Ehelyett fogtam magam és elindultam sétálni. A házsongárdi előtt nem tudtam megállni h nem menjek fel a temetőbe. Nyugodt volt minden. Egy dombon feküdt az egész város múltja. Zsúfolt egy domb ez: egymás hegyén-hátán torlódik mindenki halotti mementója. Rongálások tömkelege, sok-sok szomorú esemény hatja át az embert. Odalenn őrült forgalom, idefenn csodálatos nyugalom, és fák. Ez fontos. Hiányoznak a fák a városból. Odalenn rossz. Idefenn jó. Fenyvesek, tölgyesek óvják a halottakat a lenti rossztól. Egy hátsó kiskapun lépek ki, eredménytelenül sikerül magányos felfedezőutam. A József Attila utcára lyukadok ki!! És ott rémülök meg a város dombra való feltápászkodásáról. Meredek utcák, teraszos házak.

Hosszas csavargás után megkerülöm a botanikus kertet, s visszasétálok a Kőkert utcai campushoz. Enzém volt a szoba kivételesen. Kajáltam egy jót.

Estére Táncház a Heltaiban. Ez egy folk-kocsma. Sok-sok néprajzi tárgy díszíti a falat. Sajnos túl sokat kezdtem el beszélni, és hát elkezdtem virtuskodni. Úgy hittem h meg lehet különböztetni a székelyt a magyartól beszéd alapján, de nem. Az egyik teremben nóták, a másikban hagyományos táncház volt. Mindkettőben megfordultam, ám mégis az utóbbi tetszett jobban. Izgatta a fantáziámat h találkozhatok székelyekkel. Volt ott mindenféle származású ember.Balánbányáról, Borszékről etc.

Szerda este lementünk az Under Constructionbe. Itt KMDSZ-es buli volt, magyar zenékkel, énekelgetős-táncolgatós-sokativós. Itt hangzott el a legendás jön a tigris. 

hogy e napon mi történt velem?? arra nem emlékszem. Egy-egy ilyen csúnya buláj után általában 10-11 körül keltem fel.

Csütörtökön elmentem a BTK-ra, bementem egy órára. Az odafele utat a magyar színház fele tettem meg, majd át egy apró Kis-Szamos hídon a túloldalra. S ott kalandozás a Fellegvár alatt. Rohanás, őrült terem keresgélés. Végül is csak betaláltam a helyes terembe. Ott ért igazán meglepetés. Csólyosról a citerás R. Péter szintén áthallgat a Babesen. Ő pedig bemutatott egy áthallgató csajjal aki meg Pécsről jött...

Tényleg nem hittem volna, h ez a város ilyen világváros. Valamelyik nap még egy belgrádi lánnyel találkoytam össze a benntlakás folyosóján. Ha az utcán sétálsz hallhatsz magyart, angolt, románt és még ki tudja miféle nyelveket. Az emberek igen vegyesek. A legtöbb azért mégis keverék, de gyakoriak a barnabőrűek, négerek, vannak cigányok, és nekem az is fura h nem tudom megmondani egyértelműen h ki melyik nemzethez tartozik. Az etnikai keveredés óriási. És ahogy az ember átsétál egy városi utcán szomorú h csak 3-an telefonálnak-beszélgetnek magyarul. De hál'istennek vannak magyar élettel megtöltött helyek, ahol nyüzsögnek a mieink. Felüdülés itt eltölteni az időt.

Az áthallgatásom célja lenne az is, h felmérjem az itteni magyarok közösségi életét. A kissebbségi magyarság szervezkedik. Sokkal jobban, mint annak idején maguk a románok. Vannak egyesületek, pl: itt és most ahol vagyok, a Diákszövetség. A különböyő felekezetek: katolikus, református. Ezeknek van ifi klubbja, van minden este valamilyen magyar kocsma, szórakozóhely. És hogy legyen is, abban a KMDSZ és sztem más szervetek is segítenek h legyenek. A diákok megmozgatására ETDK -ez olzan mint nálunk az OTDK, csak ezt a diákok csinálják.- Diáknapok és még sok olyan esemény amiről most nincs tudomásom.

 Délután bevásárlás hétvégére-itt elkísért minket egy teológus hallgató srác-, majd este Transylvania nézés Noéminél. A film nagyon jó volt, nekem tetszett. A lányok előtte krumplit pucoltak, mi meg elugrottunk román borért egy közeli kimérőbe.

Péntek

Este korán lefekvés, Pénteken korán kelés. 8-9fele indulás. Szinte csak hálózsák kellett, meg fürdőszobás cuccok. Jött értünk két minibusz, beszállás oszt' indulás. Istire kelett  várni egy öt percet, mert akkor jött meg MVHLY-ről.

Kanyargós úton felfele irány Torda.

ÍRNI SÍNFALVÁRÓL, a rákövetkező hétről, SEgesvári-nagyszebeni hétvégéről, ToRockóról, MR2 buliról, kolozsvárról