dolog h hiába mutogattam a jegyemet nem értettem mit mondott és csóválta a fejét. Miattam állt a sor öö 3 percig :D:D
Aztán valahogy csak kiderült h kell fizetni. Na mindegy, ebből tanulok. Onnan Besétáltunk a főépületbe és eljöttünk ide a KMDSZ irodába. A főépület hatalmas. Csodás látvány. És igazából kiábrandító h az 1581-es dátumot használják. hát hol voltak akkor a románok...
Van pár ilyen apróság a várossal kapcsolatban amiket elmondtak, tanulságos volt.
Azt hiszem elég volt ennyit egyszerre legépelni. Most felmegyek a szobámra a Kőkerten, és sztem vagy alszok, vagy kártyázok, vagy eszek :D:D
u.i. azóta tudom, h a néni azon volt kiakadva h nem tud visszaadni.
Hol volt hol nem volt
Hol volt, hol nem volt
Volt egyszer egy...
Vagy tán sosem volt
Tényleg szinte mindennapra jutott valami. Mondtam már h Láttam végre a Mechanikus Narancsot? váá ilyen jó film -most mutattam. Csak sétálok az utcán és akkor vág a fejembe a gondolat:te jóisten mit fütyülsz??? nem tudtam belőni, töktudatalatt kezdte neki. Na és mi volt? Ének az esőben :D fülbemászó IDE VIDEÓT LINKELJ
De a film végéről lemaradtam....lökött videó.Csúnyapofa
A hétről: pályáztam áthallgatást, nyertem. FÉlórával leadási határidő előtt adtam le...tipikus. És értesítettek h igen mehetek YEAH
ezt meg kell ünnepelni: Moldvai Táncház a Milkába, éés ez nem volt elég: go a JATE BTK est volt, és Superneme koncerto. Ide már csak a végére értem be. Majd vissza a Milkába, és újra Jate. Hajnali 4-ig...Balázs ki volt akadva, de jól érezte magát :D
Ittam kakaós tejet. Na olyat se többet. MEgy tőle a hasam. Direkt olvastam is h mi van benne: 51 % tej, a többi újra kevert tejszármazék vagy valami ilyesmi. Próbáld ki a hatás nem marad el.
Kedden találkozó az áthallgatókkal.
Szerda: Kozsó kocni a Singbe szted elmentem? naná h nem. este filmezés otthon.
Csütörtök: Laposon szalonnaevészet. Kritikus volt mert nem volt aki gyűjtse a fát. A dalok jók lettek végül, bár mivel végig az én kezemben volt a gép, így sajnos az én hangom is belekerült... nem szeretem hallgatni.
Hiányoztak emberek a néprajz szekciójából. Sok volt az idegen. Szar volt a tűz. Ahogy telt az idő úgy kerültem bele a porba. Alólam kikerültek a fák.
Hangulat?? Volt már jobb is. Én erre az estére egy 3-ast adok.
Hazafele, kísérgetés csak azt nem tudom már ki kísért kit. Beszélgetés a Nagyánál, csövesek támadása. Pénzt, cigit, társaságot, életet.
Eszterrel mindig komoly dolgokról diskurálunk. Eszméletlen okos dolgokat tud. Jó az emlékezete, amit pár hónapja mondtam neki még mindig emlékszik rája. Mindezen pozitív dolgoknak megvan ugyanakkor a hátránya is. Valahogy nem tudom úgy szórakoztatni mint bármelyik lányt anno a Tápaiból. DE nagy valószínűséggel bennem lehet a hiba. A hozzáviszonyulásommal. Ha ezt olvasná biztos megcáfolna :D
A téma? egy cseppet be voltam csípve, de tudom h a jelenről, jövőről társalogtunk.Top Secret.
Kellemetlen szituáció: átkelés a hídon: a jobb lábam a kerékpárútra keveredett, a bal mögmihálylott. Horzsolás és fájdalom a térdben még mindig. Azért írom ilyen pontosan.
Juj délután bekevertek a Hermanosok akciókba. A hídon romantikus képeket kellett készíteni. Azt mondják h jók lettek. Majd utánajárunk :)
Mártival több közös képünk született. Ezekre tényleg nagyon kíváncsi vagyok.
Nem is értem hova lett ilyen gyorsan a hét. Csak pár mementót írtem le, és totálkész...
Péntek mászkálás a menetjegy után. Hosszú évek óta először vettem chipset mozizáshoz, ami elmaradt. Majd legközelebb pótlás.
A napra jellemző volt a magas önbizalom. Jó volt királynak lenni :D
Sikerült több mindent terveimnek megfelelően elintéznem. Elégedettség.
Szombat:
Ma reggel 7kor talpon voltam, valutaváltás miatt fájt a fejem h hol a legjobb, nomeg viktorhoz is el kellett ugrani. A modern vályogházat lefénykézpeztem az út mellett.
Pakolás, készülődés. Pogács hmmm. Édösanyámnak mondtam ugyan cisnáljon már pogit. Istenire sikerült.
No igen bementem a városba, de nem azért h téged lásssalak, hanem h váltsak Leut.
Sikerült szert tenni 272 Lei-re. Ami megfelel 18.835-nek. Hitted volna h egy Lei megér 140 ft-ott? Hát én nem!
