Egyszerre több dolog is dominál az emberben. Van ami felül, s van ami alul rejtőzködik, gondolom ezt én legalábbis. Hogy lehet hogy egyik pillanatban megőrülünk valakiért, ha aztán rá egy hétre már menekülünk előle?

Miképp van ez az egész? Szerintem a gondolati megfogalmazódásnál kezdődik ez a folyamat. Több minden eszünkbe jut egy ember kapcsán, melyek még ellentmondásosak is. Csak a szeretet győzhet ezen esetekben. 

Vannak képességek, melyeket szeretek A-ban, viszont, vannak dolgok, amiket nagyon nem állhatok A-ban. Kérdés, h mi vezérel bennünket, melyik van felül? 

Állítom, hogyha egy Hölgy kikacsint egy kapcsolatból, akkor annak a kapcsolatnak fuccs. Egy rendes, jól működő kapcsolatból semmilyen Hölgy nem kacsinthatna ki. Ha jól érezné magát, 100%-osnak. De az érzelmek tengere igen hullámos terület, egyik hullám percekre eltakarhatja a mögötte lévő még nagyobbat, ám nem sokáig.

Az se mindegy, hogy a dolgok állapotáról melyik oldalról mazsolázunk: elmondom mire gondolok. Agyilag képesek vagyunk befolyásolni magunkat, B például betervezett nyárra valamit, aztán utolsó hónapban lemondta. Addig ezerszer elmondta hogy szeretne tengert látni, de egy magasztosabb cél érdekében letett erről. Többet nem  nyilatkozott ilyenfélét. Pedig tudom hogy ott van benne ez a rész is.

Sok hasonlóval találkoztam, ezek a pálfordulások párkapcsolatoknál nagyon emlékezetesek, feltűnőek. Egyik pillanatban C egy Istennő, másik pillanatban egy volt barátnő a sok közül, akivel nem is stimmeltünk össze. 

Eszméletlen az ember nem??

Ilyen esetekben annak a barátnak van rossz sora, aki mindkét állításban igazat adott cimborájának. Ezért szokok rá arra, hogy néhanapján megtartsam magamnak a véleményemet.