Nost azt hittem mi visszük a pálmát a könyvtári őrületek terén, de az idő haladtával úgy tűnik hogy mégsem. Fújtunk buborékot, táncoltunk-doromboltunk, de hogy csak úgy énekelni...nem is olyan rossz dolog.

Pár perce még egy "népies" lány csak úgy énekelt itt mellettem a könyvtárban... magának. Ami nem baj, sőt nem volna baj ha több hasonló ember tenne ilyet. Elvégre szabad. Annyi problémám volna vele, de nem is probléma: hogy mikor "szomorút ád" akkor rám is leverő hatással van.

Más szigorúbb -felnőttes- szemszögből: Az ilyen énekeknek ha jól meggondoljuk nem a könyvtárban a helye, megvan neki a megfelelő ideje és helye egy tábortüzes éjszakán. Amit én nagyon kedvelek.

Bizalommal... vagy mégsem??

Mi emberek milyen rosszak vagyunk már!!! Pont ma reggel olvastam Kosztolányi Esti Kornél kötetét és abban volt egy nagyon helyes fejezet, miszerint ha egy vidéki ember felkerül a városba, nagyvárosba akkor még nyílt arccal, őszintén "kitárt szívvel-lélekkel" néz az emberek felé. Bizalommal mosolyog minden vele szembejövő emberrel. Erre a városiak: pókerarccal rejtélyesen, de nem az a játékos rejtélyességgel, hanem azzal a fajtával amelyire ha ránézel elveszi a kedvedet a mosolygástól. Ezt a gondolatsort leginkábbahooz tudnám hasonlítani amikor egy óvodás bekerül az iskolába.

Sőt ha jobban belegondolunk és továbbfűzzük akkor ezt a nagyvilág fokozatosan tesz minket olyanná amilyenné lennünk kell. Először az óvodai lépcső, majd ezután az alsóosztályba kerülés, legvégül a nyolcadikosok bekerülése a városba mint szakközepes.

Fokozatosan a társadalom részesei leszünk, akarjuk mi ezt? jó ez nekünk?? Beolvadunk a nagy tömegbe a PLEBS-be. Mintákat veszünk fel melyeik megfelelnek egy adot sémának.

A magas kultúrának érdeke az, hogy elveszítsük egyediségünket, ezáltal véleményem szerint sebezhetőbbek vagyunk. Ha Megondoljuk akkor azzal, hogy valaki rockerré-metálossá vagy hungaristává válik azzal egyfajta menedéket keres. Ezek az általam felsorolt szubkultúrák zenei irányzatok is egyben nem véletlenül. Zenei alapon tagozódnak, de sokféle ilyen szubkultúra létezik.

Visszatérve az alapgondolathoz maga az emberi társadalom, az esővizet ha az beleesik a tengerbe tengervízzé válik, vagy valami hasonló.

Tudatosan nem is volt sose ilyen fajta életérzésem, de miután megláttam ezt a filmet, rájöttem hogy nekem is ez kell: Út a vadonba kalandozás az egész országon keresztül.

Bennem volt már régóta, kb mióta a Cooltúrát láttam remélem az a film mindenkinek ismerős, szóval hogy menni és ismerkedni az országgal, ismerkedni magammal, fejlődni változni. Egy ilyen út alapvetően megváltoztatja az embert. Gondoljunk a Che Guevarás Egy motoros naplójára. Ott is -nekem ez jött le- a főhős nem tudja mi csináljon az életével. Kitűzött egy célt, elmotoroznak és az út során(egyszer majd folytatom)

A zene magáért beszél, tökéletesen passzol a trélerhez, még magát George Clooneyt is jó szerepbe teszi. A vallási mizériájához nem tudok mit hozzászólni lévén hogy ateista vagyok, de nekem ez a film zenére nagyon bejön.