Vettem kaját és 19-18 ezerért váltottam péénzt. Egy ezrest a ház vitt, de mielőt ez meglett volna, találkoztam a hangmérnök cimborámmal akit a Milkából ismerek. Ez a jó embör meghívott a Sántába egy pofa sörre. Ad hoc!!!!!
Először voltam a Sántában. de jó helynek tűnt: igaz az asztalokra ráfért volna egy letörlés, meg volt egykét kétes alak, de kellemes környezet, -tele van néprajzi cuccokkal a fal- olcsó a pia. Egy ipse állítólag a VHKban játszott valaha. Egy másik akrobata mutatványokat csinált atomrészegen. Azt le kellett volna képezni. Nézni is rossz volt h emelkedik a lába, (két kézen áll) éés a lába lassan jobbra mozdul. Aztán odaült mellénk egy virágkertész dumcsizni.
De a legjobban mégis azon akadtam ki h egy fiatal pár lejött sörözni. Egy kellemes kinézetű lány idelenn?? Bizar volt. A srácnak semmi stílusa. Egy nőt ide azért nem hoznék le. Rohanás váltani, és hazamenni. Éreztem magamon h jobb kedvem van. Hiába nem ettem pár órája. Kárászon fiatal négercsóka árulja a pizzaszeleteket. Micsoda reklámfogás.
Körülötte fajtársai. Az utcán ráérő emberek akik az esti bulira várhatnak. Turisták.
Hazafele a buszon csitricsajok.Pisilnem kell. Ma bebaszunk mint állat. Együtt megyünk mindenhova. Hol vagyunk? én még nem jártam erre!! Én sem. Én sem. Nagyon kell pisilni. Hozhattunk volna pelenkát.
u.i. CÍM magyarázatára. máma 11-kor indulok hazulról Romániába. Erről is pár szót, meg nem fojt el az álom. 2500 éés 8800 a busz. A buszt a Neckermanos csaj elnézte. Egy ezressel olcsóbbnak kellett volna lenine. Én is későn vettem észre. Korábban érek haza...
Egy mondatot megérdemel az is h megjegyezzem az utazási irodákba, eddig kettőt látogattam meg, nagyon csinos fiatal hölgyek voltak.
Szóval ma izgulás és sóvárgás. Vegyes érzelmekkel indulok el itthonról ami azt illeti. Egyik felem húz el, a másik meg maradna. Az örök kételkedő.Arányban 80-20az első javára :D
de mégis...
Azt tervezem h naponként írok ide elvégre egyszer van ilyen az életben. Majd meglátjuk. Eszternek beígértem egy originál kolozsvári lány fényképet xD
Ezt is ide h el ne felejtsem. De ha belegondolok ez egy jó csajozószöveg...
Ha túlélem az utazást akkor holnap vagy holnapután írok. Ha nem imádkozatok a lelki üdvötökért -gonoszvigyor-
ááá épp eddie vedder szól :Far Behind
Úgy felgyorsult a hetem hogy alig vagyok képes követni az eseményeket. Megint "nagyon élek."
Még azt mondják
Még azt mondják hogy ez se szép az se szép
Olyan vagyok mint a csillagos ég,
de olyan vagyok mint a zengedelem
a két szememből ragyog a szerelem a sötétbe'
Édesanyám vettem egy kalapot
fújja a szél rajta a szalagot
ha nem fújja magam is de lobogtatom
ezt a szőkét ide csalogatom a sötétbe
Irtójó. Most nagyon élvezem.Lajkó. Félix. Meg kell tanulnom citerálni. Szakállt növesztek. Őrült leszek. Bolond. Eszement.
egész este ez járt a fejemben. Folkerror az előadó és fülbemászó a dallam. Képzeld tudod honnan jöttem? Jate szombeat...nem vagyok normális. Mi az istenért járok ilyen helyekre???ráadásul haragszom magamra. Megtetszett egy csaj, de csak az este végére jötem rá hogy igen váá ez milyen klaszz mire egyik ismim összejött vele. NA erre varjál gombot. Tényleg haragudom magamra. Arra is haragszom h elmentem és nem történt semmi. Azt hiszem ezt az oldalt is elnevezhetném az önsajnálat falának. Bocs de most nem leszek víg és jókedélyű. Ha találkozol velem addigra biztosan jó leszek, de most enyhén magam alatt. Valahol félúton a pokolban. De tényleg. Mindenféle hülyeség járt a fejemben. Nem is merem ide felírni milyen gondolatokat dédelgettem magamban mert biztos pofonvágnál. A dizsi eleje nem volt nagy kunc latin zenék, ilyen modernek, egy keveset bennt voltam, egyszer betuszkoltak h ne álldogáljak egyedül...Eztán kiültem a villanyoszlop alá a földre és bámultam az embereket. Ezt hiszem itt romlott el minden: kiábrándultam mindenből amit akkkor láttam.Durr egy füles. Összekaptam magam mikor éreztem h hideg és és odébbálltam. Kisétáltam a kedvenc helyemre, és itt elverselgettem magamnak. Egy szép kört írtam le a városban mire eljutottam a Gutenberg utcáig, de a lakás üres volt. Hát akkor go vissza. Visszamenve már éreztem hogy hajnal felé jár az idő: benyomták a fenyőmikit meg az ilyeneket. Erre végig fenn voltam a színpadon aztán valamit produkáltam. Az igazat megvallva rájöttem valamire: igazán jól érzem magam a színpadon. De tényleg. Szeretek szerepelni és előtérben lenni. Ez eddig sem volt titok, de most erre rádöbbentem és olyan furcsa érzés tört rám h na ezzel a jövőben lehetne kezdeni valamit..
