Tegnap óta van egy Kandúrom. Este a pincében dolgoztam, amikor csak benézett az ablakon, és nyávogással adta tudtomra jelenlétét. Szünet nélkül sírt hozzám a mihaszna, nem sokat foglalkoztam vele, Az összes ablakot benyávogta, aztán eltűnt. Nemsokra rá valaki belépett a hátam mögött a pincébe, hát én akkorát ordítottam... a cica tipegett be sietve. Te meg nem tudsz kopogni?

Girhes volt, s folyamatosan nyávogott. Ez cicanyelven annyit tesz, hogy adjál tejcsit derögtön.

Az első percekben tartotta a távolságot, semmi csalogatás, elkapás nem segített. Mikor én akarom elkapni, akkor naná hogy nem hagyja magát. Hoztam neki tejet. Na utána kenyérre lehetett kenni, nem hagyott dolgozni, egyfolytában dorombolt, hízelgett, már untam, dolgozni se hagyott, A hétvégén a pinceműhelyben alkottam a kerekeket. Agyakat raktam zsírba, rozsdás felniket súroltam-csiszoltam, festettem. Az eredményt hamarosan felrakom. 

Őszi hangulatingadozásaim. Eszméletlen fejvesztéssel tudnak járni. Vagy éppen pörghős aktívkodással.  Én nem értem. 

Ha nem a tulajdonostól vetted, nem kerül a tulajdonodba: de kerülhet, ha jóhiszeműen vetted. A jóhiszeműség a főleg tudat-tartalomtól függ.

Persze erről bíróság dönt. És igen, idáig jobb nem eljutni.

Mikor nem vagy jóhiszemű (például):
- Ha tudod, hogy nagyon olcsó.
- Ha sejted, hogy lopott.
- Az eladó "gyanúsan" viselkedik,
- Pl. sietős dolga van
- Pl. Ha az eladó nem akar "papírozni".
- Gyanúsak a körülmények.

Mikor vagy jóhiszemű (például):
- Piaci áron vetted
- Tulajdonostól vetted. Elég megkérdezni! A bringa előéletéről kérdezve (hol tárolták, mennyit ment) józan ésszel megítélhető!
- Ha az eladó lakásán vetted.
- Kötöttél szerződést, adatokat egyeztettél.

Minek nincs jelentősége:
- Internetes hirdetés nem gyanús.
- Közterületen találkoztok: nem gyanús.

Én azt tanácsolom ha veszel:
- Légy tisztában a reális árakkal.
- Vigyél magaddal egy tanút, ha nem papírozol.
- Írj adás-vételit.
- Kérdezz az eladótól.
- Ne siess!

Ha eladsz
- Add oda a megőrzött számlát, garancialevelet (fénymásolatot tarts meg)
- Írj adás-vételit.
- Vigyél tanút.
- Ne siess!

Forrás:

http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20090303/hogyan-keruld-el-hogy-lopott-biciklit-vasarolj

Tegnap újra nemzetközi vonaton ültem. (Legutóbb tavasszal ellopták a táskámat). Még ki sem gördült a Keletiből a vonat, máris több inzultus ért, mint amire vágytam. Pont ami a legizgalmasabb és a leginkább felháborító: láttam egy igazi tolvajt működés közben!! A Keleti pályaudvaron történt, a Hungária gyorsvonaton. Egy nyitott légterű négyesekkel teli kocsiban. Harmadikként szálltam fel a vonatra, s pont a helyemen ült a fickó, aki innen is lett ismerős: segített felrakni a bőröndöm. Hogy egész pontos legyek, először csak az tűnt fel, hogy magában beszélt. Mikor meglátott káromkodott egyet, -de csak úgy félhalkan, Gollam módjára. Nem is értettem miért? Leülve elkezdtem vele haverkodni: Te? Csak így cucc nélkül? Motyogott valamit magának kinézve az ablakon. Ráhagytam a társalgást -mondván tuti nem normális. Majd, mintha várna valakire akinél jegy van- én így képzeltem, mert folyton az óráját nézte, hirtelen elkezdte tapogatni a kabátját, s megkérdezte itt leszek-e?? Ezzel elsietett. Kb. 10 perc múlva visszajött, orrom alá dugva egy jegyet, h ez hova szól. Leültette a németeket, majd megint elrohant. Ekkor már úgy véltem, ebből próbál borravalót szerezni. A túloldali négyesbe egy arab srác ült le.  A következő pillanatban a háta mögötti négyesben akasztotta fel kabátját, a srác kabátja mellé. A jobb keze pedig szép-lassan átcsúszott a fekete kabát belső zsebéhez.  Matatott a srác kabátzsebében!!! Mozgott a fekete kabát, hogy megfigyeltem az egészet is vette észre, éppen jöttek a folyosón szemből. Erre abbahagyta a műveletet. Másodpercek töredéke alatt vagy ezer gondolat futott át a fejemen, hirtelen nem is tudtam mit tegyek, köpni-nyelni nem tudtam. Furamód egy pillanatra még rokonszenvesnek is találtam a fickót, lehet, mert segédkezett, vagy mert olyan szerencsétlen kinézete volt, de végül győzőtt az józan ész. A sikertelen lenyúlás után még levágódott hozzám fedezékbe, pont mikor a személy leírását jegyeztem le.

(sárga bőrdzseki Virginia felirattal, fehér baseball sapka, rövidre nyírt (0.5 körül) haj, fehér rövidnadrág, izmos vádli, beesett szemek, sovány arccal, kiemelkedő orral, pulóvere néhol koszos.)

-Mit jót csinálsz Főnök?

-Csak írogatok... s ezzel elsietett.

-Mit jót csinálsz Főnök?

-Csak írogatok... s ezzel elsietett.

sárga bőrdzseki Virginia felirattal, fehér baseball sapka, rövidre (0.5 körül) nyírt haj, fehér rövidnadrág, izmos vádli, beesett szemek, sovány arccal, pulóvere néhol koszos.

Tegnap este volt a szeptember hónap legjobb napja. Végre egy igazi vérbeli moldvai táncházban volt részem, ami már nagyon kellett, mint egy falat kenyér. Visszasírom a 2009-et amikor hetente voltak ilyen alkalmak. Rengeteg régi-új arc volt a megjelentek között, többek közt Grétáék, akik a végére sajnos elmentek. Sikerült megismerni egy hannoveri német lányt, aki szinte perfekt magyarsággal beszél. Nomeg két francia barátnőjét, akikkel angolul társalogtam, mikor tudtam. Rohadt jó érzés volt felfogni ésszel honnan jönnek, bár ki is bukott nagyon hogy a magyarázó mesélő párbeszédre az angolom tökéletlen. Sőt! 

Volt aki flegma, volt aki állandóan mosolygós volt a lányok közül. Asszem el kell kezdenem járni újra tánctanításra. 

Hogy mi van velem? Dolgozom kerékpárokat építek, szinte mindig valamit. Vannak dolgok amik nem változnak. 

Igazából a tegnapi nap egy nagy csoda. Volt egy kis gubanc, mert a vinnyetát a deákról kölcsönadtam öcsémnek, féléve, ámde igazolnom kellett a szövetkezetnél, hogy megvan az okt31ig a jogviszonyom. Utolsó órában derült ki, h nem lehet ezt mással, csak vinnyetával igazolni, se isklátogatási, se semmi más. Csak vinnyeta. Közbe megígértem h egy kerót megtakarítok, így felvettem a kerót, hazamentem vinnyetáért, vissza a szövetkezethez, rohanni haza mert Viktor -aki rendkívüli ritkasággal ér rá- jött nekem segíteni összerakni a sötétzöld bringát. ÉÉÉÉÉÉs minden sikerült. A csészéket 3 perc alatt bekalapálta, amit én órákon keresztül nem voltam képes, majd megtakarítottam a bringát, és időben le is adtam! Nem akartam elhinni, hogy ez így összejöhet. Annyi negatívum volt a napomban, hogy kreáltam egy vidám dalt ezek után a Szentháromságon, és a táncház miatt elfelejtettem az egészet. 

De ez legyen a legnagyobb hiba amit egy jó napnak elnézünk.

Igaza lehet azoknak akik azt mondják, hogy Isten tenyerében vagyok.

Hát ez nagyon ötletes egy kialakítás, pár deszka és kész a szék. A nyárra ezt el kell követni!

Nagyobb térképre váltás

53 km tettem meg tegnap Majsára. Visszafele csak 34 km volt. De elég ijesztő volt a fénylő szempárokkal találkozni úton-útfélen. Amit láttam egy részük macska volt. A többi kérdéses....