Vasárnap Délután (Aug 31) GYőzőnél ganéztuk ki a pincét, Mogyival én lapátoltam az építési törmeléket, ő meg a vödröket cipelte kifele. Aztán történt hogy a Kossuth rádión hallok egy népzenei órát, no ott hallom ezt a nagy zenét, hát olyan életkedvem lett hirtelen hogy csak na...egyébként a munka rohadt unalmas volt de ez miatt megérte, elment a vasárnap délutánom ezzel a vacakkal, ráadásul úgy kidolgoztam magam hogy semmire se lettem volan ezek után alkalmas. Francia pirítóst alkottam, majd csomagolás és go haza, de a hazamenetel előtt még beugrottam Bazsihoz a sörkertbe, őmaga beköltözött a Déry koliba...na mondom nemsokára jövök én is. De nekem van annyi sütnivalóm hogy vegyes koliba menjek, ne csakfiúkoliba.

"Dugjuk be valami újba az ujjunk
Kakaót igyunk és csókolózzunk
Félig háttal a világnak
Poénból egyszer megkoronázlak
Királynő leszel te, én meg sokba kerülő autó
És magazinokba riportot adunk, hogy
Angliába' lakunk a Buckingham-palotába'.

Csak annyira emlékszem hogy a kuka sárga műanyag volt, és hogy a lyukon ömlött befele a sör, majd egy hirtelen mozdulattal az alattam levő Pet palackokból elkezdtem kidobálni egypárat. Társaim nem lévén tudatállapotuk teljességében ide-oda tologatták a kocsit...
 

Augusztus 21 Csütörtök

Csütörtökön Krisztiánnal és Balázzsal elhúztunk volna Nyíregyházára, de mivel én úgy emlékeztem hogy 15:00-kor indul  Szegedről a vonat -utólag kiderül hibásan- sikerült lekésni azt. Szatymaz állomáson kártyázva-kajálva ütöttük el az időt a bolgár kamionosok szeme láttára.

Krisz az előző napi -otthoni- balhé miatt nem mert nálunk aludni, félt h Pistabá elveri, így aztán Balázsékhoz ment szunyálni. Gondolom jól aludt a földön...Csütörtökön végre rászántam magam, hogy megcsináltassam a személyimet, őszintén megvallva ideje is volt már: egy éve lejárt :D
Kaptam ideigleneset amin elég sötét képem van...
aztán megvártam hogy édösanyám összedobja a sütit, és ezzel sikerült háromkor elindulni mint kiderült a hármas vonatra...
 

A vonaton lázas kabinkeresésbe kezdtünk, erre az egyik kabinból váratlanul hallom a nevemet...a következő pillanatban már megvolt a helyünk. Eszter és hallgatag barátnője éppen Kecskemétre utaztak. Nagyon örültem, hogy összefutottam vele, bár így visszanézve ha jól belegondolok eléggé elnyomtam őt. Rámjött a szokásos szóáradat, és így hiába kérdeztem h mi van vele, akaratlanul is némasági fogadalmat tett...
Kecskén felszállt egy hátizsákos ipse, messziről lerítt róla hogy túrázó: a táska tetejében egy bográccsal, váltócsukával. Balázzsal összenéztünk és már tudtuk, hogy egy cimboránk szállt fel. Kis viccesen elővett egy Rubicont, és innen már ment is a beszélgetés a kirándulásokról,  történelemről, tapasztalatokról. Valóban egy élmény volt vele találkozni. :D
(Kiderült h szerinte jobb a nehéz cuccokat alulra pakolni)
Karcag környékén egy idős bácsival társalogtunk -közben Cegléden átszálltunk- elmondása szerint nyugdíjas rajztanár Jászberényben.
Mielőtt leszállt azt mondta, h vigyázzunk a nőkre, mert könnyen átverhetnek minket,. Illetve tartsunk mértéket a piával. Pont nekünk ezt mondani...

