avagy a magányos farkas körutazása

Amikor csütörtökön elindultam, eszembe nem jutott, hogy majd egy Csillag névre keresztelt kemping biciklivel fogok hazatekerni Nandafalváról. (A bicó bár nem tehet róla, szalajtott, és nyomorékká tette a golyóimat). Egy óra tekeréssel végre hazaérkeztem, kezemben stoppos tábla, hátamon egy serpának megfelelő hátizsák, itthon meg öcsém barátai, akik sütögetni jöttek.
-Honnan van ez a bicikli?
-Kölcsönbe kaptam...
-Bemutatom a bátyámat, aki most jött haza a Bükkből.

Az egész ott kezdődött, hogy Hód mondta nekem a TIK-be, megyek haza. Tudod mit? Elkísérlek, s így olcsóbban jutsz el oda. Csütörtökre pont szabad lettem, elvonatoztunk hát Nyíregyre, mivel gyors helyett IC-t vett beszálltam az IC pótdíjba, 350 Ft- körül. Xrisz barátom kijött elém a barátnőjével, Szilvivel, futárkodás közben beszélgettünk, majd kaptam egy pizzát, nála meg a nyomozó úrral elbeszélgettem
a rendőr életről, cigányokról, egy sör társaságában. Xrisszék megjöttek, akkor meg velük beszélgettem na meg a Dankó Pistával. Régi sztorikat hoztunk fel, kibeszéltünk fűt-fát mint a cserepes asszonyok.

Péntek reggel éreztem a hasamban hogy valami nem jól sült el, de túl lehetett élni. Neteztem, főzicskéltem, és elugrottam Zsírért, ami 200 ft volt. Tökjól esett, hogy előreengedtek, olyan hosszú sor volt, az életbe nem, jutottam volna ki onnan. Rántottam gombát, készítettem rántottát, elpakoltam, hip-hop már 11 óra.
12:00 környékén kisétáltam a tokaji útra, 10 perc múlva jött a Suzuki elvitt Nyírtelekre, agromónus sráccal beszélgettem a teljesítménytúrákról, egyetemről, politikáról. A gyümölcsárusok között tett ki. Rá pár percre egy hölgy állt meg az árusnál, oda állt elém, kérdi merre megyek. Megvette a meggyet s már gurultunk is Tokaj fele. A hölggyel volt az első sikerélményem, tudtam neki segíteni ajánlani pár dolgot, sokat jelent ha az ember képben van a cukorpótlók témájában =)
Beszélgettünk a sváb-magyar és a mentalitás különbségekről, a pozitív dolgok erejéről. A végén egy erős kézszorítással elbúcsúztunk, hátha még találkozunk. Őrizze meg fiatalember a nyitottságát! =)
Alighogy kiszálltam, betájoltam a legjobb helyet, még pisilni sem volt időm, a következő autó már fel is vett. Egy politikus úrhoz volt szerencsém, aki gondolt egyet, s mivel nem vagyok sem cigány se csöves, felvett. Miskolcon a központban tett ki, s addig igen nagy egyetértésben politizáltunk, megbeszéltük, hogy legértékesebb dolog az ember, mind szellemi mind fizikai síkon. Annyiban maradtunk hogy FB-on tartjuk a kapcsolatot, s még majd beszélünk =)
14:00 Miskolcon bevetettem magam a plázába, mindig megkönnyebbülést okoz nekem ez a város. =) Sokat gondolkoztam azon amit hallottam s valahogy mindenki kedves, pozitív, nyitott érdeklődő, feltöltős típusú ember volt. Érdekes nem?
Ómassánál még kísértettek az emlékek, ám ahogy kaptattam felfele, új érzésekkel töltődött fel ez hely. Igen! Itt tudnék lakni. Erdő-város közel közlekedés jobb mint otthon, egyedüli probléma a víz lehet, mi van akkor amikor nincs eső s forrásvíz? Mert van jó sok fa, amiből lehetne gombát
termeszteni, tüzelni, barkácsolni, építkezni ááá paradicsomi állapotok. Itt ilyenkor virágzik a bodza!! júniusban!!
Egy óra alatt Ómassáról felmásztam Jávorkútra, itt egy gombász bácsival értekeztem, s tőle tudtam meg hogy nagy bajban a Bükk, mert nincs csapadék. Szárazság van, kevés a víz, a fű.
A tekergélés közbe rádöbbentem mennyire felelőtlenül indultam el: se iránytű, se telefon, se esőkabát, se lámpa. Oly könnyedén megtréfálhattak volna, elég lett volna, ha elázik minden cuccom. Egy helyen földútról érkeztem ki a műútra, s nem tudtam melyik irányba folytassam. Mentem egyik irányba, majd a másikba. Csöppet megzavarodtam. A Nagymezőre kikerülve újra dobtam egy sárgát, csak hallom valami fura zaj jön valahonnan.
 Mellettem húz el két bringás. =) Na ez milyen ciki volt már: megszoktam, hogy soha senkivel nem találkozom, így lazán vettem a könnyítő hadműveleteket is, nem húzódtam célirányosan mindig takarásba. =)
Az erdőben egy Szegeden tanárnénivel futottam össze, akit úgy hívok hogy a Kedves hölgy. Vele is olyan nagyon pajtik lettünk, beszélgettünk volna még. Félóra múltán kiértem a Tar kőre. Beszarás. Nehezen jöttek a szavak a számra, a panoráma teljes volt a Mátrától Egeren keresztül végig legeltethetted a szemed az alföldi síkságon, mindent láttam.

