Amikor egyszer régen nekem barátosném volt, -kezdte el a történetet Kósza a füstszagú Pokoltanyához címzett kocsmában- akkor mi a rózsaszínű fátyol után is egyfolytában együtt lógtunk! Nem is értem miért. Talán, mert jó volt mindkettőnknek a tudat, hogy a másik ott van mellette. Biztonságot, és állandó törődést nyújtva. Csak tudod akkor, amikor már úgy együtt vagytok, hogy annak már semmi, de tényleg semmi értelme az égegyadta világon, nos, mi akkor is együtt voltunk.

Ne kérdezd, nem tudom,de úgy hiszem, lusták voltunk új embereket megismerni, a másik kielégítette részemről a társasági életet.

- De ez óriási hiba öregem!

-Há', hogy a gúzsba ne?!? Most már tudom! De akkor...- még mindig elfogta időnként a régmúlt időben való romantikus eltűnődés, ami ellen nem lehetett mit tenni, mint legurítani egy újabb adag búfelejtőt, s másra terelni a szót.

-Te, és az igaz, hogy egyszer kínos éhségedben lenyomtál pár virslit héjastól?

-... hát az úgy volt, hogy anyámék vettek frankfurti virslit, ami roppanós, és jobb, mint amit a Mama szokott venni, mert az a legolcsóbb sertés virsli, amit megjegyzek, még a kutyám se enne meg. Édesanyám azt mondta, meg lehet enni a héját. Bár szerintem az egy különösen szép állat.

Hazaértem, természetesen farkaséhesen, s bátran nekiveselkedtem az egy tál vörös virslis csodának. Már a felénél tartottam, mondhatni jóllakva, amikor nézegetem az egyiknek a csücskit, s lám, ez tisztára úgy néz ki, mint a műanyag.... Na innentől kezdve az utolsókat borítás mentesen faltam le. De hogy mi lett a vége?

Holnap kiderül!!!! =D

Betmentől kiszimatolták, hogy Szeged határában Mórahalom mellett van egy vizibivaly rezervátum. Mivel ilyet még úgysem láttak, idejük pedig bőven volt a nyári munkanélküli szünet alatt, Kósza és Csónakos kitekertek a forrásban lévő városból. Égette őket az aszfalt hője. Kinn már lenge szellő fújdogált, többször leverve a kalapjaikat. Az út egy része főúton, nagyobbik része kerékpárúton folytatódott. Az egy órás bringázás végét az alföldi folyó- homok-tengerben való lubickolás jelentette, ami leszívta a kedvüket és az erejüket is.

A nagyszéksósi bivaly rezervátumban tűzoltó, rengeteg gépkocsi, és mulatós zene fogadta őket. Volt itt minden népbutításra való alkalmatosság, kétféle mulatós zene, egyik a színpadról, a másik a sörsátorból. Kijöttek az emberek, hogy ne otthon legyenek, így a pusztában söröztek, dalolásztak, a családosok tolták a babakocsit, s mindenki csalódott, mert bivalyból hiány volt!

Csónakos és Kósza bejárták a pajtákat, majd a verőfényes úton baktattak a söröző tömeggel az útszélén.

-Ezt a zenét hallva én is elmenekülnék innen...

- Erősen gyanús nekem az a sok barna ember ott az asztaloknál, lehet ellopták őket. De a legvalószínűbb tényleg az, hogy elmentek nyaralni, s kivették a szabadságukat, amíg az emberek itt fesztiváloznak.- vélekedett Kósza.

-Megszívtuk ezzel a kijövetellel, viszont tekertünk egy jót!

-Igazad van, fő az optimizmus! Pedig kisöcsémnek megígértem, hogy lefotózom a bivalyokat. De majd legközelebb.

Az ülés kényelmetlen volta az idő előrehaladtával még jobban lenyomta a kerékpározási kedvet, hát még a nagy meleg, és a fáradtság!

-Fájnak a térdeim! Azt hiszem kijöttem a gyakorlatból, alig jöttünk ki a városból már kis is fáradtam. Csónakos lefele nézett az út porára, arcáról a fáradtság és a forróság jelei mutatkoztak. A nyakában lógó törölköző a városban is feltűnést keltett, nemhogy a homokpusztaságban!

- Mi az ott a nyakadban? Törölköző? Minek az? - Kósza elmosolyodott, így folytatta: Tán a Galaxis útikalauz tanácsát fogadtad meg? Ismered a könyvet?

-Nem, miről szól?

- Van pár szabály, többek közt: Soha, de sohase ess pánikba, ez az első. A második, hogy mindig legyen nálad egy törölköző, mert az bármire hasznosítható. Kispárna, takaró, vitorla, legyező, bármire felhasználható! A világ legpraktikusabb ruhadarabja, olyan mint a sál. Ápol és eltakar, naptól, éjszakától, hideg széltől vagy kíváncsi szemektől. Maga a könyv arról szól, hogy a Föld nevű bolygó elpusztul, de aztán kiderül róla egykét dolog, ahogy a világ nagy kérdéseiről is. A válasz a kérdések kérdésére, valamint a kérdések kérdése is. =)

Nehéz róla beszélni, igazi angol humor, jobb olvasni, mint átélni- Kósza kaján vigyorral odafordult, és felállt a tekerés közben -bár nekem is lenne itt egy!

-Ezek a magyarok akkor is tudnak sörözni, amikor nincs semmi program. Nagyon ráérnek, a legtöbbnek lefogadom semmi munkája, hacsak nem közmunkások, vagy polgárőrök. 

Délben kelt fel, és piszok másnaposan. Ma megint depressziós leszek. Gondolta magában, gyors fejvakarás, és áú! Éles fejfájás hasít a tarkóba. Gratulálok! Ezért kellett összeinni a tegnap esti választékot?!? Kómás gépbekapcsolás, aztán eszébe jut, mért is itta le magát: még mindig egyedül vagyok... S kezdődött az egész elölről: szánalmas, romlott semmirekellő alak vagy Kósza! Elvesztetted a legértékesebb embert magad mellől, és hibáztál, nem is kicsit!

Idegesen keresgélt a zenék között, türelmetlenül váltva egyik számról a másikra, hátha valami felvidítja. De nem. Újra eszébe került a tegnapi jelenet, amikor édesanya elmesélte, hogy találkozott Grétával. Szép volt, életvidám, tele energiával, életörömmel. Elképzelte az arcát, a jellegzetes fültől fülig mosolyt, hozzá ragyogó szemeit... -hirtelen elszorult a gyomra. Tudta, hogy nem kellene, de csak azért is kérdezett, és kérdezett. Kíváncsi volt, akárhogy is palástolta önmagában immár több hónapja. -Volt Erdélyben, ezen a héten pedig kerékpározni mennek a Balaton körül- mennyire el akartam vele menni Erdélybe egyik télen, emlékszem repülővel szerettem volna Kolozsvárra jutni, és vele bejárni a havasokat. Szomorúság és irigység vegyesen hatotta át. A Balaton- azt hittem az a mienk marad, de nem, felülíródik, új emberekkel, új élményekkel, kalandokkal.