Ezek után kiürültek a kabinok mellettünk volt egy rakat fiatal. Ahogy esteledett az idő, úgy megjött a dalos kedvünk is :D Rekedtre énekeltük, már-már kikiabáltuk a torkunkat. Eztán a csajok mondták meg mit kornyikáljunk,. Szájbergyerek meg 16tonna...Nyírhegyen sajna le kellett szállnunk :( a hangulat az jó volt pennig naon. És itt követtük el a legnagyobb bakit: se puszi se telószám se semmi. Sóvárogva néztek utánunk ahogy elhagytuk a vonatot. Hülyék voltunk. Nem kicsit, nagyon.

Este kajáltunk, a hűtőben találtunk pár üveg sört ,hát azt ki kellett aknázni... két üveg!! sörtől úgy becsicsentem, hogy a süti alufóliáját krisz vállára csaptam, poénból. Majd ugyanezt ő  is az én hátamra...nem tudom mikor történhetett, de tény hogy kapott belőle a függöny, a tapéta és a csempe is. Elvégre lakás avatóra mentünk, hát azt sikerült megejteni, mondtam is neki. Cserébe elmosogattam :D Bácsi is megmondta: Hát én a képesítésemmel elmehetek Angliába mosogatni. És igaza volt.

Augusztus 22 Péntek

Pénteken kényelmesen összedobtuk a paprikrumplit, majd 7kor jött Hód és elkezdtünk sörözni. Aztán autó és teszkó, ahol almalevet (Beretzenalmát) kellett venni. Majd innen a Rockinn nevezetű vendéglátó helyiség, ahol a Veríték nevű banda játszott. Maga a kocsma barátságos egy hely: az udvarból nyílott a pincelejáró, ahol  egy csocsó és egy előadói tér fért el. Meg persze maga a pult pár székkel és ennyi. Nem tudom télen hogy férnek el ezek, mert nyáron oké kiülsz az udvarra, de télen a padlón ülnek az emberek?? A színpados teremben volt pár puff azon helyezkedtünk el, majd onnan tomboltuk ki magunkat a nézőtér közepére, ahol nekem a rövidnadrágom állandóan le akart esni, -sokat ugráltunk- és ahol már mindegy volt milyen zene szólt, csak lehessen táncolni meg kiabálni,  -illetve énekelni. Rekedtre kiabáltuk a torkunkat, atomjó buli volt. Beatrice-Takáts Tamás-Tankcsapda számokat játszottak. És hát mit mondjak: az elején úgy nézett ki mindenki mint ha az Easy Ridersből léptek volna ki.

Ezzel a hellyel csak egy kardinális probléma volt: konci után eltűntek a csajok...én hülye annyira a zenére központosítottam -meg a nadrágomra- hogy elfelejtettem a női nem ritka példányai után menni. :S na mindegy, majd máskor okosabb leszek.

Ezek után Dorottya fogalmam sincs honnan került elő, segítségével elkocsikáztunk a Rock66-ba. Annyit tudok h, a repülő hídon túl. valahol... Nem voltam épkézláb állapotban sajnos, de a tánctéren megint éreztem a zenét, azzal nem volt baj. :D szerencsére a rendőrséget is megúsztuk. A sofőr kivételével mindenki el volt ázva. Aztán már a következő pillanatban egy lánytársasággal beszélgetünk meg bográcsos csávót nyaggatjuk h adjon már a gulyáslevesből, mert irtó éhesek vagyunk. -Az incidenc után Xrisz még összefutott D.vel és nekem merha jólesett azt hallani hogy még emlékezett rám-. Kapni már nem kaptunk semmit. Krisz rohamvágtában hazavitt bennünket, és ott kiszállva rémlik a sárga kuka története. Mi berágtunk, és egy fél kiló kenyérrel, Beretzen almával visszamentünk a belvárosba. Legyalogoltuk a lábunkat, csakhogy lássunk női egyedeket. :D

