Leeveztünk a Tiszán, a határig. Jöttek az örsök. Ki vagy mit akarsz itt? Belgrádban ennénk egy kis dödölét, ha engednék, feleltük félénken. Viszafordítottak azzal, hogy náluk nincs dödöle. Ha valóban erre fáj a fogunk akkor logopédushoz igyekezzünk, vagy gyógypedagógushoz. Köszi. Aztán jutott eszembe, hogy burekot akartam enni. Jóhogy elmeháborodottnak néztek minket.

Pedig egyszer hullaként lecsorognék a zöldhatáron hogy lássam a Duna deltát. Lehet ha megöregszem, ez lesz az utolsó utam...

Egy kis bátorítással feleveztünk a román határig, hátha ott adnának egy kis miccset. De ezek is elküldtek a sutyiba.

Visszamentünk hát, és beleültünk a Marosba.

Nagyobb térképre váltás