Most találkoztam egy nagyon értékes lánnyal, s rengeteg dolog bennem maradt. Annyi mindent mondtam volna el neki, de erre idő kell, s nem is lehetséges mindent egyszerre közölni, hagyni kell következő alkalomra is. Idő kell a mély dolgok kimondásához.

Tetszik az öltözködése, szép színeket ölt magára a kisasszony, akit megcsókolt a tűz. Művelt és tájékozott, úgy gondolom hasonló az értékrendünk, a stílusunk,

Mondjuk könnyen lehet, hogy én gondolok hozzá sok mindent, de sztem így van. A filozofálgatáshoz idő kell, ahogy a megismeréshez is több óra együtt töltött idő szükségeltetik.

Roppant elfoglalt, az utolsó előtti hajrában írja a szinopszisokat. Miről beszélgettünk? Mindenféle csacsiságokról, táncról, helyekről, ahol mindketten megfordultunk. Egy csomó dologról akartam volna még szólani, de szinte csak hülyeségek, meg különös történetek jutottak eszembe.

Elég sokat vártunk mindketten egymásra, Edina a téren, én pedig a ki utcán. Ráadásul az én hülyeségem miatt! A baj az, h megmaradt a Hajnóczy utca a fejemben, gondoltam, h akkor ott. Na mindegy elengedem.

Az arcának minden izmát használja, kiolvasni belőle egy csomó mindent.