I.
Em 
Négy napja már, hogy nem ettünk és
(Em)
 Lee van Cleef csak ennyit szólt: 
Hm                         Em
"Hej!" hej, hej, hej, hej, hej, hej.
C    Em
 Lee ilyen fiú.
I.
Hogy átmentünk a városon és lőttek ránk,
 csak ennyit szólt:
"Hej!" hej, hej, hej, hej, hej, hej
 Lee ilyen fiú.
I.
Oregonban, hol vállon lőtték - bár látszott rajta, hogy fél nagyon -
 csak ennyit szólt: "Hej!" hej, hej, hej, hej, hej, hej Lee ilyen fiú.
I.
Egy utcasarkon megdögleni, hogy
 előreküldesz négy másikat, hej, hej, hej, hej, hej, hej, hej ilyet,
 ilyet csak Lee tudott.
II.
Am                             E         Am
Messziről tudtuk, hogy ö érkezik,
             F           C                Am
így csak Lee van Cleef lova lép.
Am                            E                Am
Barleycorn, Charley, Hombre és Dick
      F            C               Am
és a többi is mind összenéz:
III.
 (Am)G                               Am
"Igen, Lee van Cleef, ö érkezik.
C                             F           Am
Igy csak Lee van Cleef lova lép.
E            Am         E       Am
 Hej, hej, hej, csak Lee lehet,
E            Am         E       Am
hej, hej, hej, csak Lee lehet."
I.
És Fort Phil Carneybe egy szép napon
 összekötözve érkeztünk, hej,
 Leet vitték elöl.
I.
Tenyerük élével ütötték torkát és
 pofánkba ordított mindegyik:
 "Hé, nézd! Nézd, nézd, Lee hagyja magát!"	I.
Elvették rég a pisztolyát és
 kötéllel húzták egy ló mögött, hej.
 Lee hagyta magát.
I.
Phil Carney legyen átkozott,
 hol az égő, perzselő napon, hej,
 Lee a földre került.
II.
Ha Carneyből jössz, ne kerülj elém,
 hol Lee van Cleef a perzselő napon állt,
 Barleycorn, Charley, Hombre és Dick,
ha Carneyböl jönnél, vadásznak terád.
III.
Mert Carney az, hol eltűnt Lee van Cleef.
 "Hej, hej, hej, mondd, Lee hol lehet?
 Hej, hej, hej, mondd, Lee hol lehet?"
I.
Éjszaka iszkoltunk, mint a beteg kutyák,
 egy lucskos telet csak átvacogni, hej,
 négy beteg, négy beteg kutya.
I.
Egy utcasarkon ácsorogtunk, mikor
 karomba markolt és így szólt Dick: "Hej, nézd, ugye,
 ugye Lee az ott, he?!"
I.
Fényképész lett, ez járta róla,
 nevettünk, ha ez szóba jött, "Hej, ez nem,
 ez nem lehet Lee."
I.
Em
Utánaszóltunk, de elsietett.
Hm                                              Em
Sose felejtem azt a csinos zakót, hej.
C      Em
 Ennek vége van.
II.
Hátat a falnak és megdögleni,
 Lee van Cleef tudta ezt remekül.
 Barleycorn, Charley, Hombre és Dick,
 nézd, ahogy a sarkon áll egyedül.
 Várják, hogy Lee mikor érkezik.
III.
 "Hallod-e Dick, ugye Lee lova dobog?!"
 Hej, hej, hej, csak Lee lehet,
 hej, hej, hej, csak Lee lehet.

Nagyobb térképre váltás

900 km a Boszna és a Neretva völgyén keresztül le a tengerpartra.

Vonatközlekedés visszafele Barból itt lenn:

Az árak:

A Montenegro Spezial menettérti jegynek köszönhetően már 66 €-ért elutazhat Bar-ba és vissza. Gyermekek ennek az árnak is csak a felét fizetik. A menetjegy érvényessége egy hónap.

A fekvőhelyes- illetve hálókocsi igénybevételéhez az alábbi felárakat is meg kell fizetni irányonként:

from: 

http://www.elvira.hu/utazas/kulfoldi_utazasi_ajanlatok.php?mid=148733ed246133

Néha még most is felvinnyogok hirtelen, ha olykor-olykor eszembe jutnak vicces kalandjaink. Ilyenkor senki sem érti min röhögök, nem úgy mint a túrán, mikor egyikünk elkezdett vinnyogni a másik is utána rögtön. Mivel egyre kevésbé emlékszem az elmúlt napok eseményeire, úgy összefolyik az egész. Mintha évek teltek volna el ebben a 11 napban, míg odavoltunk. 

Félálombeli állapotomban csak a szelet halottam amint hasítunk az éjszakában, mennél erősebben fújt a szél, annál inkább erőt vett rajtam a félelem, és vártam a halálos pillanatot: na most fogunk felborulni, beleveszni a tengerbe vonatostól. Közben Atis oldalról megbök és így szól: -Kelenföldön vagyunk. Itt szállunk le? Mitől olyan vörösek a szemeid? Adjak Visine-t? Furcsán ránézek onnan a szakadék széléről - Nem kell semmi,- mondom, s lassan-lassan feleszmélek, hogy mindjárt megérkezünk, és már nem is vagyunk a 100 km/h szélben, sem a szakadék szélén, hát ideje megnyugodnom végre, és aludni egy keveset.

1. nap (azaz a 0.) Augusztus 12 Hétfő -Szeged-Kelebia

- előkészületek, költségek, pakolás, 50 km

Már előtte való nap elpakoltam, így a délelőttömet rengeteg szendvics legyártásával, és a többiek pakolásának lájkolgatása volt porondon. Készültek a vajas-kolbászos-paprikás, s vajas mézes, nem romlandó szenyák. Még maradt kis időm, gondoltam sütött pogácsát. Előzőleg a konzerveket vagy 16 darab halas-babos-lencsés konzervet belevágtam a szimatszatyorba. Ez, a vagy 6 kg-os súly a csomagtartó tetejére került.

Ruhákból igen keveset raktam, se hosszú nadrág, se váltócipő: kellett a hely kajának. Egy saru, pár zokni, két rövidnadrág, egy esődzseki, fürdőgatya, nagy törölköző, sál, s vagy 6 póló összetekerve, meg váltóalsónemű. Ennyi volt a ruhatár. Pólóból vittem két hosszú ujjút, ezzel váltva ki a pulcsit. Párnának és kalapnak egy muszlim sálat használtam, ami nem kicsit hülyén nézett ki, a fejemen, de nagyon jól bevált: puha volt alvásra, reggelente melegítette a nyakam, napközben bevizezve pedig védte a fejem. Irtó praktikus.

Betekertem Szegedre az ötös főúton! Még egy rendőrautó is elment mellettem, nem szólt egy szót sem. Pénzt váltottam, olyan 13 ezer kunát, volt nálam még pár ezer forint, és 20 euró. Nagyjából egy 20.000 Ft-ból jött ki az utazás oda-vissza 90%-os kedvezménnyel számolva. 

Szegeden az Ibusz irodában érdemes váltani, itt a legkedvezményesebb a valutaváltás. Olyan 325 kunát kaptam a váltásból, bár többet akartam, nem sikerült, mert a fizumat nem tudtam felvenni az automatából. 17:00-kor Atissal és Zsuzsival áttekertünk Kelebiára, ahol Csabiéknál aludtunk. Nagyon tuti levest és darált húsos rizses gombócot ettem, meg sok barackot. Olyan volt ez a hely nekünk, mint az Utolsó menedék a Gyűrűk urában. Puha ágyban aludhattunk, és volt angol wc is!

2. nap Augusztus 13 Kedd

-Kelebia-Drávaszabolcs 130 km

Hajnalban 4:30-kor keltünk, 5:00 kor indultunk, másfélóra alatt letekertünk 30km-ert Bácsalmásig, Az állomáson elmentünk Wc-re. Atis tőlem kért papírt, mert ő mélyre rakta. Pár perc múlva visszajön, bekapcsolódik a beszélgetésbe, mintha mi sem történt volna, a papír meg sehol. Hát a wc papír?

-Öhm, beleesett a vízbe.

-MILYEN VÍZBE?

-hát a kézmosókagylóba és vizes lett.

-HOZD VISSZA, CSESZED NEM LESZ PAPÍRUNK! Majd a bicón megszárad.

Reggel ezen sírtunk a röhögéstől, miközben a gumipók alá raktam az elázott papírt. A vonat szűkös volt, de nem bántuk, mivel a kalauz csak Baján, a végállomáson ért oda hozzánk. Már szálltak le az emberek, mikor kiadott 4 90%-os jegyet, és két kerékpárosat!!!