- Kedveltem már az első pillanattól kezdve, amikor bemutattad, -mondta az anyja- majdnem elsírtam magam, mikor megláttam. Még mindig családtagnak érezlek, bármi történt is. Látta maga előtt az egész jelenetet, falunapon idegen emberek a háttérben, s a két nő beszélgetett egymással, mint akik ezer éve nem látták egymást. Egész belefeledkezett ebbe a vízióba, de a következő mondat újra a földre húzta: -Kisfiam, ennél alább ne add! Nehéz lesz Grétát felül múlni, de biztos találsz majd valami hasonló szellemiségű lányt! Puff! Kószának újabb tasli a sorstól, már szépen eldédelgette a lelkében azt a gondolatot, hogy túl van Grétán, s erre: derült égből villámcsapás. -Tudom hogy hibáztam, de Gréta se volt tökéletes. Mindent egybevetve sikerült jól elcsesznem ezt a kapcsolatot. Ha jobban odafigyelek arra amit mond, ha nem próbálok megfelelni az általam elképzelt ideáknak, ha feladom azt a hülyeségemet, hogy ciki a dicséret, akkor még most is együtt lennénk. Tudom. Kószának volt egy olyan ideája, miszerint ha már úgyis kimaradt egy évet az iskolapadból, akkor legalább megpróbál otthon helyt állni: kertészkedni, gazdálkodni, önfenntartó berendezéseken agyalni meg ilyenek. Minden tervét gondolatát megosztotta társával, aki mindenben támogatta, és meghallgatta őt. Így feltételezve, hogy ő is ezt akarja. Bizonyítani szeretett volna neki, magának, hogy nem haszontalan, hogy ő igenis tud, ha akar. Itt követte el az egyik hibát, nem kérdezte meg, mit szeretne Gréta. A másik heppje, ami valamikor egy beszélgetés során szűrődött le az emberekről: nem dicsérünk, mert az hízelgés, és megszólnának érte. Ez egy igen nagy hülyeség, de meg kell hagyni, hogy nem merte dicsérni minden esetben művész barátnője alkotásait, mert félt, hogy megszólja. Ami miatt valóban szét is ment Kósza és Gréta, annak az volt az oka, hogy túl sok időt töltöttek együtt feleslegesen. Mindketten szerettek egymás mellett lenni, így Gréta testvérré avanzsálta  szerencsétlen Kószát. Együtt voltak, de egy idő után Gréta érzései szerint mégsem szerelemmel, hanem csak lelki társi kapocs fűzte őket egymáshoz. Mindent együtt éltünk meg, basszus, ezt a Cseh Tamás számot tőle kaptam valamikor...azt hiszem elvitt belőlem egy falatot, ami én vagyok, s ez ott jár benne bárhol sétál is a nagyvilágban.

A NIRVANA Rape me című számára alkotott dalszöveg imitálásom:

Gyűlöölj
GYűlölj engem!
Nekem semmim sincsen
Nincsen nekem semmim

Szar alak vagyok, vagyok
Szar alak vagyok.

Felégetünk mindent, mii-ndeent
elégettünk mindent.

Vádolj
vádolj kérlek!
Nem becsültelek meg, ááááááááááá X2
meg becsülelek nem

Üres
Üres lelkem
Mérhetetlen, lángol, ááááááááá
mérhetetlen tátong.

Végeláthatatlanul lehetne fokozni, és ragozni az érzelmeket, de most ez kijött. Anyuék találkoztak az exemmel, és gyomorgörcsös kíváncsiság kapott el. Jól eltoltam, nem vitás, ennek eredménye a fenti szöveg. Túl korai lett volna ez az egész összeállás. Itt a nagy lehetőség, hogy megéljem magam. Ezt is akartam nemigaz? Jó nagy rohadék vagyok.

  Kövérkés, világosbarna hajú, barna őzike szemű 10 év körüli kisgyermek játszadozott a homokban, felrúgva maga alatt az épített várakat, tortákat, alagutakat. Elnézte művét egy pillanatig, majd átvillant az arcán egy elégedett mosoly, már tovább is lépett a bokrok felé.

Itt hamarosan rátalált egy békára, azt kezdte el kínozni, ugráltatni, dögönyözni. Élvezettel töltötte el a kínzás keserű gyönyöre, s igen örült, hogy végre másokat is bánthat. Bence nem volt egyszerű eset. Magyar fiú létére Németországba járt iskolába, ráadásul a szülei révén sok problémát kellett megélnie. Nem telt el nap veszekedés, hangos kiabálás nélkül, ilyenkor Bence maga is hangos óbégatással adta tudtára a többieknek: én is itt vagyok! De hiába, a legkisebbet sosem hallották meg, rendszerint átsiklottak felette, s ez rosszul esett neki. De még rosszabb volt az, amikor verekedést látott. Nem tudott közbe lépni, bárhogy is szeretett volna segíteni anyunak, akárhányszor odament, ellökték és elesett. Ilyenkor már anyu is kiabált: A gyereknek nehogy baja legyen!

Anyu szerette Bencét, a szíve csücske ez az egy szem gyerek. Bence ugyan hallott róla, hogy voltak testvérei is, mint másoknak, de velük sosem találkozott. Ha rákérdezett testvérkéire anyu rendszerint azt mondta, hogy elmentek az Elvetélőbe.

Apu szerint rá hasonlított, de mindezek ellenére nem sokat törődtek vele.  Bence általában a tévé előtt ült, nassizott, miközben nézte a cartoon networkon a japán harcos meséket.

Az édesség iránti vágya olyan nagyon nagy volt, hogy még az iskolai szünetekben is képes volt kiszaladni a boltba egy-egy csokiért. A sokadik alkalommal az osztálytanítónak is feltűnt a hiányzás, Bence mivel erősen hízásnak indult nem tudott időben visszaérkezni, így a késések sorozatából osztályfőnöki intő, majd zsebpénz megvonás lett. Egyszer csak anyu magához hívta és ezt mondta neki:

-Kisfiam! Mától fogva, ha lefogysz egy kilót, akkor kapsz két eurót!

Bence mohón kapott az ajánlat után: szorgosan futott, kerékpározott, felüléseket végzett és mendegéltek a kilók kifele az ajtón.

A kapott zsebpénzen további csokikat vett magának titokban, s ez így megy tovább, napjainkig =)

Ha Június, akkor Sopron és Volt. Holnap 0. nap, ideje elkezdeni csomagolni, betervezni mi kell, mi nem, hogyan ússzuk meg a dolgot a legjobban. Átböngésztem a feltételeket, jött a listára a füldugó, és a tusolópapucs. Amúgy mindent felírtam, az idő pont jó hűvös lesz, egy két kisebb zápor, épp annyi, hogy ne kelljen se esőkabát, se napolaj. Kereskedelmi mennyiségben élelmiszert bevinni tilos, és alkoholt bevinni szintén tilos. =)

Ehhez képest a sátorba belekerült egy 250 ml pálesz, útifűszirupos üvegcsében. Amúgy se tapogatták át a pakkomat, lévén a legnagyobb tömegbe kerültem be. A füldugó meg állandóan kijött a fülemből ezért hanyagolható. A tusolópapucs fontos, mert vannak olyan igénytelenek, akik a tus alatt dobják ki a pisit, tökgusztustalanul. A németek ott borotválták magukat a tusolóban. pfff. A poén az volt, hogy volt aki egy szál fütyülőben is mászkált a fürdőben, és a csúcsban lányok is bejöttek, jajdesimán beálltak a fiúöltöző sorába xD

A hangerő olyan szinten üvöltött, hogy az egyik színpad előtti térről nem hallottad a másik szomszédos színpad zenét. Azt hiszem a VOLT ettől is volt, hogy jól meg van szervezve az átjárás a színpadok között, minőségi a hangbeállítás, ami az előadóknak is és a közönségek is jó.