Bárányfelhőket mint óriási kalapot fognád, s tennéd fejedre. Egyre jobban nő az árnyék,lassan nyugszik a Nap



Itt közlöm a jegyzeteimet az erdőből, a kunyhó előtt írva:

Toldi kunyhó 2012 Jún15.

-Aggódom magáért! -mondta a Kedves hölgy

S elbúcsúztunk. Ideértem, túléltem, vége a menetelésnek. Nem is jó ez a szó rá, inkább túlélő-élménytúrának lehetne bélyegezni. Kidöglöttem, de sok szépet láttam, szemeim előtt íródtak a mesék. A fa mellett guggoló vén mesélő, a beszélő fák, s a fa törzséhez simuló pulikutya.

Titokzatos és óriási ez az erdő. Vadon. Én itt csak az ember vagyok. Betolakodó. Szobrosat játszottam a mókussal, mindketten egyszerre merevedtünk le, s egy-két percig néztük egymást mozdulatlanul. Én adtam fel előbb, mennem kellett, egyből el is bújt nagy lompos farkával a fa túloldalára. Rájött a szégyenlős kislány effektus. A következő élményem a tíz méterre mellettem sétáló Őz mama kecsesen, méltósággal lépdeltek kicsi gidáival majd szétrebbentek, s amott szaladt el tova négy kicsi őz gida.
Az eső áztatta talajban vaddisznó túrása látszott. Van itt élet kérem szépen. Legyek száguldanak a fülem mellett, s méhek zümmögnek a magasban. Néha-néha eldurrantja magát egy-egy fácán, de általában elmondható hogy a madarak töltik meg élettel, csicsergéssel az egész erdőt. A fák mozdulatlanul nőnek a földben, töbörben és kőben.
Fehér kövek között fenyvesek nőnek. A lemenő nap után hideg és pára borul a völgyre, Ideje tüzet gyújtani. Boldogság tölt el, ha arra gondolok mennyi ember segítette idejutásomat. Talán adtam nekik valamit, hitet, reményt, örömet, egy jobb világban, az emberekben, önmagukban...

Szombat

6:30 táján felkeltem, és kiléptem az ajtón. Hét ágra sütött nap, csiviteltek a madarak, a reggeli avarban egy mókus játszadozott. Egy óra alatt elpakoltam kicsiny holmim, reggeliztem, a tojásrántotta aljának már leve és szaga volt, így az a természetbe került.

Éjjel kifüstöltem magam. A faházikóban eresztett a kályha, egyből elaludtam. Találtam néhány szál gyertyát is, égettem őket, mert tartottam az egerektől, peléktől. Aztán valahogy mégiscsak kibékültünk. Sok mókus lakik itt. Elnézem, ahogy az egyikük önfeledten játszadozik. Ugrál és szaladgál tisztára mint egy macska. Nem sok emberrel találkozhatott, mert semmiben sem zavartam meg. Most fenn a fáról puffog. Azért jó hideg van, mozgás nélkül pólóban is fázom. Érdekes, hogy a legyek már ilyenkor is élnek. Remélem nem leszek túl füstös a stoppoláshoz.



