Ideje volt már h valamit ide is produkáljak az életemből, mert mostanában igencsak elszaladt velem a ló. Pénteken felugrotunk árpival felkeresni a hőn áhítot csukámat megszerezni, egész pontosan ez az én küldetésem volt, az övé meghogy időben beérjek mindenféle helyre, a szállítmánnyal. Azt hiszem délelőtt indultunk nki, éés este hat-hét körül jöttünk haza. Nagy kaland volt nekem, mret rég voltam már távol az otthontól, meg egyébként is rám fért egy igazi belevaló csavargás.

Felindultunk pestnek, majd az SOS gyermekfalu székhelytől a Montex outletig jutottunk. Ott eredménytelenül a megyeri útra számíűztük magunkat. Én hiáéba mondtam ah menjunk átt a megyeri hídon mert rövidebb, árpi bácsi nem mert rám hagyatkozni, (egyébként igazam volt) így körbe mentünk azz M0-on. Csömörön a Dekatlanban találtam a lábméretemre csukát, és egy óra próba-fontolgatás után továbbálltunk árpád nagy-nagy örömére. Következő megálló Zsámbék voltm ainek a neve már ismerős volt, csak azt nem tudtam hogy hol van. Remélem sokan vannak így ezzel, hát elárulom Bptől Nyugatra van, és egy XII századi román kori templommal dicsekedhet. Innen volt mocskosul ismerős. Hát az egéz faluból-kisvárosból, csak a benzinkutat láttam hála Árpádnak, a templom lekapására nem jutott idő. Haza fele Biatorgybát felé jöttünk, így felelevenítettem sofőrömnek hogy ez a falu miről is nevezetes. Kapóra jött h miután elmondtam a sztorit, elénk tárult a félelmetes vasszerkezet. Gyors jobbra kanyarodás, útbaigazítás, míg én csodálkozva fényképezkedtem. Pár perc és uzsgyi, húztunk Érd felé. Érdnél elkezdtem mondogatni Árpinak h jó lenne megint felmenni az autópályára. De ő nem-nem nem biztos h kész van végig. Így az elején főúton, majd meggondolva a dolgot csak felmentünk a pályára. Útközben hosszú nádtetővel fedett pusztkat, cselédházakat láttunk. Mire előkaptam a gépet addigra elmentünk. De legalább láttam h nézz ki Illyés pusztája. löszfalak és szikes földek alakítjá a tájat a Duna jobb partján. És csodálatosmód megvan csinálva az autópálya. Földvárnál sokáig kellett várnunk, mire átjutottunk, és addig is szenvedtünk. Az út elején mindkettőnkből folyt a szó, visszafelé én már elfáradtam, meg árpi is előjött a gyerekesebbik énje, ugyanolyan marhaságokat csinált mint középsuliban. Átvágás a Kiskunságon és heló.