Ilyen előzményekkel vidáman indultunk neki a baranyai dombságnak, Baja után balra lefordultunk egy árvízi töltésre, ami egész jól le volt aszfaltozva, és gurultunk az első emelkedőig Bátáig, ahol feladta a leckét egy kisebb meredek dombocska. Már itt le kellett szállni, és feltolni, annyira durván emelkedett. Elgondolkodtunk hogy mire is vállalkozunk, ha már ezt nem tudjuk megmászni itt az első napon. A másik elgondolkoztató dolog a víz volt. Szinte minden faluban meg kellett állnunk, annyi vizet megittunk. Mohácsnál teszkóztunk, kitekerve Nagyharsánynál megnéztük kívülről a mohácsi NEMZETI emlékhelyet. Annyit árulok csak el, volt ingyenjegyünk, s még úgyse volt kedvünk bemenni, olyannyira melegünk, vagy inkább elegünk volt. Az első dombokat nehezen nyeltük le, Villányban lementünk egy pincébe borozni, egyedül ott volt elviselhető az hőmérséklet, Nagy hezitálás volt hova is menjünk be, olcsó legyen és legyen pincéje. Egy bácsinak volt egy reklámmentes pincészete, 120 Ft-decije volt kiírva. Ittunk portugieser-t és cabernet, ha jól emlékszem. Az utóbbi mocsok fanyar volt. Azt hiszem az utolsó kilométerekre kellett is Siklósig ez a löket, mert nagyon gyorsan eltelt ez az idő, hála az alkoholnak. Siklóson Atis vezetett, mert már járt ott, tudja hol van a teszkó, és nála volt a gps. Ebből az lett, hogy marhára elkerültük a várat, még látni is alig láttuk, viszont a napi táv, és a kötelező teszkózás meglett. Itt is volt angol wc.

6-7 fele járhatott, mikor Drávaszabolcs felé vettük az irányt, egy kerékpárút mellett balra egy erdő-mező szélén bent vertük fel a sátrakat. Raktunk tüzet, s itt fogyasztottuk el első konzervjeinket. A tűzrakás úgy nézett ki, -amitől Győző barátom hülyét kapott volna- hogy egy félméteres területen kitépkedtem a gazt, egy tenyérnyi helyen- hüvelykujjnyi mélyen kivágtam egy rossz bicskával a földet, s mindezt a sátortól egy méterre. Itt még nagyon frankón aludtam, ki voltam dögölve, remek egy hely volt.

3. nap Augusztus 14 Szerda

-Drávaszabolcs-Pakrac 126 km

Reggel 5-kor kelve 6 kor elindultunk, Drávaszabolcsban megint eltöltöttünk vagy másfélórát, vásárlással, reggelivel, pakolással. Feltöltöttük az 5 literes vizes palackot, Atist kineveztük vízhordozónak. Mivel volt egy lik a tetején állandóan fel kellett fújni levegővel, Amíg erre rá nem jöttünk addig csöpögött a csomagtartóról a víz, le a sárhányóra, amiről úgy nézett ki a dolog, mintha izzadtság csepegne a földre, s látva, Atis milyen tempóban taposta a pedált, hát tökre úgy nézett ki. El is neveztük Atis könnyeinek. 

A boltos néni mondta, h parkokban, benzinkutakon iható a víz, ezekre készültünk. Idővel a vízhordozó szerepe megcsappant, mert rájöttünk, sokkal kényelmesebb, ha mindenkinél van 3 flakon, amiben két napra is elegendő lehet a víz.

Slatináig sík terep volt, mintha magyarban lennénk, egyedül az volt fura, hogy mindenhol piros téglásak a házak, vakolatlanok. Nagy szegénység, sok helyen romos, szétlőtt házak, egyes falvakban se kisbolt, se kocsma. Slatinánál Vitrovica felé tanácsolták, hogy menjünk, mert ott nem olyan emelkedős, ráma, mondták h sík. A központban egy park mellett találtunk wifit, Atis itt hiába oróbálta a nőket leszólítani egy kép erejéig nem sikerült neki. Ezen is sokat röhögtünk, mert minden nővel angolul akart beszélgetni :D vagy le akarta őket fotózni :D

Csak ott rontotta el amúgy, h mindegyik sietett. Benzinkútról benzinkútra röpdöstünk, kiderült némelyikben van még tusoló is. Itt is volt még angol wc.

Daruvar előtt volt az első nagy hegy, de túlélhető volt. Benn a városban egy parkban álltunk meg, tele volt hősi halottakkal. Horvátország indokolatlanul drága. Maga a város egy völgyben fekszik, előtte, utána hegyek vannak. Mire ideértünk rendesen le voltunk fáradva, és a hátunk közepére kívántuk a dombokat.

Azért mentünk még egy keveset, az egyik domb alján megálltunk, hátha ott jó lesz, de a földút végén pisilde volt. Ott meg azért csak nem akartunk sátrat verni. Csabit leszavazva feltoltuk-tekertünk. Itt már minden helyen a tökéletes sátorhelyet kerestük. Egy kövezett mellékúton legurulva szerpentin és sínek vártak. A sinek mellett halálfejes táblák. Az egész erdő tele volt aknákkal. De érdekes, hogy a mellett levő erdőben meg fát vágtak ki. Nem egy életbiztosítás favágónak lenni Horvátországban. Sehol se láttam gázfűtést. Ez csak nálunk volt nagy divat, hogy még faluhelyen is. A Balkánon mindenhol fával tüzelnek. Másik megfigyelésem, hogy a horvát autósok gyorsan vezetnek, szeretnek merészen előzni.az utak viszont jobbak mint minálunk.

Végül megint a falu előtt pár km-re sikerült sátrat verni, Pakrac felett az úttól jobbra benn volt egy féltetős kiülős, tűzrakós placc, ahol az első török wc-vel találkoztunk. Volt focipálya, olyan gyerekbarát gondoltam. Itt megint tökjó helyünk volt. Raktunk tüzet, teát, egyszer csak jöttek a giganagydarazsak éjszaka!

Először egy, aztán mégegy. Nem győztük leütni őket. Gondolom jöttek a fényre, melegre, valahol a közelben lehetett a tanyájuk. De ilyen nagy példányokat még nem láttunk. 

4.nap Augusztus 15 Csütörtök

-Pakrac-Bosanski Kostajnica 80 km

Megmásztunk két nagy hegyet, 6 körül felkelve, jött a harmadik hegy Novska előtt. Pakracon a kis liliputi benzinkúton fújattunk a gumikba, de mosdó már nem volt. Reggelente mocsokhideg van, és nagyon jólesik egy kis meleg tea, vagy étel. A hegyek tetején is képesek voltak ezek a horvátok falvakat alapítani, de a háború után a legtöbb elhagyatottan maradt. Ahogy láttam vagy a régi tulaj járt vissza, vagy vannak erre szakosodott fosztogató bandák, akik járják ezeket a romos házakat. Talán mindkét elgondolás igaz lehet, nem tudni. Viszont volt, hogy a vizet eresztették ki az utcára, vagy folyt a csap az udvarban, nekünk meg fogyogatott a tábori vizünk. E napon találtunk egy állatitató vályút, melyben rendes csapvíz folyt. Én cipeltem a kommunális vizet, ami már nem is fogyott úgy. A harmadik hegy utáni lejtő igen kiadós és hosszú volt. Bal oldalt az erdő végig ki volt táblázva halálfejekkel. Még az út mellett is voltak magányos sírok. Rendszerint kihasználtuk hogy reggelente nincs autósforgalom, viszont e napon Nagyboldogasszony ünnepe is volt, alig láttunk embereket, ez már előtte való nap is így volt, mintha senkisem dolgozna. Fura volt ezt látni na!

Novska Lidlizés, aztán gyerünk a határ felé, elmentünk egy hídon, mely mellett egy rommá lőtt régi híd állt. Jasenovac, Dubica felé vettük az irányt, jó sík volt a terep, de Dubicánál nem engedtek át a határon. Only local people. Továbbmenve olyanfasza helyet találtunk, hogy ihaj. Dubica után az Una látszik a faluból, nem takarják gátak, amúgy bolt sehol, nehogy vegyél sört vagy kenyeret a rohadt melegben. Szóval az egyik falunál volte gy földút le a vízhez a házak között. A víz olyan tiszta, hogy több méter mélyen is leláttál. A halakat láttad a mélyben, vagy a lábadat! A víz hideg, az idő tűzforró. Egy kisebb vízlépcső volt feljebb, itt mostunk, fürödtünk. ettünk. Mindenkinek nagyon tetszett ez a szép tiszta hely. A víz lassan mélyült, és igen gyors sodrású. Atisnak elvitte a papucsát :D Csak arra lettem figyelmes bemosakodás közben, hogy Atis fut ki a bozótosból, és belegázol a vízbe. Nem tudtam elképzelni mi baja lett. :D

Besétált a lépcsőre, és a sodrás leverte a lábáról az egyetlen lábbelijét. 

Épp úszok befele a sziget felé, egyszercsak Csaba ordít mint a vadállat h menjek ki a partra, mérgelődöm egy sort hogy miafenéneknincs nyugta az embernek. Ott állt az rendőrautó....

Nem volt semmi, csak kíváncsiskodtak, vagy rutinból néztek ki. Nem állítottak elő, hogy át akartam úszni a zöldhatáron :D

Továbbtekerve egy romos templom melletti háznál vizet kértünk. A bácsi tökhálás volt hogy leálltunk vele bratyizni. Németül lehet a Balkánon érvényesülni, a fiatalok beszélnek ugyan angolul, de a német a nyerő szinte mindenhol. Az autók fele külföldi rendszámú, olyan elhagyatott helyeken jártunk, hogy tuti a népesség vendégmunkás a német nyelvű államokban. A romos templom után az út szélén a bácsitól pár száz méterre volt egy forrás! 