Unalmas volt: a csajok tüzeltek, a csávók hánytak, mindenki rázta magát: idegennek éreztem magam. Rám jött a tipikus na én ezt nem csinálom hajlam és a többiek sem tudtak velem mit kezdeni. Igazából egy jót szerettem volna valakivel beszélgetni. Semmi rázás, és együttáncolás nélkül. Képtelen vagyok mással táncolni erre is rájöttem.
A színpadról zsolti szedett le mert indultunk. Én még maradtam volna, de ismertem magam annyira h tudjam a többiek nélkül azért mégse ugyanaz ez a hely. Mentem. Végig kelllett nézni ahogy Árpod az új csajával szórakozik. Ha nem lettem volna annyira faszent akkor én szórakozhatnék. Apu fortyogó epéje vagyok :) Nélkülem apu meghalna.
Odafele jól sikerült elindulni: egyikőnknél se teló, se kabát. Jó idő volt, bizakodással néztem az éjszaka elébe. Tényleg pozitívan indultam. Kerestük a többieket, Orange, Jate, Holywood, és újra Jate. Az előbbi helyen futottunk össze Bali két barátnőjével. Szokásos "buzulás" Mr pincérrel, aki sűrűn jár a Kék Osztrigába...Én csak fogtam a poharam, és lestem mire vállalkozik ezaz ember...a lányok röhögtek, VBK, isszonyat vacak volt, enyhe jókedv. AZ volt a baj h túl hamar odaértünk a Jatéba. SÉtáltunk volna egy kört és énekeltünk volna, na akkor elégedett lettem volna az estével mert tényleg kultúrálódtunk de nem ez történt. A jatéban vhogy kifutott alólam a por.
Képzeld Anikó visszaigazolt most néztem emg ezt is: valamivel el kell ütni az időt, és még pörgök a bortól.
Na és aztán Mikor mentünk el, akor Zsolti-Viki maradt a Dugó téren mi hárman továbbsuhantunk -én kis naiv azt hittem h aludni fogok-. Hát nem! Minden volt ebből az egy órából csak alvás nem. Én felmentem az emeletre, ezek meg odalenn cirkuszoltak.
Fáj a lábam: csak mozogtam valamit az este :D
Azt hiszem nem szaporítom a szót, már el is szállt a mérgem :)
u.i.Fene egy természetem van...már is vidulok csak tudnám h miért???
Napok óta nem ültem géphez, és az igazat megszólva zenére is Quenn Bee-re is kiéhezve ülök most ide. Eléggé felgyültek az események hajajj sok minden történt ami megpiszkálta a gondolataimat.
Tegnap este há nézzünk egy kis tévét, olyan rég láttam valami normálisat. Legutoljára húsvétkor az Asterix próbáját az egyesen :D
Csütörtök este Fábry. Hát már egy jó ideje nem tetszik a fábry stílusa,elég gyengén is hozta elő a politika kiparodizálását, de ami megragadta a figyelmememet az Lajkó Félix neve volt. Na végre valami ínyencség. Előte végig kellett nézni mindent. A Kovács Lázár nagyon adta magát mindig vigyor, kicsit unalmas is volt az állandó show. De utána ledöbentette az embert Lajkó Félix. Bejön, és tökszűkszavúan, szemérmesen válaszol, Semmi egetrengető hallatlan nagy sztorija nem volt, szerényen előadta a maga pár történetét. Úgy kellett kihúzni belőle az öregnek. És végül is elég kurtára sikerült a beszélgetés. De nagyon kontrasztos volt a műsor. Utána egy jó hosszúreklámot benyomtak, és jöhetett a zene. A Bokorból című albumról hát nekem azt meg kell szereznem nagyon szépen szólt a muzsika. Fütty és hegedű összetétele. Csodálatos volt hallani.
ja és az est során ara jutottam az elmondottak alapján h ez az ürge totálbrutál művészlélek. Ami nem baj, ilyen emberek is kellenek.
