Váróban
Várok. Folyton várok valakire vagy valamire nem tudom pontosan megmagyarázni. Egy Jelet akarok magaménak tudni. Egy Jelet, miben bízhatom, hogy lesz. Ma megkísértett a párkapcsolat illata. Vágyom reá. Folyton. Szeretve lenni, és szeretet adni. Újra.
Nehéz ez. Meg tudom érteni azokat a nőket, akik kapcsolatból kapcsolatba ugranak. Nagyon. Én is ugranék bele egy újba, egy ismeretlen-rejtélyes-titokzatos amazonhoz. Nem való az egyedüllét senkinek sem. Nekem legalábbis biztos nem.
Az udvarlás is, olyan, mint a stoppolás, sose tudhatod melyik Hölgy áll le, s veti le a vasmacskát melletted.Sose.
El fogok utazni valamikor érzem. Kell valami váratlan, Bár lehet várnom kellene ezzel az Adriáig. Már csak három hét van hátra. Edzenem kellene, megírni a listát, mit vigyek magammal. Életem legnagyobb kihívása lesz szellemileg és fizikailag egyaránt. Ennyi időt még nem tekertem sohasem, se ilyen messzire.
Most értelmetlen szagú a magánéletem. Szigorúan csak az. Olybá tűnik nekem ez az egész, mintha véletlenül felnyitottak volna egy elzárt szelencét, s hirtelen visszacsapták volna a tetejét. Az állott levegő égeti az orrom.Már tudom, mennyire fojtogató a légkör idelenn. Frisset akarok újra. Zamatosat!
Lehellel találkoztam a Ligetben, a Carmina Burana-át próbálták, hatalmas volt hallgatni őket. Úgy lógtam be, mert csak főpróba volt. De megérte. Beszélgettünk egy jót, Nagyon jó gondolkodása van, Többször kellene találkoznunk, és beszélgetnünk. Hiányzik a zenekarosdi-éneklősdi is. Javíthatatlan vagyok.
Ma elővettem a gitárt, és meglepődve tapasztaltam, hogy azok a részletek, amiket az elmúlt években tanultam, hiánytalanul megvannak a fejemben. Sőt! Újakat tanultam, Még mindig a zenével kellene kezdenem valamit, mert a zenei memóriám eszméletlen jó. -légy szerény, légy szerény-
Igazából hálát adok mindenért, ami velem megesett az elmúlt időszakban, mert amit kívántam megkaptam, bár csak kisebb-nagyobb szeletek formájában. Volt munkám, volt barátnőm, ha kértem, kaptam. Ha kaptam hálát adtam. Nem hasonlíthatom magam senkihez sem, mert van, akihez ha hasonlítom magam az teljesen más életkörülmények között él. A.-nak évek óta senkije. G-nek évek óta ua a barátnője. Rajtam meg olybá tűnik átfutnak a nők. De közeleg az Igazi. Ez most már bizonyos. Minél több Hölggyel találkozom, annál nagyobb az esélye is, hogy sikerül megismerni a számomra legeslegjobbat. Vagy már ismerem, csak egyikőnk se tudja, hogy ez van megírva. De nem helyes ezt a dolgot ennyire középpontba állítani. Majd jön magától aminek jönni kell.
Jövő hét hétvégéjén a Tisza-tóra megyünk tekerni.
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
Babits Mihály: A második ének (1928)