Bosznia

Kostajnicánál léptünk át Boszniába, itt váltottunk át az eurót konzervibilis márkára, én valahogy bebuktam 10 márkát. Én voltam az elosztó, és valahogy 10 márkával kevesebbet adtam magamnak, vagy átvágtak valahol, vagy elszórtam, vagy elszámoltam. Már nem tudni. Még akkor utána próbáltam a végére jutni, de nem sikerült. A jövőben ha pénzt váltok akkor mindent felírok h mikor mennyit kaptam, Nem játék több embernek a pénzével dolgozni.  A 20 euró bőven elég volt, sőt még sok is volt azt mondják a többiek. Az árak nagyjából hasonlóak voltak mint nálunk, de volt ami lényegesen olcsóbb volt, a 70 Ft-os fagyi verhetetlen volt!!!!!!

Kostajnica után kifele egy benzinkúttól fél kilóméterre egy földúton mentünk le az Una mellé, ahol asztal, pad, ruhaszárító várt minket. A legideálisabb hely komolyan, áááh az út 100% os vadkemping placca volt ez. Kostajnicában jelentkeztünk be másodjára wifin. Reggel Atis meg Zsuzskó elugrottak a boltba kenyérért, mert annyira kevés a fél kilós kenyér, hogy egy ekkora bandának a fél fogára se volt elég. A placcal szemben volt egy sziget, ahová át lehetett sétálni. no ide visszamennék még egyszer. Szerintem mindenkinek tetszett a horgásztanya. Idáig tettünk 382 km-ert.

5.nap Augusztus 16 Péntek-

Bosanski Kostajnica- Bosanska Krupa 61 km

Délelőtt indultunk útnak, olyan 11 körül, így is nem kis előnnyel rendelkeztünk, mert az első hegyet hamarabb be tudtuk fejezni, volt egy olyan fél napos előnyünk. Este még valaki kijött tüzet rakni a szomszéd placcra, de reggelre eltűntek. A cuccaink érintetlenek voltak, mindig vigyáztunk arra, hogy le legyenek zárva a bicajok. A sátorhelyet is ennek tudatában, egy jól eldugott helyre szoktuk felállítani. Aminek vannak előnyei-hátrányai, erről majd később.

Vettünk Eurokrémet, ami kakaós mogyorós krém, egész kedvező áron kínálták, ez volt a befutó. Kezdett uncsivá válni az olajos hal, paradicsommal pedig egészen isteni íze van! 

Atis tegnap este itt kapott defektet, még aznap este megfoltozták csabival, szégyen nem szégyen én csak mondtam mit kell tenniük, vacsora után képtelen voltam bármilyen mozgásra. Naplót is akartam írni, de annyira, de annyira le voltam esténként amortizálva, hogy első nap még kimásztam a sátorból atissal mosakodni, de később egyikünk sem. Kidöglöttünk a szó legnemesebb értelmében. Aztán meg nem olyan felemelő érzés hűvösödő éjszaka egy másfél literes jéghideg palackból cicamosdást végezni. 

Én még igazából ennél a helynél úsztam volna egyet, mert igen kedvező volt a hely, de engedve a tömegakaratnak továbbvonultunk.

Novi Grad volt a második boszniai város, ahol körülnéztünk egy kicsit. Európa legnyugatibb iszlám országa szerintem egy igazi egzotikum. A szerb területen cirill írásjellel és angolul írnak ki dolgokat. Kelet a pravoszláv egyházzal és a minaretek furcsa keveréke. Mintha egyszerre lennél Oroszországban és Törökországban. Novi Gradban nagy nehezen megtaláltuk a Konzum nevű boltot, Egy gyárudvar felső részén volt kiírva hogy Konzum. bemegyünk, rengeteg autó az udvarban, szemben nyitva egy ajtó, benn egy varroda.vagy 50 varrógép zúg-búg, nők hajlonganak előtte és serénykednek.

Továbbmegyek az oldaláig, ott is valami raktár, de bolt sehol. Vissza. Kerengtem a környező utcákon, mire rájöttem, hogy a túlsó oldalon van a bolt. Idegen helyen vigyázni kell az utcákkal, mert többször betévedtem egyirányú utcába, ami igen veszélyes tud lenni.

Itt ki kellett mennem vécére. Nagy szupermarketek, ahol mosdó is van, itt nem divat. Besétáltam a házak mögé, és elképesztő látvány fogadott. Képzelj el egy 10 emeletes panelt, van mondjuk a lépcsőnél egy bemélyedés az épületben, na oda mentem pisilni a kuka mögé. Fölöttem az u alakban minden szinten ki volt ütve a fal, és kilógott egy füstös kémény. Minden szinten fával tüzeltek a panelben!!!

A hátsó udvaron ahol közlekedtem mindenhol halomban állt a tüzifa. S tényleg mióta átjöttünk sehol se láttam gázkonvektor kivezetést. Rengeteg faszállító kamiont láttunk amik vagy egészben vagy már felvágva szállították a tüzifát. A háború nyomai, ha már a főutcákon nem is, de mögötte mindenhol látszik. Több Európai Uniós vagy Egyesült Nemzetes pénz jött ide, hogy az emberek házakat, utakat építhessenek.

A boltokban általában édességet vettünk Eurocrem-et, Lions-os csokit, meg nápolyit. Itt Novi Gradban sétáltunk, amikor csab kiszúrt egy burekos helyet. Bementünk, kézzel lábbal tört szavakkal megkérdeztük milyen burek is van háznál. Szinte mindegyiket megkóstoltuk, 2 márkáért egész nagyot és finomat is kaptunk. Két konzerv márka ér egy eurót, azaz 300 Ft-ot. Megevve egyet már jóllaktál. Nem tudom már mennyi burekot vettünk de vagy 10-et biztos. Kiültünk a határ mellé az Una partra, ahol köveket görgettek. A minaretekből szólt az arab nyelvű müezzin éneke, amit mindenhol lehetett hallani. Nők egy része még mindig hagyományos ruhákban, de Bosznia igen modernizált. Sokkal rosszabbra számítottunk. Az Una partján új házakat építettek, a köveket a folyóba dobálták, a horgászó gyerekek mellé. Mindenki megnézett minket, elvétve lehetett látni kerékpárost.

Kifele menet a városból találtunk egy újabb forrást, az út bal oldalán. Valaki azt mondta hogy 40 ezer Ft-ot költöttek ezen az túrán, és mindenhol vizet kellett venniük. Mi ezt a kérdést szemfülességünkkel oldottuk meg.

Az útnak a legkellemesebb része volt az Una mentén való kerekezés, néha egy-egy kamion, nem voltak nagy emelkedők. A folyó gyönyörű volt, bár jéghideg, Többször megálltunk fürödni, enni. Ahova lehetett bemásztunk. Több zúgó, vízlépcső díszítette a folyót. Autóval simán el lehet menni ezek mellett, kerékpárról pedig gyönyörűen látható. A legjobbak a kis letérő földutak, melyeket alig lehet észrevenni.

Otoka előtt volt a híres szép kép lekopizása, egy hegy, melyet kikerül a folyó. Ugyanitt egy újabb forrásvíz. Otoka után szerintem egy veszélyes szakasz jön, mert igen kanyargóssá válik az út, a hegy kerülgetése miatt alig lehet belátni az utat.

Krupánál a központban álltunk meg, itt felmentünk a várba, fagyiztunk egyet, mocsok olcsó a fagyi! Bár elég furi állagú is volt. Nem akart elolvadni. Zsuzskó azt mondta vizezik. Itt látszott legszebben a két nemzet, a szerbek és bosnyákok együttélése. Épp esküvői menet ment a hídon, sok esküvő volt itt. A park mellett Anjou címeres névoszlopok, itt is véres volt a háború. A belváros gyönyörű volt, még egy gyaloghíd is volt rönkfából! Krupa után 5 km-ert, ha mentünk, jobbra le volt egy földút, balra aknás erdő. A földút egy kaszálóra vitt, remek placc. De még remekebbnek ígérkezett a susnyás mögötti Una parti rész. Kiléptél a sátorból és máris fél méterre ott volt az Una. Ki is lett pécézve ez a hely, milyen jó lesz. Volt ugyan pár zsebkendő, de nem volt érdekes. Egyszer csak nézem barna lett a mellény egy darabja, a gumipók, meg a málhás zsákom egy foltja. Azt hittem megüt a guta. Ezeket végül a ladikban megmostam, nem ért nagy kár.  Szóval alá volt aknásítva egy ponton a placc. Atisnak először nem akartam szólni, gyorsan földet raktam rá, aztán meg szóltam neki h menjünk el füvet szedni. Még mentegette magát, hogy a fű felét ő szedte. Nem úgy van az, hogy ő csak a nála levő pár marékot hozta, én meg vagy két öl füvet. Mivel a többiek tudták miről volt szó, jót mosolyogtunk a dolgon. Aztán végül elmondtam neki, nem bírtam ki. Látni kellett volna az arcát.  Atisról tudni kell, hogy nagyon érzékeny ezekre a dolgokra. Tudtam hogy kiakad, mindennap fürdött, meg ilyenek. Nemhogy egy szarrakás felett sátrazzon!!!!  Ez volt az első necces sátrazás. A hellyel amúgy nem lett volna gond, mert tök jól nézett ki. Mintha a Gyűrűk Urának filmforgatására tévedtünk volna be.

