-Minden mentalitás kérdése. Hogy milyen életszemléletet lát a gyerek a szülőtől. Vegyük a németet, az ha piros a lámpa, nyugodtan kivárja míg átvált. A magyar? Körbenéz, nem jön semmi, átsétál. Érti mire gondolok?

Kósza helyeslőn bólogat. - Vegyük a kerékpárok javítását:

-Az átlag magyar addig használja kerékpárt, amíg az gurulóképes állapotban van. Amit csak lehet házilag megbarkácsol, "ne keljen rá költeni", s mikor végérvényesen használhatatlan, akkor viszik el szerelőhöz. A mentalitás különbözteti meg a magyart a némettől, a cigánytól.

Az is ugyanolyan ember mint bármelyik, lehetne tisztességes, jómódú, ha nem cigánynak születik. A gondolkodást kellene átprogramozni, hogy az emberek ne az utolsó pillanatban adják le a kerékpárt szereltetni. De már az is nagy dolog, ha egyáltalán leadja, a legtöbben nem foglalkoznak vele, egyszerűen elviszik egy komoly túrára úgy, hogy nincs leinspekciózva.

-Ránk jellemző módon a legtöbben mindent az utolsó pillanatra hagyunk. A határidős dolgokat előtte egy nappal intézzük el, vagy rosszabb esetben utána. Mást ne is említsek: patópál-effektus. Petőfi óta még mindig!

Ezzel szemben, volt itt egy Németországban dolgozó mérnök, előző héten megbeszéltük, hogy hozzák a bicajokat kedd estére, szerda reggel pont hét órakor már itt állt az ajtóban. Megszokta odakinn a pontosságot, a precizitást.