Apámról tudni kell, hogy iszonyat konzervatív. 18 évesen elé álltam, hogy feljöhet-e hozzánk a barátom, mire kiselőadást tartott arról, hogy ő csak azt a srácot hajlandó megismerni, aki engem elvesz feleségül ( ).Néztem nagy boci szemekkel, hogy de hát tél közepe van, nem egy városban lakunk, nem ülhetünk egész nap egy kávézóban vagy kint a hidegben, ha már egyszer feljön hozzám. Ollé, győzött a józan ész, bajsza alól morgott egy "jól van"-t.
Persze nem volt benne sok köszönet, amikor jött hozzánk, fater a tv-t erősen bámulva, rá sem pillantva csak vakkantott az orra alól egy "Hello"-t, és ezzel le is volt tudva a dolog.
Történt egyik ilyen alkalommal, amikor már vagy 3 hónapja együtt voltunk, hogy leültünk ebédelni. Második fogás: csirkepörkölt nokedlival. Barátom ránézett anyámra, és megkérdezte tőle, hogy visszakaphatja-e a kanalát, mert ő a nokedlit azzal szereti enni - ahogy apám is.
Ez volt a fordulópont, faterom ránézett - talán életében először -, és az első - addigi egyetlen - kérdése hozzá ennyi volt: Mit mondtál, hogy is hívnak?

 Óvodában:
-És melyik iskolába mész Misike (6 éves)?
-Én a Vermesbe akarok, de anya nem akarja, hogy oda menjek, pedig én csak oda akarok menni.
-És miért akarsz ennyire oda menni?
-Mert ott van a szerelmem. 

Ma suliban az egyik padon ült egy lány akire azthittem, hogy osztálytársam...
Nagy bőszen odamentem, megfogtam a coffját és felvonyítottam, hogy: 'GYITE GYITE!!'.
Megfordult, rámmosolygott, én meg elviharzottam ezzel a mondattal: 'Hát ez nem a Réka...'.

Kb. mindenki rajtam röhögött...

Még odébb van, de azért lassan itt a nyár. Történet helyszíne Siófok, szokásos 1 hetes csapjukszétmagunkat nyaralás.
3-4 estén már túl voltunk, reggel 5körül elég jó állapotban hazafelé ballagtunk, egy barátomnak (nevezzük csak Józsinak) elég durván vakeráznia kellett. Józsi kijelentette, hogy ő már nem bírja tovább itt és most, ennek a hotelnak a kapujába fogja elvégezni a dolgát.
Ez egy elég forgalmas utcában volt. Sejteni lehetett, hogy nem marad észrevétlen a dolog..(én arra számítottam, hogy valami recepciós fog kijönni).. Nem így történt. Józsi nagyban végezte a dolgát, persze hogy egy rendőrautó suhant el mellettünk. Satu, rükverc, kipattant egy rendőrnő, meg egy kopasz rendőrbácsi. Józsi egyből felállt és félig letolt gatyával sétált tovább, mintha misem történt volna, de nyomozóinkat ez nem tévesztette meg tudták mit keressenek.. Miután megtalálták a bizonyítékot, kicsit kiakadtak, én nem láttam mit hozott össze Jozsó, lehet jobb is. Felmerült a kérdés, hogy most mi legyen a kakival, rendőreink azt mondták összeszedheti nyugodtan kézzel is, de végül kerítettünk egy zacskót. A lényeg, hogy írtak neki egy 45.000Ftos büntetést, ezután már ők is sírtak a röhögéstől.. Átérezték, hogy milyen drága szarás volt ez 45ezerért. Jött néhány perc dumálgatás, sajnos nem vállalták a hazafuvart, legalább elkönyvelhettük volna egy drága taxizásnak..
A végeredmény, hogy Józsi egy zacsikaki és egy 45ezres büntivel a kezében, már megkönnyebbülve ballagott haza.

A tanulság:
Ne szarjál Siófokon egy hotel kapujába, mert az 45ezredbe lesz.
Mindig legyen nálad zsebkendő, különben az alsógatyádat is fel kell áldoznod.
A rendőrnők a legkegyetlenebbek.

Történt egyszer, hogy egy szép napos délután a gyomrom gondolt egyet, miszerint felesleges tartogatni azt a sok finomat és jót, amit aznap betápoltam. Ezért önkényesen úgy döntött, hogy az űrtartalmát a leg lehetetlenebb és legváratlanabb helyzetben juttatja majd a külvilág felé. Így amikor ez a folyamat elkezdődött, valahogy így festhettem; kanapéról felugrik, szalad a legközelebbi mellékhelységbe, ajtót berúg, csészét átkarol, majd azt egy jól irányzott mozdulattal, lendülettel lefejel. Miután a fejem tibeti zengőtála módjára koppant a peremen, beviharzott Édesapám, majd miután konstatálta, hogy véletlenül sem az agyam kíván irdatlan nagy sebességgel kinőni a homlokomon keresztül, felpattant, és olyan gyorsan ahogyan megérkezett, el is tűnt. Kisvártatva egy késsel tért vissza, amitől én oly mértékben megrémültem, hogy sebtében visszavonulót fújtam, bele sem gondolva abba, hogy szerencsétlen csak a dudort akarta visszanyomni vele. Ám, hogy a történet ne érjen boldog véget, kifelé menet elcsúsztam a saját hányásomban, amit még odafelé hagytam el, mert nem fért el a tenyeremben, és persze ha mindez még nem lett volna elég, pont abban a pillanatban érkeztek meg a vendégek, akik elé a következő látvány tárult; egy földön fekvő, lehányt, síró tinédzser, és a föléje késsel a kezében tornyosuló, röhögéstől fuldokló apuka.

koldus: Jó napot kívánok! Tudna adni egy kis aprót?
én: Persze, tessék.
koldus: Köszönöm, és kellemes világvégét!
én: A világvége előtt mire akar még költeni?
koldus: Igaza van. Visszaadjam?

Megboldogult ifjúkoromban az aktuális pasi elcipelt a családjához bemutatni. Tudtam, hogy a kedves papa nagy kujon, nem veti meg a nőket, főleg a töltött galamb-típusú, bögyös-faros menyecskék a kedvencei. Akkor még vaságyastól voltam 44 kiló, engem veszély nem fenyegetett, de hát nem is neki akartam tetszeni... Igen ám, csakhogy a bemutatkozás utáni pillanattól kezdve az öregúr nem rejtette véka alá abbéli véleményét, hogy a fia mellé nem ilyen leányzót képzelt el. Röpködtek a finom utalások, aztán a kevésbé finomak is a méreteimet illetően. Tűrtem, amíg tudtam, volt nekem gyerekszobám... Leültünk a terített asztalhoz, és akkor a papa gúnyosan odaszólt a fiának: "Fiam, húzd arrébb a székedet, hadd üljön kényelmesen a kis barátnőd. Bár ahogy elnézem, lapjával elfér mindenhol!" Megálltak a kanalak a húslevesben, én nyugodtan lenyeltem a falatot, aztán kedvesen rámosolyogtam: "Tudja, Géza bácsi, ahogy a férfiasságot nem centikben, úgy a nőiességet sem kilókban mérik!"
Soha többé nem savazott.

ma este épp hazafelé tartottam, előttem sétált két 30 körüli nő, lelkesen beszélgetve. egyszercsak megtorpant az egyik és felkiáltott:
- b*sszameg, a játszótéren hagytam Dórikát!

Szállok le a villamosrol odamegyek a zebrahoz ahol a azt latom, hogy 2kocsi majdnem összeütközik. Az egyikbe egy török férfi ül a másikban pedig egy kínai srác. Megállnak az út közepén nem foglalkoznak azzal, hogy zöld a lámpa meghogy feltartják a forgalmat. A következő párbeszéd zajlott le:
török:- figyeljél már oda te húzódt szemű köcsög
Kínai válasza:- Allah ugyis meg fogja baszni teged!
Lehet hogy annyira ez igy nem jött át de kèpzeljétek el a kínai beszédét es hogy hogy mondhatta:)