Volt egy félig elsüllyedt ladik, amit elkezdtünk kilapátolni, még el is lehetett volna kötni, mert a követ amire rá volt kötve a rasszerzsák, bepakoltam a ladikba. Mehettünk volna lefele, csak az volt a gond, hogy nem volt evező alkalmatosságunk. Talált vécé ülőkével egybetákolt faágat akartam evezőnek elkészíteni, de addigra sajnos már beesteledett. Tüzet raktunk, és dinnyét falva lefeküdtünk aludni.

6. nap Augusztus 17 Szombat-

Bosanska Krupa-Plitvicka Jezera 80 km

Reggel 5-6 fele kelve korán indultunk neki a hágónak, jól fel kellett öltözni, mert hideg volt. Forgalom nemigen, a táj viszont nagyon szép. hegyszorosokon mentünk át, mindkét oldalon hegy emelkedett, kanyargós veszélyes útszakasz. Néha egy-egy kutyus volt az út szélén hagyva. De a városokban is igen sok volt a kóbor állat. A folyó túloldalán egy vár állott sasfészekként tekintve le a völgyre. Kicsit elhagyva újabb forrás, majd kiérve a hegyek közül az egyik szállónál Atis második defektjét én cseréltem ki. 

Kostelski Buknél nagy parkolóval, ingyen wifivel, a hegyekről két minaret bámult minket.  Egy vízimalomnál és egy vízlépcsőnél épült ez a puccos szálló. Mocskosul ki kellett mennem, a túloldalon egy alagút felett egy hegyi ösvényen intéztem el a dolgomat. 

Lassan kijutottunk a dombos síkságra, egy benzinkúton álltunk meg fürödni, meg egyéb szükségleteket intézni. A kutasok már úgy néztek, azt hittem elküldenek minket. Hajat mostunk, borotválkoztunk. Atis megfürdött :D 

Mikor benéztem a mozgássérült vécére, hát ott tartották a letyópapírkészletet. Kapásból belemarkoltam megtömtem vele az egyik, és a másik farzsebemet, mert már fogyóban volt mindenkinek a papírja. Bihács egy rohadt nagy város, még rohadtabb hegyekkel, gyönyörű a belváros, itt még elsétálgattam volna a parkban.

Történetéről annyit, hogy ide a Katonai határőrvidékre a Habsburgok telepítették be a szerbeket, hogy a törököket távol tartsák. Emiatt a környék igen vegyes szerb-horvát-bosnyák identitású. Az okkupálás után európaizálták a város addigi erős oszmán jellegét.

Egy márkáért kaptunk egy kis burekot, majd vettünk fagyit. Közeledtünk a határhoz, költeni kellett a KM-et. A városból kifele az én hibámból egy rossz úton mentünk ki, semmi tábla nem volt ,csak egy citromsárga főútvonalat jelző tábla. Félóra alatt felmentünk egy hegyre, majd a faluban kiderült, hogy itt nem fogunk átjutni Horvátországba. 10 perc alatt legurultunk, lehet itt hagytam el az úti jegyzeteim első darabkáját. A sétáló utcán jöttek a koldusok, anyuka egy csecsemővel a karján, rossz volt ránézni. Nagyon ránk kattantak, azt hihették, hogy marhanagy jómódunkban tekergészünk. 

Bihácsot végleg elhagyva, dombok következtek és az utolsó boszniai falu Izacic. A helyi viszonyokról sok minden elárult, hogy a szerb felirat át volt fújva festékkel. Irtó kanyargós, meredek dombon állt a falu, mire felértünk a széléig, örültünk hogy élünk. Egy talponálló-kisbolt volt a faluszélen két fűzfával. Itt költöttük el utolsó márkáinkat. Sört, vizet, vécét-volt angol vécé! Mindent kihasználtunk. Jött egy bácsi, aki németül akart beszélgetni. 

Esküvői menet jött el hirtelen, mindenki mosolygott és integetett felénk. Mikor feltekertünk, halottuk a manele muzsikát, lehet másfajta volt, de megszólalásig hasonlított a román mulatósra. Valami ilyesmi lehetett:

Szívesen benéztem volna pár órára megnézni hogy is megy ez bosnyákéknál. A Plitvicére vezető út nagoyn forgalmas volt, szinte másodpercenként húztak el mellettünk az autók. Volt egy kis emelkedő, de összességében végig lefele gurultunk, ami nagyon jó volt, mert a határ után jókora hegyet kellett megmászni a horvát oldalon. Szóval gurultunk lefele, és sátorhelynek való földutat kerestünk, de egyszerűen nem volt sehol. Aztán visszatekerve mégiscsak lett egy. Bal oldalon voltak a bejáratok, ha észak felé megyünk az egyes úton, mi meg a néptelen erdős hegyes jobb oldalon találtunk a hármas és a kettes bejárat között azt hiszem. Ez is pisilde volt voltaképp, csak mi beljebb mentünk, ahol volt egy tűzrakó, előttünk egy nagy kráter. 

A környék egy őserdőhöz hasonlított nagyon Mögöttünk a forgalmas országút, előttünk a hihetetlen nagy csönd,  béke, nyugalom. Vadon volt ez a szó legjelentősebb értelmében. Nem szabad könnyelműen, tiszteletlenül bánni ezzel a szóval, tájjal, mert visszaüthet keményen és fájón.

Azt hallottuk, tilos Horvátországban vadkempingezni, ez nagy valószínűséggel így is van. De! Ha nem vesznek észre, akkor lehet :) A sátorállítás elején ez volt az izgalom témája, hogyha jön a vadőr... megittunk egy konzervdoboz sört, majd lefeküdtünk aludni. Hajnali 3 körül ébredeztem, s arra lettem figyelmes, hogy valami matat a közeli avarban. Ágak törnek, és a lépések egyre közelegnek felénk. -Mi lehet ez Atis? súgom oda hozzá halkan, majd hangosabban. -Nem tudom, hagyjál aludni. 

-Szerinted ez egy medve? Vagy egy vadkan lehet? 

-Nem tudom és nem is érdekel...bennem egyre jobban ment fel a pumpa, idegőrlő másodpercek alatt arra jutottam, hogy nincs mit tenni, akármennyire félek, ki kell menni megnézni mivel állunk, állok szemben. Hisz a sátorban még el se tudnánk menekülni ha egy medve, vagy egy vadkan ránk törne. Ráadásul amilyen butusok voltunk az összes élelmet a sátorba raktuk. Csak ezekre a mérges gondolatokra tudtam akkor gondolni, így kirohantam, körbepásztáztam a területet, és semmi. Olyan sötét volt, mintha barlangban lettünk volna. A hang köhögött, nagyon ijesztően és lépkedett.

ATIS! ADD IDE MOST AZONNAL A TŰZGYÚJTÓ FOLYADÉKOT!!!!!!!!!!!

Alig hagytam el egy méterre a sátort, mögöttem a hirtelen levetett hálózsákommal másfél egy méter közelségben pár perc alatt tüzet raktam maratoni gyorsasággal. Nem is néztem másfelé csak oldalra, ahonnan vártam a támadásfélét, meg a tűzre. Pár perc múlva megnyugodtam h van elég fény, és a vizes fa által keltett füst is meghozza a riasztó hatást, beleszagolok a levegőbe. Mi ez a bűűzz? Hátrafordulok, és mögöttem parázslik a hálózsákom. Na itt nagyon csúnyán káromkodtam.

Kézzel leütögettem gyorsan, és raktam tovább a tüzet, pár perc múlva hátratekintek, még mindig izzik, olvadozik a takaróágyam. Most már Csabi kulacsából csepegtettem, mert spórolni kellett a vízzel. Így végül elállt. Napkeltekor, mikor lassan sötétből világosba hajt az égbolt, mintha mi sem történt volna, eltűnt a köhögő állat. Szőrén-szálán. A reggel irigylésre méltóan nyugodt volt. Ezeken a helyeken békére lehet lelni a feldúlt lelkű városiaknak. Ültem a tűz melegénél, és hallgattam az erdő csöndjét még órákig. 

Mire felkeltek a többiek kielemeztük az éjszaka történéseit, jókat röhögve, és megállapodva abban, hogy nem vadkempingezünk többet. Atisnak kiégett a sátra legelöl...