Pár kilóméter után jött két rockercsaj a Rockinnból, hát én elkezdtem kérdezősködni, balázs bevágta magát a bokorba, a csajok rutinból nem álltak meg, szal útbaigazítás után csak annyit hallottunk h szedjétek ki a haverotokat a bokorból :D xD

Nem is tudom hány kilómétert tettünk meg a töküres városban, csak az rémlik, hogy elértük az 56-osok terét, meg az ottani Kárász utcán (ahol van a mekki) tökfura szökőkutak voltak. Földbemélyesztett kis-medencék, vagy épp egy lépcsőfok magasságban lehettek, hát én meg tán dorkóban meg rövidnadrágban voltam, fogtam magam és belesétáltam. Tökjó volt. A túra végén az Omniánál megálltunk, leültünk megállapítottuk, hogy az éjszakai életnek itt vége, és hogy mi nőt ezen az éjszakán már nem fogunk látni. Vagy krisztián hívott fel minket vagy mi hívtuk fel őt, lényegtelen egy telefon aztán gó vissza. A kórház utcáján mentünk, és unalmamban lemészároltam a plakáthengereket, mivel már régóta vadásztam AZFESZTES plakátra. Kettő vastag plakátrengeteggel a kezemben keveredtünk fel krisztushoz. Hát a panellnek az a hátránya hogy sok a kulcs, meg az ajtó a bejutáshoz. Ami részegen nem feltétlenül jó dolog. Mire negy nehezen bemásztunk a lakásba, farkaséhesen megittuk -én biztos- az aznapi VBK-t, szomjasak is voltunk, meg szendvicsgyártás is folyt. (Amit én kezdeményeztem). Hullafáradtan kerültünk be az ágyikóba.

Augusztus 23 Szombat

Másnap kellő macskajjajtól rezgett a szoba. Valahogy sikerült felkászálódni, és Hódot kivinni a buszra nekünk meg elindulni a Zemplén felé.

Előtte egy kiadós piacbejárás. Nekem hányingerem volt és elpazarolt időnek éreztem azt a félórát amit ott töltöttünk. Céltalan kóválygás egy piacon nem férfiemberhez méltó  tevékenység. A következő megálló a régészeti leletéről méltán híres Rakamaz volt. Erről a helyiségről tudni illik, hogy isszonyat jó fagyizója van. És tényleg minőségi kézműves fagyit nyaltunk. Amiről csináltam videót mert kriszti szerzett kamerát is :D

Felmerült ha már itt vagyunk miért is ne mennénk fel Tokaj hegyére (Kopasz hegy 512)? Megkerültük hát a hegyet, és hátulról egy szerpentines úton Xrisz felvezetett a hegytetőre. Csodás kilátás  nyílott a tetőről, nomeg a feljutás is elég izgalmas volt. Nagy kanyarok, kiabálások hogy lassabban, és bolond sofőrök  Túléltük, de nagy kár, hogy erről nincs képem.

Ezek után tényleg elindultunk Mo. legkeletibb  és legészakibb várához Füzérre. Délután javában hajtottunk keresztül Sátoraljaújhelyen, útközben kifigyeltük hogy visszafele be kellene nézni a Megyer hegiy tengeriszemhez. A lejárót megjegyeztük, de először Füzér. Széphalom mellett autókáztunk és itt már a Hegyköznek nevezett vidéken jártunk, ami megmaradt belőle. Dimbes-dombos táj, balra hatalmas hegyek. Újhelyen van egy hegy, a Magas hegyi libegő – Magyarország leghosszabb libegőjének mondja a wikipédeja, mit mondjak az útról  elég látványos volt, újhelyről pedig csak a viszkis által elhíresült börtön emléke maradt meg.

Útközben gyönyörködtünk a tájban, nem sokat beszéltünk, én a térképpel hadobáltam, Xrisz pedig kihasználta térbeli tájékozódási képességeit. Vette a kanyarokat, és sebességet váltott.