 

 

"Set The Fire To The Third Bar"
(feat. Martha Wainwright)

Amelyben kiderül, hogyan lehet jó pénzre szert tenni: Csinálj olyat, amit más még nem! egy fesztivált pár együttessel, egy naposat, amiből -évek múlva- sok ráfordítással, közel százezer embert mozgat majd meg. Ez a VOLT fesztivál kezdete. 

Egy alkalommal az úton, konkrétan Győr mellett az autópályán kiderült, ez az egész kesze-kusza történet,  azaz miért éri meg a Sziget kft-nek ez a rendezvény.

A Sziget kft. nem kap nagy összegeket, de! A tagok akik benne vannak nem panaszkodhatnak a pénztárcájukra. Van aki a járólapot, van aki a korlátot, a harmadik a takarítást, a negyedik az élelmiszer alapanyagokat, az ötödik résztvevő a biztonsági szolgálatot adja. Ebből adódnak a horribilis árak.

Így minden fesztiválból hatalmas összegek kerülnek a tagok kezére, csupán a kölcsönzésért, eladásért, kereskedésért. Élni tudni kell !

S akik kitalálták a VOLTOT, és felfuttatták a Szigetet, már egy horvátországi fesztiválba is befektettek, ami szintén nem mehet olyan rosszul. No erről ennyit.

Volt az a sztori a VOLT előtt, hogy madarak pótköltése miatt a környezetvédelem lefújja a rendezés jogát. Nos, ebből annyi igaz, hogy a egyes helyiek több pénzt akartak lenyúlni, ám való igaz, hogy a kempingtől egy méterre már természetvédelmi területről van szó.De hogy Júniusban pótköltés?? Nevetséges. Szó mi szó, azt hallottam, hogy Orbán lánya is a Voltra készült bulizni, és a nagyfőnök szólt le, hogy hé, le lehet állni, ne rontsuk már el százezer ember szórakozását! Most utánanéztem és való igaz, a törzsfőnök lánya valóban ott volt, a VIP terasznál hostesskedett. :O

Ákos bácsi 30 millió Ft-ért eladta gyakorlatilag magát, így idén 2010-ben az új Ákos csak a kft keretein belül, a VOLT-on, a Sound-on, és a Szigeten ad csak koncertet. Neki könnyebbség, nem kell egy csomó mindennel foglalkozni, a hangmérnökök a legprofibbak, a kft-nek szintúgy királyság: minden régióban lesz egy telt házas nap, akkor amikor az ideális popsztár fellép.

When the sun comes down
When the rain wash away
All the hopes I can bring
To another day
Another day

When your trees start to sway
And the wind makes them move

I can tell that
You don't know

[Chorus]
To all the fights I've conquered and beyond
The times have changed and I will now move over slowly
The truth is I still feel lost without you
Hard to find a new soul
The silence takes its toll

Just sway
You don't know
Just sway
You don't know
Just sway
And all you want is to find home

There's a light pausing
Feel the volume of the sky
Mark your place in time with another question why

Time flickers in the night
Always lookin' to be right

[Chorus]

You don't know
Just sway
You don't know
Just sway
And all you want is to find home
Just sway
And you don't love
Just sway
And you don't know
Just sway
And all you want is to find home

Ooh ooh ooh ooh
Just sway
Just sway

Szörföltem a könyvek között, amikor egy szociálpszichológiai könyvben ráleltem erre a könyvre. Pontosabban a címére, egyből kikerestem és beleolvastam, tudtam hogy nekem ez kell!

Írója Dale Carnegie: Hogyan szerezzünk barátokat?

Jegyzeteimet közzéteszem a hagyományos módon, mert bárki másnak jól jöhet.

Az emberek többségénél a beszédkészség, a modor fejlesztésre szorul, s ezek olyan dolgok amiket az iskolákban nem tanítanak, mivel napjaink iskolái nem a gyakorlati oktatásra helyezik a hangsúlyt.

 A hétköznapi életben óriási a jelentősége az emberi érintkezésnek, csak az az ember tudja eladni magát, aki ki tudja fejezni gondolatait. Alkalmas a vezetésre, magával tud ragadni másokat. Minden embert elsősorban az egészsége érdekli, másod sorban az emberekkel való kapcsolatuk, hogyan kedveltessük meg magunkat másokkal. Az író nagy emberek kapcsolatteremtő módszereit kutatta, Caesartól Napóleonon keresztül Rooseveltig.

(Theodore R. például mindennap amikor elment a néger inasa ablaka alatt, hangosan beköszöntött: Halló James! Ki ne szerette volna?)

A kedvesség, az elismerő szavak, az ösztönzés az emberek felé munkakedvet, új lelkesedést, új együttműködő szellemet hoz ki az emberekből, ami mindenkinek több örömet, és szabadidőt jelent.

"Ahhoz képest amik lehetnénk, csak félemberek vagyunk. Lelki és szellemi képességeinknek csak egy kis részét hasznosítjuk. Az ember általában jóval saját lehetőségei alatt teljesít. Nagyon sok különböző képességgel rendelkezünk, de használtaukat rendre elmulasztjuk."

(William James Harvard egyetem)

9 tanács avagy a könyv hasznosítása

1 Csillapíthatatlan tanulási vágy, komoly elhatározás kell legyen benned, hogy fejleszd emberi kapcsolat teremtő képességedet. Az lebegjen szemeid előtt, hogy ez fontos!

2 Alapos átolvasás többször

3 Olvasás közben állj meg és mélázz el az olvasottakon

4 Kiemelés-jegyzetelés

5 Havonta ismételni, alkalmazni, tanulmányozni

6 A tanulás cselekvés, csak a begyakorolt ismeret marad meg

7 Játszva tanuld meg a szabályokat

8 Önvizsgálat, önértékelés, mit vétettem, hogyan javítsam ki, előrahaladásod ellenőrzése

9 Írj naplót!

1 Az emberekkel való bánásmód alapjai

Minden bűnöző ártatlannak tartja magát. Al Capone:

Legszebb éveimet azzal töltöttem, hogy gyönyörűséget szereztem az embereknek. Segítettem nekik abban, hogy jól szórakozzanak jutalmul pedig csak átokban és üldözésben van részem.

Az emberek saját hibáikért sosem önmagukat, hanem a másikat vádolják.

Bírálat, kritika felesleges, sőt veszélyes, mert megsebzi a másik ember büszkeségét, önbecsülését.

Mindenki hibás, csak én nem!

Lincoln fél életét mások krittizálásával töltötte, amíg egy párbajra ki nem hívták. Azóta nem írt támadó leveleket.

Ne ítélj, hogy ne ítéltessél! írta későbbi levelében

-éles bírálat

rendreutasítás------> hiábavaló!

Első dolgod, hogy magadat tökéletesítsd, utána foglalkozhatsz másokkal.

Ha emberekkel van dolgunk, ne feledjük, nem logikus lényekkel van dolgunk. Érzelmi lények vagyunk, akikben hemzsegnek az előítéletek, s akiket büszkeség és hiúság kormányoz.