Imádom a zenéjét ízelítőként álljon itt pár youtube link:
Delta a film előzetese
A délutánt sikerült úgy elütni h bementünk Szegedre keróval. Rég csináltunk együtt ilyet, általában magányosan tekerek ezért is szokatlan volt- nem vártuk meg a másikat, majdnem egymásnak mentünk etc- Semmi konkrét csak a mozgás miatt tettük amit tettünk. Benéztünk Bazsihoz a kolihoz , és mikor ott üldökéltük jött oda egy fiatalos 70-75 körüli bácsika h segítsünk neki, mert turacipőt akar venni. Már a kiejtése is szokatlannak tűnt, mondtuk h mi tudunk sok helyet :) elugrot a kocsihoz térképért. Leültettük és a nap legnagyobb sztoriját éltük meg. A bácsi időskorára jött rá h milyen jó dolog a túrázás, és ekkor lett is rá ideje, társasága. Amerikából Michigenből jött, és ott is oktatott mint Biológiai genetikus vagy valami ilyesféle professzor volt ott. '56-ban került ki Nyugatra, azelőtt Gödöllőre járt az Agrártudományira. Ott a forradalom idején röplapoztak, mindenféle tevékenységet folytattak de nem harcoltak. A bácsi a kéket akarta végigjárni ehhez kell neki a cipő. Halason tanít még egy hónapig angolt a gimnazistáknak. Nagyot néztünk, sok mindenről esett szó: külföldről, magyarokról, válságról, amerikáról de szívesen elbeszélgettünk volna vele pár napot őszintén hiszem h megérte volna. De mivel a sportboltok nyitvatartási ideje véges, így nem folytathattuk a beszélgetést.
Előző napokon nádat vágtam, most is elég gyatrák még az ujjaim...a gyűrűsujjamba bele szaladt egy nád elég komolyan. De lett vagy 30 vastag kévével.
A következő dolog a vályogvetés lesz :D Ám ahhoz még kell min 1 ember :S
Húsvétot nagy nehezen kiszenvedtem, mindennap ettem süteményt jó volt: kár h elfogyott mert most úgy ennék.
Volt nyuszifőzés képzeld!! Viktor vágott le fincsi nyuszkót, és bográcsban megfőztük Imiboyéknál. Hmmm egész jó lett. Sikerült fater háziborából megkábulni, de semmi komoly. Megismertem Imi csaját. Kedves meg aranyos: rosszat nem tudok róla mondani. :)
A héten történt h taliztam Győzővel, és végre van Regéces pólóm!! most itt olyan smiley jönne h tinilányok toporognak egy helyben, és visonganak mint a filmekben. :D
Ideje volt már h valamit ide is produkáljak az életemből, mert mostanában igencsak elszaladt velem a ló. Pénteken felugrotunk árpival felkeresni a hőn áhítot csukámat megszerezni, egész pontosan ez az én küldetésem volt, az övé meghogy időben beérjek mindenféle helyre, a szállítmánnyal. Azt hiszem délelőtt indultunk nki, éés este hat-hét körül jöttünk haza. Nagy kaland volt nekem, mret rég voltam már távol az otthontól, meg egyébként is rám fért egy igazi belevaló csavargás.
Felindultunk pestnek, majd az SOS gyermekfalu székhelytől a Montex outletig jutottunk. Ott eredménytelenül a megyeri útra számíűztük magunkat. Én hiáéba mondtam ah menjunk átt a megyeri hídon mert rövidebb, árpi bácsi nem mert rám hagyatkozni, (egyébként igazam volt) így körbe mentünk azz M0-on. Csömörön a Dekatlanban találtam a lábméretemre csukát, és egy óra próba-fontolgatás után továbbálltunk árpád nagy-nagy örömére. Következő megálló Zsámbék voltm ainek a neve már ismerős volt, csak azt nem tudtam hogy hol van. Remélem sokan vannak így ezzel, hát elárulom Bptől Nyugatra van, és egy XII századi román kori templommal dicsekedhet. Innen volt mocskosul ismerős. Hát az egéz faluból-kisvárosból, csak a benzinkutat láttam hála Árpádnak, a templom lekapására nem jutott idő. Haza fele Biatorgybát felé jöttünk, így felelevenítettem sofőrömnek hogy ez a falu miről is nevezetes. Kapóra jött h miután elmondtam a sztorit, elénk tárult a félelmetes vasszerkezet. Gyors jobbra kanyarodás, útbaigazítás, míg én csodálkozva fényképezkedtem. Pár perc és uzsgyi, húztunk Érd felé. Érdnél elkezdtem mondogatni Árpinak h jó lenne megint felmenni az autópályára. De ő nem-nem nem biztos h kész van végig. Így az elején főúton, majd meggondolva a dolgot csak felmentünk a pályára. Útközben hosszú nádtetővel fedett pusztkat, cselédházakat láttunk. Mire előkaptam a gépet addigra elmentünk. De legalább láttam h nézz ki Illyés pusztája. löszfalak és szikes földek alakítjá a tájat a Duna jobb partján. És csodálatosmód megvan csinálva az autópálya. Földvárnál sokáig kellett várnunk, mire átjutottunk, és addig is szenvedtünk. Az út elején mindkettőnkből folyt a szó, visszafelé én már elfáradtam, meg árpi is előjött a gyerekesebbik énje, ugyanolyan marhaságokat csinált mint középsuliban. Átvágás a Kiskunságon és heló.
