Most úgy mindenre ki vagyok éhezve, nem kell alvás, élni akarooooooooooooooook

Tegnap -most hajnal van- olyan jó idő volt délután, hogy muszáj...nem, nem is jó ez a szó: kikívánkoztam a természetbe. Ebből csak egy esztelen száguldás lett a városon keresztül, de az is nagyon jól esett. Település óra után az esőben is jó volt tekerni. Már azon agyalok h neki kéne menni a gátnak. és azon le egészen a szerb határig. Jó kis kaland lenne, sztem még most a tavasszal meg is ejtem. Úgysem jártam még azon a részen.

De nem csak a mozgásra van igényem, hanem emberi kapcsolatokra is, mosta sok volta könyvekből. De még mindig többet akarok. Rákóczit olvastam egész Vasárnap-Hétfő délelőtt, éés annyira de annyira szimptaikus az az ember. Kicsit olyan mint egy méhecske, aki minden ügyet próbál segíteni, és tényleg hihetetlen szervezési munkát tudott maga után, a semmiből kellett hadászati céloknak megfelelő országot létrehoznia. Hihetetlen. Akinek van ideje és szereti a történelemet mindenképp szagoljon bele az Emlékiratokba. Azt hiszem egy nap alatt simán ki lehet olvasni. Nem szórakoztató olvasmány, hanme olyan műelő féle de hasznos. Én mindig belekeveredek abba a hibába h elhiszem h nyerni fogunk, illetve ebben a hiszemben olvasom, és most volt h dierket azért nem olvastam el az utolsó pár oldalt mert tudtam h mi lesz a vége...

Szóval éhség. Munka-ember-kaja-pia-szórakozás iránt.