A 178-as folyókilométernél a Bertalan híd fölött, hullámzik Pista bácsi stégje. Erősen lebarnult kék szemű, ősz

hajú öreg mindenkivel közvetlen módon viccelődve, ugratva adja kölcsönzésre vízi járműveit immár több éve. Fekete-fehér fénykép árulkodik: nem ma kezdte a vízi mesterséget gyakorolni, s azóta sok víz lefolyt a Tiszán.

Megfordul itt mindenféle ember, egy bennük a közös. szeretik a vízi sportot. A szőke Tiszát, a mozgást, a csöndes nyugalmat. Apuka a kisfiával, sportoló nagyemberek, bikinis szép hölgyek, részeges baráti társaságok, magányos agg sportolók, és kezdő fiatal emberek is.

A stégre lépve szokatlan, hogy hullámzik alattunk a talaj, hogy jönnek-mennek a hajók, és velük az emberek is. Péntek délután vitathatatlan, hogy az emberek pihenésre vágynak a hétköznapi robot után, s ez az egyik módja a városból való kimenekülésnek.

http://maps.google.hu/maps?ll=46.256218,20.16871&spn=0.009169,0.016544&t=h&z=16

A Tisza Szeged főutcája, szokták mondani, nekünk csak most jutott eszünkbe kipróbálni azaz végigjárni ezt a bizonyos utcát. Megkérdeztük az árakat, egy óra 600 Ft. Két főre ez elég baráti ár, ha már itt vagyunk, vágjunk bele!
 Győző kollega először bizonytalan volt, mert részéről csak a felderítés dolgozott, azzal érveltem, kár lenne ezt most kihagyni! Táskáinkat beraktuk a vízi teknő belsejébe, a kajakok mellé, s a következő üres vízi járgányba beszálltunk. Én most kerültem mély vízbe először, a trükk az hogy a kajak közepére kell állni, és minden mozdulatot óvatosan kell megtenni. Belépéskor jobbra-balra dülöngélt alattam a lélekvesztő, biztos hogy tudok 200 m úszni??? Aláírtam egy úszásnyilatkozatot, valamint egy személyi felmutatásból állt a kontroll. Anyám kikészülne ha látná most mit teszek! (Való igaz, mikor este hazaértem és meséltem neki eléggé meg volt orrolva, hogy minden ellenkezése ellenére mégis csak kajakra szálltam).

Ellöktük magunkat, és HŰŰ nagyon nagy királyság ez!!! Mindketten azon tűnődtünk, hogy eddig ezt miért nem próbáltuk ki? Magunkra hagyatva a part menti vízen, több méter víz felett, benne a vízben részévé váltunk valami természetnek. Hajók hasították a folyót, nagy hullámokat kaptunk, szembefordítottuk a kajakot, Győzőnek már voltak tapasztalatai a Dunán, tudta mit mikor és hogyan kell tenni. Végül arra jutottunk, hogy egyedül egyikünk se jött volna le, mert az nem olyan, nincs nyaggatóerő vagy valami ilyesmi.

Engem úgy felszabadított, hogy egyfolytában beszéltem, mosolyogtam, hülyéskedtem, olyan jól éreztem magam, talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor gyerekkoromban megkaptam az első segédkerék nélküli BMX bicajomat. Elmagyarázták hogy miért nem dőlök el, elindultam, mentem, és csak mentem- mentem, baleset nélkül, örülve annak, hogy mehetek gyorsan, egyedül. Nem is estem el, első nekifutásból kifutottam a házunk mellől, egészen a második utcáig, ott ugyanis megfordulva szerettem volna megállni, de azt a tudományt még nem szívtam magamba, így az első árok volt a megállítóm =)

Visszatérve a vízhez, megbeszéltük, hogy teszünk egy kajak túrát, 3600 Ft-ba kerül egy napra a négy személyes túrakenu, amivel fel lehetne evezni a Maros szigetig, s vissza két nap alatt, egy sátrazással megcsókolva. A vízen ért minket az eső, térdig süllyedtem a sárban, mikor kimerészkedtem a partra, Győző halálra röhögte magát. Térdig néger, középen fehér, afölött pedig elég cigányosul néztem ki. Az evezésben megérzi az ember a karizmait, ha úgy használja, hogy belead apait anyait, én mindenesetre nagyon élveztem, várom a következő alkalmat!