Summertime and the livin is easy
Fish are jumpin and the cotton is high
Oh your daddys rich and your ma is good lookin
So hush little baby, dont you cry
One of these mornings
Youre goin to rise up singing
Then youll spread your wings
And youll take the sky
But till that morning
Theres a nothin can harm you
With daddy and mammy standin by
Tegnap délben kelés, majd fényképezőgép kavarodás, és nádvágás. Mivel estére rendesen lejárt a sarló nyele, nem tudtam befejezni. Így is sikerült lesántítani a jobb kezemet: mutatóujj alsó percében vízhólyagom lett, és lerántottam a bőrt róla. Azóta nedvesedik a helye, be van gyulladva. ezután 8kor go home, És fürdés készülődés estére a Tescóba. A kilencessel lekéstem a 76-ost...Enyhén ideges lettem hogy már megint késni fogok. De nem. A mars tértől elfutottam a Móravárosi Tescóig. Kb 21:30 körül még a Marson voltam, és 21:55 körül már a tescó parkolójában lehettem. Kicsit kifulladtan, de beért boldogsággal kitöltve mentem be az elosztásra. Rájöttem hogyha nagy hévvel, totál magabiztosan mész be valahova akkor annak eredménye is lesz: gyorsan végeztem a bejelentkezésnél, gyorsan kaptam melót -jó melót- odabenn. Nem is volt gondom hajnalig semmi. Általában önállóságot kaptam, magamra voltam hagyatkozva este, s mikor nem tudtam egy-egy termékkel mit kezdeni jött az osztályfelelős h segítsen. A barkács-autós-háztartási osztályok kínálatát kellett feltöltenem. Hajnalban voltak olyan gondjaim h nem tutam dolgokat elhelyezni. Még most is fájnak az ujjaim, a kezme, az alkarom. Ropog a csuklóm :S ez nem jó.
Kiráz a hideg, ha erre a dátumra, és annak legjelentősebb magyar eseményére gondolok. Ma este megnéztem egy 56-ról szóló filmet. A szamárköhögést. A film gyerekek szemszögéből ad elő részleteket a forradalomról.
Valami nagyobb drámára számítottam, de semmi. Nem mozgatott meg. Érdekes volt számomra, másnak unalmas. Jó színészek vannak benne, remek alakításokkal, de ez nem az igazi. Kevés. A vége tényleg drámai volt. A tanár elbőgte magát, és engem kétségek közt hagy, vajon miért sír? a végleg eltűnt gyerekek miatt engedte el magát, vagy a családjában történt tragédiára utal a sírás?
Nem tudom, csak találgatok. Szomorú véget ért, akár csaka a szabadságharc maga.
Elhatároztam h gyűjteni fogom a témába vágó bármilyen műfajú filmet, zenét. Eddig is gyűjtöttem, de most már céltudatosan. Hallottam egy filmről, amit amatőr filmkészítő műegyetemisták készítettek 56 őszén. Komoly dráma, megtörtént események rengeteg izgalmas dolog. Izgatja a fantáziámat, ezt akarom most felkutatni. Lázasan írom be a keresőbe a kulcsszavakat, és reménykedek.
Nagyobbak a házak-------> kisebbek a családjaink,
Több a kényelmünk--------------------->kevesebb az időnk,
Több a végzettségünk------------------------>kevesebb az értelmünk,
Több a tudás------------------------------------->kevesebb az ítélőképesség,
Több a szakértőnk------------------------------------->és több a problémánk,
Több a gyógyszer--------->kevesebb az egészség
Ma reggel bejártam az egész várost, csak azért, hogy a legkedvezőbben jussak hozzá egy újratölthető elemcsomaghoz. Meg is lepődtem, mert új, ismeretlen város részeket sikerült felfedezni. Ami legmaradandóbb volt, az a Kenguru köz, Hópárduc és Hiúz utca... Ezek az állatnevek a Napfény Lakópark utcáit díszítik.
Nem tetszett. Mintha Angliába egy lakóövezetbe lettem volna pfffff olyan nyugatias, tájidegen...
Végül az egyik hiperszupermarketban találtam akciós árut. És úgy hiszem jól választottam, eredményes volt a vadászat. A következő beszerzés egy háromás elem lesz a diktafonba.
december: Jól szuperál a megszerzett elem, semmi kifogásom ellene. TÖkéletes elégedettség vett rajtunk erőt. xD
"Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradna k ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha o tt ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." -
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)
könyv formájában hozta az elismerést alkotója számára. Tamási Ábelje és Uz között versengés is folyt, ami az előbbi javára dőlt el. Anekdotáinak vicces alakját Nyírő valós személyről, a székelyvarsági Pál Sári Mártonról mintázta, aki vadőrként tevékenykedett az ottani havasokban.
Arra gondoltam h szerzek ide egy fejezet részletet h tudjátok miről van szó, mer tezt minden magyar embernek el kell olvasnia. A stílusa Wass Albertes de nem is. Wass Albert szerzett Nyírőtől inkább, sőt biztos is hogy olvasott Albert bácsi ilyet. Műveikre jellemző részletes természet ábrázolás ezt Kós vagy Reményik szóhasználatával természet-heroizmusnak lehet nevezni. Ha jól emlékszem Áprily Lajos, Tamási Áron, Nyírő tartozik ehhez a vonalhoz.
A történetek roppant szórakoztatóak, a héten a buszon-szombámban mindenhol úgy kacagtam, hahotáztam a poénokon egymagamban h már maga a helyzet is komikus volt amibe belekeveredtem. Szánalmas, de én nagyon jól szórakoztam.
