Amúgy a fő probléma amiért nem tudunk kellőképpen a kerékpáros közlekedés felé fordulni szerintem 3 tényezőre vezethető vissza.

1, Tőlünk nyugatabbra levő országokban sok helyen már régen eljutottak oda, ahol kb. most mi járunk, ebben is előttünk járnak jó 10 évvel, és belátták, hogy ez így nem mehet tovább. Ez a folyamat lassan de biztosan érződik, hogy nálunk is megindult, erre mondja sok autós, hogy bringás terror. Pedig a terrortól ez igen messze van. Még mindig nem lett a közlekedés ezen módja előrébb való, vagy preferált, csak már kevésbé lekezelt, úgy is mondhatnám átkerült a megtűrt kategóriába.

2, A másik ok a szocializmusban keresendő. Ahogy sok minden máshogy lenne ha itt nincs 40 évig szocializmus, úgy a bringázásra is hamarabb eszméltünk volna fel. Na nem csak azért, mert a Petőfi hídon már 1939-ben is volt Kerékpárút és talán akkor nem bontják el, ha nem vörös vezetés kerül hatalomra, hanem elsősorban azért, mert ezekben az években az társadalom nagy része meg lett fosztva vásárlási szabadságától. A polcok kiüresedtek, a bérek elég alacsonyak voltak. Mindent államosítottak. Nekem apám szokta mondogatni, hogy ő eleget nélkülözött ebben az érában, most megérdemli, hogy vezethessen. Ez is egy felfogás, de merőben téves.

3, Az ifjúság. Bár a számok mást mutatnak, nevezetesen, hogy több 30 feletti mint 30 alatt bringázik Mo-on, de fontos, hogy különválasszuk Bp-estet az ország többi részétől. Míg vidéken az idősebb emberek számára a kerékpár továbbra is közlekedési eszköz, a fiatalok kevésbé használják. Budapesten éppen fordítva, inkább a 20-as és 30-as korosztály az, amelyik zömmel elkezdett egyre nagyobb arányban kerekezni. Nyilván ennek számok oka van,de amire én a figyelmet rá szeretném irányítani, az a hozzáállás. A 70-es és 80-as évek szülöttei már egy új világrend gyermekei, és bár a kapitalizmus szele hatalmas port kavart a rendszerváltás követően és mindenki megörült, hogy végre itt a nagy szabadság, érződik már, hogy ez a korosztály kezdi belátni, az amerikai életforma csak saját magunk áltatása. Vége, nem engedheti meg mindenki magának a sportkocsit, a két havonta vett új cipőt, a tonhalkonzervet. Ennyi erőforrás nem áll rendelkezésre a Földön. Ezt kell mérlegelnünk. Jelenleg a fiatalok között még mindig nagyon sokan egy álmot kergetnek: család, jó állás, kocsi, lakás. Az autó egy státuszszimbólum. Ennek az életformának a megtestesítője. Nem véletlen, hogy bizonyos állások esetében elképzelhetetlen, hogy ne kocsival járj. A BKV ciki, ha bringával mersz megérkezni akkor meg csodabogárnak néznek. De a változás szele már érezhető. Az elmúlt 2 év alatt hihetetlenül megnőtt a kerékpárosok száma és ez folyamatosan egyre jobban és jobban nő. Nekem semmi bajom az autóval. Havi egy alkalommal én is használom, ha szállítani kell, továbbá vidékre azzal utazom, de az ésszerűség azt követeli meg, hogy a városi használathoz mérlegeljem mi a leggyorsabb, legnyugisabb és legolcsóbb és ez egyértelműen a bringa. Nincs dugóban tökölés és ordítozás, nincs 10e Ft-ot BKV-bérlet valamint 320 Ft-os benzin.

A tanároknak pedig fontos szerepet kell vállalniuk az előbb vázolt folyamatban, hogy felgyorsítsák. Végzettségem szerint én is tanár vagyok, és ha jövőre úgy hozza a sors, hogy tanítok, egyértelmű, hogy továbbra is bringával fogok bejárni. Minden iskolába kell bringatároló, minden iskolába több tanárnak is példát kell mutatnia, ez nem nagy költség és biztos vagyok benne, hogy hatékony. Az elmúlt 20 évben az autó volt a sikk, a következő min. 20-ban a bringának kell azzá válnia.

 

Forrás: