Történt, hogy az üres hosszú hétvégén menni akartunk valahova már nagyon. Én mondtam Bükköt- Lilla-für Eddel, GY. mondott Pilist, de az egyik túl közel volt, a másik meg túl messze. Végül nem tudom hogy jött, hogy nem jött, szóba esett a Vértes. Nem járt még itt egyikünk sem, tele van várakkal, és egy napra ideális úticélnak tűnik. Mindkettőnknek tetszett az idea, hát csak úgy felmentünk, hogy egy nap alatt átsétálunk a Vértesen. AHA! NA persze, pesten került elő Gy. fiókjából egy évek óta használatlanul heverő rég-dunatuj. -na jó ez nem jött be, szóval egy- réges régi térkép. Kiszámoltam, hogy egy nap alatt csakis elmebeteg éjszaka is túrázó őrültek vállalhatják be, mi pedig még nem vagyunk ilyen fakírok, marad az egy nap alatt a felét le-sétáljuk téma.

Péntek délután felutaztunk pestre, másnap reggel korán kelve szálltunk vonatra. Még délelőtt megláttamoztuk Vitány várát. Itt számunkra kiderült, hogy egy komplett teljesítménytúrázó társaság jön velünk szembe. Csak jöttek az emberek, mindenféle, cigis, energiaitalos, rágós, rengeteg féle tényleg! Egy társasággal akik velünk szinkronban haladtak is megismerkedtünk. A nap végén, mikor sokadjára összefutottunk bepálinkáztunk Várgesztesen.

Előtte a falubam a kiskocsmában enyhítettük éheségünket, csokifalással. Én megittam egy sört, aztán mondtam Gy.nek h futni kell! elemeltem a söröspoharat. Végigrohantam a falu főutcáján, majd bevágódtam a susnyásba. Utána pár percre egy piros autó fékezett le, és nézett körbe. Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. Győző nem volt hajlandó futni, így simán látták az irányt merre megyünk. Attól való félelmemben, hogy a várba is utánunk jönnek, én nyílegyenesen felmásztam árkon-bokron toronyiránt. Győző egy darabig ezzel is poénkodott: OTT A NÉNIIIIIIII!

Aztán mikor mentünk hazafele a várból lefele, én is eljátszottam az olcsó poént, és dicsekedve mondhatom: őszintén berezelt :D