Az Uz Bencét ha jellemezni kellene akkor Rideg: Indul a Bakterház Bendegúzához lehetne hasonlítani, de nem lenne teljes a kép, mer tsok fejezetben megismerkszik az emberi oldala is a főszereplőnek. Mikor olvassuk akkor a székely góbéságnak, leleményességnek, és mindenből viccet csináló alakot kapunk.
Egészében véve jó olvasmányos konyv.
http://mek.niif.hu/01100/01149/html/nyiro.htm
Készült 1938.
Tartalom: Bagyoni László menekülni kényszerül, mert a kis székely faluban engedély nélkül adott ki újságot. Barátja, a hegyekben élő Uz Bence szeretettel befogadja. A jegyző lánya, Leticia egy vadásztársasággal érkezik a hegyekbe. Vőlegénye, Jonescu féltékenykedni kezd Bagyonira, ezért a kirándulás haraggal végződik. Uz Bence a vadászat révén pénzhet jut és el akarja venni régi szerelmét, Julist, aki azonban már máshoz ment férjhez. Bence közbenjárására a jegyző törölteti Bagyoni büntetését. Időközben meghal Julis férje, és az asszony egyedül marad a csecsemővel. A gyereket Julis Bencére bízza, míg szolgálni megy a városba.
Most úgy mindenre ki vagyok éhezve, nem kell alvás, élni akarooooooooooooooook
Tegnap -most hajnal van- olyan jó idő volt délután, hogy muszáj...nem, nem is jó ez a szó: kikívánkoztam a természetbe. Ebből csak egy esztelen száguldás lett a városon keresztül, de az is nagyon jól esett. Település óra után az esőben is jó volt tekerni. Már azon agyalok h neki kéne menni a gátnak. és azon le egészen a szerb határig. Jó kis kaland lenne, sztem még most a tavasszal meg is ejtem. Úgysem jártam még azon a részen.
De nem csak a mozgásra van igényem, hanem emberi kapcsolatokra is, mosta sok volta könyvekből. De még mindig többet akarok. Rákóczit olvastam egész Vasárnap-Hétfő délelőtt, éés annyira de annyira szimptaikus az az ember. Kicsit olyan mint egy méhecske, aki minden ügyet próbál segíteni, és tényleg hihetetlen szervezési munkát tudott maga után, a semmiből kellett hadászati céloknak megfelelő országot létrehoznia. Hihetetlen. Akinek van ideje és szereti a történelemet mindenképp szagoljon bele az Emlékiratokba. Azt hiszem egy nap alatt simán ki lehet olvasni. Nem szórakoztató olvasmány, hanme olyan műelő féle de hasznos. Én mindig belekeveredek abba a hibába h elhiszem h nyerni fogunk, illetve ebben a hiszemben olvasom, és most volt h dierket azért nem olvastam el az utolsó pár oldalt mert tudtam h mi lesz a vége...
Szóval éhség. Munka-ember-kaja-pia-szórakozás iránt.
vvvvvv..... ragad az egerem pfhuj. ezért nem szeressem ezt a Tikket mert túúúúl sokan használják a netemet. :)
Rákóczi szemináriumra gyúrtam egész hétvégén, a szombatot kivéve :D Történt ugyanis hogy Péntek este soká fennmaradtam.
Szombaton későn keltem, majd tatám okos dolgait kellett eltűrnöm ahogy ismételten kioktat a helyes életrendről. hát igen. sokadjára, és nem nő be a fejem lágya.
A szombatot arra szántam hogy belemerüljek a szabadságharc tudományába, ám viktor felhívott és a szép idő kicsalogatott. Így kerültem el nádat hordani Bazsiékhoz. Merthogy ugyebár ki lett találva -már több mint egy ébve- hogy építünk egy kunyhót. azótta az ügy előrehaladása érdekében nem sok történt, csak annyi hogy tavaly levágott úgy 80 kéve nádat. Ami most kapott tartást. azaz két fár aegy vízszintesen, majd erre támaszkodnak kétoldalt nyeregtető-szerűen a kévék.
Hát az ember kezit megviseli a cudar nád. Estére sikerült áthordani az összeset. Ami jó hír ért, azaz h meglett a világító lábperecem, amire azt hittem elhagytam az erdőben. Másik pozitívum h nem csaptak el az autósok hazafele, mert belöktem egy pohár verest és harmonikáztam. Kerékpáron....
Egyébiránt nagyon jó hely lesz ez, jó helyen, nagy csöndben.
Este hazaérek mi fogad? Nagy sötétség. kitalálták hogy részt veszünk a Föld órájában...Én meg fáradtan megyek haza, éhes vagyok, fürödhetnékem van...de feltalálja magát az ember: kerólámpa, és viaszgyertya. Bezony.