Füzér te csodás

A füzéri vár látványa megkapó, valami erdészeti ültetvénynél álltunk meg először, hogy fotózzunk a kölcsön kapott kamerával, meg telefonunkkal. A falut meg se néztük, egyenesen a várhoz hajtottunk, és a parkolóban jól lehúztak bennünket parkolójeggyel. Nagyon festői erdei környezetben van az egész. Kár hogy sok a turista. Ezt nehezen szokom meg. Izgalomtól belázasodva mentünk a kék mentén felfele. A felvezető lépcső igen meredek, és tiszta kőből van. Nehezen tudom elképzelni hogy szekérrel valaha is felhajtottak volna. Zoli bácsit majd erről meg is akarom kérdezni hogy ez mindig így volt-e... Mire felértünk hmm ez igen érzés jött elő: rendesen fel van újítva az egész vár. Azt hiszem ebből voltak mostanság a legnagyobb viták szakmai körökben: melyik építési periódust építsék újjá??

50 évvel ezelőtt még egy romhalmaz volt az egész, ma meg?? Falak és épületek állnak, tetőt húznak mindenre. Jó lenne ide egy egy hét ásatásra eljönni, csak úgy kíváncsiságból, meg élvezkedés szempontjából is. Kiélvezhessem azt az energiát amit ez a hely nyújt. Mert van neki valami meghatározhatatlan különössége. Jó lenne hárman-négyen újra visszamenni és kalandozni. Bizony jó lenne...

Meglestünk mindent, töviről hegyire, és valami olyasféle helyzet jöhetett, hogy mutattam nekik hogy noné! ott van a Nagy-Milic!! Ha már itt vagyunk, akkor igazán elmehetnénk oda is, átgurulva Hollókőn. Átgurultunk, az autóstérképen valami szerpentines út vitt fel a László tanyáig, ott egy parkolóban letettük a járgányt, és Krisszel és Balázzsal felsétáltunk egy jó pár órát fel a hegyre. A kéket kellett követni, nem tévedhettünk el. Mivel akkor még sosem voltam határközelbe, -nálunk Nagylakon a Maros volt a határ- attól tartottam nehogy áttévedjünk Tótországba. Végül gond nélkül kissé sietve, felértünk a tetejére, ahol egy betonoszlop vírított. Mellette egy fadeszkatábla, ide lehet irogatni. Írtunk is szénnel erősen hogy ittjártunkmiekkormegekkorpont. Erre volt ugyanis kitalálva a tábla. Jó érzés volt ide felkerülni, ahonnan valamikor 78-ban elindult a Másfélmillió lépés. Tudom nemsokára vissza fogok térni ide, hogy legyalogoljam/kerekezzem? az északi kéket. De majd...

Lefele versenyeztünk asszem, azt várva hgoy a másik majd legurul. De nem volt ilyen probléma, és ha jól emlékszem Krissznek is tetszett a dolog. Még sose volt túrázni, hát most kipróbálhatta. Megfáradva indultunk visszafele. Útközben a tengerszemhez vezető útra ráfordultunk, és tudatlanul elkezdtünk hajtani fel a szőlőhegyre. Földút volt egy darabig, jó minőségű is volt egy darabig, na de! Mikor a két kerék alatt egyre jobban mélyült a vályú, mígnem egy patak is elférhetett volna kezdtünk el rohögni a helyzetünkön, mert az egész egy erdei csapásra kezdett el hasonlítani. Kiszálltunk előrefutottunk megnézni hogy messzire van-e még a messzi? Nem láttunk semmit. Az ótó jött egy daraig majd elakadt, toltuk. Megint ment egy darabig, és mivel erősen sötétedett már, jöttek a szúnyogok is, bemenekültünk az autóba, és elhatároztunk hogy innen nem megyünk tovább. Láttunk egy egyszerűbb autócsapást lefele, azon legurultunk, és hálistennek az Opel épségben megúszta velünk együtt ezt a kalamajkát. 8-9 óra tájában járt hát az idő mert már akkor besötétedett.