Bírálat helyett MEGÉRTÉS-re törekedjünk, kritizálásra még a hülye is képes, de megérteni, és megbocsájtani már kevesebben.

Mit miért tesz az ember?? Próbáljuk megérteni!

Hogy mit érünk ezzel el? Rokonszenvet, türelmet, jó akaratot =)

Tehát az első szabály: Ne kritizálj, ne ítélj, ne vádolj

"ha egy férfi önmagával kezd tusakodni, ez már a belső érték jele"--Browning

Nagyobb térképre váltás

1. nap Augusztus 21. Balatonföldvár-Tihany--10 km

Vonattal Balatonföldvár állomásra befutás (11:32), Kelenföldről 9:24-kor  (5609 (Miskolc-Tiszai - Keszthely)

Találkozó Győzőékkel, 3 óra szabadstrandolás, s innen átnyergelés a 16:00 komppal Tihanyba. Dombra feltolás, apátságolás, fagyizás, majd egy kiadós legurulás 150 km/h a másik oldalon. Az élmény feledhetetlen =)

Kolbászolás a barlanglakások táján, örvényesi vizimalom, sajkodi vadregényes öböl,  Vadkacsa szabadstrand, sátorozás a festői romoknál szabadon. A fasoros út előtt egy borospince várja érkezésünket =)

A lényeg, hogy estére a szúnyoginvázió előtt be legyünk rendezkedve az aszófői romoknál. Ez 8-9 óra körüli lesátrazást jelent. Addig szabad a pálya. A vízimalom, barátlakásokkal magasan vezetnek =)

 

  

 

2. Aszófő- Nagyvázsony--22km

 

<
Nagyobb térképre váltás

 

Ébresztő 6 órától 06:29 perc 56 másodpercig!! Fél óra alatt fel kell kelni, másik félóra alatt sátorbontás, pakolás, némelyeknek reggeli, másoknak a következő állomáson,

Aki nem készül el időben, az jön egy tábla csokival mindenkinek =)

Indulás 7up kor..((laci nem 8 péntek van))

Tourist Programme: fövenyesi bade frei, dörgicsei templomromok, feltekerés a dombokon a nagyvázsonyi várhoz, útközbe boltolás, ha időbőségibe szenvedünk, márpedig igenigen, akkor Hegyes tű-hezhöz való kerülés esélyes Zánkán keresztül.

Az éjszaka kérdéses, bár szeretnék egy patak partján, ott Nagyvázsony martján. nézni való (nem enni)Pálos kolostor, Zichy kastély.

 

 

 

 

 

3.Nagyvázsony-Hegyesd-Salföld-34 km

Nagyobb térképre váltás

 káli-medence

Átvágás a Bűvészetek völgyén, Kapolcson, csudalátványos helyeken tekeregve, malmok mentén, hegyesdi várrom, hegyesdi festői bányató helyszínelése, aztán ásványvízlopás a Theodora kékkúti telephelyéről xD, fürdés Ábrahámhegyen a Balatonban, kővágóörsi kőtenger, salföldi természetvédelmi majorság-ANNNDRIISNAK sok vízitehén !!!!

éjszakára vissza a salföldi templomromhoz

igen, igen itt fogunk szellemet idézni és nagyon nem aludni =)

4. Salföld-Badacsony-Szigliget-19km

Nagyobb térképre váltás

Hát kérem szépen ma kellene 40 valahány km tekerni, ehelyett pihenő féle lesz, ha nagyon nem bírunk magunkkal, akkor részegen fel lehet tekerni a Badacsonyra =) komolyra fordítva a sót lehet majd a Káli- medencébe tekeregni, Monostori kiselőadását hallgatni a tanúhegyekről, Karvaly-Papp néprajzi kiselőadását a Káli-medence emlékeiről. Ha még megtalálom a jegyzeteimet...

A szállás egy tuti szélvédett csöndes jól megközelíthető helyen lesz a szigligeti vár alatt a kerékpárút mellett. S mivel rengeteg időnk lesz e nap folyamán mindent ma kell megnézni/kipihenni, mert másnap kőkemény hegymenet lesz =)

5.Szigliget-Tapolca--Tátika 34km

Nagyobb térképre váltás

Reggel 7-kor elindulva megkerülve a Szent-György hegy csodás panorámáját, Tapolca felé vesszük az irányt, feléljük a tartalékainkat, és meglátogatjuk a tapolcai tecskódiszkót. Innen tova Tátikára. Hagyományos éjszakai vártúrát fogunk tartani, amikoris megkeressük a várat a sötét erdőben, majd visszavonulunk. =) Na jó nem, csak kényelmesen! Ha aznap nem fér bele az időnkbe felmegyünk másnap reggel.

6. Tátika-Rezi-Keszthely 24km

Nagyobb térképre váltás

Reggel Rezi meghódítása de tényleg!!! Utána hagyományos fotóckodás Keszthelyen a Kárász utcán, és a kastélyban =D

végül strand és vonatozás földvár felé félúton...

Személy szerint egy utsó esti tábortüzes leülünkös- sörözünkös estének vagyok a híve.(esetleg főzünk es =P) Győzőéknél 500 pézé megszállás és befürdés várható.

Na ezt majd kérdőív eldönti mi legyen.

Szerzői jogok védve, pénztártól való távozás után reklamálás helye nincs =)

141km 6 nap alatt

Nagyobb térképre váltás

Te csaltál! Nem ér átlapozni! Ezért lépj vissza három mezőt!

Miért van az, hogy az egyik ember kedvel, a másik meg nem? Gondolkoztál már azon, hogy lehetne egy rahedli jóbarátod, ismerősöd is? Nekem volt, de mégis mit tettem érte?

Elfelejtettem mint annyi mindent, de a megoldás a könyvekben van! Íme:

(átfogalmazva, leegyszerűsítve)

Az ősember a barlangban azon agyalt, hogyan kedveltesse meg magát a szomszéd barlanglakóval, gondolta megmutatja neki a fogsorait, jelezve ezzel itt öcsém én vagyok a JANI. Azóta valahogy az egész emberiség átvette ezt a vicsorítást amit mosolynak nevezünk.

Azokat az embereket szeretjük,

-akiknek a mieinkhez hasonló az érdeklődése, világszemlélete

-akiknek bizonyos készségei, szakértelmük van

-akiknek bizonyos jó vagy csodálatra méltó tulajdonságaik vannak (hűséges, értelmes, becsületes, nyájas)

akik minket is viszontszeretnek

Dale Carnegie egyenesen azt írja le bulváros könyvében a Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljunk embereket, (ami 20 milliós példány számban el is kelt) hogy legyünk kedvesek, tegyünk úgy, mintha szeretnénk a másikat, érdeklődjünk az iránt ami őt is érdekli, legyünk dicsérettel gazdagok, no és figyelmesek.

A kellemes külső is sokat dob a latba, mert ezzel úgymond megjutalmazzuk magunkat!  A jutalomelmélet szerint  ha olyan emberekkel kerülünk össze, akikkel egy véleményen vagyunk, hozzásegítenek, ahhoz hogy elhiggyjük véleményünk helyes, helytálló.

