Érdekes hogy a mellettünk álló ember mennyire más lehet nem? Egy teljesen külön világ, más háttérrel, más jelennel, hiába vagyunk egymás mellett, a jelenünk is totál más. Így könnyű, h mi hasonlóak beszélünk egymással, mert értjük egymást, de egy homlokegyenest eltérő emberrel beszélve sok minden megkérdőjeleződik, és ez jó.

Ugyanakkor mennél több emberrel kerülsz kapcsolatba, annál inkább látod neked mire van szükséged. Van azaz embertipus, aki mint a kút: folyamatosan nyel mindent magában. Adhatsz bele bármit vissza nem jut neked semmi.

A kedvenceim a labdát visszadobáló emberek. Adok és kapásból kapok. Velük könnyű az élet. Aztán vannak akik nem beszélnek. Na ez is egy sarkallatos pont. Olyan lánnyal együtt lenni, aki nem csiripel, az megint nagyon nem jó. Azt szeretem, ha folyamatosan mondja, mondja, mondja, hol volt, mit csinált. Nyilván mert én is ilyen vagyok. Fárasztó, ha folyton nekem kell elővennem valamit a kalapból.

Minden ember más és más. Izgalmas feladat kideríteni ki hogy viselkedik. Van aki füllent, van aki mindent dicsér, mindenben megtalálja a szépet, harmóniát. MEgint van aki csak kritizál, és okoskodik.

Őszintén? Néha már fárasztóak az emberek. Unom az ismerkedést, unom, hogy még nincs meg az igazi.

"Aki nem harap, csak karmol. "