Kiszállt a végrehajtó, akit alaposan leitattak, majd a kobzással elvett medvebőrökkel betették az autójába.

-Hé kántor úr!

Morogva előcammogott a medvénk. Bosszús volt, hogy felzavarták első álmából.

-Szálljon bé az autóba kántor úr!- röhögött Bence.

A medve meglátta a végrehajtót s húzódozott.

-Móduván úr! mutatta be a Bence a medvének.- ne féljen tőle kántor úr!

A medvének engednie kellett. Csak az volt a baj, hogy nem fért be az autóba. Egyfelől Bene, másfelől én, valahogy benyomtuk. Igaz, hogy a lakkot legrúgtuk az autóról, de a medve leroskadt Móduván úr mellé, ki pillanatra a nagy nyomástól megébredt, s csak annyit mondott, hogy Peselnek s aludt is tovább.

-Nyugodalmas jóéccakát kívánok- búcsúzott Bence, s becsapta az autó ajtaját.

Aztán mi is elmondtuk a lefekvés előtti imádságot, s elnyúltunk Bencével a tűz mellett.

A hol szépen sütött, s a havas mélységesen aludt.

Én azonban nem tudtam aludni. Alig vártam a reggelt, hogy lássam mi lesz. Minden neszre ijedten rezzentem meg. Hajnal felé aztán a természet felébresztette Móduván urat. Megmozdult, de a medve visszanyomta.

-Menj bennebb asszony! -nyűgölődött Móduván. A medve visszamordult.

-Legalább éccaka hagynál békében!-lázadozott.

Móduván úr félálomban. -Azt a kutyának való élet mindenit!

Csak most vettem észre, hogy röhög Bence a tűz túlsó oldalán.

- Te is ébren vagy? -vettem fel, vele az összeköttetést, de újra a Móduván úr hangját hallottam:

-Gazdaságilag előbb talpra kell állítani a népet Uz úr!

A medve azonban még aludni szeretett volna, s szájba kapta a hálótársát, aki teljesen felébredt.

-Szentséges Isten! ...Segítség!- ordított fel velőtrázóan, és saját tehetetlenségébe roskadt. Hirtelen úgy kijózanodott, hogy tisztán látta összes bűneit. Moccani azonban nem mert, csak nyöszörgött.

-Uz úr, ha Istent ismer, segítsen! Bence kapta a végrehajtó puskáját, de előbb a töltésből kivette a golyót.

-Tartsa félre a fejit, nehogy azt találjam! -célzott hosszasan. A rémülettől fehéren kiültek a végrehajtó szemei.

-Ne lőjjön Uz úr!

-Nincs más mód-engedetlenkedett Bence-, csak arra ügyeljen, nehogy magát találjam!

-Ne, ne!-rimánkodott a végrehajtó, de a lövés eldördült. Móduván úr is, a medve is elrántotta a fejét, és egymáshoz koccintották.

-Nyissa ki az ajtót, hátha elmegy magától. -rimánkodott Móduván úr, de olyan tompán, mintha a föld alól jönne a hangja.

-Akkor minket pusztít el! -ellenkezett Bence- A medve is unta a dolgot, s akkorát mozdult, hogy a féder eltört alatta.

-Jajj! Bugyant ki a félelem a szerencsétlen végrehajtóból.Bence az autó elejéhez lépett s a szélvédőt felbillentette

-Tegye hóttá magát, tekintetes úr- tanácsolta- akkor a medve nem bántja! Mi az úrfival az oldalon bétaszítjuk az autót, ott összetörik, s akkor megszabadul...Lehet hogy a medve elmenekül, s maga életben marad.

-Meg ne mozdítsák! .tiltakozott Móduván úr-, mert akkor végem van!

-Akkor nem tudunk segíteni! -mondotta Bence-Legfeljebb, ha a faluból hoznánk segítséget.

-Itt ne hagyjanak! -esedezett az ember.

Bence úgy tett, mintha gondolkodnék.

-Az úgy volt, hogy a medve megérezte a bőrök szagát, amiket a tekintetes úr lefoglalt adóba...két medvebőr is van köztük. Lehet hogy az egyik a társa volt...A medve most a bőröktől meg nem válik a haláláig....

érdemes olvasni :D