7:30-kor elindultam, s pont két óra alatt jutottam le Felsőtárkányba. Az út végig lejtett, nehézségek nélkül  haladtam, bár, a táskám kétszer megszívatott: vaddisznó horkantás szerű hangot adott ki. Hirtelen megálltam, körülnéztem, szemezve a legközelebbi fával, de a tűző nap miatt nem láttam semmit, s ezt kétszer játszotta
 el velem, míg harmadjára rájöttem =)

A Stimecz háznál tűzrakók, kisvasút végállomás magányosan állt a rengeteg nagy erdőben. A kisvasút nyomvonalán mentem előre, s útközben ráleltem a Toldi név körüli titok felfedésére. A '90-es években a Toldi Miklós cserkészcsapat állította a forrást, s nagy valószínűséggel  a kunyhót is. Magyarország legrégebbi 1920-s években alapított cserkészcsapatáról van szó.
9:30

Felsőtárkány határában vadkerítés mögött egy muflon tengette életét egy szarvas és az őzek társaságában.
A kiírás szerint tavaly beszabadult pár kutya és a nőstényállományt lemészárolták.
Tárkány aranyos kis hegyi falu, központjában a kisvasút, a nemzeti park látogatócentrumával, s ami a legklasszabb: két kis duzzasztott tóval.

A horgászok elirányítottak a Sziklaforráshoz, itt is vízhiány, éppen csak csörgedezett a kis patak. De láttam nénit flakonokkal, innen hordják a helybeliek a vizet, mert nagyon egészséges, tele van vitaminnal =)
 Nosza rajta, itt rendbe raktam magam, mosdás, párfüm, tiszta póló, mintha mi sem történt volna. Először stoppal próbálkoztam, le is sétáltam pár km-t, de pont jókor jött egy busz, s azzal becaplattam Szegedre. Vagyis Egerbe. Mindig Szeged jött a számra, még a buszpénz is pont annyi volt, mint otthon. 15km.
10:30
A megállóban volt egy lány, akinek pont olyan saruja volt, mint nekem, csak női-virágos változatban. tetszett =)
A buszon ennek hatására meg is szabadultam a bakancsomtól, amiben megsült a lábam.