Egyszer volt egy balatoni edzőtábor. Történetünk hőse Cérna, aki később olimpiai öttusázóként végezte. Kint voltak a strandon, mikor Cérna barátunknak sürgős dolga akadt a wc-n, és a budiajtó zárva volt. Hát mi nem jut eszébe az embernek, beúszott a legbelső bólyáig, hogy elvégezze dolgát, majd elégedett vigyorral az arcán úszott vissza a parton álló társasághoz.
És itt kezdődött a baj. Ugyanis Cérna csomagja hűen követte gazdáját. Apámék mégsem akartak ordibálni, intéssel jelezték, hogy valami gáz van. Ez az Isten barma csak visszaintegetett, majd jött tovább. Eközben már beért a víz népesebb részére, és mintha a cápa jött volna, anyukák félve rántották félre gyerekeiket, mások kimenekültek a vízből. Apámék ordítottak, fordulj már meg, te barom! Cérna hátranézett, és első ijedtsége után elkezdett sprintelni csomagja elől. Ez így ment egy ideig, majd valami hirtelen ötlettől fogva Cérna víz alatt folytatta gyorsúszását.
Aztán kiemelkedett a vízből.
Jobbra semmi.
Balra semmi.
Mögötte semmi.
Cérna megnyugodott, és elégedetten vigyorogva - fején a csomaggal - kisétált a partra.

Sétálunk ma Faterral a körúton, egyszer csak elénk áll 2 rendőr, pontosabban apám elé, és azt mondja:
-Jó napot kívánok, személyi igazolványt kérnénk szépen.

Fater ledöbben, kikerekednek a szemei. Aszongya:
-TŐLEM???
-Hát igen, magától.
-Elnézést, de meg szabad kérdeznem, hogy miért?
-Ez csak ilyen szúrópróba szerű ellenőrzés, sok a bolti lopás meg a rablásos bűncselekmény a környéken...
-EMBER! HÁT ÚGY NÉZEK ÉN KI, MINT EGY BŰNÖZŐ?
-Drága uram, a sorozatgyilkos is úgy fest, mintha csak egy kedves, aranyos, hétköznapi pasas lenne, közben meg nem az.
-Hm...mondjuk ebben van valami...maga is úgy fest, mintha egy okos, értelmes, tanult ember lenne, közben meg rendőr...

Családi ebéd, sok résztvevővel. Az egyik idősebb hölgyrokon korábban matektanárnőként dolgozott és éppen a leghülyébb tanítványait ecsetelte. Erre a másik oldalról az egyik idősebb úr is becsatlakozott, és nagy hangon mesélni kezdte, hogy állítólag valakik felvetették, mi lenne, ha a pi értéke nem 3,14 lenne, hanem kerek 3, mert azzal egyszerűbb szorozni. Na ebből óriási vita alakult ki, ment is az anyázás amolyan nyugdíjas szabadszájúsággal. A végén a hölgy megemlítette, hogy egyébként olyan is van, hogy pi -nap, és meg is kérdezte az urat, hogy:
- Tibikém, és azt tudod, mikor van a pi-nap?
Az öreg csendben ránéz a feleségére, majd ennyit szól:
- Sajnos egyre ritkábban...

Pesten történt az egyik bankfiókban nem is olyan rég. Ne menjetek be úgy sehova, hogy közben megy a zene a telefonotokon..én úgy jártam, hogy beszéltem az ügyintézőnővel és pont egy szép, romantikus zenére váltott át a zenelejátszóm. Kerestem az igazolványomat a zsebemben és véletlenül benyomtam a hangosítót..max hangerővel ezt ordította a telefonom:"meg a k.rvám aki soha se nedves,de hozzám mindig kedves,bevesz mint egy várat ,én meg beleeresztem a tárat mert ő a csajom aki ha elkap elint....." na innentől már sikerült leállítanom, mert esküszöm ott a helyszínen lebénultam az égéstől, a Mariana-árok fenekére kívántam magam,de még az se lett volna elég mély hely nekem. Fiatalok nevettek az idősek meg csak néztek..többet nem is megyek oda soha,tudja pár ember milyen kényelmesen szoktam sétálni,akkor egyenesen még az Olimpiára is bekerültem volna a gyorsaságommal amikor kiléptem a bankból

4 eves kisfiammal setalunk:
- Apa mi az?
- Villanyoszlop.
- De miért?