Azt hiszem eseménytelenül telt el a hazafele út, nem történt semmi említésre méltó. Hullafáradtan néztünk ki a fejünkből, bámultuk az utat.

Augusztus 24 Vasárnap

Azt hiszem ezen a napon szálltunk vonatra és Balázs volt olyan rendes, hogy utazási csekkel fizette nekem is a jegyet, amit később megadtam neki.

Azóta is sokat emlékezünk mi hárman erre a pár napra. Nyaralni voltunk.

utó-poszt

"nekem soha semmi nem ment még könnyen"

2007 nyarát végigdolgoztuk, és kerestünk is -mai (2009) állapotunkhoz képest egész jól. Közös elhatározással Balázs komámmal -akivel azon a nyáron együtt melóztunk- bevállaltunk egy hetes túlélő kirándulást a vadonban. Volt biosztanárunk útmutatásai után az Odvaskő Panzióba tartottunk. Már érettségi után be volt kalkulálva hogy el kéne menni, de 2006 nyarán már nem tudom miért nem jött össze. Egy év elteltével nem felejtettünk semmit, csak megerősödött elhatározásunk hogy nekünk erdőt és hegyeket kell látnunk. Most is emlékszem arra a kéjes boldogság érzésre, amit akkor készülődés során éreztem. A nők vásárlási szokására lehetne ezt emlékeztetni, mert minden apróságra talán túl sok mindenre is kiterjedt a figyelmünk. A túrahátizsákom egy régi lengyel csővázas, no hát azt úgy telepakoltam mindenféle, akkor létfontosságúnak tartott dologgal, hogy jajj. A hátam szenvedte meg a dolgot. Az élelmet együgyű módon úgy oldottuk meg, hogy jó előre bevásároltunk a szegedi METRO-ban. Így a konzervek komoly támadó értéket képviseltek. Ezenkívül én elkértem fater honvédségi surranóját, ami megtakarítva jól is állt a lábamon, meg tetszett benne a régiessége. Na de úgy feltörte az alatt az egy hét alatt a lábamat, hogy alig bírtam már járni. A sarkam felett pár centivel jókora hegg éktelenkedett, betagadva, bevörösödve, kivérezve. És most már csak az emlék maradt meg, na de jól emlékszem hogy kínszenvedés volt abban járni-kelni -tudni illik helyszűke miatt papucsot és váltócipőt nem vittem magammal. Tusolóban pucéran és surranóval a lábamon álltam a vízben -faternak ne szóljatok lécci :)- a gombák elkerülése érdekében.

Szóval volt tapasztalatszerzés ami azt illeti. De mindenkinek át kell esni előbb, vagy utóbb a tűzkeresztségen. Nálam így esett a nagy eset:

Augusztus 20 utáni Hétfő reggelre volt tervezve az indulás. 10 perccel vonatindulás előtt Szatymazon voltam az állomáson. Állok, és várok hogy hol van már ez az ember. Megkönnyebülten tettem le a zsákomat a padra. Kinézetre erősen kitűntem a reggeli órában, terepnadrád, szürke pulóver, nagy rozsdabarna telizsák, és surranóban ijesztegettem a helyi baktert. Beért a gyorsunk, Balázs meg sehol. Elmegy a vonat, meresztem a szemeimet a sorompó felé, futva megérkezik a cimborám. Nem jött a busz. Nem mondtam hogy mennyél el? Késésének oka a busz, a sátor, a hátizsák...vártuk a következőt. Ezzel az ominózus jelenettel indult meg egyhetes kirándulásunk.

