A rendezvényszervező kisasszonynak monoklija volt és lila keze. Erősen meglepve halottam ezeket a többiektől, mert én ugyan nem vettem belőle észre semmit, pedig a többiekkel ellentétben még beszélgettem is vele. Spániel haja és feje volt. Azt képzeltem el, hogy spánielje van- de tutira! Aztán belegondoltam: lehet megverte a barátja vagy férje. Sajnáltam őt. Szelíd teremtés volt, érzett a beszédjén. Nem egy erőszakos fajta, inkább az, aki szeretetből képes még azt is elviselni, ha a másik fizikailag bántja őt. Kitartó. Ezt valahol, valameddig még oké, de ennél a pontnál, reális énem már lúzernek könyveli el. 

Másik énem szentet gyártana e nőből, aki elvisel fájdalmat, abban a reményben, hogy megváltoztatja idővel párját. Hite határtalan. Csodálom őt.

S mindezt egy ismeretlen nőről, akiről semmit sem tudok az alapozóképességén kívül.

Apropó, hazafele meghajtott egy kutya. A Lemezgyárnál került elő, hirtelen az oldalamnál termett. Ekkorát nagyon rég nem ordítottam őszintén.Fájt is utána a torkom. Aztán eltakarodott.miután leanyáztam tisztességesen, ráfordítottam a kormányt, végül lehagytam. Ezek után elkezdtem megint bevizionálni az utánam szalad egy zombi, aki letámad a sötétben. Őrület nem?

00:05-kor voltam a Mars térnél, 00:35-re mára kapuban fordítottam a kulcsot. Jobb vagyok mint a Volán. :D