Helyben sütött áruk boltja

A fizikai közelség megkönnyíti az ismeretség kialakulását, ha pedig egyszer megismertük őket, akkor rendszerint tetszeni fognak nekünk. Sőt az emberek megszeretik azokat a dolgokat, amelyekért megszenvedtek, és azokat az embereket akikért áldozatot hoztak.

Kooperatív feladatok yee

Az együttműködő viselkedés is, jutalmazást keltő jelenség. Hiszen aki segít nekünk, meghallgatja gondolatainkat, javaslatokat tesz, részt vállal terheinkből, szintúgy elősegíti a vonzódást.

Cseresnyefán ülve


drótszamarat megülve
rohantunk nagy esőbe
munkába menet.

útirányt elvétve
tekertem leverve
ide-oda.

majd megtérve,
s átélve az esőverést,
(ami nem volt kevés)
beértünk.


Cseresnyefán ülve
a seggem igen elcsüggedt.


dolgoztunk monoton;
cserkó szedést-
szemezgetést.


Majd hajlott a lajtorja
s kukaccal gyomorba
csacsogtam fűt-fát.


Dobálóztunk rohadtal,
s léptünk kutyaszarba
nem volt kevés! =)

Finom volt az ingyen gyros,
s a rendes főnök pénzt is osztott

Elkártyáztam a gyenge szívem,
suhogasd le a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szeliden,
megháglak nehezen, halkan.

Jöjj, Oroszország, vodka-virág,
nevetés nékem a véred,
pince-fehérek a volgai fák,
tejszínű, szűz ez az ének.

Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad!

Ez a csont-pufogás, ez a hanti rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem!"

Bite that lip,
Cause your tongue is a gun and your brain is the trigger,
Fire at will,
Oh I doubt that mouth could get any bigger,
You live in hypocrisy, those skies are always sunny,
You're never gonna be a threat to anybody.

You're lying, you're lying,
You're gonna be the one left crying.

If you bring a gun, baby, we'll bring an arsenal,
If you think we're done, baby, we'll bring it, we'll sing it,
Open your eyes and see you are outnumbered, honey,
You're never gonna be a threat to anybody.

You'll never get this dance tonight,
So split, oh you can run till you're done but the shame will never leave ya,
Had your fun, was it worth all the time getting people to believe ya?
Open your eyes and see it never was that funny,
You're never gonna be a threat to anybody.

You're lying, you're lying,
You're gonna be the one left crying.

If you bring a gun, baby, we'll bring an arsenal,
If you think we're done, baby, we'll bring it, we'll sing it,
Open your eyes and see you are outnumbered, honey,
You're never gonna be a threat to anybody,

You're lying, you're lying,
You're gonna be the one left crying,
You're lying, you're lying,
You're never satisfied,

You're lying, you're lying,
You're gonna be the one left crying,
You're lying, you're lying,
Till there's no one on your side.

If you bring a gun, baby, we'll bring an arsenal,
If you think we're done, baby, we'll bring it, we'll sing it..

If you bring a gun, baby, we'll bring an aresenal,
If you think we're done, baby, we'll bring it, we'll sing it,
Open your eyes and see you are outnumbered, honey,
You're never gonna be a threat to anybody,

A threat to anybody [x3]

 

 A 30y jobban passzolna ide, de ez a szám tetszik ma este nekem. E bejegyzés apropója, az öltözködés
. Ma reggel a szobámat pakoltam át, jó ideje van már, hogy rendezkedjem, s rájöttem mennyire elárvult a ruhatáram. Egy csomó régi kedvencemet le kellett degradáljam, mert már nem alkalmas az utcai viseletre. Nosza rajta, be a városba, megkaptam a fizut, -valahogy mindig többet számolnak, mint amennyi valójában- gyorsan a seggére is sikerült vágnom. 90% elment ruhára!

Bevetettem magam a kínaiba, itt szerváltam dorkót, két pólót, 2500-at hagytam itt. A következő régi kedvenc célpontom a Nagyá-beli vállfás-fixáras duri, ahol újabb 2000 Ft-om bánta a rövidnadrág-ujjatlan póló összeállítást.

Utoljára hagytam -sajnos- a legjobb helyet, ahol hét azaz 7 tökjó pólót szerváltam, 3000 Ft-ért. Hát hihetetlen, hogy a belváros milyen árakkal dolgozik, de tökre megérte mindenért, (na jó a kínaiért nem annyira) s tényleg pár havonta be kellene szerezni pár új cuccot, mert ez így nem volt már állapot. Ez is olyan megújulás féle. Asszem kezdem kapisgálni, miért élvezik a csajok a vásárlást olyan nagyon.

De jó tudni hogy nemcsak én esek ebbe a csapdába, Győző barátom is, eléggé elhanyagolta e téren önön magát, ám neki  volt segítsége: a barátnője hozta fel a problémát. S mi lennénk a teremtés koronái?

 

S azon is filóztam, hogy milyen sokat köszönhetek azoknak az embereknek akikkel összehozott a sors. Konkrétan most Bazsi jutott eszembe, aki anno megmutatta a helyet, láttam hogy keres magának szakszerűen ruhákat. Vagy Viktortól hogyan nyúltam le a sétálva rohanunk részt, Győzőtől hogyan bánjunk a nőkkel részt, D.-tól a túlvilági kapcsolatokat, bódéstól hogy közvetlenül forduljunk az emberekhez, bélabától hogyan tanuljunk, sztem annyi mindent elleshetünk másoktól, egész életünkben tanulunk, s közben szórakozunk, szeretkezünk, utazunk, iskolába járunk, dolgozunk...

 

 Szó mi szó a tanulság: ne sajnáld magadtól a gúnyákat, mert ezen a téren is igencsak kell a megújulás, fejlődés!!!

 

A magyar tanya egyedülálló unikum. Óriási kincs, csak jelen állapotában igen el van maradva. Mert, ha úgy vesszük, hogy az ember a munkahelyén lakik, időben, energiában csak nyereséges lehet.

Főleg, ha felhasználjuk napjaink technológiai hátterét, annyi eszköz, tudás, információ áll rendelkezésünkre, hogy már otthon egy pc segítségével megtanulhatunk bármit.

Olyan önfenntartó berendezéseket építhetünk ki, hogy gyakorlatilag csak az áruházba kell havonta eljutni, némi élelemért.

Persze mindehhez tőke kell, anélkül nem megy. Pénzből van a furgon, a személyautó, amivel a gyerekeket iskolába lehet vinni, a furgonnal szállítani élelmet, takarmányt.

Pénz kell kiépíteni a korszerű- gazdaságos fűtést, kútfúrást, szigetelést, kinek mihez van ideje-kedve helyben gazdálkodni, állattenyésztés, zöldségtermesztés, bármit el lehet kezdeni.

De úgy gondolom megéri, hisz a nyugodt, békés környezet feltölti az embert, jut ideje magára, hogy tisztán hallhassa a gondolatait, s hogyha igénye támad a társaságra, kultúrára akkor bármikor gyorsan, egyszerűen berándulhat a városba. De ezt az internet segítségével is megteheti, van skype, bármikor bárhol beszélhet szeretteivel.