11:00
Egerben a székesegyház mellett elsétáltam, de vagy egy óráig tartott, míg a hosszú út végére értem. Ez a bizonyos hosszú út minden városban ott van, és mindenhol kétsávos, lámpákkal tarkított, és hosszú. Nagyon!
Ilyenkor jó, ha van ismerősöd a városban, aki esetleg kivisz kocsival, vagy megmondja a tuti helyi járatot, ami segít, vagy ha előre eltervezed az evickélő útvonalat. Én a felfedező ugorjunk fejest verziót szeretem a leginkább, hadd mondhassam így jártam. Mivel elégedetlen voltam a buszmegállókkal, kisétáltam a városból. Tudnilévő, hogy Eger hegy-vidékes város, azaz marhára tele van dombokkal, kanyarokkal, s nem egy alföldi nyílegyenes út a pusztába kiáltással visz ki.
Sikerült két olyan rossz helyen kiállnom, ahol vagy két órát elvesztegettem. Tűző napon feleslegesen, nehezen adtam fel. Ha már kijöttem ide, akkor itt is maradok. Ahha! Tábla után az autók gyorsan mennek, kétsávoson meg a fele továbbmegy anélkül hogy észrevenne. Kanyarban nem látnak. dombon felfele nem fog megállni, mert tapossa a gázt, lámpák után a nyílt úttesten megint csak nem fog tudni megállni. 
Ilyen tapasztalatokkal gazdagodtam, és visszasétáltam a buszmegállós árnyékos, azaz fullextrás hawaii helyszínre. Közben traktorosnak mutattam a Budapest táblát, lányok énekeltek Amy Winehouse dalokat. =)
Szóval itt vagyok az új helyen, árnyékban, van egy kis idő előkapom a csokit, ami olvadt csokivá vitézlett. Úgy nyomogattam ki a műanyagból, s erre megáll egy autó....
Tudtam, tudtam ha eddig nem jött, akkor rítik, hogy ekkor fog megállni egy. És meg állt.
Egy fiatal házaspár, Dani és Annamari akik vadkempingeztek Horvátországban, háborús romok között =), s akik mint kiderült szatymazi rokonokkal rendelkeznek, mint kiderült Annamari a szegedi egyetemen államvizsgázott magyarból.
Hát így Eger alatt, ez nekem sok volt, szívesen utaztam volna még velük, annyira jól éreztem magam.
Tök rendesek voltak kiraktak az autópályán egy benzinkútnál. Lelkesen integettek nekem, meg dudáltak, mintha ezeréves ismik lennénk, tökjól esik az ilyen.
Azt el is feledtem mondani, hogy egyből bemutatkoztak, és kezet fogtunk.
Jó érzéssel váltam el tőlük, egy újabb problémám volt csak, át kellett menni az autópálya túloldalára, ami pest felé vezet. Átszöktem mint a román határon, futottam, megálltam, ugrottam, futottam, s átértem. Nagyon komoly sebességgel mennek ezek az autók. A kútnál nem volt kedvem kilincselni az autósokat, beálltam egy árnyékba, leültem a padkára és vártam. 10 perc múlva kigurult egy autó, sofőr napszemcsiben, rázta a fejét, hogy nem, aztán alaposabban megnézett, és megállt. HÚ, ezaz!
Bepattantam, mondta h nem tud pestig bevinni, kérdeztem merre megy, asszondja Szegednek. IGENN????? Az még jobb! ÉS ott merre? Balástya. VÁÓÓÓ
Én meg konkrétan Szatymazig mennék. .......
Ilyen nincs! Hihetetlen mega-atomdurva. Eger és Miskolc között az autópályán, két fuvarból hazakerülni, ezt nevezem. Azért is megdöbbentő, mert megvallom elég elkeseredett voltam Eger alatt, eszembe jutott Dorkával a Miskolc alatti stoppunk, ami szintén egy kétsávos-kanyargós rész miatt kudarcra volt ítélve. Visszasétáltunk és vonatra ültünk. Dolgozott bennem ez is, meg az, h egyszerűen egyik autós sem állt meg két óráig. Velem ilyen még nem fordult elő. Pocsékok voltak a feltételek is s ennek ellenére, mégis Isten úgy alakította az egészet hogy nekem jó legyen. Mert ezért megérte az a szenvedés. Az úton hazafele beszélgettünk arisztokráciáról, kastélyokról, festészetről, svábokról, szlovákiai magyarságról, Kassáról, várakról, a 19-20 század
magyar pillanatairól, Waldorf iskoláról, József Attila, a kárpát-medencei népek antropológiájáról, hogy mennyire el vagyunk keveredve, s hogy nincs is igazi magyar, olyan szintű a keveredés.

Jó volt! Ilyen gyorsan hazaérni, vonattal nem tudtam volna. Kiderítettük, hogy Adriánnak az osztálytársa lehetett a kislányuk, hogy Nandafalván élnek hogy a nagyobb gyerekek Waldorf iskolába járnak, hogy vannak közös ismerőseink. Meg is beszéltük, hogy Fb-n kontaktolunk, hogy legközelebb
kimegyek vele Szlovákiába, ahová eladni viszi a képeit. A beszélgetés miatt nem fordultunk le az M0-ra, nem tankoltuk fel az autót. =) Ezért szeretem nagyon a stoppot, mert kalandos, emberi, sose lehet tudni milyen jó emberrel hoz össze a sors. (500 ft körül úsztam meg ezt a három napot). S a végén rámtört azaz érzés, hogy tökéletesen boldog vagyok s elégedett.

Asszem Dzsordzs mázlista.

Hazaértem időre, Isten dicsőségére.

19:00

Szatymaz-Cegléd-Nyíregyháza-Miskolc-Eger-Budapest-Szatymaz

Ha tudnák az emberek mit vesztettünk Trianonnál, akkor tüntetések lennének mindenhol. Az a baj, hogy kevesen jártak a Felvidéken, Erdélyben, az emberek nem tudják milyen gyönyörű tájakat, területeket vettek el tőlünk. Sírva fakadok ha belegondolok, hogy ez egykor mind Magyarországhoz tartozott.