7. nap Plitvicka Jezera- Vrelo Korenicko 24 km 

A csomagokat táskákat a sziklák mögé álcáztuk, cucc nélkül gurultunk be az egyes bejárathoz, ahol lezártuk a bringákat, és besétáltunk a főút mellett a Nemzeti Tavakhoz. Atis elszólása révén így lett megnevezve a hely. Körbejártuk a nagy tavat, láttunk sok szép vízesést, rengeteg kirándulót, bár a fele magyar volt, mégse volt kiírva semmi magyarul. 

El is vesztettük egymást, én kinn vártam a többiekre, akik egy félóra múltán kiértek. Ezalatt a félóra alatt kihasználtam az ingyenes toalett szépségeit, majd olasz bicósokkal beszéltem, akik 300 km után nagyon elvoltak telve maguktól spéci gépeikkel. Földrajz tudásukra jellemző módon 60km -re tippelték a Plitvice-Magyar határ közötti szakaszt :D

Kóválygok szüntelen. 

Mint egy béka a levegőben,

Nem találom  a helyem.

Álmokat zúzok össze.

Este van. Jó lenne csillagokat mustrálni a sötét égbolton. Vagy lármás társasággal megkeresni az élet értelmét. Ezen gondolkoztam tekerés közben. Valószínű, hogy ezért is FB-ozom. Társasághiányom van. Nem tudnék közösség nélkül élni. Kell mint kenyérre egy késhegynyi vaj. 

Egyszerre több dolog is dominál az emberben. Van ami felül, s van ami alul rejtőzködik, gondolom ezt én legalábbis. Hogy lehet hogy egyik pillanatban megőrülünk valakiért, ha aztán rá egy hétre már menekülünk előle?

Miképp van ez az egész? Szerintem a gondolati megfogalmazódásnál kezdődik ez a folyamat. Több minden eszünkbe jut egy ember kapcsán, melyek még ellentmondásosak is. Csak a szeretet győzhet ezen esetekben. 

Vannak képességek, melyeket szeretek A-ban, viszont, vannak dolgok, amiket nagyon nem állhatok A-ban. Kérdés, h mi vezérel bennünket, melyik van felül? 

Állítom, hogyha egy Hölgy kikacsint egy kapcsolatból, akkor annak a kapcsolatnak fuccs. Egy rendes, jól működő kapcsolatból semmilyen Hölgy nem kacsinthatna ki. Ha jól érezné magát, 100%-osnak. De az érzelmek tengere igen hullámos terület, egyik hullám percekre eltakarhatja a mögötte lévő még nagyobbat, ám nem sokáig.

Az se mindegy, hogy a dolgok állapotáról melyik oldalról mazsolázunk: elmondom mire gondolok. Agyilag képesek vagyunk befolyásolni magunkat, B például betervezett nyárra valamit, aztán utolsó hónapban lemondta. Addig ezerszer elmondta hogy szeretne tengert látni, de egy magasztosabb cél érdekében letett erről. Többet nem  nyilatkozott ilyenfélét. Pedig tudom hogy ott van benne ez a rész is.

Sok hasonlóval találkoztam, ezek a pálfordulások párkapcsolatoknál nagyon emlékezetesek, feltűnőek. Egyik pillanatban C egy Istennő, másik pillanatban egy volt barátnő a sok közül, akivel nem is stimmeltünk össze. 

Eszméletlen az ember nem??

Ilyen esetekben annak a barátnak van rossz sora, aki mindkét állításban igazat adott cimborájának. Ezért szokok rá arra, hogy néhanapján megtartsam magamnak a véleményemet.

A rendezvényszervező kisasszonynak monoklija volt és lila keze. Erősen meglepve halottam ezeket a többiektől, mert én ugyan nem vettem belőle észre semmit, pedig a többiekkel ellentétben még beszélgettem is vele. Spániel haja és feje volt. Azt képzeltem el, hogy spánielje van- de tutira! Aztán belegondoltam: lehet megverte a barátja vagy férje. Sajnáltam őt. Szelíd teremtés volt, érzett a beszédjén. Nem egy erőszakos fajta, inkább az, aki szeretetből képes még azt is elviselni, ha a másik fizikailag bántja őt. Kitartó. Ezt valahol, valameddig még oké, de ennél a pontnál, reális énem már lúzernek könyveli el. 

Másik énem szentet gyártana e nőből, aki elvisel fájdalmat, abban a reményben, hogy megváltoztatja idővel párját. Hite határtalan. Csodálom őt.

S mindezt egy ismeretlen nőről, akiről semmit sem tudok az alapozóképességén kívül.

Apropó, hazafele meghajtott egy kutya. A Lemezgyárnál került elő, hirtelen az oldalamnál termett. Ekkorát nagyon rég nem ordítottam őszintén.Fájt is utána a torkom. Aztán eltakarodott.miután leanyáztam tisztességesen, ráfordítottam a kormányt, végül lehagytam. Ezek után elkezdtem megint bevizionálni az utánam szalad egy zombi, aki letámad a sötétben. Őrület nem?

00:05-kor voltam a Mars térnél, 00:35-re mára kapuban fordítottam a kulcsot. Jobb vagyok mint a Volán. :D

Érdekes hogy a mellettünk álló ember mennyire más lehet nem? Egy teljesen külön világ, más háttérrel, más jelennel, hiába vagyunk egymás mellett, a jelenünk is totál más. Így könnyű, h mi hasonlóak beszélünk egymással, mert értjük egymást, de egy homlokegyenest eltérő emberrel beszélve sok minden megkérdőjeleződik, és ez jó.

Ugyanakkor mennél több emberrel kerülsz kapcsolatba, annál inkább látod neked mire van szükséged. Van azaz embertipus, aki mint a kút: folyamatosan nyel mindent magában. Adhatsz bele bármit vissza nem jut neked semmi.

A kedvenceim a labdát visszadobáló emberek. Adok és kapásból kapok. Velük könnyű az élet. Aztán vannak akik nem beszélnek. Na ez is egy sarkallatos pont. Olyan lánnyal együtt lenni, aki nem csiripel, az megint nagyon nem jó. Azt szeretem, ha folyamatosan mondja, mondja, mondja, hol volt, mit csinált. Nyilván mert én is ilyen vagyok. Fárasztó, ha folyton nekem kell elővennem valamit a kalapból.

Minden ember más és más. Izgalmas feladat kideríteni ki hogy viselkedik. Van aki füllent, van aki mindent dicsér, mindenben megtalálja a szépet, harmóniát. MEgint van aki csak kritizál, és okoskodik.

Őszintén? Néha már fárasztóak az emberek. Unom az ismerkedést, unom, hogy még nincs meg az igazi.

"Aki nem harap, csak karmol. "

Nagyobb térképre váltás

60 km, köbö 4 óra alatt. Egy defekt, és egy vendégség miatt. A sokszori megállásokat nem is számolva. Vásárhelyen a sétálóutcán végre értelmet nyert a földből kibukkanó szökőkút: meg lehet vele öntözni a kerékpár alját, lábaimat. :D Egy fickó a padról:

Valami csöpög hátul! :D

Tudom! Most jöttem át a szökőkúton!

Rohadt meleg vaaaan!

Ma volt az első óránk. Vámos Ágnestől kell elolvasni egy valamit, arról gondolatokat írni. Figyelni az oktatással kapcsolatos sajtót. Óra után hamarosan!

február 21

Hasonlatokról, Ványi Ágnes cikke alapján. Mihez hasonlítható a tanár?

Nekem a poharas vizes példa tetszett a legjobban, úgy gondolom, ez adta ki a legjobban, a legpontosabban a tanár mibenlétét az órán elhangzottak közül.

Emlékeztetve arra, hogy igen szükséges a vérfrissítés, az állandó megújulás.

Történt, hogy az üres hosszú hétvégén menni akartunk valahova már nagyon. Én mondtam Bükköt- Lilla-für Eddel, GY. mondott Pilist, de az egyik túl közel volt, a másik meg túl messze. Végül nem tudom hogy jött, hogy nem jött, szóba esett a Vértes. Nem járt még itt egyikünk sem, tele van várakkal, és egy napra ideális úticélnak tűnik. Mindkettőnknek tetszett az idea, hát csak úgy felmentünk, hogy egy nap alatt átsétálunk a Vértesen. AHA! NA persze, pesten került elő Gy. fiókjából egy évek óta használatlanul heverő rég-dunatuj. -na jó ez nem jött be, szóval egy- réges régi térkép. Kiszámoltam, hogy egy nap alatt csakis elmebeteg éjszaka is túrázó őrültek vállalhatják be, mi pedig még nem vagyunk ilyen fakírok, marad az egy nap alatt a felét le-sétáljuk téma.