Mára a tanya negatív sztereotípiája mint távoli elmaradott, lepusztult, élhetetlen helyszín teljesen átértékelődött, s helyette előtérbe kerültek előnyei, természetközelisége, szabados volta.

avagy a magányos farkas körutazása

 

Amikor csütörtökön elindultam, eszembe nem jutott, hogy majd egy Csillag névre keresztelt kemping biciklivel fogok hazatekerni Nandafalváról. (A bicó bár nem tehet róla, szalajtott, és nyomorékká tette a golyóimat). Egy óra tekeréssel végre hazaérkeztem, kezemben stoppos tábla, hátamon egy serpának megfelelő hátizsák, itthon meg öcsém barátai, akik sütögetni jöttek.
-Honnan van ez a bicikli?
-Kölcsönbe kaptam...
-Bemutatom a bátyámat, aki most jött haza a Bükkből.

Az egész ott kezdődött, hogy Hód mondta nekem a TIK-be, megyek haza. Tudod mit? Elkísérlek, s így olcsóbban jutsz el oda. Csütörtökre pont szabad lettem, elvonatoztunk hát Nyíregyre, mivel gyors helyett IC-t vett beszálltam az IC pótdíjba, 350 Ft- körül. Xrisz barátom kijött elém a barátnőjével, Szilvivel, futárkodás közben beszélgettünk, majd kaptam egy pizzát, nála meg a nyomozó úrral elbeszélgettem
a rendőr életről, cigányokról, egy sör társaságában. Xrisszék megjöttek, akkor meg velük beszélgettem na meg a Dankó Pistával. Régi sztorikat hoztunk fel, kibeszéltünk fűt-fát mint a cserepes asszonyok.

Péntek reggel éreztem a hasamban hogy valami nem jól sült el, de túl lehetett élni. Neteztem, főzicskéltem, és elugrottam Zsírért, ami 200 ft volt. Tökjól esett, hogy előreengedtek, olyan hosszú sor volt, az életbe nem, jutottam volna ki onnan. Rántottam gombát, készítettem rántottát, elpakoltam, hip-hop már 11 óra.
12:00 környékén kisétáltam a tokaji útra, 10 perc múlva jött a Suzuki elvitt Nyírtelekre, agromónus sráccal beszélgettem a teljesítménytúrákról, egyetemről, politikáról. A gyümölcsárusok között tett ki. Rá pár percre egy hölgy állt meg az árusnál, oda állt elém, kérdi merre megyek. Megvette a meggyet s már gurultunk is Tokaj fele. A hölggyel volt az első sikerélményem, tudtam neki segíteni ajánlani pár dolgot, sokat jelent ha az ember képben van a cukorpótlók témájában =)
Beszélgettünk a sváb-magyar és a mentalitás különbségekről, a pozitív dolgok erejéről. A végén egy erős kézszorítással elbúcsúztunk, hátha még találkozunk. Őrizze meg fiatalember a nyitottságát! =)
Alighogy kiszálltam, betájoltam a legjobb helyet, még pisilni sem volt időm, a következő autó már fel is vett. Egy politikus úrhoz volt szerencsém, aki gondolt egyet, s mivel nem vagyok sem cigány se csöves, felvett. Miskolcon a központban tett ki, s addig igen nagy egyetértésben politizáltunk, megbeszéltük, hogy legértékesebb dolog az ember, mind szellemi mind fizikai síkon. Annyiban maradtunk hogy FB-on tartjuk a kapcsolatot, s még majd beszélünk =)
14:00 Miskolcon bevetettem magam a plázába, mindig megkönnyebbülést okoz nekem ez a város. =) Sokat gondolkoztam azon amit hallottam s valahogy mindenki kedves, pozitív, nyitott érdeklődő, feltöltős típusú ember volt. Érdekes nem?
Ómassánál még kísértettek az emlékek, ám ahogy kaptattam felfele, új érzésekkel töltődött fel ez hely. Igen! Itt tudnék lakni. Erdő-város közel közlekedés jobb mint otthon, egyedüli probléma a víz lehet, mi van akkor amikor nincs eső s forrásvíz? Mert van jó sok fa, amiből lehetne gombát
termeszteni, tüzelni, barkácsolni, építkezni ááá paradicsomi állapotok. Itt ilyenkor virágzik a bodza!! júniusban!!
Egy óra alatt Ómassáról felmásztam Jávorkútra, itt egy gombász bácsival értekeztem, s tőle tudtam meg hogy nagy bajban a Bükk, mert nincs csapadék. Szárazság van, kevés a víz, a fű.
A tekergélés közbe rádöbbentem mennyire felelőtlenül indultam el: se iránytű, se telefon, se esőkabát, se lámpa. Oly könnyedén megtréfálhattak volna, elég lett volna, ha elázik minden cuccom. Egy helyen földútról érkeztem ki a műútra, s nem tudtam melyik irányba folytassam. Mentem egyik irányba, majd a másikba. Csöppet megzavarodtam. A Nagymezőre kikerülve újra dobtam egy sárgát, csak hallom valami fura zaj jön valahonnan.
 Mellettem húz el két bringás. =) Na ez milyen ciki volt már: megszoktam, hogy soha senkivel nem találkozom, így lazán vettem a könnyítő hadműveleteket is, nem húzódtam célirányosan mindig takarásba. =)
Az erdőben egy Szegeden tanárnénivel futottam össze, akit úgy hívok hogy a Kedves hölgy. Vele is olyan nagyon pajtik lettünk, beszélgettünk volna még. Félóra múltán kiértem a Tar kőre. Beszarás. Nehezen jöttek a szavak a számra, a panoráma teljes volt a Mátrától Egeren keresztül végig legeltethetted a szemed az alföldi síkságon, mindent láttam.

Bárányfelhőket mint óriási kalapot fognád, s tennéd fejedre. Egyre jobban nő az árnyék,lassan nyugszik a Nap



Itt közlöm a jegyzeteimet az erdőből, a kunyhó előtt írva:

Toldi kunyhó 2012 Jún15.

-Aggódom magáért! -mondta a Kedves hölgy

S elbúcsúztunk. Ideértem, túléltem, vége a menetelésnek. Nem is jó ez a szó rá, inkább túlélő-élménytúrának lehetne bélyegezni. Kidöglöttem, de sok szépet láttam, szemeim előtt íródtak a mesék. A fa mellett guggoló vén mesélő, a beszélő fák, s a fa törzséhez simuló pulikutya.

Titokzatos és óriási ez az erdő. Vadon. Én itt csak az ember vagyok. Betolakodó. Szobrosat játszottam a mókussal, mindketten egyszerre merevedtünk le, s egy-két percig néztük egymást mozdulatlanul. Én adtam fel előbb, mennem kellett, egyből el is bújt nagy lompos farkával a fa túloldalára. Rájött a szégyenlős kislány effektus. A következő élményem a tíz méterre mellettem sétáló Őz mama kecsesen, méltósággal lépdeltek kicsi gidáival majd szétrebbentek, s amott szaladt el tova négy kicsi őz gida.
Az eső áztatta talajban vaddisznó túrása látszott. Van itt élet kérem szépen. Legyek száguldanak a fülem mellett, s méhek zümmögnek a magasban. Néha-néha eldurrantja magát egy-egy fácán, de általában elmondható hogy a madarak töltik meg élettel, csicsergéssel az egész erdőt. A fák mozdulatlanul nőnek a földben, töbörben és kőben.
Fehér kövek között fenyvesek nőnek. A lemenő nap után hideg és pára borul a völgyre, Ideje tüzet gyújtani. Boldogság tölt el, ha arra gondolok mennyi ember segítette idejutásomat. Talán adtam nekik valamit, hitet, reményt, örömet, egy jobb világban, az emberekben, önmagukban...