Szolnokra beérbe kellett szembesülnünk késéssünkkel, nem értük el a csatlakozást Vámosgyörkre. Újabb egy óra váróterem. Kiültünk az állomás előtti parkba enni, hát ne megy szép város ez Szolnok. Mondtuk egymásnak s bebatyogtunk a váróba. Vámosra egy irtólassú vonattal értünk be. Útközben a Mátra magaslatai odatapasztotak bennünket az ablaküvegre. Balázs elment a vonaton toalettre. Visszaérve nagy újsággal közli velem legújabb felfedezését. Te! amott annak a cigányasszonynak akkora mellei vannak kirakva mint a fejem. Mondta nagy lelkesedéssel, és elment még egyszer kétszer az út során megvizitálni hogy minden rendben van-e. A miskolci gyors tele volt, beálltunk a Wc elé és izgalommal lestük a térképet s a tájat messze vagyunk már? 

A Tiszai pályaudvar épülete gyönyörűszép. Gyorsan elhúztuk a csíkot. Térképbámulás az állomás előtt, majd villamos és Diósgyőr. Egész hosszan csörömpölt velünk a villamos, mire kitett a várnál. Felcaplattunk körülnéztünk, lefényképeztünk mindent. Azon gondolkoztunk hogy ezután merre menjünk? Első változat az volt hogy szentkereszt, szentlászló irányába valami kékmadár turistaösvényen, de mivel marhára nem ott volt ahol lennie kellett volna -vagy mi voltunk teljesen máshol- nem találtuk meg. Így maradt a B terv irány Ómassa. Helyijáratos busszal mentünk ki, mint az urak. Gyönyörű volt a Szinva pata  Lillafürednél leesett az állunk, majd elesett az eső. Mire Ómassára értünk elállt.

Csanádpalota Július 22-23-24 Kerékpáros Túra

HA jól emlékszem ez volt a második egynapos komoly kerékpártúrám, egyedül. Esős keddi napon mentem be Szegedre, édesanyám kitagadásával, tatám kíváncsi telefonálásai közepette. Pocsék egy idő volt, de mehetnékem volt. Nagyon. Ki is találtam, hogy nem arra fogok menni, amerre egyszer -először- öcsémmel mentünk, azaz a Maros töltésen, hanem, Tápé érintésével komp és úgy neki az ószegedi útnak. Útközben Somogyi könyvtár, Anna kút megállókat illesztettem be a programomba.

Balástya Július 25 Tanyabuli Árpiéknál

itt úgy berúgtma hogy beleharapta egy tábla szalonnába, és elhajítottam. Részegen sátorozni akartam Árpiéknál, hálózsákban elaludtam. Meg ilyenek.

Szatymaz-Balástya Július 26 Horgászat Imiéknél

Xrisszel elmentünk tökmásnaposan horgászni. Először a Siárra, aztán emg tán Imiékhez. Ragyogóan sütött a nap, kurvára fájt a fejem. Pocsék egy nap volt.

A ninóról bővebben: Évszázadok hajnalán, mikor még nem találták ki a ninót nem volt semmi. Aztán egy helyi rádióban Patkós Attila elkezdte nyomni a ninót.

Kár hogy nem hallhatjátok, pedig nagyon jól tom kimondani. Ez azóta pennig már nincsen. Mégszünt ezen a szolgálatatás név szerint a szonda. Vele a ninó, a love és a snowfox fogalma is az idő homályába tűnt.

Helyette Rockpatika a rockkívánság műsor volt a nyerő ezen időben. De ez más tészta...

Ninóóó

A ninóról bővebben: Évszázadok hajnalán mikor még nem találták ki a ninót nem volt semmi.Aztán egy helyi rádióban Patkós Attila Elkezdte nyomni a ninót.Kár hogy nem hallhatjátok pedig nagyon jól bírom kimondani. Ez  azóta pennig már nincsen. Mégszünt ezen a szolgálatatás Névszerinta szonda.Vele a a ninó , a love,és a snowfox fogalma is.