Nagy utazás, azt hittük...

lényegtelen h mit hittünk, vagy mit nem. A valóság, a jelen a fő. ÉS a szeretet. Béke gyerekek. Eltérve ezektől a közhelyektől, írok már valami mást is.

Vasárnap 11kor Szatymazon felpattantam a vonatra. A hátizsákom komoly súllyal nyomta vállamat, de kigyalogoltam. A vonat szinte töküres volt. Rengeteg hely volt, mentem egy darabig ismerős találkozás reményében, majd megunva leültem egy helyre. Kitűnő időnk volt, bár hidegen fújt a szél. Kecskeméten kinézek az ablakon, egy emberalakra nézve, és hogy is mondjam hmm csinos hölgy jött be. Rettentő szimpatikusnak találtam, mert nem volt egy márkás csaj hálistennek, hanem az a sálas fajta volt. Kár hogy nem fényképeztem le, mert megért volna egy misét.

Abban a tudatban kezdtem el vele beszélgetni h jó vagyok nála, elvégre tudtam h a vonat töküres. Az elején nehezen indult meg a beszélgetés, de késsőbb helyrebillent. Vele utaztam fel a Nyugatiig. A nyugatinál westendwc és metrójárás történt. A metróra Kriosztián ezeréves menetjegyével mentem le, még maradt belőle. Pedig egy párosat nemrég dobtam ki, mert azt hittem már nem jó, pedig de!! :D jónagy idióta vagyok tudom. Népliget és Narancsút iroda keresgélés. Kiszúrtam a rikító reklámjukat, és a nagy táskás lányokat. Ezek nem hozuzám tartoztak, de leültem melléjük az FTC stadion kövezetére. Mellettem meglepetésemre románul folyt a beszéd. Nem értettem. Buszindulás előtt egy olyan félórával, órával jelent meg Jul-i és anyukája. Legnagyobb meglepetés volt a mai napon. Arra készültem, h tökegyedül fogok ablak melletti előre lefoglalt jegyemmel utazni.

A buszon ennek megfelelően úgy intéztem a dolgot h egymás mellé kerüljünk. Így sikerült leghátra beülni. Bőrfotelek, forró italok, csinos hosteslány kellemes bársonyos hanggal, ééés filmmel is el volt látva. Hmm mondom ez igen. 4000 forintért ez fantasztikus.

Azt hiszem Julit kiakaszthattam a sok beszédemmel, de nem látszott rajta. Jól tűrte. A több órás együttlét után mikor már feloldódott se szólt. Nos én is igyekeztem erre figyelni, hogy csönd legyen. Három filmet játszottak ebből csak az Amíg a jackpot...címűt néztük végig. A határon feljött egy morcos őr, megnézte az arcomat, személyimet oszt heló.

Az volt a baj, hogy mikor a legszebb részekre értünk, akkor töksötét volt. Csak a jobbra-balra kanyarokat észlelted. pffff azért nappal is megjátszanám az utat h lássak valamit. A buszon sok fárasztással, de beértünk a Kincses városba.

Leszálltunkkor a csomagokat csak kipakolták az aszfaltra. Amilyen alapossággal eltették... azt hittem újabb sort kell álni. De nem. Épp venném fel a csomagomat, ezért egy magas küszöbre teszem a zsákot, ránézek az előttem álló emberre. És hoppá: Maák Isti állt ott. Séta a vonatállomásig, onnan taxival a Kőkert utcáig. Itt van a campus. Ezt úgy kell elképzelni, h van egy rakat kollégium egymás után. Óriási azt hiszem 9000 diák van csak itt elszállásolva.

Este bajos volt a szobakeresés: nem voltak számok kiirva-most sincsenek- az ajtókra. Aztán csk lett helyem: egy román srác mellé kerültem be, akit Katalinnak hívtak. Beceneve Kata. Először csodálkoztam. Aztán valahogy túlestünk az első szóváltásokon.

Másnap reggel újabb beszélgetés, és értekezés a kolozsváriakkal. Városlátás, csodálat, eljutás a főépülethez, btk-hoz, kantinba.

Kedves útikalauzunk Noémi elvitt bennünket a Corvinusba, ez egy kellemes kocsma, és estére ugyanide jöttünk vissza. Délután KMDSZ iroda, netezés, go vacsizni újra a kantinba. És eltelt egy nap. Este kocsmázás és nagy beszélgetés. Közben befutott Balázs és Adri Szegedről. Corvinus előtt adri megismerkedett Katával  :D aztán felmentem Balázshoz pálinkázni, és kellemes hangulatban mentünk el. Ott aztán összeismerkedtem a székely Zsigmond J.hallgató elnökkel. És sokat beszélgettünk mindenféléről. Politikáról-diákokról, történelemről, székely viccekkel megfűszerezve. Azt hiszem a néprajzolás megtörtént. Sok érdekes dolgot hallottam, tanultam tőle.

Utánanézni a moldvai Néprajzolásnak!! Kolozsvárig kell eljutni, innen ingyen visznek kaja, szállás fizetve. Néprajzi Vándortábor.

Három körül fekhettem le nagyjából...

Ma reggel rémesen keltem. Ugynaúgy mint tegnap munkások csörtettek, dolgoztak. Újítják  a kollégiumot, ami látszik is: minden nyílászáró kicserélve, újrefestve, lepadlózva emg amit el tudsz képzeléni.

Ma voltunk városnéző túrán. A tegnap estéről megismert csíki székely Albert I. kalauzolt bennünket a város magyar vonatkozású látványosságain.

A kantinban kínosan ért a dolog h hiába mutogattam a jegyemet nem értettem mit mondott és csóválta a fejét. Miattam állt a sor öö 3 percig :D:D

Aztán valahogy csak kiderült h kell fizetni. Na mindegy, ebből tanulok. Onnan Besétáltunk a főépületbe és eljöttünk ide a KMDSZ irodába. A főépület hatalmas. Csodás látvány. És igazából kiábrandító h az 1581-es dátumot használják. hát hol voltak akkor a románok...

Van pár ilyen apróság a várossal kapcsolatban amiket elmondtak, tanulságos volt.

Azt hiszem elég volt ennyit egyszerre legépelni. Most felmegyek a szobámra a Kőkerten, és sztem vagy alszok, vagy kártyázok, vagy eszek :D:D

u.i. azóta tudom, h a néni azon volt kiakadva h nem tud visszaadni.