 

Szombat

6:30 táján felkeltem, és kiléptem az ajtón. Hét ágra sütött nap, csiviteltek a madarak, a reggeli avarban egy mókus játszadozott. Egy óra alatt elpakoltam kicsiny holmim, reggeliztem, a tojásrántotta aljának már leve és szaga volt, így az a természetbe került.

Éjjel kifüstöltem magam. A faházikóban eresztett a kályha, egyből elaludtam. Találtam néhány szál gyertyát is, égettem őket, mert tartottam az egerektől, peléktől. Aztán valahogy mégiscsak kibékültünk. Sok mókus lakik itt. Elnézem, ahogy az egyikük önfeledten játszadozik. Ugrál és szaladgál tisztára mint egy macska. Nem sok emberrel találkozhatott, mert semmiben sem zavartam meg. Most fenn a fáról puffog. Azért jó hideg van, mozgás nélkül pólóban is fázom. Érdekes, hogy a legyek már ilyenkor is élnek. Remélem nem leszek túl füstös a stoppoláshoz.



7:30-kor elindultam, s pont két óra alatt jutottam le Felsőtárkányba. Az út végig lejtett, nehézségek nélkül  haladtam, bár, a táskám kétszer megszívatott: vaddisznó horkantás szerű hangot adott ki. Hirtelen megálltam, körülnéztem, szemezve a legközelebbi fával, de a tűző nap miatt nem láttam semmit, s ezt kétszer játszotta
 el velem, míg harmadjára rájöttem =)

A Stimecz háznál tűzrakók, kisvasút végállomás magányosan állt a rengeteg nagy erdőben. A kisvasút nyomvonalán mentem előre, s útközben ráleltem a Toldi név körüli titok felfedésére. A '90-es években a Toldi Miklós cserkészcsapat állította a forrást, s nagy valószínűséggel  a kunyhót is. Magyarország legrégebbi 1920-s években alapított cserkészcsapatáról van szó.
9:30

Felsőtárkány határában vadkerítés mögött egy muflon tengette életét egy szarvas és az őzek társaságában.
A kiírás szerint tavaly beszabadult pár kutya és a nőstényállományt lemészárolták.
Tárkány aranyos kis hegyi falu, központjában a kisvasút, a nemzeti park látogatócentrumával, s ami a legklasszabb: két kis duzzasztott tóval.

A horgászok elirányítottak a Sziklaforráshoz, itt is vízhiány, éppen csak csörgedezett a kis patak. De láttam nénit flakonokkal, innen hordják a helybeliek a vizet, mert nagyon egészséges, tele van vitaminnal =)
 Nosza rajta, itt rendbe raktam magam, mosdás, párfüm, tiszta póló, mintha mi sem történt volna. Először stoppal próbálkoztam, le is sétáltam pár km-t, de pont jókor jött egy busz, s azzal becaplattam Szegedre. Vagyis Egerbe. Mindig Szeged jött a számra, még a buszpénz is pont annyi volt, mint otthon. 15km.
10:30
A megállóban volt egy lány, akinek pont olyan saruja volt, mint nekem, csak női-virágos változatban. tetszett =)
A buszon ennek hatására meg is szabadultam a bakancsomtól, amiben megsült a lábam.

11:00
Egerben a székesegyház mellett elsétáltam, de vagy egy óráig tartott, míg a hosszú út végére értem. Ez a bizonyos hosszú út minden városban ott van, és mindenhol kétsávos, lámpákkal tarkított, és hosszú. Nagyon!
Ilyenkor jó, ha van ismerősöd a városban, aki esetleg kivisz kocsival, vagy megmondja a tuti helyi járatot, ami segít, vagy ha előre eltervezed az evickélő útvonalat. Én a felfedező ugorjunk fejest verziót szeretem a leginkább, hadd mondhassam így jártam. Mivel elégedetlen voltam a buszmegállókkal, kisétáltam a városból. Tudnilévő, hogy Eger hegy-vidékes város, azaz marhára tele van dombokkal, kanyarokkal, s nem egy alföldi nyílegyenes út a pusztába kiáltással visz ki.
Sikerült két olyan rossz helyen kiállnom, ahol vagy két órát elvesztegettem. Tűző napon feleslegesen, nehezen adtam fel. Ha már kijöttem ide, akkor itt is maradok. Ahha! Tábla után az autók gyorsan mennek, kétsávoson meg a fele továbbmegy anélkül hogy észrevenne. Kanyarban nem látnak. dombon felfele nem fog megállni, mert tapossa a gázt, lámpák után a nyílt úttesten megint csak nem fog tudni megállni. 
Ilyen tapasztalatokkal gazdagodtam, és visszasétáltam a buszmegállós árnyékos, azaz fullextrás hawaii helyszínre. Közben traktorosnak mutattam a Budapest táblát, lányok énekeltek Amy Winehouse dalokat. =)
Szóval itt vagyok az új helyen, árnyékban, van egy kis idő előkapom a csokit, ami olvadt csokivá vitézlett. Úgy nyomogattam ki a műanyagból, s erre megáll egy autó....
Tudtam, tudtam ha eddig nem jött, akkor rítik, hogy ekkor fog megállni egy. És meg állt.
Egy fiatal házaspár, Dani és Annamari akik vadkempingeztek Horvátországban, háborús romok között =), s akik mint kiderült szatymazi rokonokkal rendelkeznek, mint kiderült Annamari a szegedi egyetemen államvizsgázott magyarból.
Hát így Eger alatt, ez nekem sok volt, szívesen utaztam volna még velük, annyira jól éreztem magam.
Tök rendesek voltak kiraktak az autópályán egy benzinkútnál. Lelkesen integettek nekem, meg dudáltak, mintha ezeréves ismik lennénk, tökjól esik az ilyen.
Azt el is feledtem mondani, hogy egyből bemutatkoztak, és kezet fogtunk.
Jó érzéssel váltam el tőlük, egy újabb problémám volt csak, át kellett menni az autópálya túloldalára, ami pest felé vezet. Átszöktem mint a román határon, futottam, megálltam, ugrottam, futottam, s átértem. Nagyon komoly sebességgel mennek ezek az autók. A kútnál nem volt kedvem kilincselni az autósokat, beálltam egy árnyékba, leültem a padkára és vártam. 10 perc múlva kigurult egy autó, sofőr napszemcsiben, rázta a fejét, hogy nem, aztán alaposabban megnézett, és megállt. HÚ, ezaz!
Bepattantam, mondta h nem tud pestig bevinni, kérdeztem merre megy, asszondja Szegednek. IGENN????? Az még jobb! ÉS ott merre? Balástya. VÁÓÓÓ
Én meg konkrétan Szatymazig mennék. .......
Ilyen nincs! Hihetetlen mega-atomdurva. Eger és Miskolc között az autópályán, két fuvarból hazakerülni, ezt nevezem. Azért is megdöbbentő, mert megvallom elég elkeseredett voltam Eger alatt, eszembe jutott Dorkával a Miskolc alatti stoppunk, ami szintén egy kétsávos-kanyargós rész miatt kudarcra volt ítélve. Visszasétáltunk és vonatra ültünk. Dolgozott bennem ez is, meg az, h egyszerűen egyik autós sem állt meg két óráig. Velem ilyen még nem fordult elő. Pocsékok voltak a feltételek is s ennek ellenére, mégis Isten úgy alakította az egészet hogy nekem jó legyen. Mert ezért megérte az a szenvedés. Az úton hazafele beszélgettünk arisztokráciáról, kastélyokról, festészetről, svábokról, szlovákiai magyarságról, Kassáról, várakról, a 19-20 század
magyar pillanatairól, Waldorf iskoláról, József Attila, a kárpát-medencei népek antropológiájáról, hogy mennyire el vagyunk keveredve, s hogy nincs is igazi magyar, olyan szintű a keveredés.