Péntek délután felutaztunk pestre, másnap reggel korán kelve szálltunk vonatra. Még délelőtt megláttamoztuk Vitány várát. Itt számunkra kiderült, hogy egy komplett teljesítménytúrázó társaság jön velünk szembe. Csak jöttek az emberek, mindenféle, cigis, energiaitalos, rágós, rengeteg féle tényleg! Egy társasággal akik velünk szinkronban haladtak is megismerkedtünk. A nap végén, mikor sokadjára összefutottunk bepálinkáztunk Várgesztesen.

Előtte a falubam a kiskocsmában enyhítettük éheségünket, csokifalással. Én megittam egy sört, aztán mondtam Gy.nek h futni kell! elemeltem a söröspoharat. Végigrohantam a falu főutcáján, majd bevágódtam a susnyásba. Utána pár percre egy piros autó fékezett le, és nézett körbe. Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. Győző nem volt hajlandó futni, így simán látták az irányt merre megyünk. Attól való félelmemben, hogy a várba is utánunk jönnek, én nyílegyenesen felmásztam árkon-bokron toronyiránt. Győző egy darabig ezzel is poénkodott: OTT A NÉNIIIIIIII!

Aztán mikor mentünk hazafele a várból lefele, én is eljátszottam az olcsó poént, és dicsekedve mondhatom: őszintén berezelt :D

Nagyobb térképre váltás

Péntektől vasárnapig él újra a Not disturb tábla, körbetekerjük a Tisza-tavat is. Mivel Abádszalókra csak vonatpótlók autóbuszok közlekednek, így kénytelenek vagyunk odatekerni. Onnan pedig át Füredre (60km), ahol valami kert várja a sátorállításunkat. Loli is ide jön majd. Úgy hírlik sok a szabadstrand, Annyit tudok még, hogy vasárnapra itthon leszek. Öszvissz, ahogy elnézem 110 km-rt tekernénk. Picike tóóó :D

Most azon filóztam, mennyire sokat számít egy arc, egy fotó egy másik emberről. Szinte bele van írva a másik jelleme. Ha ránézel valakire, már tudod h kitől mire számíthatsz. Kivált belőled dolgokat egy arc. Lehet gúnyos, lehet kedves és barátságos... Az arcjátéka a másiknak mennyire tetszik. Ha sokszor komor, komoly, vagy gúnyos az arca, nehezen, sőt egyáltalán nem tudom elképzelni magam mellett.

Egy kép is nagyon árulkodó. Hol, kivel, mivel és hogyan néz ki rajta az illető. Olyan képeket láttam most, hogy ihajj. Ezeket az embereket tudom sajnálni nagyon. Talán idővel maguktól rájönnek, h nem éppen a melleiket, alakjukat kellene felkínálni egy kép erejéig. Mindig leakadok ezen. Akkor már inkább ne is tegyen fel magáról képet.

Játék vagy csupán a nagy Bábos kezében.

Liiffegsz balra, olykor repülsz jobbra.

Mikor hogy, jön-megy a Szerencséd,

Ha nem oldjuk meg okosba.

Leeveztünk a Tiszán, a határig. Jöttek az örsök. Ki vagy mit akarsz itt? Belgrádban ennénk egy kis dödölét, ha engednék, feleltük félénken. Viszafordítottak azzal, hogy náluk nincs dödöle. Ha valóban erre fáj a fogunk akkor logopédushoz igyekezzünk, vagy gyógypedagógushoz. Köszi. Aztán jutott eszembe, hogy burekot akartam enni. Jóhogy elmeháborodottnak néztek minket.

Pedig egyszer hullaként lecsorognék a zöldhatáron hogy lássam a Duna deltát. Lehet ha megöregszem, ez lesz az utolsó utam...

Egy kis bátorítással feleveztünk a román határig, hátha ott adnának egy kis miccset. De ezek is elküldtek a sutyiba.

Visszamentünk hát, és beleültünk a Marosba.

Nagyobb térképre váltás

Gondolatkontroll: nem nézzük meg még egyszer az adatlapját, se a képeit, se a semmilyét. Nyugi. Este felerősödnek a vágyak. A nappal elfojtott érzelmek új utat találnak a sötétség árnya alatt. Észrevétlenül kibukkannak a felszínre, és rám köszönnek egy csókolomot. Csak nézek mi van, hotyutyu, Magam is meglepődöm önönmagamon. Mikor már elhiszem, hogy elfelejtettem, kiderül közelsem.

Egy komoly kerékpártúra előtt a bringát el kell vinni egy szerelőhöz, aki átnézi. Ha van módod, akkor érdemes beszerezni egy trekking kerékpárt, mely az alábbi jellemzőkkel bír:

• Nagyobb kerékátmérő, amely értelemszerűen ugyanolyan sebességű forgással 1 kör alatt többet tesz meg
• A montinál vékonyabb kerék, de az országútinál vastagabb, tehát nyugodtan felrakhatsz egy 15-20 kilós táskát hátulra, bírni fogja, mégsem fogja a széles gumi tapadása elvenni a lendületedet
• Szinte teljesen sima futófelület a gumin, így elkerülhető az aszfalton szintén hátráltató montis "traktor-effektus" (értsd a nagy bütykök ráznak, mint az állat :) )
• A montiénál nagyobb első tányérok. Az MTB-ken általában 42/32/22 tányér van elöl, a crossokon 48/38/28, amely szintén a dinamikusabb haladást teszi lehetővé (teljesen simán lehet 30 km/h feletti sebességet tartani, csomaggal is

De ha nincs rá pénzed, az se nagy baj, bármilyen keró megteszi alapvetően. A lényeg, hogy mindig legyen nálad valami az alábbiak közül, ha hosszú távra mégy:

Felszerelés-

AMI KELL ÉS FELTÉTLEN NE HAGYD OTTHON!!!!!!!

• Sátor, hálózsák, polifoam.

• Legalább 35-40 literes csomagtartóra rögzíthető táska. Esetleg rávaló táska, amibe még pakolhatol.
• Hátizsák szigorúan tilos! Nyomaszt, izzaszt, felesleges súly.
• Minimális ruhamennyiség, Lányok tényleg a legminimálisabb!

• Esőkabát-felül vagy oldalt elpakolva, hogy minél hamarabb hozzáférj.
• A gumipók a bringás legjobb barátja. Mindenre jó. Ha egy pulcsit leveszel, de lehet, hogy 5 perc múlva visszarakod, ha egy vizes palack nem fér a táskába, ha a hálózsákod nem fér máshova, vagy csak ha rögzíteni akarok a táskát, akkor mindig jó a gumipók. Szerintem frenetikus találmány :)
• Elemi dolgok: első és hátsó lámpa, kulcs készlet, ragasztó készlet, pumpa, átalakító szelep-valakinél legyen, fejlámpa, kettő darab pótbelső, gyorskötöző,
• Vizes palack, bicska, gyufa, 
• Rendőrlajbi, meleg ruha, fürdőruha, bogyóid, kés-villa-kanál, napolaj, törölköző, 
• Tapasztalat, hogy nylonzacskóból sosem elég. Alapvető, hogy szemetet sosem hagyunk magunk után sehol, és sajnos néha el is szakad egy-egy használatban lévő. Mindig legyen bőven pót nálad
• Egy henger szemeteszsák-->táskát bebugyolálni, bármire jó. Ue elvek miatt varrótű, cérna, és madzag,
• Legalább egy de inkább 2-3 térkép legyen nálad, hacsak nem ismered csípőből az utat. Nálam mindig van egy országos térkép, plusz egy - az adott tájegységre szűkített - térkép. Nagyon jó kis térképeket és utikönyveket lehet vásárolni a Frigoria Kiadótól.

Aztán: Egy nagyjábóli mit viszeklista:

ételhordó-2 doboz

Öltözet

egy hosszú
egy rövid nadrág
egy pulcsi
pólók
esőkabát
sapesz
fürdőruha
alsóneműk
törölköző
papucs vagy
szandál
zokni (egy alaposan bezacskózva--> száraz zokni epic!)
esetleg sportcipő

naptej
lámpák
szappan
borotva
hálózsák
polifoam
teafőző
kés-villa-kanál
gyerek kezébe nem való
szúnyogriasztó
bicska
napszemüveg

kaja

Lehet pénztárcában kaját vinni, meg lehet a bringazsákban.

néhány babkonzerv

zacskósleves

kiló kenyér
hagyma
sajt
paradicsom
paprika
kolbász
szalonna
gumipók =)

wc papír
fogkrém
fogkefe
bögre
gyógyszer kinek mi
nejlonzacsi
fényképező

Szerszámok

pumpa, folt, 10es kulcs, 15ös kulcs, állítható tekerős kulcs 10-15-ig, gumileszedő 2db, pótgumi, foltkészlet, hagyományos szelep, gyorskötöző, átalakító szelep, pótbowden fékre, váltóra, jól jöhet még egy 8as 9es kulcs is, 

Tippek:

• A táskádon belül mindig, minden legyen külön nylonzacskóban. Sajnos a táskák többsége előbb-útóbb átázik. (egy fórumon olvastam az örökbecsűt: "Nincs vízálló táska, csak kicsi eső!" :) ) Térképet, ruhákat, cipőket, telefont(!), pénztárcát(!) mindent külön zacskóba és akkor lesz mit felvenned egy eső után is. :)
  • (Érdemes akkor zacsizni, ha tudod hogy esni fog. Amúgy felesleges.)
• A táskád teteje általában a legnehezebben megközelíthető (nézd meg a fényképeinket. Rápókozva a hálózsák, egy pulcsi, valamint feszül a cipzár, mert húzza le a súly, stb.) ezért a tetejére érdemes olyat rakni, ami ritkán kell, vagy csak sátorbontáskor kell: tusfürdő, pótcipő, nagyobb konzervek, törülköző stb. Oldalra a könnyen elérhető zsebekbe pedig kaja, csokik, térkép, egy-egy pulcsi, hosszú nadrág, esőkabát, stb.
• Aki vonattal indul el a kiinduló állomásra, annak érdemes tájékozódnia, hogy egyáltalán melyik járaton lehet bringát szállítani, és melyiken van konkrétan bringaszállító.

