Tudatosan nem is volt sose ilyen fajta életérzésem, de miután megláttam ezt a filmet, rájöttem hogy nekem is ez kell: Út a vadonba kalandozás az egész országon keresztül.

Bennem volt már régóta, kb mióta a Cooltúrát láttam remélem az a film mindenkinek ismerős, szóval hogy menni és ismerkedni az országgal, ismerkedni magammal, fejlődni változni. Egy ilyen út alapvetően megváltoztatja az embert. Gondoljunk a Che Guevarás Egy motoros naplójára. Ott is -nekem ez jött le- a főhős nem tudja mi csináljon az életével. Kitűzött egy célt, elmotoroznak és az út során(egyszer majd folytatom)

A zene magáért beszél, tökéletesen passzol a trélerhez, még magát George Clooneyt is jó szerepbe teszi. A vallási mizériájához nem tudok mit hozzászólni lévén hogy ateista vagyok, de nekem ez a film zenére nagyon bejön.

Vasárnap Délután (Aug 31) GYőzőnél ganéztuk ki a pincét, Mogyival én lapátoltam az építési törmeléket, ő meg a vödröket cipelte kifele. Aztán történt hogy a Kossuth rádión hallok egy népzenei órát, no ott hallom ezt a nagy zenét, hát olyan életkedvem lett hirtelen hogy csak na...egyébként a munka rohadt unalmas volt de ez miatt megérte, elment a vasárnap délutánom ezzel a vacakkal, ráadásul úgy kidolgoztam magam hogy semmire se lettem volan ezek után alkalmas. Francia pirítóst alkottam, majd csomagolás és go haza, de a hazamenetel előtt még beugrottam Bazsihoz a sörkertbe, őmaga beköltözött a Déry koliba...na mondom nemsokára jövök én is. De nekem van annyi sütnivalóm hogy vegyes koliba menjek, ne csakfiúkoliba.