Ennek köszönhetően fogtam el egy kullancsot a szobámban. Éget ugyebár a gyertya-aminek maszek aljzatot készítettem cd lemezből- és mikor az emberfia bele-bele bámul a gyertya lángjába megbabonázva, na akkor nézem mi az ördög mászkál a viaszon. Egy apró-picike kullancs. Odapörköltem neki, és átvizsgáltam magamat, nehogy a bajtársai rajtam vegyenek bosszút. De semmi. Sokáig fenn maradtam, már pirkadt mikor lefeküdtem. Vasárnap egész nap olvastam, sőt nem is volt éjszakám, mert akkor is művelődtem a Rákóczi pályafutásán. sok minden eszébe jut ilyenkor az embernek, Helpet játszani csak úgy magától, ugrálni, vagy csak örülni a semminek. Mert ilyen is van.
mostanáig tartott ez a kiművelődés, még reggel korán bejöttem h ne kelljen pont óra előtt beérkezni s tudjak az évszámokra koncentrálni de így is sikertelenül. Elkevertem-felejtettem pár dolgot. És nem lesz olyan a dolgozat amilyennek szerettem volna.
Szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál,
Jöjj hát mért haboznál? Angyalkám gyere már!
Légy sorsom szerencsém, légy a takaros menyecském,
A szőke Szamosnál kis fészkünk vár!
Az édes reménység, a havasokon fehérség,
S a bércek hegyén a zöld fenyő erdő vár.
Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál,
Hol minden piros, fehér, zöldben jár!
Egészen izgatott vagyok ettől a gondolattól. Kijutni Kolozsvárra. (Hogy értsd: az EHÖK lehetőséget ad szegedi hallgatóknak, hogy áthallgassanak a Babes-Bolyai egyetemre.)
Még korántsem biztos, de jók az esélyeim h kimehessek. Az emberben a lelkesedés mellett ua. a félelem gondolata is besiklik: mi lesz velem 3 hétig? mi lesz a sulival? a vizsgákkal? a barátaimmal? sok program lehetőség adódik tavasszal...amit én kihagyok. Mert egy erősebb érzés: a kalandvágyás és felfedezés ősi ösztöne csalogat, hogy tartsak vele. S én gyenge vagyok, s nem tudok ellenállni.
Ideje már azon is agyalnom hogy mit írok a motivációs levelembe. Nem akarok átlagos lenni azzal a tipikus szöveggel h "hát még nem voltam de nagyon szeretnék.."mert ez átlagos.
Valami olyasmit szeretnék beleírni hogy mire vagyok én odakint kíváncsi. Gondolok itt a Házsongárdi temető sírjaira: Kós Károly, Reményik Sándor és egyéb nagy erdélyi magyarok nyughelyére. Mátyás születési helyére, a Szent-Mihály templomra, a Farkas utcai református kollégiumra, nomeg természetesen a román-magyar egyetemre.
fent: Fadrusz János: Mátyás király; lent Mátyás szülőháza
Az ottani diákokra, emberekre, a Szamosra, a hegyekre(Bükk), a magyar műemlékekre, a román-magyar kapcsolatokra, szeretném felidézni mindazt amit az elmúlt években Wass Albert műveiből felszedegettem. Milyen nagy élmény lenne az, ha elsétálhatnék a Farkas utca hátsó bejáratánál ahol a diák Wass járt be a kollégiumba. A fellegvár maradványaira is szeretnék felnézni.
Kós Károly az építész így ír Kolozsvárról:
"minden erdélyi város között a legvilágosabb, legművészibb, legáttekinthetőbb alaprajza
van; utcáinak, tereinek aránya mind közt a legjobb, az egész város úgy, ahogy van, mindenekfelett
előkelő, patinásan nemes architektúra. Nincsen művész, aki jobban tudta volna megtervezni a Főterét
méreteiben, a templom elhelyezésében, a körítő házak szélességi és magassági arányaiban, a sugár
irányban betorkolló utcák elhelyezésében és végül abban, hogy ezen a piacon ott van a legművészibb
szobor, melyet valaha magyar művész alkotott, és az a szobor úgy van elhelyezve a maga
templomhátterével, hogy párja a világon alig akad."
Egyébiránt kivettem egy érdekesnek ígérkező könyvet Kolozsvárról. A cím állítása szerint prózai kalauz Kolozsvárott. Előszóban Reményik idézettel, gondoltam ez csak hasznomra lehet. Kíváncsi vagyok erre a régi magyar városra, mely mára már elvesztette Erdély fővárosa rangját.
Izgatnak a körülöte fekvő hegyek, felkívánkozom mindegyikre. Legjobban mégis Székelyföldre kívánkozom, de oda nem hiszem hogy eljutok. Be kell érjem Kolozsvár és környékével. Nem akarok az a tipikus kiránduló leni, hogy elmegyek valahova, és alapos körültekintés nélkül már mennék egy másik helyre. NEM!
Bizonyosan ennek a vidéknek is megvan a maga csodája, szépsége, csak én még nem ismerem.
Újra itt. Egy kicsit visszafogtam magam ezen a téren is és inkább a könyvek felé fordultam el. Nincs gépezés de még van össze-vissza alvás :s és rendetlenség az életemben. Különös: hullafáradt vagyok 9 körül, és hirtelen felkelek éjfélkor. képzeld sikerült eljutnom bőrgyógyra. Latin óra helyett kénytelen voltam odamenni, elvégre nem könnyű idöpontot kapni. Ám én a tudatlan, nem jelentkeztem be. Benézted öcsi. Szólhatott volna rám a recepciósnéni. ehelyett kibizniszeltem h mehessek még a héten. Így az eset csütörtökre esett. sikerült győzővel bebarangolni a várost, kerós kesztyű után kutatva, majd elugrottunk a Lidibe négercsókért. Igazából gyorsan eltelt ez a délután is, és mi fontosat tettem? Semmi különöset. Opp vételeztem is: a Lexandriában egy Zemplén kalauzt s egy néprajzos térképet sikerült beszerezni. Ez utóbbi most ott virul szobám plafonnyán.