Frissítés: 2014 Májusától kezdve nem maradhat otthon a bike to usb kütyü, amivel feltöltöm a telefonomat. :)

Forrás:

http://bringaturak.hu/

Várok. Folyton várok valakire vagy valamire nem tudom pontosan megmagyarázni. Egy Jelet akarok magaménak tudni. Egy Jelet, miben bízhatom, hogy lesz. Ma megkísértett a párkapcsolat illata. Vágyom reá. Folyton. Szeretve lenni, és szeretet adni. Újra.

Nehéz ez.  Meg tudom érteni azokat a nőket, akik kapcsolatból kapcsolatba ugranak. Nagyon. Én is ugranék bele egy újba, egy ismeretlen-rejtélyes-titokzatos amazonhoz. Nem való az egyedüllét senkinek sem. Nekem legalábbis biztos nem. 

Az udvarlás is, olyan, mint a stoppolás, sose tudhatod melyik Hölgy áll le, s veti le a vasmacskát melletted.Sose. 

El fogok utazni valamikor érzem. Kell valami váratlan, Bár lehet várnom kellene ezzel az Adriáig. Már csak három hét van hátra. Edzenem kellene, megírni a listát, mit vigyek magammal. Életem legnagyobb kihívása lesz szellemileg és fizikailag egyaránt. Ennyi időt még nem tekertem sohasem, se ilyen messzire.

Most értelmetlen szagú a magánéletem. Szigorúan csak az. Olybá tűnik nekem ez az egész, mintha véletlenül felnyitottak volna egy elzárt szelencét, s hirtelen visszacsapták volna a tetejét. Az állott levegő égeti az orrom.Már tudom, mennyire fojtogató a légkör idelenn. Frisset akarok újra. Zamatosat!

Lehellel találkoztam a Ligetben, a Carmina Burana-át próbálták, hatalmas volt hallgatni őket. Úgy lógtam be, mert csak főpróba volt. De megérte. Beszélgettünk egy jót, Nagyon jó gondolkodása van, Többször kellene találkoznunk, és beszélgetnünk. Hiányzik a zenekarosdi-éneklősdi is. Javíthatatlan vagyok.

Ma elővettem a gitárt, és meglepődve tapasztaltam, hogy azok a részletek, amiket az elmúlt években tanultam, hiánytalanul megvannak a fejemben. Sőt! Újakat tanultam, Még mindig a zenével kellene kezdenem valamit, mert a zenei memóriám eszméletlen jó. -légy szerény, légy szerény-

Igazából hálát adok mindenért, ami velem megesett az elmúlt időszakban, mert amit kívántam megkaptam, bár csak kisebb-nagyobb szeletek formájában. Volt munkám, volt barátnőm, ha kértem, kaptam. Ha kaptam hálát adtam. Nem hasonlíthatom magam senkihez sem, mert van, akihez ha hasonlítom magam az teljesen más életkörülmények között él. A.-nak évek óta senkije. G-nek évek óta ua a barátnője. Rajtam meg olybá tűnik átfutnak a nők. De közeleg az Igazi. Ez most már bizonyos. Minél több Hölggyel találkozom, annál nagyobb az esélye is, hogy sikerül megismerni a számomra legeslegjobbat. Vagy már ismerem, csak egyikőnk se tudja, hogy ez van megírva. De nem helyes ezt a dolgot ennyire középpontba állítani. Majd jön magától aminek jönni kell.

Jövő hét hétvégéjén a Tisza-tóra megyünk tekerni. 

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek. 

Babits Mihály: A második ének (1928)

Szerelmespár megy fel a fiú lakására. A fiú már nyitná az ajtót, amikor a lány megszólal:
- Tudod, én mindig figyelem, ki hogyan nyitja ki az ajtót. Vannak, akik gyorsan megforgatják a kulcsot, aztán hirtelen kinyitják az ajtót. Ők a szexben is ilyenek, az erőszakosságot pedig nem szeretem.
A fiú nagyot néz, de a lány folytatja:
- Aztán vannak akik órákig keresik a kulcslyukat. Ők a tapasztalatlanok, őket sem bírom. Te hogyan szoktad kinyitni az ajtót?
A fiú büszkén:
- Elsőször is megnyálazom a kulcslyukat...

Zsúfolt metrókocsiban egy csinos nő odaszól a mögötte álló férfinak:
- Uram, ha még egyszer hozzám nyomja a micsodáját, feljelentem zaklatásért!
- Ugyan hölgyem, csak a fizetésem van a zsebemben, az ért magához, nem én! - feleli a férfi.
- Jó kis munkahelye lehet, mert ahogy éreztem, az elmúlt tíz percben ötször kapott fizetésemelést!

Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.
Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe.
A másiknál kapott egy doboz finom szivart.
A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgász-szenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott.
Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! - mondja a postás. - De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?
- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod - válaszol a lány - és megkérdeztem, mit adjak neked.
Azt mondta: "Bazdmeg, adj neki egy százast!" A reggeli már az én ötletem volt.

Egy fickó bemegy az étterembe. Leül, nézegeti az étlapot, majd megjelenik a csinos pincérnő:
- Jó napot kívánok, mit hozhatok?
- Ebédelni szeretnék.
- És konkrétabban mire gondol?
- Konkrétan a dugásra gondolok, de most enni jöttem be.

Egy férfi iszonyú fejfájással, másnaposan ébred. Próbál erőt venni magán, hogy felkeljen az ágyból. Az ágya mellett talál két szem aszpirint egy pohár vízzel. A széken kikészítve tiszta, vasalt ruha, az egész szobában gyönyörű rend. Az asztalon egy üzenet: "Drágám, reggeli a konyhában. Elmentem bevásárolni, sietek haza. Szeretlek."
Kitámolyog a szobából, az egész lakásban minden a helyén, a konyhában meleg reggeli illatozik, mellette friss újság. A fia az asztalnál ül és reggelizik.
- Mondd, fiam, mi történt itt az éjszaka?
- Úgy volt, apu, hogy éjjel háromkor hulla-részegen betámolyogtál az ajtón, összetörtél néhány bútort, odahánytál a nappali szőnyegére, és aztán beverted a fejed a szobaajtóba.
- És akkor hogy-hogy ilyen rend van, és finom reggeli vár?
- Amikor anyu bevonszolt a fürdőszobába és próbálta rólad lerángatni a nadrágot, azt mondtad neki: Asszonyom, vegye le rólam a kezét, én nős ember vagyok!

Egy cigány pecázik a folyó egyik oldalán, a skinhead a másikon. A skinhead kifogja az aranyhalat, a hal pedig mondja neki, hogy lehet három kívánsága, de vigyázzon, mert a cigány a dupláját kapja.
- Első kívánságom: legyen százmillió forintom!
Megkapja, de a cigány a dupláját kapta.
- Második kívánságom: legyen egy balatoni nyaralóm.
Ezt is megkapja, de a cigánynak kettő nyaralója is lesz.
- Harmadik kívánságom: legyen 20 izmos skinhead a hátam mögött!

A cigány defektet kap az autójával. Nekiáll kicserélni a kereket. Megáll mellette egy cigány haverja, és egy téglával bedobja a cigány autójának ablakát.
- Hát Te meg mit csinálsz Gazsi? - kérdi a cigány.
- Míg te lelopod a kereket én elviszem a rádiósmagnót!

A németet, a magyart és a cigányt felhívatja magához Isten. Elsőként a némettel beszél:
- Te, német, ha még egyszer fajgyülölősködsz, akkor ezzel a piros gombbal kiírtom az egész népedet.
Kiszalad sírva a német, bemegy a magyar. Ugyanaz történik vele is. Harmadiknak behívja Isten a cigányt:
- Ha még egyszer lopsz, ezzel a piros gombbal kiírtom a népedet.
Jön ki röhögve a cigány, a magyar és a német csodálkozik:
- Mit röhögsz, cigány?
- Elloptam a piros gombot!