Jó volt! Ilyen gyorsan hazaérni, vonattal nem tudtam volna. Kiderítettük, hogy Adriánnak az osztálytársa lehetett a kislányuk, hogy Nandafalván élnek hogy a nagyobb gyerekek Waldorf iskolába járnak, hogy vannak közös ismerőseink. Meg is beszéltük, hogy Fb-n kontaktolunk, hogy legközelebb
kimegyek vele Szlovákiába, ahová eladni viszi a képeit. A beszélgetés miatt nem fordultunk le az M0-ra, nem tankoltuk fel az autót. =) Ezért szeretem nagyon a stoppot, mert kalandos, emberi, sose lehet tudni milyen jó emberrel hoz össze a sors. (500 ft körül úsztam meg ezt a három napot). S a végén rámtört azaz érzés, hogy tökéletesen boldog vagyok s elégedett.

 

Asszem Dzsordzs mázlista.

Hazaértem időre, Isten dicsőségére.

19:00

Szatymaz-Cegléd-Nyíregyháza-Miskolc-Eger-Budapest-Szatymaz

 

 

Ha tudnák az emberek mit vesztettünk Trianonnál, akkor tüntetések lennének mindenhol. Az a baj, hogy kevesen jártak a Felvidéken, Erdélyben, az emberek nem tudják milyen gyönyörű tájakat, területeket vettek el tőlünk. Sírva fakadok ha belegondolok, hogy ez egykor mind Magyarországhoz tartozott.

 

 A mai nap az ingyenpizzáé, ingyenutazásé, ingyensöré, és a történeteké =)

Úgy is fogalmazhatnék, ez egy tökéletes nap, tökéletes befejezéssel. Amikor egy rendőrrel a cigányokról beszélgetünk, és abban fejezzük be, hogy a legideálisabb hely nekik a számukra a sivatagban lenne, amikor Hóddal kibeszéljük a gyúrás tematikáját, Xrisszel a felnőtt élet problémáit, áá

Atissal a szakáccsal pedig a fogadásról beszélgetve áá tökjó volt.

KÍváncsi vagyok a holnapra, mit hoz a jövő, mire várok még??? Annyira jól sült el a mai nap minden...

...

ahha biztos nagyon jó lehetett akkor, de meg kéne tanulni az italokat nem keverni, időben lefeküdni, barátokkal nem sztorizgatni hajnalhasadásig, és így reggel a hasad sem vesződne, a barátok nem horkolnának, s az ágyba sem süllyednél el mint a Titanic. Csak egy kis ész tudod....

Ahogy ezek horkoltak... ezt tanítani kellene, arra ébredtem hogy valami ébresztő szól, de nem. Xrisszék horkoltak párosban vagy hogy.

Andrisnak üzenve töknormális lett minden, a fürdő, a konyha, a szoba sem olyan mint volt anno. Ki van porszívózva, fel van takarítva, az asztal is tökrendbe, egész jó. Bezzeg akkor, fürdőkádban hajak, pókhálók, A. fel is mosott mielőtt használta a helységet, a kádba papucsba mert csak belépni, kínosan ügyelve arra, hogy ne érjen hozzá semmihez. xD

A konyhában dögrováson voltak az edények, bepenészedve, asszem valami fertőtlenítővel pucoltam ki a tálcát. Meg valami évszázados zsír volt némelyik edényen. Az erkélyen minden szar, sok büdös bakancs, kukászsák, mindenféle lim-lom. No igen a lakásba bejutva az első dolog a huzat készítése volt. Olyan mértékű állatszag volt idebenn. A kutyám nem bírt volna megmaradni. Lábszag-cigiszag-erjedt alkohol keveredett a helységben. A Rocker srácok szobájában rozsdás bicikli, vipera, halom szennyes, kajamaradékok mindenhol.

Szóval ehhez képest egész emberiek most a körülmények. =)

(Xrissz tesz azért hogy normális legyen a környéke, ehhez képest az én szobámban otthon most háborús körülmények vannak.)

 

 

 

Hogy elmeséljek egy másik történetet, illetve hogy kiigazítsam a két forintos lenyúlós, minden szünetet levonok gazda típustól létezik egy másik, igazán humánus gazda típus is.

Most éppeg be vagyok egy kicsit csiccsentve, ilyen is kell azt mondom, olyan régi elfeledett dalok-versek jutottak eszembe, hogy ez most jólesett.

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

 

 

 -Mert nem vagyok geci!

Mondta az óriáspocakkal rendelkező P. bácsi, és lehúzta a pálinkát. Ezzel kipengetett nekünk 7 és fél óra szedőpénzt, amiből három és fél órát gyakorlatilag fesztiváloztunk, zenét hallgattunk, lazultunk és nem tettünk semmi hasznosat azon kívül, hogy megtömtük táskáinkat szatyorféléinket meggyel.

Az autóban Tivadar -fuvarozónk-- élesen meg is jegyezte, hogy ő komoly pénzeket fizetett a meggyért én meg ingyér hazaviszem =)

Kiszámoltam, kb 20-30 ezer forint értékű meggyet hozhattam haza az elmúlt két nap alatt. 15-16 és 20 kiló környéki meggy kilója 800-1000 Ft.

A fizetésem háromszorosát vittem haza, jövök jövőre is xD

A szüneteket mindenki végigbeszélte, amíg én szedtem magamnak a meggyet. Meg is jegyezték többen hogy tudok valamit,  jól csinálom, vagy pedig pofátlan vagyok.

Amit én eddig az életből láttam azaz, hogy próbálkozni kell és hajtani a malmodra a vizet, mert mindenki ezt csinálja, akinek van egy kis sütnivalója. Beszélgetésből nem lesz se meggybor, se meggyes pite.

Szó mi szó irtó jó fej volt az öregúr, annak ellenére hogy tisztára úgy néz ki, mintha a Taxidermiából lépett volna ki. Többen találgattuk vajon a pisilés az hogy mehet neki. Aztán Borat megsúgta, hogy már a házasélete se az igazi az öregnek, mert van a meggyes szélén egy üres tanya, oda hordja a lányokat, hogy ebből mi igaz, s mi nem én nem akarom tudni, de tény, irtó gusztustalan külsőre a tata.

Jófejség netovábbja, hogy kifizette a többórás szüneteket, és még pálinkáztunk is, amitől elég hangos és éneklős hangulatom támadt.

Összességében megéri ilyen szedett-vedett társasággal dolgozni a világvégén.

 

egy meggymag és még egy meggymag az hány meggymag? az kettő megmagy.