Úgy ki vagyok éhezve egy jó filmre hogy huu. Láttam már sokfélét, de egy olyan igazi értelmes filmet szeretnék, amit ritkán adnak.
Ma tök kiegyensúlyozott vagyok. És ez jó. Szerdán felhívtam Béla 'bát hogy boldog születésnapot kívánjak neki. kértem tőle egy időpontot is amikor meglátogathatom.
Péntek 11-et beszéltük meg h elmegyek. Jólesett látni, h megvan, jólvan, és igen sokat is beszéltünk mindenféléről ami nagoyn jó volt.
tudod mi a baj? h mikor elgondolom h hmm fel kéne nézni a bloggomra írni ide valami jót és na csak az unalmas hétköznapjaimat akkor valahogy nappal mindig elfelejtem h mit is akartam. Azt hiszem képtelen vagyok hosszantartóan koncentrálni. ráadásul ez a Tik itt mindenről lehet tanulmányt folytani -legalább is nekem- de annyire megoszlik itt a figyelmem h csuda. Azt hiszem ezért kapok itt ki Honfoglalóban is. Mikor otthon a gépemen játszom, akkor sokszor nyerek. Önmegismerés. Az állandóan előkerül.
Próbáltam megmozgatni az embereket, ám úgy tűnik h az én balkezem alkotott közre: nem mentek el a meghívó levelek...
Csodáltam is a dolgot, mert pedig sok "békés" embernek küldtem el a meghívót. Sebaj.
Órára nem mentem be, helyette segédkezdtem asztalt, széket kicibálni a Somogyi könyvtár aulájából. Vicces volt, mert az asztalok kellemesen nehezek voltak. Balázst sikerült beleszervezni, késsőbb még Győzőt és Esztert hívtam fel. Pozitív hogy mind a hárman ott voltak, mer tnekem bár semmilyen hasznom nem származott belőle ők is látták h mi is zajliik ezen a fronton.
Hat előtt elugrottam egy számteches boltba memókártyát keresve, és épp -zárás előtt- másnap kap a srác belőle pont olyat amilyet én keresetem. Votlam ma sok helyen memo kárty után érdeklődve, de sikertelenül. Így nagyon sok képet nem készíthettünk -kettőt- erről a megmozdulásról. Sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, sokfélék voltak az emberek. A svájci olasz származású humanista Lori, de mindenki jófej volt. Elég aktív is voltam, transzparenseket aggattam fel, sztem még a képekkel fogok találkozni. Készült egy rakat kép rólam és a plakátokról. Mind a 3 kitételében ott voltam, csak arra lettem figyelmes hogy kattingatnak a médiások...
A fáklyáért mindenkinek magának kellett perkálnia. 500 forintot. (Ebből az árból már lehet egy ebédet is kiszorítani.) A fáklyát nem égettem el, hanem hazahoztam a többi mellé, egy memento h ilyen is volt.
Lorival sokat beszélgettünk. Balázsnak úgy kellett szerezni már fáklyát- már jártuk körbe-körbe a szektorokat h legyen neki is, lori adott nekie. Ekkor ért ki Eszter aki csak pár perc erejéig maradt, de örültem neki. Miután elment Eszter, jött ki Győző. És akkor lett kialakítva a kör. Szerencsétlen is beállították bár nem volt semmilye. Beszélgettünk, örültem h kijött mert régen láttam. Mostanában már órára se jár, csak a szakdoga meg Ágnes asszony :D
Ekkor már égtek a fáklyák, voltak mellettünk olyanok is akik gyertyával jöttek ki, gyakorlott tüntetők :D
Jól elbeszélgettük az időt, a koncertek annyira nem jöttek át. Honeybeastből volt pár dal előadva...
Elsétáltunk a Somogyihoz, itt Jött Tamás Bátyja, Balázs elment, És így hárman vágtunk neki az újszegedi hídnak. Jókat dumcsiztunk, és sokat, viszaemlékezve a nyárra. GYőzővel a koli elől az albijára mentünk kerót pumpáli, de ebből egy vendégeskedős óra lett, mert elkezdtünk várazni, kerózni, és sütizni... Meg hát beszélgetni erről-arról. Jó volt nagoyn jól éreztem magam. Az Estére betervezett Jatés koncertet kihagytam, a Nyerset bánom pedig...de jó társaságban tudjuk gyorsan telik az idő.
Az utolsó buszra pályázva végigszáguldoztam a városon. Olyannnyira, hogy elhagytam az egyik fáklya végét...:S
Valszeg a hídon lehetett a bukkanókon. No sebaj, jól éreztam magam. GYőzővel megdumáltuk h járunk futni, erre kíváncsi vagyok h fog sikerülni.
Ja és még valami: nagyon király este száguldani egy jó keróval :D